Vigyázok rád 46.

-Hogy megy a munka? – kérdezte Kate. Robert hosszan hallgatott. Hát, a munka haladt. Néha még élvezte is. Mirjammal leültek egy nap a lakókocsiban és egy megdöbbentően őszinte beszélgetés után, amelyben a lány a félelmeiről vallott, a kishitűségéről, és ami után Robert megígérte, hogy segíteni fog, a munka tényleg mintha gördülékenyebben ment volna. Ő is levetkőzte a zsigeri ellenkezést, amivel az elején viszonyult a lányhoz, és ez a közeledés egész jó eredményt hozott. Mindenki boldog volt, csak Alejandro Martinez nézett rá hosszan, sötéten, amikor a lányért jött. A férfi nem értette még a változás okát, és bár a zsebe immár nagyobb biztonságban volt, mint hetekkel ezelőtt, mégis valami ébredező gyanakvás volt benne. A barátnője most, hogy már nem siránkozott, sőt kifejezetten boldogan készülődött a forgatási napokra, sokkal idegesítőbbé vált, mint korábban. Röviden és velősen féltékeny volt, és talán nem is minden alap nélkül. De erről Robert nem tehetett, viszont roppant férfiatlan dolog lett volna Mirjam és a férfi orra alá dörgölni. 

-Ne beszéljünk a munkáról! Hiányzol! – nyúlt a képernyő felé, hogy megsimogassa a kedves arcot. Körme nyomán apró szivárványkarika jelent meg az ujja körül, ezért inkább lemondóan békén hagyta a monitort.

-Hajaj, ha ilyen kedveseket mondasz és terelsz, akkor azért nem a legjobb a hangulat a forgatáson. – sóhajtott Kate. Robert elmosolyodott. Női megérzés?

-Hiányzik a mosolyod. Olyan komoly vagy. – mormolta, mire Kate arcán egy bágyadt mosoly jelent meg.

-Nem vagy itt… ha itt lennél, tudnék mosolyogni.

-Jöjjek? – kérdezte Robert játékosan, mire a lány a szemeit forgatta.

-Nem ér ilyen keresztkérdéseket feltenni! Erre nincs jó válasz… mert ha azt mondom, gyere, akkor még képes vagy megint összeütközésbe kerülni azzal a fickóval, és már megint miattam. Ha meg azt mondom, ne gyere, akkor jössz azzal, hogy már nem is szeretlek. Szóval, ne kérdezz ilyeneket, légy szíves!... Amúgy nem is mesélted, végül mennyibe fájt a legutóbbi angliai út? 

-Ne akard tudni! Végül nem volt olyan vészes, mert Steph valami biztosításra verte a nagy részét a sérülésemnek hála, de még mindig bánt, hogy annak a szerencsétlen pilótának még nincs készen a gépe.

-Az a „szerencsétlen” majdnem kicsinált… - morogta Kate.

-Na, annyira azért nem volt vészes. – legyintett Robert. A múló idő jótékonyan bagatellizálta a történteket. A kötést már nem is kellett viselnie, ami egy áldás volt a kaliforniai hőségben. Hazatérve Stephanie azonnal elcipelte egy teljes kivizsgálásra. Igazán odafigyelt a befektetésére. A vizsgálat alátámasztotta a jó állatorvos hevenyészett diagnózisát, aztán kapott egy új fűző szerű cuccot, amiben majd megfulladt és amikor a nap végén levette, rózsás hurkákra nyomorgatta a bőrét. A forgatási napok többségén pedig egész egyszerűen nem is hordhatta, úgyhogy nem is látta túl sok értelmét az alkalmankénti kínlódásnak. Annyi történt csupán, hogy a kaszkadőrnek valamivel több feladata lett, hogy a még sajgó bordáit kíméljék.

-Veled mi a helyzet? – lőtte vissza a kérdést. –Justin kiállítása alakul?

-Nocsak! Per Justin? – húzta el a száját Kate. Na igen, Robert és Justin Doran a legnagyobb meglepetésére szinte már baráti hangulatban búcsúztak el egymástól. A férfi azóta egyszer járt Londonban, közösen végigjárták a tereket, ahová Kate a kiállítását tervezte. A jegyzetei, fotói alapján megmutatta, melyik szobrot, hol és hogyan akarja kiállítani, és miután a férfi aláírta a terveket, már utazott is vissza Wales-be. Azt mondta, hogy egy nagyon fontos munkáján dolgozik, az lesz a kiállítás fő darabja, és Kate lelkére kötötte, hogy a terem közepén tartson fenn neki egy kis emelvényt. A kérdésére azonban semmilyen választ nem volt hajlandó adni, hogy mit ábrázol a szobor. Bosszankodva mesélt Robertnek a nehéz természetű művészről, de a férfi nevetve vigasztalta. 

