A menedék 23.

Cara elpirult.-Ó igen, a magazin. Hát, az nekem is meglepetés volt, de aztán hagytam, had csinálják, végül is semmi szégyellnivaló nem volt azokban a képekben. A főiskola alatt modellkedéssel kerestem egy kis pénzt, mert jobb ötletnek tűnt, mint a diákhitel nyűgét magamra vennem. Azt nem mondanám, hogy örülök, amiért most újra előkerültek a képek, de nem is ugrok le miattuk az emeletről. Az is én voltam, és nem akasztottam ki vele senkit, még az apám és a bátyám is egész jól vették az akadályt –vigyorodott el a végére.

-Hát, itt elég nagy port vertek fel, miután egy másik magazinban megjelentek rólunk velencei képek. Azok nem jutottak el hozzád?

-Jézusom, nem! Mondd Robert, hogy nem  kaptak el egyetlen olyan pillanatot sem, ami miatt holnaptól inkább ne lépjek ki az utcára!

-Hát, tulajdonképpen engem szapultak, amiért ilyen hamar megtaláltam az álompárom utódját – vágott egy grimaszt a férfi, és összevont szemöldökéből Cara tudta, hogy a dolognak ezzel nincs még vége. 

-Rólad meg összeírkáltak mindenféle baromságot, amit szerintem nagyrészt a volt férjed adott a cikk írójának a szájába, mert eléggé az ő szemszögét tükrözte. Josh izélgetett is, hogy követeljek a nevedben is helyreigazítást, de úgy voltam vele, Te sem akarnád, hogy hetekig ezen csámcsogjon a sajtó, jobb a dologról tudomást sem venni. Lehet, hogy ez  úgy tűnik, mintha homokba dugnám a fejem, de tudom, hogy minden válaszra lenne egy még újabb… így meg talán hamarabb elül a csatazaj.

-Csatazaj, hm… túl nagy kérés lenne Rob, ha kérnék ebből az újságból egyet? Szeretném látni, mi állt benne, mert lehet, engem közel sem izgatna annyira, mint téged. És akkor talán te is nyugodtabban vennéd a levegőt, ha ez a dolog szóba kerül.

-Oké, vicceld el, ha jól esik, majd előkeresem, mert a takarítók két hete nem dobtak ki semmiféle újságot, úgy látom. 

Cara már a harmadik csésze tejeskávét kortyolta el és nem tudta nem észrevenni, hogy a férfi egy fikarcnyit sem lett lazább, úgyhogy biztos volt benne, a fotók csak a gondolatait lefoglaló egyik problémát jelentették. Itt még valami van, és jobb, ha túl esnek rajta, mert ezzel a görcsös pasival nem nagyon tudott zöldágra vergődni.

-Szép ez a szoba! – szólalt meg vidáman, mire Robert megütközve nézett rá.

-Ja, tényleg szép – nézett körül. Te tényleg erről akarsz most velem beszélgetni?

-Rob, nekem teljesen mindegy miről beszélgetünk, mert te magadban monologizálsz, és ahhoz a témához egyelőre nem tudok hozzászólni. Csak gondoltam, feldobok egy témát, amitől nem leszel ideges. 

-Ne haragudj Cara, teljesen igazad van. Már hosszú napok óta rágom magam valamin és igazából alig vártam, hogy veled is megbeszélhessem, de most azt hiszem, be vagyok rezelve és nem merem előhozni, mert a végén fogod magad és visszaülsz a repülőre – sóhajtott nagyot a férfi és az ablakhoz sétált. Zsebre dugott kézzel ácsorgott és a távolt kémlelte. Cara mellé állt és ő is a távoli Hollywood feliratot nézte.

-Ha ennyire nehéz előrukkolnod vele, elég gázos ügy lehet. Csak annyit mondj meg, köze van a kapcsolatunkhoz vagy valami másról van szó.

-Hát ez az, teljesen másról van szó, de valahol mégis félek, hogy kihat a kapcsolatunkra.

-Húha, most már engem is kellőképpen felcsigáztál. Lehet, hogy jobb lenne túl esnünk ezen a beszélgetésen minél előbb…

-Cara! – fordult felé hirtelen a férfi és magához húzta. -Ígérd meg nekem, hogy nem csapod rám az ajtót abban a pillanatban, ahogy kinyögöm végre ezt az egészet. Ígérd meg!

