Perlekedők 95.

-Imádom a mamádat, de itt volt az ideje, hogy hazamenjenek! – sóhajtott Anna, ahogy a reptérről hazaértek.

-Mit mondott, amivel így kiakasztott? – sandított rá a férje, bár meglehetősen tisztában volt vele, mi lehet a probléma. Az anyja ugyanis valószínűleg ugyanazt a kérdést tette fel neki is  az elmúlt napokban vagy tízféle csomagolásban.

-Az unoka. –Az unoka? – szólaltak meg egyszerre.

-Azt mondta, hogy nem igazán értette a sietségünket  az esküvővel kapcsolatban, de ha már így döntöttünk, akkor ne húzzuk az időt, mert ő nem lesz fiatalabb és ha időnként rájuk akarjuk bízni ŐKET, akkor viharos gyorsasággal kezdjünk neki – hangsúlyozta a lány a többesszámot. –És tette mindezt azok után, hogy nyilvánvalóan tanuja volt annak, hogyan veszekszünk az én munkakeresési törekvéseimen. – sóhajtott a szemét forgatva, mintha már maga az elképzelés is képtelenség lenne.

-És ebből te azt a következtetést vontad le, hogy ő is az én pártomon van? – vigyorgott rá Robert, miközben a Stephanietól kapott postát nézte át.

-Nyilván. Elvégre az anyád. Ő is egy terhes menyet vizualizál magának.

-Akkor nem egyre gondolunk, látod, mert én egy terhes feleséget. – kacsintott a férje, mire Anna egy beszédes grimaszt vágott. 

-Mintha az nem ugyanaz lenne. … Bááár, tudod, már azért megérné szülni neked egy lányt, hogy lássam, azt hogyan próbálod megóvni a világban rá leselkedő farkasoktól. Istenem, minden bűnödért megfizetnél egy kis pisissel. Én meg szövetkeznék vele és közös erővel szereznénk neked az ősz hajszálakat. – álmodozott Anna a kanapéra vetődve, mire a férfi ledobta a levélköteget és eléje guggolt.

-Veszélyes vízekre evezett, mrs. Pattinson! Szeretném, ha most azonnal kifejtené nekem, hogy is gondolja ezeket az ősz hajszálakat?

-Elengedném a tetovált fiújával bulizni, engedném, hogy szexi kis rucikban járjon, ilyenek…

-Oké, már látom, hogy a gyereknevelési kérdéseken is jókat fogunk veszekedni – harapott a szája szélébe a férfi, miközben gyors kezekkel bontogatta az apró gombokat a felesége blúzán. –De engem igazán az érdekelne, hogy a maga részéről mivel szeretné bosszantani szegény férjeurát?

-Mire gondolsz? – húzta össze a szemöldökét Anna, nem is értve, hova akar kilyukadni a férfi, már azon túl, hogy a ruháitól nyilvánvalóan meg akarja fosztani.

-Netán te is el akarsz járni a fiúddal bulizni szexi kis rucikban? – biggyesztett a férfi, miközben már a lány szandálját kapcsolta ki.

-Mi ebben a bosszantás? – nézett rá értetlenül a lány.

-Az, ahogyan abban a buliban a többi fiúka meregeti a szemét arra, ami az enyém – magyarázta neki a férfi türelmesen a nyilvánvalót.

-Na, fiúka! Akkor tisztázzunk valamit! – emelte meg Anna a férfi fejét, hogy a szemébe nézzen. –Se te, se én nem fogadtunk vakságot. A hűségbe ez belefér szerintem, és egy másik dolog, hogy egymásnak tetszeni akarunk. Ha pedig más is élvezi a látványt, ezt nyerte ő a bulin… és nem többet. Kapise?  Nem azért riszálom a fenekem, hogy egy olyajos képű beachboy nyála folyjon, hanem hogy a tied. Nem tagadom, hogy néha jól esik egy-egy elismerő pillantás, ugyanis nőből vagyok, és mi ilyenek vagyunk, szükségünk van a megerősítésre, hogy tetszünk. De ettől a szívünk még mindig csak azé marad, akinek odaadtuk. 

-Miért van az, hogy mindig meggyőzöl? Még akkor is, ha elsőre azt hiszem, az adott kérdésben tuti nem hagyom magam, hm? – motyogta a férfi pislogva, mint aki egyfajta transzból próbál szabadulni.

-Mert tudod, hogy igazam van, és azt is, hogy … Szeretlek! – suttogta neki a felesége, aztán hozzáhajolt és játékosan végigsiklott ajkával a férfién. –És nem adnám semmiért az érzést, hogy te is szeretsz.

Nem az első eset volt, hogy valami komoly témáról kezdtek beszélni, aztán a beszélgetés átment játékosságba és végül kikötöttek a vallomásoknál. Úgy tűnt, mintha még rengeteg elmondatlan gondolatuk maradt volna az esküvő előtt a témáról, de nem is akarták ezeket magukban tartani. Jó érzés volt elmondani és talán még jobb, meghallgatni a másikat. Ami pedig a koronát feltette ezekre a beszélgetésekre, az az azt követő szenvedély ideje volt. A vérforraló értelmetlenségek, amiket zihálva suttogtak egymás fülébe, a lázas érintések, az önkívület pillanatai és az édes elernyedés, amikor csak annyi erejük maradt, hogy elszakíthatatlanul kapaszkodjanak egymásba.

