"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2014. augusztus 19., kedd

Lakótársak 8. rész



A reggelinél Connor csámcsogva habzsolta a cornflakes-et. Robert enyhe undorral nézte, ahogy a madáreledelt narancslével öntötte fel, aztán gyors mozdulatokkal kanalazni kezdte.
-Jézusom Connor, az embernek felfordul a gyomra! ogy tudod megenni ezht a szart? HoHogy tudod megenni ezt a szart? Legalább tejjel öntenéd fel, nem ezzel a ragacsos sziruppal.
-Neked nem mindegy, mivel tömöm a fejem? Nem kényszerítettelek, hogy te is ezt edd, nem? – nézett a barátjára, aki hetente átlag kétszer kritizálta meg a reggelijét. –De ha már beszélgetni akarsz, akkor térjünk inkább vissza a tegnap estére!

-Mondtam már, hogy baleset volt. – morgott Robert az orra alatt. Eszében sem volt feleleveníteni a tegnapi konyhasikálás egyetlen pillanatát sem. Emma a nagyját felszedte, de amikor ő is megjelent, belecsapta a mosogatóba a szivacsot és kiviharzott a konyhából. Azóta is égette a kérdés, hogy vajon Emma megsértődött-e a csók miatt; és vajon elmesélte-e Connornak a történteket? Úgy döntött, hogy megpróbálja elterelni a barátja figyelmét az egészről. –Különben is, hírem van… néhány nap múlva újra együtt járhatunk be az egyetemre. Tanítani fogok.
A taktika működött, Connor azonnal viccre vette a hírt. -Nem hiszem, hogy azt a tantárgyat bevették volna a tanrendbe, amit te tanítani tudnál – kacsintott vidáman Robertre, de azért érdeklődve hörpölte ki az utolsó falatokat. –És … mégis mit fogsz tanítani? Nem is vagy tanársegéd.

-Nem, nem vagyok, de az iroda szerződést kötött egy félévre az egyetemmel és engem ért a megtiszteltetés, hogy megutáltassam az építészetet a leendő sorstársaimmal. Régebbi terveket kell kielemezni a srácokkal, hogy hol lehet a legkönnyebben elrontani egy tervet, illetve kész tervekben felismerni a hibákat.
-Csak nem a te terveidet kell kijavítani? – kacsintott rá Connor, aztán azonnal fel is tette a kezét. –Oké, csak vicc volt, fel ne kapd a vizet! Szerencsés vagy, mert az irodai melónál ez csak jobb lehet. Ráadásul odabent maximum Jennát hívhatod el egy este, de a suliban azért jóval nagyobb lesz az aranyhalas tavacska, ahol pecázhatsz. Minden estédre juthat egy belevaló csaj. Igaz, hogy mostanában kijöttél a gyakorlatból, de azt mondják, ez is olyan, mint a biciklizés, ha már egyszer ment, nem fogod elfelejteni.
Robert a szemét forgatta, és a csattanós válasz már a nyelve hegyén volt, amikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja.

-Jenna? – nézett rájuk kíváncsian Emma, aki éppen a haját törölgetve ment át a nappalin. A kérdés ugyan nyilvánvalóvá tette, hogy hallgatózott, de emiatt egy pillanatig sem érzett lelkiismeret-furdalást.
-Robert rendíthetetlen imádója az irodában – röhögött Connor és vidáman Emma fenekére csapott, ahogy elriszált mellettük. Robert nagyot nyelve nézte az ismerős fürdőlepedő alól kibukkanó vizes bőrt, aztán felkapta a válltáskáját, elköszönt és elindult. Úton a metró felé csak azon agyalt, hogyan mondja el Emmának, hogy ő Connor hülye dumájával ellentétben sosem gyűjtötte úgy a nőket, mint más a bélyeget. Egyáltalán érdekli ez Emmát? És főleg… miért tartozik ez Emmára? Ő Connor barátnője, és mint olyan, aligha érdeklődik az ő szexuális élete iránt. A fene egye meg! Legjobb lenne kiverni a fejéből a lányt… de igazán nem tehetett róla, amiért ez pillanatnyilag reménytelen ügynek tűnt. Utálta, hogy Connornak joga van megérinteni a lányt, de még ennél is jobban utálta, hogy neki nincs joga ez ellen tenni bármit is. 