-Úgy csinálsz, mintha te sokkal könnyebb eset lennél. Ha azt mondja, remek darab lesz, szerintem hidd el neki. Amiket én a műtermében láttam, bármikor szívesen látnám akár az otthonomban is. Tetszik, ahogy a szerelmet látja és ábrázolja. Izgalmas, felkavaró… szóval nekem bejön. És szerintem neked is, különben nem aggodalmaskodnál ennyit, hogy vajon a közönség hogyan fogadja. Van egy olyan érzésem, hogy nagy siker lesz, úgyhogy el is döntöttem, a megnyitóra mindenképpen átjövök. Van valami híred a kollégádról, akit helyettesítesz? Maradnod kell még? Vagy haza tudsz jönni velem? Legalább egy kicsit… intézz el magadnak egy kis szabadságot, kicsim! Megérdemled. És én is megérdemlem.

Kate vigyorogva hallgatta a férfi hadarását. Milyen ügyesen elrejtette benne az ígéretet, hogy hamarosan újra láthatják egymást! A vége meg egészen olyan volt, mint egy négy éves kisfiú makacskodása, aki képtelen lemondani az oly nagyon vágyott háromkerekű biciklijéről. 

-Majd meglátom, mit tehetek. Ha a bemutató sikeres lesz, dr. Bradfordnak  biztos nem lesz ellenvetése. De azért még ne éld bele nagyon magad! – intette nevetve a férfit, aki a monitor tanusága szerint éppen a győzelem jelét mutatva lökte a kezét a magasba. A bemutató pontosan három hét múlva lesz, úgyhogy már csak ennyit kell kibírnia a férfi nélkül. Olyan volt ez a hír, mint amikor a kezébe nyomnak egy mérőszalagot, hogy azon vághassa a centiket, hogy nap mint nap láthassa, mennyit kell már csak aludnia a napig, amikor aztán garantáltan nem fog aludni. A lelke  táncot járt az örömtől.

*

Malcolm fintorogva hallgatta a lány kacarászását a telefonba. Ó, biztosan a remek és némileg rejtélyes amerikai barát, aki mellesleg angol és sikeres sztár, amit a leányzó nem ver nagydobra. Már megint Kate-et szédíti. Elismerte a lány eszét és éppen ezért grimaszolva vette tudomásul, hogy a pasijával beszélgetve ő se több ötven kiló ömlengő érzelemnél. Amióta Kate hazaérkezett Wales-ből, olyan ragyogva járkált a Modern épületében, mint aki megnyerte a lottót. Nem tudta, hogy mi történt odalent, de el tudta képzelni. Nyilván a másik bika is tette neki a szépet. Ez a Justin Doran-ügy is… az öreg Bradford megbolondult, hogy a lánynak adta a bemutató megszervezését? Kettőjük közül azért még mindig ő volt hazai pályán és tapasztaltabb is volt, mégse ő kapta a munkát, és ez is sértette az önérzetét. Biztosan azért, mert nő és Doranról azt  tartják, elég nehéz eset. Az öreg biztosan úgy gondolta, hogy egy formás bokával, telt mellekkel könnyebb alkudozni a fickóval. Hát, lelke rajta! – gondolta epésen. …Végül úgy döntött, éppen ideje, hogy Kate megdolgozzon a pénzéért, nem azért fizetik, hogy a szerelmesével enyelegjen.

-Kopp, kopp… zavarok? – nézett be hozzá negédes mosollyal, mire Kate röviden elbúcsúzott Roberttől.

-Nem, persze hogy nem. Miben segíthetek?