-Rob! Az istenit! Olyasmit kérsz tőlem, amit nem tehetek, amíg nem tudom, miről van szó, te is tudod. Ha ennyire félsz a reakciómtól, akkor elég kemény beszélgetésnek nézek elébe. Netán valami vallomásra készülsz, hogy amíg nem voltam melletted, találkoztál valakivel, és …

-Istenem, dehogy! Ez annál is sokkal rosszabb, Cara!

-Jézusom! Rob! Mi lehet ennél is rosszabb? Na, azt hiszem, most jött el az a pillanat, amikor bele kell kezdjél, különben elmegyek anélkül, hogy meghallgatnálak. 

Robert lenyomta a kanpéra és elé térdelt, aztán a kezeibe fogta Cara két jéghideg kezét, és a szemébe nézett.

-Szeretsz engem?

-Ó, micsoda kérdés ez? Nagyon jól tudod, hogy mit érzek, elmondtam, megmutattam már számtalanszor. Ráadásul, ha ezzel akarsz zsarolni, miközben valami nagy disznóságot műveltél, akkor ne nagyon számíts rá, hogy működni fog a dolog.

-Szeretnél tőlem gyereket?

-Hogy micsoda? – kerekedett el Cara szeme. Mi van? Ez aztán igazán meglepő és váratlan fordulat volt a beszélgetésben. Most azonnal, vagy valamikor a bizonytalan jövőben? És egyáltalán ilyesmit nem egy kapcsolat kezdetén tárgyalnak meg a felek. –Robert, nem tudom, hogy ez a problémát mennyiben viszi közelebb a megoldáshoz, de igen, ha te is szeretsz és ezt szeretnéd még néhány év múlva is, nagyon szívesen szülnék neked egy bébit. Vagy akár többet is, de most őszintén, hogy jön ez most ide?

-El tudnád fogadni, ha nekem lenne egy gyerekem?

Cara lefagyott. Robertnek gyereke van? Mégis kitől? Merthogy Kristennel nem volt gyerekük, ebben biztos volt.

-Mennyi idős? – kérdezte halkan.

-Nem, még semennyi, csak kérdezem, ha kiderülne, hogy van egy gyerekem, akkor is tudnál szeretni engem és azt a kicsit?

-Robert! Kérlek, csak azt ne mondd, hogy hazajöttél szakítani és csináltál neki egy gyereket! – suttogott Cara, és a gondolattól még a víz is kiverte.

-Micsoda? Dehogyis! Nem az van, amire gondolsz,-  simogatta meg Cara arcát a férfi. –Csak azt szeretném tudni, hogy ha kiderülne, hogy van egy gyerekem, akkor te hajlandó lennél-e felnevelni velem?

-Robert! Utoljára kérdezem, van egy gyereked? Kitől? Mekkora?

-Nem Cara, nincs. Majd csak lesz… valamikor január táján.

-Kitől?

-Nem én vagyok az apja! Mármint biológiailag…

-Kitől?

A férfi nagyot sóhajtott, aztán leereszkedett a sarkára.

-Oké, látom, így nem megyünk semmire. Akkor elmondom az elejétől. Kristen terhes. Ne, ne szólj közbe! – intette le Carát, aki felszisszent és már szólásra nyitotta a száját. –Most már végig mondom. Szóval terhes, de nem akarja megtartani, viszont elvetetni sem akarja. Örökbe akarja adni és szeretné, ha én vállalnám.

-És te képes lennél egy ekkora áldozatra, azok után, amit veled művelt? – tátotta el a száját a nő.

-Azt hiszem, igen. Ha a nő, akit szeretek, együtt tudna élni ezzel a döntésemmel és támogatna, akkor igen. 

Cara arcán lassan lecsurrant az első könnycsepp, aztán követte a második, a végén pedig szabályosan zokogni kezdett. Robert  egészen összeomlott. Akkor ennyi volt! Ezt akár veheti is úgy, hogy a nő szakított vele. Komolyan elgondolkodott rajta, hogy ér-e ennyit az a régi barátság? 