Emma szinte már szárazra dörgölte a haját. Connor hülye seggrepacsija a legrosszabbkor jött. Utálta, hogy lemaradt a fiúk beszélgetésének javáról, és így fogalma sincs, ki a franc lehet az a Jenna, aki szemet vetett Robertre. De ez el is döntötte a dilemmáját, fenébe az orvosi rendelővel, a tervezőirodát választja, és így legalább szemmel tarthatja Robertet, amíg a fiú el nem szánja magát a kezdő lépésre, amiben a tegnap este után azért erősen bízott. A fene se érti, hogy Connor mellett hogy maradt ilyen félénk? Mert egy pillanatig sem vette komolyan Connor dumáját Robert nőfalós múltjáról.
Tegnap este ott a zuhany alatt a férfi egy pillanatra elhitette vele, hogy őbenne is feltámadt az érdeklődés, de aztán megjött Connor és a pillanat odalett. A konyhát nagyjából feltakarította, mire a fiú is megjelent és egy vizes ronggyal a bútorokat kezdte törülgetni. Olyan közömbösen pucoválta mellette az asztal lábát, hogy végül Emma megelégelte és ott hagyta az egész kuplerájt, takarítsa fel, ahogy akarja. Szerencsés csaj lehet ez a Jenna... merengett, aztán a még nyirkos hajára felkapta –reményei szerint - Connor egyik sapkáját és nekiindult a városnak, hogy az irodába megfelelő ruhákat vegyen.

Robert feladta, hogy az előtte heverő terven a falakat és a gépészeti megoldásokat összhangba hozza. A fene egye meg! Connor csak percekkel jött volna később... vagy éppen korábban ... dörzsölte lüktető halántékát. A tegnap este olyan váratlanul alakult át szenvedélyes játszadozássá kettőjük között, hogy esélyük sem volt kitérni előle. És Emma kezdte! Ha ő nem borítja rá a tésztát... Hát, annyi mindenesetre már biztos, hogy ő sem közömbös, mert a zuhany alatti csókban a tiltakozás halvány szikrája sem volt benne. Ha Connor nem nyit rájuk... istenem, Connor... Már az ő reakcióját sem értette, mert az biztos, hogy a helyében már régen rámászott volna bárki képére, aki Emma közelébe merészkedik, nemhogy felnyomja a csempére a zuhanyozóban. Csak a hülye nem látta, mit művel, és Connor mégsem verte be az orrát. Most akkor mi van? Vagy lehet, hogy mire hazamegy, a cucca már az ajtó előtt lesz? – lecsapta a ceruzát a kezéből és behunyta a szemeit. De ez sem volt jó ötlet, mert azonnal Emma vizes arca jelent meg előtte, ahogy a kábulattól homályossá vált az a csodás zöld szempár. Ó, bassza meg! Tudta, érezte kezdettől, hogy nem lesz ennek jó vége!

Felállt, hogy a kis konyhában feltegyen egy kávét, de ezzel sem volt szerencséje, mert Jenna éppen ezzel foglalatoskodott.
-Hali! Bryan ma reggel kihirdette, hogy egy fél évig házon kívül dolgozol. Mázlista vagy, hallod-e! A lelki üdvömet is beáldoznám, ha csak egy hétre megszabadulhatnék innen. Már kezd az agyamra menni, hogy Bryan úgy kezel, mint egy gyengeelméjűt, aztán a kész tervekben meg ott látom a megoldásaimat. És még csak ki sem nyithatom a számat. Lehet, kérvényeznem kéne, hogy hadd járhassak a kurzusaidra. Biztos sokkal jobban élvezném, mint idebent a rabszolgamunkát.