*

Kate az íróasztal sarkára felrakott lábakkal lazított az irodában. Már lejárt a munkaidő, de ő még folytatni szándékozott a munkát. Malcom érezhetően megsértődött, amiért a Doran bemutatót ő kapta, és nem akart hibázni. Be akarta bizonyítani ennek a nagyképű seggfejnek, hogy érdemes a főnök bizalmára. Mindenesetre úgy érezte belehal, ha nem relaxálhat pár percig. Feneke alatt kitartóan rezgett az ülés vibrációja, gerince két oldalán a görgök járták a maguk kiszámítható útját, már-már fájdalmasan elmasszírozva az éjjeli forgolódás görcsbe rándult izmait.  Lydia „hagyatéka” volt a masszírozó betét az irodai székhez, de csak most először próbálta ki. Hogy a kikapcsolódás teljes legyen, fülhallgatójában Tom Odell Grow old with me című száma dübörgött, elnyomva minden kívülről érkező zajt; és meztelen lábujjait tornáztatta a zene ütemére. Ezt bírta az angol nőkben, hogy ugyanúgy hanyagolni tudták a nylonharisnyát, mint a kaliforniaiak, ezért aztán nem is ütközött meg rajta senki, hogy ő sem hordta. Tökéletes kikapcsolódás volt ez a pár perces lazulás, a programot tizenöt percre állította, és így a tizedik perc táján már érezte is a jótékony hatását; egészen addig, amíg valaki végig nem simított a bokáján.

-Jézusom! – sikkantott Kate és ijedtében kirántotta füléből a fülhallgató apró kis dugóit, meggyötörve velük a fülkagylóit. A hirtelen beállt csendben csodálkozva és fülig pirulva egyenesedett ki a széken.

-Claire! Micsoda meglepetés! Nem is hallottam, hogy bejöttél. – dadogott zavartan, ahogy a szoknyáját húzkodta a helyére.

-Nem csodálom, ha ez így üvöltött a füledbe – biccentett az asszony a fülhallgató felé, amiben már egy újabb szám dübörgött. –Már nem volt odakint senki, kopogtam, mert a portán azt mondták, még bent vagy, dolgozol. Mivel nem nyitott senki ajtót, hát lenyomtam a kilincset. …Nem akartalak megijeszteni.

-Á, úgy tele volt a fejem mindenfélével, hogy így akartam egy kicsit kiüríteni. – vont vállat Kate. Aztán lassan leesett neki, hogy Robert anyja miért is álldogál előtte. –Jézusom, ma szerda van? Ne haragudj, elfelejtettem!

-Azt látom. – kuncogta el magát a nő. –Ha dolgod van, elhalaszthatjuk. 

-Jaj, nem… annyira nem fontos, csak … igazából még mindig jobb itt, mint egyedül a szállodában, azért maradtam még egy kicsit, de ahogy te is láttad, nem dolgoztam éppen halálra magam. …Utálok egyedül ülni abban a szállodai szobában… ha legalább egy kicsit otthonosabb lenne… hiányzik! – bökte ki végül a lényeget, és Claire elmosolyodott a könnyes tekintet láttán.

-Tudom, kicsim, nekem is. – Kate széles  vigyorát látva összevonta a szemöldökét: -Most mi van?

-Hihetetlen, mintha csak őt látnám ezzel a szemöldök-emelgetéssel, ráadásul ahogy mondtad: tudom, kicsim… tisztára Robot hallottam. Le sem tagadhatnátok egymást!

-Hát, végül is, vér a véremből, hús a húsomból, ahogy mondani szokták, úgyhogy nem véletlen… na, mi legyen? Elhalasztjuk, vagy … indulunk? – nézett Kate-re, aki az asztal alatt a cipőit keresgélte. Az egyik alaposan elbújt, ezért aztán mint egy gyerek, négykézlábra ereszkedett és úgy pecázta elő. –Akkor…? – kérdezte az asszony, mire Kate lekapcsolta az íróasztallámpát.

-Nem is kérdés, induljunk! Ki nem hagynám, hogy megkóstoljam, milyen vacsorát tud Richard varázsolni.

*

Richard éppen a terítéssel végzett, amikor meghallotta a taxit, ahogy megáll a ház előtt. Elmosolyodott, ahogy a két nőt meglátta a bejárat előtt, és eléjük sietett. Claire ma egész nap a nagynénjét ápolta, így ő vállalta magára, hogy elkészíti a vacsorát, marhasültet zöldbabbal. Kate pedig a kedves ráadás volt a vacsorához. Amikor legutóbb telefonon beszéltek, a lány megígérte, hogy eljön és majd személyesen mesél Rob legutóbbi londoni látogatásáról, amiről – már meg sem lepődtek – ők nem is tudtak.