Gépelési hiba 30. fejezet

Bocs, ez a mai nagyon rövidre sikerült. A magyarázat olyan banális, hogy szinte szégyen. Kiakadt a derekam, és nem tudok ülni se, hogy gépelhessek. De összekapom magam, és a következőnél majd kárpótollak Titeket! :)

***   

-Nem altathatod el, Jash! – suttogta Selena könnyes szemmel, ahogy a rakodótérből folyamatosan hallatszó szűkölésre összeborzongott.

-Inkább én, mint a telepen valaki. Nem lehet változtatni a viselkedésén és nem akarom megvárni, hogy Greg vagy valaki más intézze el. Neki is jobb lesz, mert innentől csak a kennelben tarthatom, ha egyáltalán nálam hagyják. – válaszolt a férfi keserűen. A visszapillantó tükörbe nézett és elszorult a szíve, ahogy Sherlock bizalommal a szemében őt figyelte, miközben halott barátját siratta. 

-Talán lenne egy lehetőség, hogy elkerüljük a legrosszabbat… - motyogta Selena. –Dél Los Angelesben van egy fickó, talán ismered is a műsorait, Cesar Millannak hívják, tudod, a csodálatos kutyadoki. Kifejezetten problémás kutyákkal foglalkozik… olyanokkal, akiket el akarnak altatni agresszivitás vagy más problémák miatt. Csak egy telefon, Jash… ne csinálj olyasmit, amit aztán egy életen át bánnál!

-Oké, egy telefon. Ha vállalja, kisírom Sarahnál az engedélyt, hogy elvihessem. – sóhajtott a férfi. A görcs a szíve körül kicsit enyhült, talán mégiscsak van megoldás. Miért is nem volt meglepve, hogy ezt is Selenának köszönheti? –Elkísérsz, ha összejön a találkozó? – nézett a lányra, aki boldogan vigyorgott vissza rá:

-Ha akarnál, se tudnál itthon hagyni.

*

-Sajnálom, Mr.Henning, nem vállalhatom Sherlock kezelését. Ez a fajta furfang nem ölhető ki a kutyákból. DE … - tette fel a köpcös kis mexikói a kezét, hogy türelemre intse, amikor Jash közbe akart szólni – hagyja nálam! Látja, hogy élek… ezen a hatalmas ranchon, távol minden lakott településtől, a falkába beilleszkedve, Sherlocknak nem lesz inspirációja hasonló kalandokra. Ha meg akarja menteni, hagyja itt! – bólogatott hevesen, mintegy alátámasztva ajánlata komolyságát és szuggerálva a döntés helyességét. Jash beletúrt a mellette ülő kutya bundájába. Tisztában volt vele, hogy a négylábúak híressé vált lélekbúvára egy nagyon is elfogadható, sőt, talán az egyetlen elfogadható javaslatot vetette fel. Csak ne nézett volna rá a kutya olyan vak bizalommal, amitől azonnal lelkiismeret furdalása támadt, amiért egyáltalán elgondolkodott rajta, hogy elfogadja a férfi ajánlatát. Cesar Millan látta a vele szemben ülő férfin a tétovázást, de türelmesen várt. Doktor Henning be fogja látni, hogy nincs más választása, ha valóban a kutyája érdekeit nézi.

-Be kell valljam, csábító az ajánlata. – sóhajtott Jash. –Csak azt nem tudom, hogy Sherlock egyáltalán hajlandó lenne-e elfogadni a kutyái társaságát. Meg aztán még az is előfordulhat, hogy egy reggel arra ébred, ez a kis átok rossz útra vezeti az egész falkát.

-Oh, én ettől nem tartanék. – nevette el magát a férfi és ettől a nevetéstől vidám szikrák táncoltak sötét szemei mélyén. –Tudja, doktor Henning, nem Sherlock lenne az első, aki falkavezérnek képzelné magát… de higgye el nekem, Donny hamar megérteti vele, hol a helye a csapatban. A kutyák is hamar felmérik az erőviszonyokat, és kivétel nélkül mindegyik tisztában van vele, hogy Donny a tagadhatatlan erőfölénye mellett bírja az én támogatásomat is. Így aztán elég hamar tisztázódni szoktak a rivalizálási kérdések. Donny ráadásul talán a világ legképzettebb terápiás kutyája. Kifejezetten arra lett kiképezve, hogy a renitens újoncokat beszoktassa a falkába. És megnyugtatom, ehhez még soha egyik beképzelt trónkövetelőben sem tett kárt. 

Jash gyengéden megráncigálta a kutyája fülét.

-Hallod, te betyár! Jó lesz, ha nem rúgod össze a port a főnökkel! … Hát, akkor Mr. Millan, köszönöm, hogy befogadja Sherlockot. De arra kérem… ha valaha is úgy érzi, hogy Sherlock képes a lehetetlenre, azaz a régi életterébe való visszailleszkedésre, akkor hívjon fel. Eljövök érte. De ha úgy alakulna, hogy… szóval, akkor is hívjon, hogy elbúcsúzhassunk! - hallgatott el, de a kis fickó értette, hova akar kilyukadni. Széles mosolyával rávigyorgott.

-Nem lesz semmi, ha … de bármikor jöjjenek el, szívesen látom magukat vendégként, és Sherlock is biztosan örülni fog. – biccentett fejével Selena felé, aki Donny és társai gyűrűjében ácsorgott és az egyik gondozóval beszélgetett. Jash bólintott és megrázta a férfi kezét, aztán két tenyere közé fogta a kutya fejét és halkan duruzsolva elbúcsúzott tőle.

*

-Nyugi, jó helye lesz! – simított végig a férfi karján Selena. Érezte a Jashből áradó feszültséget, ahogy a poros, már-már sivatagi körülmények között vezette a kocsit, és bár a viszontlátás Los Angeles-szel őt magát is megviselte, hiszen életének egyik kudarccal felérő állomására emlékeztette, de érzett magában erőt, hogy legalább a férfit megnyugtassa. –Van kedved a délutánt a tengerparton tölteni? – kérdezte látszólag közömbösen. Jash megvonta a vállát. Teljesen mindegy, hogy mivel ütik el az időt. A lelke mélyén bujkáló érzést, hogy cserbenhagyta a kutyáját, aligha tudja elnyomni majd. Nem figyelt rájuk eléggé. – ez a gondolat járt egyre a fejében. Ha több időt tölt velük, ha gondosabban, elővigyázatosabban zárja el őket napközben, ez nem történhetett volna meg. Akkor Watson is még mindig velük lehetne és Sherlock szemébe sem költözött volna az a reménytelen tört fény, ahogy Millan mellett állva nézte, hogy kigördül az erődítménynek is beillő kapun. Pedig, hát nyilvánvalóan nem egy börtönben hagyta. Az a tágas ranch valódi kutyaparadicsom volt, ez azért el kellett ismernie.  Bár szerette az állatokat, mégsem gondolta volna soha, hogy ilyen erős kötődés ki tud alakulni valamelyikükkel, akit ráadásul nem is kölyökkora óta pátyolgatott. De ez a két mafla ott kódorgott körülötte, amikor a házat próbálta lakhatóvá tenni, amikor hazahozta Selenát, amikor elvesztették a babát… életének, legalábbis az utóbbi hetek, hónapok történetének elválaszthatatlan, szerves részét képezték, és most egyikük sincs már. A veszteség fájt. Nyilván a jobbulás ideje is eljön majd, de most még kegyetlenül fájt. Amikor azonban a lány keze a mellkasára csúszott és ráborult a vállára, selymes hajának cirógatásából valódi vigasztalás áradt.