Perlekedők 92.

Anna összecsukta a könyvet és az ülését megdöntve hátra dőlt a férje mellé. A férfinak abban a pillanatban kinyílt a szeme és ránézett.

-Már ki is végezted?

-Tudni akartam, hogy mi lesz a vége,  de nem vagyok benne biztos, hogy így fejeztem volna be.

-Meséld el, miről szól! – hunyta le újra a szemét a férfi.

-Röviden: egy fiatal férfi és öt nő kapcsolatáról.

-Wow, te kis huncut, akkor elhiszem, hogy nem tudtad letenni, bár ez inkább nekem tűnne izgalmasnak, neked a fordított felállás jönne be inkább, nem? – vigyorgott mellette Robert még mindig csukott szemekkel.

Anna megforgatta a szemeit. –Nagyon vicces vagy! De ez nem Olyan könyv! Van öt nő, akik egyébként testvérek. Mindegyiküknek van saját vállalkozása, amik révén előbb-utóbb mindannyian kapcsolatba kerülnek a férfival, aki egy házat akar venni a városban. És mivel egy jóképű férfiról van szó, az öt nőt nem hagyja hidegen a sármja. De mindannyian házasságban élnek, ezért ez nem is olyan egyszerű, mert mindegyikük kapcsolatára valamilyen formában hatással lesz az ügyfelük; és persze neki is okoz némi fejtörést, amikor kiderül, hogy testvérek között lavírozik. … Mellesleg te remek ügyfél lennél, csak éppen … utálnám, ahogy sorban mind az ötükkel kikezdesz. Mint akinek mindegy a kor, hogy szőke vagy barna, alacsony vagy magas, csak nő legyen.

-Lehet, hogy nem is válogatás nélkül hajt a nőkre, csak mindegyikben talál valamit a felszín alatt, ami miatt szeretni tudná. Nehéz lehet a döntés…

-Nahát, te titkon már olvastad? – bökte meg Anna a férje könyökét. -Én is pont ezzel az indokkal mentegettem a férfit, mert mivel téged láttalak a lapokon, nem akartalak szemétnek látni.

-Hm, ez úgy hangzik, mint amiből egy egész jó kis filmet lehetne forgatni.

-Ne játszd el! – ült fel Anna.

-Vállald el a karaktert, akit végül választani fogok! – dobta vissza a férfi a labdát.

-Nem vagyok színésznő! – biggyesztette le az ajkát Anna, ahogy a korábbi próbálkozására gondolt. Jó móka volt, de ha soha többet nem áll kamera elé, az sem okozna nagy törést a lelkében.

-Egyszer már túl tudtad tenni magad ezen. – vont vállat a férfi.

-De itt nem énekel senki. – grimaszolt Anna. -Illetve aki igen, az egy pasi.

-Írd át musicalnek! – jött a villámötlet, mire elkuncogta magát.

-Ne idétlenkedj!

A szerző magyar vagy egy fordítás?

-Magyar.

-Az bonyolítja a dolgot, de ha valaki, aki elég jól beszéli mind a két nyelvet – nézett fel hirtelen Robert, és jelentőségteljesen a feleségére hunyorított – lefordítaná, akkor egy forgatókönyvet írni belőle már nem is olyan nagy varázslat. Így első hallásra hamar találnánk rá érdeklődőt, mert igazi filmes téma.

-Nem tudom… a befejezés nem tipikusan hollywoodi.

-Az nem gond. Ha már rajtad kívül értik még néhányan, akkor lehet róla beszélni, milyen változtatás tenne jót neki. Persze, meg kell keresni az íróját is, de ezt a részét  Steph irodája elintézné.

-Én nem vagyok műfordító.

-Az lehet, de amilyen érzékeny nyelvezettel írod a dalszövegeidet, szerintem épp olyan érzékletesen és élvezetesen tudnád átültetni az anyanyelvedről angolra  ezt a regényt is. 

-Tetszenek a dalszövegeim? – akadt le Anna a számára most legfontosabb részletnél.

-Mintha még nem mondtam volna…  - csóválta meg a fejét a férfi, aztán ráhajolt a csillogó szemű lányra és megcsókolta. –Neked nem fura?

-Micsoda? – suttogta a lány még mindig a csók hatása alatt.

-Hogy összeházasodtunk. …Még mind a ketten kölykök vagyunk, aztán mégis … férj és feleség… ha ezt hallom, mindig idősebbekre gondolok… igazából tök jó volt csak úgy együtt lakni… egy hete még csajoztam, most meg majd hazamegyek a feleségemhez… mint egy vén faszi… - húzta be a nyakát vigyorogva, aztán összerándult, ahogy Anna gyengéden meggyomrozta.

-vén faszi… nem is tudom… én egy fiatal pasival jártam még egy hete… és tetterős fiatal pasival… mit kezdjek egy vén faszival, aki majd feltett lábakkal nézi a kedvenc filmjeit, miközben én körbetakarítom?