Robert vágott egy kínos grimaszt, mert ez már elég régen így ment köztük. Jenna mindig talált alkalmat rá, hogy éreztesse vele, hogy érdeklődik iránta, de ő meg nem akarta megbántani, ezért inkább elviccelte a dolgot. De ma még viccelődni sem volt kedve. Elöblögette a bögréjét, aztán elcsent egy kekszet a tálcáról, amit az irodában dolgozó lányok tartottak kifogyhatatlanul. De most még a finom mogyorós keksz is száraz forgácsként ropogott a foga alatt. Felkapta a bögrét, amit Jenna megtöltött, aztán még mindig egy hang nélkül, egy savanyú grimasznak beillő mosollyal visszasomfordált az asztalához. Még négy óra van hátra a munkaidőből! Aztán hazamegy és... jézusom, és akkor mi lesz? Beszélniük kéne Emmával! Csak pár mondatot, hogy biztos lehessen benne, a lány nem bántódott meg. És talán Connorral is, hogy biztos lehessen benne, nem rondított bele a legjobb barátja szerelmi életébe. Aztán vagy élnek tovább egymás mellett békességben, vagy a hétvégéjét máris lakáskereséssel töltheti.
Elfintorodott, ahogy a kávé lecsúszott a torkán... basszus, hétfőn Emma is itt lesz, és ő fogja főzni a kávét, amilyet még nem ivott ez a szerencsétlen társaság. De ő már nem kóstolhatja meg, mert az egyetemi büfé löttyét nyerte el. Most valahogy mégsem bánta.
*
Connor fel-alá járkálva ordibált Emmával. Maga sem értette miért, hiszen felnőtt nő, el tudja dönteni, ha egy kapcsolatba bele akar menni. De hát annyi éven át védelmezte a magához hasonló link alakoktól, hogy szinte önkéntelenül is ez volt az első reakciója. Végül is, rosszabbat is kifoghatna, mint Robert. Csak nem tetszett neki, ahogy a barátja a tegnap esti nyilvánvaló bizalmaskodás után rideg távolságtartással kezeli a lányt, miközben ez a liba meg legszívesebben a lábai elé omlana. Látott ő már lányokat ebben a lakásban sírni Robert két szép szeme miatt. Akiket aztán meg is vigasztalt, hogy néhány nap múlva miatta sírják ki a szemüket. Á, a francba… - vett vissza a hangerőből, amikor látta, hogy Emmának már szikrát hánynak a szemei. Nem akarta felhúzni, már csak abból a teljességgel önző okból kifolyólag sem, mert akkor a lány egész biztosan nem csinál vacsorát. És a gyomruk kényeztetéséhez, amit Emma jelenléte garantált, könnyű volt hozzászokni. 

-Bocs, nem akarok kiabálni, hiszen a te dolgod, hogy kire vetsz szemet, csak tudod, Rob is olyan, mint én. Vagyis hát, izé… szóval azért nem egészen, de… tudod, azért mert most éppen nem csajozik, azért volt olyan időszak, amikor a lapátra tett barátnőit én vigasztaltam. Jó, nem sokszor, meg hát Glenda sem volt egészen százas, ha őszinte akarok lenni… révedt el a régi emléken. –Figyelj, én csak azt nem akarom, hogy fájdalmat okozzon neked. Mert akkor pofán kéne vágnom, és elvesztenék egy barátot, amikor te is tudod, hogy amúgy sem állok jól barátok terén. Ő egészen biztosan nem a pénzem miatt haverkodik velem, és sajnálnám, ha… de hát ha te úgy érzed, hogy megér egy próbát, akkor segítek. Csak aztán ne engem okolj, ha a dolgok mégsem jönnének össze. 

Emma kicsit vörös szemekkel nézte ezt a nagydarab, jóképű srácot, aki a sors szeszélye folytán a mostohatestvére lett. Azon a napon, amikor Vivien Stuart, az édesanyja feleségül ment Maximilian Bradshow-hoz, Connor apjához. Bizalmatlanul ismerkedtek, aztán amikor ugyanabba az iskolába kerültek és Emmát a fiúk piszkálni kezdték, Connor teljes mellszélességgel állt ki mellette, nyilvánvalóvá téve, hogy aki bántani merészeli, az a bátyja haragját vívja ki. Azóta imádta Connort. De mindig is csak a testvért látta benne, és megnyugtató volt a tudat, hogy ezzel a fiú sincs másként.
-Kösz, hogy meghallgattál tesó, de ahogy te is mondtad, ez az én dolgom. Érzem, hogy nem vagyok neki közömbös, úgyhogy egy próbát megér. Ha nem jön össze, akkor úgyis elköltözöm, úgyhogy ez a dolog nem fog bekavarni a barátságotokba. 

-Azt te csak hiszed, kiscsillag – motyogta Connor. –Ha veled fog járni és beköltözöl a szobájába, azért elég gáz lesz hallani, tudni, miket műveltek. Ha meg nem akar veled járni, akkor tudom, hogy az neked fájni fog, szóval előbb-utóbb úgyis leverem rajta. …Jaj, hugi, miért pont ő kell neked?
-Hallottál már arról a szóról, hogy szerelem? – nézett rá édes csábmosollyal a lány és Connor elnevette magát, miközben látványosan megrázkódott.
-Hallani már hallottam, csak nem tudom, mit jelent.

2 megjegyzés:

rhea írta...

Na végre!! :) csak most már (majdnem csillagszeműt írtam XD) Roberttel is közölni kéne :))
Élveztem Jutkám, köszi

zso írta...

Én csak csendesen szórakozom Rhea hsz-ein. XD
Köszi, most is jó volt. XD