Perlekedők 89.

Amíg Anna és Robert Győrnél ráhajtottak az M1-es autópályára, a Pozsonyi utcai lakásban Adél az utolsó simításokat végezte. Ez az ő személyes meglepetése volt a hugának, aki talán tényleg  nem is sejti, miféle összeesküvés készülődik a háta mögött. Egy pillanatra megállt a keze mozdulat közben, ahogy a dunai szélben lágyan lengedező anyagot erősítette fel a terasz állványaira, hogy az  erős napsütésben is lágy, szűrt fényt biztosítson a puha bútorokon pihenőknek.

Amikor megtudta, hogy Anna és Robert összejöttek, minden sejtjével szerette volna megakadályozni a kapcsolatukat. Nem mintha féltékeny lett volna. Nem mintha úgy gondolta volna, hogy a huga nem elég jó egy befutott színésznek, vagy ne illenének össze. Még az sem fordult meg a fejében, hogy a saját tapasztalatai alapján a férfi nem érdemes a huga szerelmére. Egyszerűen csak azt hitte, annyira két világból származnak, hogy nem lehet közös jövőjük. Már nem is értette az akkori félelmeit, hiszen a vak is láthatta, hogy tökéletesen kiegészítik egymást.

A huga robbanékonyságát Robert nyugodt ereje ellensúlyozza. A férfi időnkénti kirobbanásait pedig Anna könnyen kiengesztelhető természete. Amennyire ő tudta, ezek  ketten nemcsak testileg őrülnek meg egymásért, de annyira közös érzelmi hullámhosszon rezonálnak, ami igazán ritkaság számba ment. Első kézből tudta, hogy mi a különbség a két dolog között.

Amikor végzett, vetett még egy utolsó pillantást a mindent elborító virágcsokrokra és a színes gyertyák sokaságára, aztán karjára fektette a varrónőtől ma reggel elhozott ruhát rejtő zsákot, amit ő fog magával vinni Tihanyba, hogy teljes lehessen a meglepetés.

*

Claire türelmetlenül toporgott a fürdőszoba előtt Richardra várva.

-Szerintem mégis el kellett volna hozni a szmokingodat – nézte a kezében tartott világos színű öltönyt. –Milyen esküvő lesz ez? Ha már itt lesz, egy pocsolya partján, kiégett, elszáradt nyári réten, rokonok, vendégek nélkül, elegáns fogadás nélkül, legalább mi megadhatnánk a módját.

-Jah, akkor aztán feszenghetnénk, mint a pingvinek és csak nevetségesek lennénk. Nyugi! A gyerek akarta így és ez az ő esküvője, nem a tied. Ha ő azt kéri, fürdőnadrágban jöjjek,akkor abban jövök. Szerencsére nem szúrt ki velünk, mert nem igazán szeretném mutogatni a pocakomat. Ez az ő nagy napjuk, próbáld lenyelni a békát. …Amúgy ez egy elegáns öltöny és remekül fog mutatni a virágos ruhád mellett, amiben olyan fiatal vagy,mint amikor összehoztuk a vőlegényt. Ha rád nézek, el sem hiszem, hogy elröpült közben huszonnyolc év – nyomott egy szeretetteljes puszit a felesége orrára, akit ezzel a bókkal elegánsan ellavírozott az esküvőszervezés kényes témájától. Szíve szerint ő is nagyszabású vacsorával ünnepelte volna a fiatalokat, megmutatva rokonoknak, barátoknak, hogy milyen szépek és szerelmesek a fiatalok, de ez tényleg  az ő napjuk, és az ő szavuk a döntő. Egy kicsit így is izgult, vajon a leendő menye mit szól majd a meglepetés-esküvőhöz, mert ebben az egy kérdésben nem volt egészen meggyőzve.

-Még csak egy éve ismerik egymást. Úgy félek, hogy  elkapkodják a dolgot.  – sóhajtott az asszony maga elé meredve.

