Perlekedők 79.

Anna egy  csattal fogta össze göndör tincseit és a fejét lehajtva igyekezett a kocsijától a stúdió bejárata felé. A fotósok azonnal közrefogták és kiabálva próbáltak kicsikarni belőle egy pillanatot, amikor megáll és rájuk néz, de egyszerűen nem érzett magában kellő erőt ehhez. Mondani meg egyébként sem állt szándékában semmit. A magazinban megjelentek a videóból kivágott képek, és a Steph által kerített újságíró  ízekre szedte a sztorit. Mást, ennél többet nem tudtak, nem is akartak mondani. Roberttel nem tehettek mást, mint hogy jó képet vágjanak a dologhoz és várják a viharfelhők elültét. Gergő nem jelentkezett a cikk megjelenése után. Nyilván felmérte, hogy ebből már nem tud pénzt csinálni és meglépett, mielőtt a hatóságok rátalálnak. Anna pedig még mindig nem értette, miért nem tesznek feljelentést, mert így a fickó bármikor visszatérhet, hogy valami újabb trükkel próbálkozzon. 

A legnehezebb azonban mégis az volt, hogy az apját és a nővérét is értesítenie kellett a várható botrányról, ami ugyan kisebb volt, mintha Gergő rukkol elő a maga variációjával, de azért  megalázó volt így is. Az édesapja legszívesebben kiherélte volna Gergőt, és valahol biztos is volt benne, hogy az otthoni kapcsolatait bevetve számára még nem ért véget itt a történet, és Gergő jobban teszi, ha örökre felszívódik, mert ha megtalálja, még a napot is megbánja, amikor a nagy ötlet megszületett a fejében. Adélt megviselték a történtek, hiszen akaratlanul ugyan, de ő is hozzájárult a meghurcolásukhoz. A férfi szülei jeges hallgatással reagáltak, és Anna nem tudta, hogy őrá haragszanak a történtekért, vagy csak már ilyen  gyakorlatra tettek szert az elmúlt években a kellemetlenségek kezelésében, hogy nincs az a botrány, ami megviselné őket. 

Még Robert viselte a legjobban a történteket, pedig ragaszkodott hozzá, hogy a cikknek ő is részese legyen, és ennek kapcsán most először elhangzott a szájából a nyilvános kijelentés, mely szerint Anna a barátnője és a teljes bizalmát és támogatását élvezi ebben az ügyben is. Nem tudott olyan fórumot megnyitni, ahol ez a mondat ne nagybetűkkel szerepelt volna, és ne próbáltak volna nyakatekert párhuzamot vonni a Kristennel kapcsolatos botránnyal.  A stábbal azonban még nem találkozott, és most kicsit idegesen készült eléjük állni, hogy meghallgassa, mennyire ártott a filmnek ez az egész szerencsétlen helyzet. Caroline azonban meglepően nyugodtan fogadta. Egy középkorú, de már őszes hajú férfivel tárgyalt éppen, amikor bekopogott hozzá. Zavartan elnézést kért, de az asszony behívta és bemutatta Steve Akkermannak, a producernek. A férfi érdeklődve mérte végig, miközben barátságos mosollyal kezet fogott vele. 

-Sajnálom, hogy eddig még nem találkoztunk, de örülök, hogy végre megismerhetem. Caroline mesélt magáról már korábban, és mivel nem ez az első együttműködésünk, teljes mértékben megbíztam az ítélő képességében. A musztereket nézve nem is kell csalódnom most sem. … Ami pedig mostanában zajlik, megértem, hogy ez roppant kellemetlen lehet Önnek, vagyis hát Önöknek, mert gondolom, a partnere sem szárnyall a boldogságtól, hogy már megint címlapra kerültek, de mint minden csoda, ez is csak három napig fog tartani, aztán elülnek a pletykák és szóbeszédek.  Sajnos mindig voltak és lesznek is olyanok, akik ilyen ízléstelen módon próbálnak egy kis pénzhez jutni. Ez ellen úgyszólván lehetetlen védekezni, de ügyesen elébe mentek a dolgoknak. Nyugodjon meg, a munka rendben folyik tovább, senki nem hibáztatja azért, hogy így alakult ez az egész!... Úgyhogy én megyek is, nem tartom fel a stábot, aztán majd beszélünk Caroline, viszontlátásra! – nyújtott ismét kezet és biztatóan ráhunyorgott a lányra, aki még mindig zavartan toporgott. 

A férfi mögött becsukódó ajtóra nézve, Anna nagy sóhajtással kibökte:

-Az ilyen pillanatok miatt dönt úgy az ember, hogy mégiscsak érdemes tovább csinálni. Rendes pasas, én arra számítottam, hogy legalább ordít egy kicsit.

-Hát, én már láttam ordítani is, de nyilván elégedett az eddigi anyaggal, úgyhogy ilyenkor megértőbb, de igaza van, nem is érdemes erre több szót vesztegetni, vár a munka! – lendült formába a rendezőnő és Anna megkönnyebbülten indult a sminkbe, hogy az utolsó jelenetek valamelyikéhez újra Cora váljék belőle.