Aztán a kicsi jutott az eszébe, aki megérdemelné, hogy úgy nőjön fel, hogy ismerje az anyját, de tudja, hogy a szülei, akik nevelik, talán még jobban szeretik. Ő egy teljes, szerető családot tudna nyújtani neki, az anyjáékkal már beszélt a dologról és a kezdeti ellenállásuk után rá bízták a döntést, de megígérték, hogy támogatni fogják. A nővérei simán lúzernek nevezték, de már égnek a vágytól, hogy újabb baba érkezzen a családba. Mégis Cara döntésétől tette függővé a válaszát. Ha a lány mellette marad és a társa lesz ebben az embert próbáló  feladatban, akkor hajlandó belevágni. Egyedül képtelen lenne megbirkózni vele. 

Nézte Carát, aztán felnyúlt, hogy a könnytől maszatos arcot megtörölje. Arra számított, hogy a lány majd elhajtja, de nem, a tenyerébe fektette az arcát és úgy nézte. A szemében még könnyek ragyogtak, de ő is kinyújtotta a férfi felé a kezét.

-Olyan jó ember vagy Robert, csak azt nem tudom, hogy én tudok-e ilyen jó ember lenni. Kristent is csodálom a döntésért. Több bátorság kellett ehhez, mint gondolod. Bárcsak én is ilyen erős lettem volna, de el kell neked mondanom valamit, és lehet, hogy azok után majd nem is akarod már annyira, hogy veled maradjak. 

Nem sokkal azelőtt, hogy Marcoval elváltunk, volt egy igen viharos éjszakánk, amikor a düh és a megalázottság mellett felébredt bennem a múlt és azt hittem, hogy vissza tudom csalni a házasságunkba azt a régi szenvedélyt és szerelmet. Hiú ábránd volt, csak még jobban megaláztam magam. Mindenesetre, annyi korábbi sikertelen próbálkozás után pont akkor estem teherbe, amikor a mélyponton voltam. Nem akartam azt a gyereket, ahogy nem akartam az apját sem, és tudtam, ha megszülöm, akkor Marco örökre az életem része marad. Úgyhogy döntöttem és elvetettem. Nem beszéltem róla senkinek, a terhesség tünetei sem voltak feltűnőek, úgyhogy rajtad kívül csak a nőgyógyászom tudja. De a gondolat, hogy önző módon nem adtam meg az esélyt annak az apró életnek, ez azt hiszem, életem végéig elkísér.

Ezért mondom, hogy Kristen sokkal erősebb, ha így tudott dönteni. Te jó ember vagy Robert, és ezt látod még Kristen is elismeri, ha a szakításotok után is benned bízik meg mindenki másnál jobban. Melletted egy gyerek biztos, hogy szerető családban nő fel. Ha azok ellenére, amit az előbb elmondtam, még képes vagy bennem megbízni, akkor nagyon szívesen vállalom veled Kristen gyerekét. Sejtem, hogy a külvilág nem tudhat az igazi anyjáról semmit, így aztán – gondolom – még ki kell találjatok egy fedősztorit, hogy kié a baba és hogy kerül hirtelen elő, de rám számíthatsz mindenképpen. Ha nem mersz bennem megbízni a továbbiakban, azt is el kell fogadjam, és ígérem, hogy erről az egészről hallgatni fogok, tőlem soha senki nem fogja megtudni, mi történt. 

Robert döbbenten üldögélt Cara előtt a padlón. És még ő volt  ideges! Kicsit elbizonytalanodott, hiszen rövid időn belül a második ütős történet keveredik elő Caráról. Vajon ismeri-e egyáltalán ezt a nőt, akit  ebbe a hatalmas döntésbe akar belevonni? Lehet, hogy tényleg ész nélkül hozza az elhatározásait? Nézte a könnyes szemeket és tudta, hogy nem szabad arra gondolnia, hogy vajon a kapcsolatuk eljut-e egyszer arra a pontra, amikor Cara az ő háta mögött hozna meg egy ilyen jelentős döntést.

Feltápászkodott és felhúzta Carát is.

-Na gyere, szívjunk valahol egy kis friss levegőt, túl sok volt a dráma, azt hiszem, nem ártana kiszellőztetnünk a fejünket!

Cara engedelmesen követte. Aztán azon vette észre magát, hogy a férfi átkarolja és a szálloda előtt lebzselő fotósokkal nem törődve kiballag vele a napsütésbe. A közelben kattogó kamerák kereszttüzében óvón tartotta a kezét a lány előtt, és Cara a hasára simuló forró tenyér érintéséből tudta, a színjáték elkezdődött.