-Claire! Én három hónap után tudtam, hogy veled akarom leélni az életemet. Sőt, tulajdonképpen tudtam én már az első napon, csak téged tartott három hónapig meggyőzni, hogy ne félj hozzám kötni az életedet.

-Az más! A mi életünk normális volt, de ez a világ, amiben ők élnek...

-Majd megteremtik a maguk kis normális világát, ami megvédi őket a körülöttük folyó őrülettől. Sikerült már ez másoknak is. Már eddig is volt alkalmuk felmérni az össszkötő kapocs erejét, és kiállták a próbát. Ne aggodalmaskodj már annyit, inkább pakolj, aztán béreljünk egy kocsit és induljunk, nehogy összefussunk velük itt a városban, aztán odalegyen a meglepetés!

*

Stephanie Deanbe karolva lépett ki a budapesti repülőtér érkezési csarnokából. Az elegáns, bérelt szedán már ott parkolt a kijáratnál, és néhány perc múlva a férfi már magabiztosan fordult rá a város felé vezető útra.

-Istenem, ezt se gondoltam volna még egy évvel ezelőtt! – sóhajtott a nő. –Még egy kölyök volt, amikor megismertem, a szemem láttára vált férfivá, most meg hamarosan férj lesz... és ha a tempóból nem vesz vissza, akkor rövidesen talán apa is.

-Már azt hittem, azt mondod, ha ilyen ütemben intézi az ügyeit, akkor hamarosan elvált férfi lesz. – morgott a férfi az orra alatt.

-Ne fesd az ördögöt a falra! – nézett rá szemrehányóan a nő.

-Nem is, hiszen most ünnepelni fogunk. ...Csak próbálom reálisan nézni a jövőt.

-Ez nem realitás, ez pesszimizmus! – csattant fel Stephanie, akinek rosszul esett a romantikus hangulatnak ez a durva megerőszakolása.

-Az ő életével ez majdnem borítékolható. – sóhajtott Dean. –Igazán láttam már éppen elég megromlott házasságot. Az állandó távollét, rengeteg csinos kolléganő, rajongók... szentnek kell lennie annak az asszonynak, aki bírja ezt a nyomást.

-Vagy szerelmesnek... – nézett rá a nő, mire Dean grimaszt vágott:

-A szerelem elmúlik.

-De a nyomában kialakuló szeretet megóv a görbe utaktól. Ne legyél már ilyen ünneprontó! – nézett rá szemrehányóan az asszony.

-Persze, nem is leszek. Sőt, én leszek a legboldogabb, ha nem lesz igazam. Megérdemelné a srác, hogy boldog legyen!

-Na, végre! Már azt hittem, mindenki jobban jár, ha lekéssük az esketést... még a végén ott is kifejtenéd a véleményedet, aztán megbántanád szegény kölyköt. ...De ennek a lánynak nincsenek barátai? A nővére szerint csak mi és Rob legjobb barátai vagyunk meghívva a szűk családon kívül. Ez egyrészt nagyon bensőségessé teszi és igazán megtisztelő, de ugyanakkor olyan szomorú, nem?

-Gondolom, a távolság felőrölte a korábbi baráti kapcsolatait. Látod, erről beszéltem. Még a barátságok sem ússzák meg, akkor szerinted egy párkapcsolat miért lenne kivétel? Amúgy meg nem rossz ötlet egy ilyen szűk körű fogadás. Ha mégis véget érne a nagy örökké tartó fogadalom, kevesebb pénzt dobtak ki az ablakon, mint egy hét országra szóló fogadással.