 *

Claire homlokát ráncolva olvasgatta az étkezőben ülve a laptopján megnyitott oldalakat. Már annyiszor megfogadta, hogy nem nyitja meg a Hollywoodlife cikkeit, most mégis rákattintott. Istenem! Ennyi mocsok! És Rob már megint ott van a közepében, most éppen emiatt a magyar lány miatt. Tudta, hogy az ott látottaknak a felét sem szabad készpénznek vennie, de a képek olyan beszédesek voltak, hogy elbizonytalanodott. E körül a lány körül túlságosan zajlik az élet; Robertnek pedig nyugodt háttérre lenne szüksége, nem erre az állandó felhajtásra. Meglepte, hogy a fia egyáltalán nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, hiszen még túlságosan jól emlékezett azokra a hónapokra, amikor a Kristennel való szakítás… sőt szakítások… után teljesen elzárkózott mindennemű megszólalástól. Most Anna mellett állt védelmezően, mint aki meg sem hallja a sok rosszindulatú találgatást.

Richard lépett be és azonnal levette, hogy a felesége mivel tölti az idejét. Fejét csóválva emelte meg a tesákannát, amelynek már alig lötyögött az alján valami.

-Inkább teát főznél, minthogy azt a szemetet olvasod! – morogta rosszkedvűen. –Tudod jól, hogy egy szavukat sem lehet elhinni!

-De Roberték sem tagadták, hogy a lányt megzsarolták – dacolt vele a felesége.

-Annának hívják azt a lányt – nézett rá a férfi jelentőségteljesen, mire Claire elpirult.

-Tudom.

-Ne haragudj már rá, ő sem tehet semmiről; ő az áldozata ennek a mocsoknak. – mondta a férje, miközben teleengedte a kannát és meggyújtotta alatta a tűzhelyet.

-Áldozat… hah… nem kellett volna egy ilyen alakkal összeállnia, most nem lenne pácban – puffogott az asszony, mire Richard a fejét csóválva leült vele szemben.

-Amikor két fiatal megismerkedik, soha nem tudhatják, mi lakozik a másikban.

-Én is éppen ezt mondom Robnak.

-Igen, csak te egészen másra gondolsz közben. Ne szólj bele a dolgaikba!

-Az anyja vagyok! – csattant fel az asszony.

-Akkor sem. Csak azt éred el vele, hogy elvadítod itthonról. Szereti Annát. Ha jót akarsz magadnak, a barátnője próbálsz lenni annak a lánynak, nem az ellensége, mert csak te veszíthetsz…

-Mióta vagy ilyen okos? Inkább beszélnél a fiaddal, mint férfi a férfival!

-Akkor csak azt mondanám neki, hogy szerencsés fickó – mosolyodott el Richard, Claire pedig a szemeit forgatva olvasta tovább a cikket. A férje egy lemondó sóhajjal felállt és elkészítette magának a teát.

-Komolyan Richard, tipikus férfiúi hozzáállás… Azt hiszed két formás láb, meg egy sötét szempár elég a boldogsághoz. – motyogta az asszony, mire a férje mögéje lépett és a nyakába csókolt.

-Drágám! Ha nekem elég volt, neki is az lesz.

-Richard, ne vicceld el! – hessentette el a felesége, mire a férfi kitöltött két teát, lerakta a felesége elé az egyiket, a másikkal pedig leült ismét vele szemben.

-Nem viccelek, Claire! Rob nem buta fiú. Anna pedig nemcsak csinos, de okos nő; és szereti a fiunkat. Ez pedig mindennél fontosabb, nem?

-De annyi izgalom éri őket, amióta ez a lány van mellette.

-Legalább nem unatkoznak. És ahogy mondani szokták: Bajban ismerszik meg az ember igazi arca. Szerintem direkt szerencsések, hogy ilyen gyorsan kiismerhetik egymást. Így ha Rob gyűrűt húz Anna ujjára, mindent tudni fog róla, ami fontos. Hozzá képest én zsákbamacskát vettem, mégsem bántam meg. – kacsintott a feleségére. -Adj esélyt annak a lánynak! Gondolj bele, milyen rossz érzés lenne, ha a lányainkat ilyen ellenszenvvel fogadná a leendő anyósuk.

-Nana, még meg sem kérte a kezét…

-Meg fogja. Rob okos fiú és tudni fogja, hogy egy ilyen kincset nem szabad kieresztenie a kezei közül. Meglásd, hamarosan pezsgőt bontunk!

*

A botrány valóban hamar elült, az olvasók néhány napig még szörnyülködtek, hogy kedvencüknek mi mindent kell kiállnia, együttérzésükről biztosították őt is és a rokonszenvből jutott Annának is, aztán új botrányt szagoltak és körülöttük szép lassan elcsitultak a hullámok. A nyár forró hetei munkával teltek, Anna már az utómunkálatokkal foglalkozott, Robert rengeteget olvasott. Szabad óráikban a tv főzőműsoraiból főzni tanultak, és a friss tudást Rob nővérein meg a barátaikon tesztelték. Aztán egyszer csak azon vették észre magukat, hogy megismerkedésük első évfordulója közeleg. Egy hónapos szabadságot terveztek, amit utazással akartak tölteni. 

Első célpontjuk London volt, ahol meglátogatták a férfi szüleit, aztán Anna édesapját is. Az útjuk Magyarországra vezetett tovább, ahol néhány napot töltöttek, mielőtt egy bérelt lakóautóval nekiindultak volna Dél-Európának. Mind a kettőjüknek megvoltak a terveik erre a hónapra, s bár okoztak egymásnak meglepetést, de végül életüknek egyik legemlékezetesebb hónapját töltötték el édes kettesben. Ritka alkalom volt, és a közelmúltban történtek után megtanulták értékelni a nyugalmat és az örömet, amit a másik társasága jelentett.