De ahogy visszatért az erejük, visszatért a külvilág is, és a késztetés, hogy meggyőzzék a másikat a maguk igazáról. Egy örök körforgás volt ez, és mindketten tisztában voltak vele, hogy most még friss a szerelmük és ez segít kezelni ezeket az állandó perlekedéseket, de idővel apró tüskeként ül majd meg a körmük alatt a folytonos csatározás. Tudták, hogy erre ki kell dolgozzanak egy stratégiát, különben óhatatlanul kenyértörésre kerül majd a sor. De most még tele voltak tűzzel és szerelemmel, így aztán Anna nem sokkal az után, hogy Robert Stephaniehoz indult, felöltözött és a Crazy Cats-be vitette magát egy taxival.

*

-Szia! Vagy most már úgy kell mondjam: Üdvözlöm, mrs. Pattinson? – vigyorgott Trevor Annára, amikor belépett a klubba. Még korán volt, egy férfi ült a zongoránál, akit nem ismert, a pultban pedig Cliff még tisztességesen kimérte az adagokat.

-Szia! – mosolygott a férfira, bár ez a mosoly elég visszafogottra sikerült. Nem különösebben kedvelte a férfit, de pillanatnyilag ő volt az egyetlen, akihez fordulhatott, hiszen néhány hónap közös munka volt már mögöttük. Még bökte a csőrét, amiért Robert beleavatkozott a dolgába, és neheztelt a fickóra is, amiért hagyta magát befolyásolni. Bár, most éppen abban bízott, hogy ő is hatni tud rá. Sejtette, hogy ehhez egy szemhéjrebegtetés kevés lesz. 

-Robert is jön? – nézett el mellette Trevor, miközben a szeme vidáman megcsillant, és ebből a lány is azonnal tudta, hogy a férfi nagyon is tisztában van vele, magányos küldetésben jár.

-Nem, nem jön – sóhajtott. –Figyelj, Trevor! Tudom, hogy Robbal beszéltetek, de azóta már mi is, és neki is meg kell értenie, hogy nekem is megvan a magam munkája, meg neki is. Én sem szólok bele az övébe, és nem hagyom, hogy ő megtegye az enyémmel kapcsolatban. Szóval, csak oda akarok kilyukadni, hogyha van számomra szabad óra a színpadon, akkor kész vagyok fellépni.

-Nem fog idejönni és lerángatni a színpadról? – nézett rá felhúzott szemöldökkel a fickó.

-Ha idejön és lerángat, te még a lábam nyomát is megcsókolnád, mert olyan hírverést kapnál ingyen, amilyet megfizetni nem is lennél hajlandó. – grimaszolt Anna. 

-Ez igaz. – nevette el magát Trevor. –Hát, mrs. Pattinson, lenne szabad óra, de… elég későn, tíz után, szóval…

-Hagyd már ezt a mrs. Pattinsonozást, azt se tudom, ilyenkor kihez szólsz, …Anna… mint régen. De… nem lehetne például vele cserélnem? – intett a zongorista felé, aki úgy tűnt, mintha a szöveget is elfelejtette volna, mert inkább csak dudolászott a játéka mellett.

-Nem akarok tönkremenni! – nyögött Trevor. -Ha Pete-et raknám be az éjszakai műsorba, a takarítás lenne a legnagyobb tétel a kiadásaimban, mert tuti megdobálnák paradicsommal vagy kajamaradékkal. Már az a kevés ember, aki a második-harmadik alkalommal még benézne a csehóba. Csak tudod, régi jó haverom és most gödörben van, aztán így próbáltam segíteni neki, de a vendégek nem nagyon tolerálják a karitatív akciómat.

-Akkor hadd játsszak vele! Ő csak zongorán kísérne, én gitározom és énekelek. – ötletelt lelkesen a lány.

-Én meg fizessek két embert ugyanarra az időre? – nézett rá a férfi olyan ábrázattal, mintha valami tisztességtelen ajánlatot tett volna neki.

-És ha csak fele annyit fizetnél, mint korábban? – próbálkozott tovább Anna.

-Ennyire el akarsz jönni otthonról? – csóválta meg a fejét a férfi, mire a lány harciasan csípőre tette a kezét.

-Miért mániája minden pasinak, hogy a nők otthon várják őket? Mi van, ha én is örülnék neki, ha valaki otthon várna rám? Akkor majd Rob otthon ül ezentúl?

Trevor védekezően feltette a kezeit: -Ne velem pörölj, én csak örülök, ha jössz. De ha az urad berág, akkor tedd neki világossá, hogy csak az erőszaknak engedelmeskedtem. A franc se akar a harcállásaitok közé kerülni. Úgyis csak én húznám a rövidebbet. …Akkor gyere, beszéljünk Pete-vel, mit szólna hozzá, ha ezentúl csak zongoráznia kéne!

*

-Hallom, voltál Trevornál… nem adod fel, mi? – morogta Robert abban a pillanatban, ahogy belépett az ajtón. A fene a pletykás férfiakba! A bártulajdonos valószínűleg abban a pillanatban hívta fel Robertet, ahogy ő kitette a lábát. Mindegy, jobb túl esni az újabb veszekedésen – sóhajtott magában és a magas sarkú cipőt lerúgva leroskadt a férje mellé és a vállára hajtotta a fejét.

-Aha, akkor most a bájaidat fogod bevetni, mint Trevornál? – dünnyögte a férfi, de még mindig nem nézett fel a laptopról, amit a térdén egyensúlyozott.

-Nem akarlak elbájolni, mint ahogy őt sem akartam. Na jó, talán csak egy kicsit. Rob, szükségem van rá, hogy kimozduljak itthonról, mert lassan már gitározni is elfelejtek. Meg be is rekedtem – krákogott Anna kis grimasszal. Na igen, ha énekelni akar, akkor előtte nem ártana újra gyakorolni egy kicsit. –És az a lepcses szájú biztosan elmondta neked azt is, hogy egy héten csak háromszor lépek fel, ennyi meg igazán bele kell férjen, nem?  Mellette keresek majd valami mást is… talán Steph is tud ajánlani… van időnk. És örülni fogok, valahányszor eljössz velem vagy elém.  – lelkesedett be egyre jobban Anna.

-Aha, és amikor valahol a világban forgatok, akkor ki megy eléd? Ki fog vigyázni rád itthon az üres házban? … Hamar elfelejtetted, hogy megtépáztak a reptéren. Nehogy azt hidd, hogy azért mert mostanában csend volt körülöttünk, az mindig így is lesz. Minél ismertebb vagy, annál többent gyűlölhetnek is.

-Na, ezt a benned lakozó angol mondta – grimaszolt Anna. –Miért nem tudod úgy nézni a dolgokat, hogy minél többen ismernek, annál többen szeretnek, hm?

-Ááá, hagyjuk, úgyse tudlak meggyőzni! – sóhajtott a férje és összecsukta a laptopot, majd a kisasztalra tette. A mozdulattól felcsúszott a pólója és Anna kutató kis keze már a puha anyag alatt a hátát simogatta.

-Most jön a szex, hogy még az agyam is eldobjam és ne foglalkozzak vele, hogy szarsz rá, mit szeretnék? – nézett maga elé mereven a férje. 

-Menj a fenébe! – pattant fel sértetten a lány. Felkapta a cipőit és a hálószoba felé indult, de az ajtóból még visszaszólt.

-Soha az életben nem próbálnálak szex-el befolyásolni még téged sem, nemhogy egy idegent. De ha úgy érzed, úgy viselkedek, mint egy kurva, akkor csak szólj, és már itt sem vagyok. – azzal egy határozott mozdulattal becsapta maga mögött az ajtót.

Robert fülében ott rezgett az indulattól fűtött, sértett hang és ettől kicsit magába szállt. Oké, ez egy kicsit erős volt. Felállt és néhány perc tétova toporgás után ő is a háló felé indult. Klassz, most éppen ő szeretné egy jó kis szex-el rávenni Annát, hogy ne haragudjon. Szóval, már megint kár volt kinyitnia a száját, mert a saját mondatait lehet már megint ellene fordítani. Lenyomta a kilincset, de az ajtó nem engedett. Basszus, kizárta! Ó, Pattinson, tényleg sikerült kiakasztanod az asszonyt! – dörzsölte meg a szemeit, aztán megfordult, hogy kitaláljon valamit. Elég reménytelen ügynek látszott. 

Ebben a pillanatban a telefonja kezdett rezegni a zsebében. Előkotorta és egy kis grimasszal konstatálta, hogy Tom keresi.

-Ne most, haver! – sóhajtott bele a telefonba. –Majd visszahívlak.

-Hééé, le ne rakd! – csattant fel a barátja a túloldalon. –Tudom, hogy egy jó numera felülírná még a barátságunkat is, de most szükségem van rád!

-Szó nincs numeráról, de mindegy … na, mondjad! – motyogta halkan, amire már Tom is felfigyelt a túlvégen.

-Mi van? Minden rendben, Rob? Anna? … - találgatott a barátja, mire Robert mélyet sóhajtott.

-Nem érdekes, összekaptunk.

-Elég komoly lehet, ha így megzuhantál, mert általában csak mondasz ilyenkor valami becsületsértőt, és ….

-Tom, hagyjuk! – szólt közbe. –Miért hívtál?

-Sienna kirúgott.

-Ne bazz! Mit csináltál? – képedt el Robert és önkéntelenül is leült, mintha ettől a hír kevésbé lenne letaglózó. Közben azért átfutott a fején, hogy valami lehet a levegőben, ami a kapcsolatok ellen munkálkodik