-Hogy lehetsz ilyen cinikus? Vedd tudomásul, hogy ez egy életre szóló kapocs lesz, aminek ez a személyes, mondhatni intim fogadalom lesz az alapja. Szerintem ez nagyon szép gondolat. Még akkor is tetszik, ha kiegyenesedik a hajam, ha arra gondolok, mi melóm lesz vele, hogy ezt beadjam majd a sajtónak. Sokan megorrolnak majd Robra, még szerencse, hogy ez őt valószínűleg egyáltalán nem érdekli. Ahogy őt ismerem, valószínűleg tesz rá, hogy kinek mi a véleménye. Ez már abból is látszik, hogy talán mindenki azt várta volna, hogy az egyik legjobb barátját, Kristent is hívja meg.

-Na, az szép lett volna! Azt te sem gondolhattad komolyan!

-Szerinted tudja?

-Kicsoda, Micsodát? – forgatta a férfi a szemét az asszony szokásos gondolati bakugrásán.

-Hogy mi...

-Mi van velünk?

-Ne csináld már! Tudod, hova akarok kilyukadni!

-Steph! Tudja! Régebben tudja, mint mi magunk. Más ügyeiben ugyanis ő is nagyon okos tud lenni.

-Akkor nem fog kiakadni, hogy kéz a kézben jelenünk meg?

-Steph! Jó, ha észre fogja venni, hogy ott vagyunk egyáltalán. Ahogy ismerem, Annán kívül senkit és semmit nem fog látni. És a zabszem a fenekében lesz, nehogy visszafelé süljön el a nagy meglepetése. Inkább keresd elő a címet, amit küldött a nővére, mert fogalmam sincs merre kell menni és beprogramoznám a GPS-be – zárta rövidre a nő aggodalmait Dean, aztán bekapcsolta a rádiót és felerősítette a zenét. Robert szerelmi életének taglalása legalább annyira zavarbaejtő volt, mint a sajátjáé, így inkább elejét vette a további faggatózásnak.

*

-Nem hiszem el, hogy meglépi! – húzta meg a sört Bobby, miután a csinos stewardess után nézett, aki az előbb letette elé a dobozt.

-Miért? Szerelmes. – vont vállat Tom, mire a többiek egy emberként fordultak felé.

-Éééésss?

-Mi az, hogy és? Szerelmes, tehát elveszi a lányt, akivel le akarja élni az életét.

-De hisz még csak 28 éves. Rengeteg ideje lenne még keresgélni. Erre elveszi az első lányt, akit az útjába sodort az élet. – tárta szét a kezét Marcus.

-Nem az első! – mutatott rá a tényre Tom, aki boldog házasemberként nem is értette, a többiek miért értetlenkednek barátjuk nősülési szándékán.

-Oké, nem az első. Oké, Anna tényleg nagyon csinos – hagyta jóvá Marcus, aki előtt egy pillanatra felrémlett, ő maga is pillanatok alatt került a lány bűvkörébe, de azért házasság... és talán nem is olyan sokára gyerek... Tomnál sem értette, de Robert... nála, talán még annyira sem. A világ a lábai előtt hever, csak ki kellene nyújtania a kezét és a nők egy intésére zuhannának az ágyába. Erre önként akar monogámiát fogadni. Felfoghatatlan.

-Az, nagyon csinos ... – mormolta közben Bobby is, aki szintén megízlelte annak idején a varázst, amit a lány egy röpke pillanatra önkéntelenül is rá bocsátott. –Szépek lesznek a gyerekeik – húzta vigyorra a száját és kihörpölte az utolsó kortyokat is, aztán egy hangos reccsenéssel összenyomta az alumínium dobozt. Az előttük ülők szemrehányóan néztek hátra.

-Miért, Anna terhes? – kapta fel a fejét Sam, mire csak vállvonogatás volt a válasz a többiek részéről.

-Hát, ha eddig nem volt, akkor ezen az előrehozott nászúton hátha összehozták – vont vállat Tom. –Akár köthetünk is fogadásokat...  – tette hozzá igazi angol módjára, akinek mindene a fogadás.  Végül három az egyhez fiúra voksoltak, és erre az új fejleményre muszáj volt újabb söröket kérni.