-Felhatalmazlak, hogy az első ilyen alkalommal vágd hozzám a távirányítót. – kapta el a lány kezét, amelyik éppen a pólója alá kalandozott. –Csak óvatosan, mert előbújik belőlem a tetterő, aztán a kapitány beleírja a jelentésébe, hogy a fedélzeten két, a házasság rabigájában senyvedő utas egymásnak esett. 

-Azt úgysem hinné el neki senki. – kuncogott a lány és a férfi vállára hajtotta a fejét. -Szerinted mi lesz, ha megérkezünk? Mindenki azt mondja, hogy kapsz majd hideget-meleget, amiért titokban nősültél. Kinek kellett volna ezt bejelentened?

-Hát, … bejelenteni senkinek nem kellett volna, csak… hónapokig sikerült takaréklángon tartani a sajtót veled kapcsolatban. Igazából még mindig nem tudják, hogy mennyire komoly a kapcsolatunk. Írtak már ezt-azt, de csak találgattak. Még nem jöttél el velem egyetlen hivatalos megjelenésre sem. Aztán most majd nemcsak a kezed szorongatva vonulok majd veled, de direkt úgy fogom majd a kacsód, hogy mindenki lássa a gyűrűd, és ha bárki megállít, az lesz az első, hogy elmondom neki, a mellettem álló gyönyörűség a feleségem. Meg fognak lepődni. De mint minden csoda, ez is három napig tart majd, szerintem.

-Oké, ez lehet a meleg része, de mi a hideg?

-Hát, tudod, vannak rajongók, akik túlzásokba esnek… esetleg abban reménykedtek, hogy majd ők lesznek azok, akikkel összeismerkedek, és most majd téged hibáztatnak, hogy lecsaptál a kezükről. Teljesen irracionális a dolog, nem is kell foglalkozni vele. Páran meg majd rám haragszanak ugyanezért, de előbb utóbb kiheverik. Én is utáltam Kate Moss férjét annak idején. – kacsintott Annára a végén.

*

A reptéren egy biztonsági őr és Dean várta őket azon a ponton, ahol a géptől kígyózó alagútból előbukkantak.

-Megelőzött titeket a hír. – mondta Dean feszült arccal. –Valaki a gépről leadta a drótot, hogy összeházasodtatok, és odakint egy őrült bagázs várja csőre töltött vakuval, hogy kilépjetek.

-Volt már ilyen – vont vállat Robert és ösztönösen maga mellé húzta Annát.

-Ilyen még nem volt. – csóválta a fejét a testőre. –Annyian vannak, hogy szerintem az elnökre nem várnának ennyien. Még a reptér biztonsági szolgálata is megkeresett, hogy ugye úgy terveztük, hogy elétek jövök, mert idekint elszabadult a pokol. Fiatal lányok transzparenseket lobogtatva sikítoznak már órák óta, és a különböző táborok már össze is verekedtek. A diliház ehhez képest egy csendes, meghitt hely. 

-Remek. És akkor most hogyan tovább? – nézett rájuk Robert. Nem egészen így képzelte a hazatérést, de legalább a szülei nincsenek itt, mert eredetileg úgy tervezték, hogy ők is jönnek. Aztán az apja leintette az anyját, hogy hagyjanak nekik pár nyugodt napot, majd egy hét múlva átjönnek ők is. Na, ennyit a nyugodt napokról.

-Úgy gondoltam, ha az utasok kimentek, akkor visszamegyünk a betonra, beállok a kocsival és kiviszlek titeket a gazdasági bejáraton. Már megvan az engedély, csak arra vártam, hogy leszálljatok és beszéljünk. Vagy… a másik megoldás, amit most nem mernék ajánlani, hogy vesztek egy nagy levegőt és pár rendőr kíséretében elvergődünk a kocsiig. De nem merem garantálni, hogy sima ügy lesz. Teljesen szélsőséges reagálások vannak a hírrel kapcsolatban. Néhányan éppen úgy szeretnék kinyírni miatta Annát, mint téged. Mások meg boldogok és már a kis Pattinsonról

álmodoznak.

-Arról én is álmodozom – kacsintott Robert, mire Anna elpirult. …Anyám! A családtervezésük is újságtéma lesz? Persze, ő maga is olvasott már ficeket, amikben hol Rob filmbeli karaktere bonyolódik újabb és újabb kalandokba, hol ő maga. Ezek az írások tele voltak a róla való ábrándozással és képzelgéssel. Sokan telibe találták a hús-vér pasit, mások a közelében sem jártak. De egészen mostanáig nem is nagyon foglalkozott ezekkel. Most azonban megdöbbentően személyessé vált a dolog, pusztán attól, hogy az ő neve mrs. Pattinsonra változott.