Na, hát ugye az történt a Gépelési hiba című történet
kezdetével majdnem egy időben, hogy megnyitottam a Lassú keringő FB oldalát.
Elég nagy várakozással tekintettem a széles nyilvánosság előtti megjelenés elé,
de mit mondjak... nem váltotta be a várakozásaimat. Igaz, közben nyár is volt,
sokan nyaraltak... de akkor is...
Tudjátok mit értem el az egésszel? Hogy akik régebben írtak,
most már azok sem.
Nem akarom, hogy ez itt most nyafogásnak tűnjön, de
mindenesetre érdekes tapasztalat volt. Nyilván a csalódottság is volt az oka,
hogy menetközben az eredetileg eltervezettől elkanyarodva, másfelé vittem a
történet fonalát, és talán el is vesztem időnként ebben a mellékvágányban, nem
tudom. Meleg is van, egyedül is vagyok ... tisztára, mint a kis Vuk, mégiscsak
rívás lett a dologból. Pedig komolyan mondom, szakítottam a régi rossz
szokásommal is, hogy folyamatosan nyomon kísérjem a statisztikáját a blognak
(ha már a FB-ot úgysem tudom olyan mélységben meglesni).
Na, mindegy is. Csak megállapítom, hogy a dupla munka tök
felesleges erőfeszítés, inkább az írásra koncentráltam volna. Ettől függetlenül
a FB oldalt nem zárom be (egyelőre), mert ki tudja, lehet, hogy az ősz a nagy
felfedezéseké lesz (mert ugye a Remény hal meg utoljára, aki mint tudjuk a
gyilkos, úgyhogy nem véletlen).
Ugyanakkor meg... sose fogom megérteni, mi a különbség az
alsó és az oldalsó számláló között. Pesszimista énem az oldalsó, alacsonyabb
számot figyeli, ofkorsz... aztán odalent meg olyan szép kerek számon gurultunk
keresztül, csak lesek. Úgyhogy a következő sorokban ott rejlik a reakcióm erre
is :)
Viszont... ha már, akkor már... hogy még több olvasót
veszítsek ( :P )... most hogy vége ennek
a történetnek (néhányotoknak talán váratlanul, de hát egyszer el kellett jöjjön
ez a pillanat is), nos, nem kezdek újba, hanem egy régi kedvencemet a Lakótársakat rakom fel újra, mivel
időközben erőteljes fésülgetésen esett keresztül, ami szerintem határozottan
jót tett neki. 2013. januárjában volt az első megjelenése, szerintem éppen elég
idő telt el azóta, hogy még az is élvezze, aki akkor már olvasta.
Előtte azonban, követve az Ötletbörzében felsorolt
szösszenetek sorát, előbb kaptok egy kis írást Robertről. Ezzel tartoztam, a rajongóknak mindenképpen. (lásd 200
ezer!!! megnyitás??? Úgy döntöttem, ez az „Ajándék” ;) A Lakótársak után pedig folytatjuk a sort a Mindenki egyért, egy érte című
történettel. Legalábbis pillanatnyilag így tervezem.
Na, csak ennyit akartam... élvezzétek még a nyarat és azért
olvasgassatok is ebben az agylágyulós melegben! Puszi és ölelés mindenkinek,
aki olvassa ezeket a sorokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése