A menedék 35.

Robert nyugtalanul markolászta a karfát, amíg a repülő kerekei elérték a leszállópálya betonját. Az Istenit, hogy sose múlik el ez a görcs! – sóhajtott, aztán megkönnyebbülve Cara kezéért nyúlt. A lány rámosolygott, aztán megnyugtatóan cirógatta meg a férfi arcát.

-Jön valaki értünk?

-Igen. Tomnak írtam, hogy jó lenne feltűnés nélkül besurranni a szállodába, igaz, ő csak annyit írt vissza, hogy oké. Remélem, ez nem a számtalan hülye vicceinek egyike lesz – forgatta meg a szemét a férfi, ahogy arra gondolt, milyen kellemetlen lenne ott ácsorogni a reptér előtt egy taxira vadászva.

De abban a pillanatban, hogy a csomagokkal a vip-váró felé maguk mögött hagyták a tömeget, Tom vigyorgó feje bukkant fel.

-Mi van? Ti nem is örültök? – nézett rájuk kutatóan. –Azt hittem, tánclépésben jöttök le a gépről a nagy hír hallatán.

A barátja és Cara teljesen értetlen tekintettel méregették, mire elnevette magát.

-Ne már! Robert, nem hívtad vissza Kristent? Akkor ti még nem is tudtok semmit?

Cara elsápadt. –Jézusom, elment a baba?

-Nem, nyugi, nem ment el. De Kristen végre a fejéhez kapott, és beszélt Seannal. Ő perdig minden várakozás ellenére beadta a válóperi iratokat és már együtt tervezgetik a gyerekszoba színét. Úgyhogy nem lesztek szülők még egy darabig, hacsak a Menedékben nem tettetek meg a dolog érdekében mindent. – vigyorgott rájuk Tom.

Robert a lányra nézett a megkönnyebbülés jeleit keresve, de Cara szinte közönyös arccal nézett vissza rá. Hah, ez a csaj jobb színésznő, mint te vagy – rázta meg a fejét a férfi. –Csalódott vagy? – nézett rá.

-Nem mondanám. Vállaltam volna veled, de ez így sokkal normálisabb megoldás, egy gyereknek a szülei mellett a helye. – vont vállat Cara. Robert pedig próbálta feldolgozni, hogy őbenne bizony óriási sziklák gördültek le a szívéről. Vállalta volna ezt az óriási áldozatot (ahogy a legtöbben fogalmaztak, akik tudtak a dologról), de igazság szerint úgy érezte magát, mint akit csőbe húztak, úgyhogy most egy hatalmas felelősség alól szabadult fel. Egy gyerek? Amikor néha még saját magát is annak érzi? Így utólag már nem is értette, hogy Kristen hogy tudta rávenni. De hát mire nem tudta rávenni? Istenem, mi mindent megspórolhattak volna maguknak, ha ez a liba hamarabb tér észhez és beszél a gyerek apjával? De legalább nem tett tönkre semmit. Cara és ő megbeszélték a szívüket nyomasztó gondolatokat és megegyezésre jutottak. Bár, ennek most nem sok gyakorlati haszna van, de legalább abban biztosak lehetnek, hogy képesek megosztani egymással a gondjaikat. 

A kocsi felé tartva végre elvigyorodott. Akkor most egészen új helyzet van. Ő szerelmes, a nő, akivel összehozta a jó sorsa, szintén szereti, együtt pedig lesz idejük ebből a felfokozott érzelmi kavalkádból valami igazán értékes dolgot létrehozni. A következő pár hónap majd bebizonyítja, hogy az a gyűrű, ami egy ideje a széfjében lapul, nem egy hirtelen felindulásból elkövetett öngyilkossághoz vezető lépés, hanem hódolat a nő előtt, aki elrabolta a szívét.  Tom kezébe nyomta a csomagját és a beszálláshoz készülő lányt visszahúzta, aztán Los Angeles ragyogó égboltja alatt, néhány lesifotóstól nem zavartatva magát, megcsókolta. –Szeretlek!

 

-Jézusom, Molly! – sikított váratlanul Cara és visszarohant az épületbe. Robert vigyorogva nézett utána, Tom kissé értetlenül.

-Ne már, Cara barátnője is jött veletek? Rob, te mázlista, már megint mibe keveredtél? – De Robert csak vigyorogva pakolászott, aztán kinyílt a reptér ajtaja és pórázon vezetve Molly kissé még kótyagos feje jelent meg, ahogy rakéta sebességgel húzta ki Carát az épületből. Odakint zavarodottan megállt, a lány pedig mellé gugolva halkan sugdosott a fülébe, miközben a csillogó bundát simogatta. A kutya lassan megnyugodott, aztán engedelmesen követte a lányt a kocsihoz.

-Ő Molly! – mutatta be Tomnak a kutyát, aki fejét csóválva hajolt le hozzá, hogy megsimogassa.

-Tom vagyok, szépségem. Ha az őseid már nagyon vágynak egy kis magányra, akkor szívesen elviszlek magamhoz. A legtutibb csajozós trükk egy ilyen kutyával végig sétálni a plázson – kacsintott a barátjára.

-Hát Tom, te tudod, de figyelmeztetlek, Molly mellett nem lesz alkalmad a csajokkal közelebbi ismeretségbe kerülni. Kifejezetten erénycsőszi hajlamai vannak. Amúgy Cara kutyája, úgyhogy tőle kell elkérned.

-Robert, ha azt akartad ezzel kifejezésre juttatni, hogy egyedül az én feladatom lesz a sétáltatása, akkor had juttassam eszedbe a kérdésed: Akkor mostantól van egy kutyánk? Így, többes számban.

-Nem azért srácok, de nem kellene már elhúznunk innen a csíkot? – nézett körbe Tom az alig titkoltan fotózgatók felé biccentve. Így aztán mindannyian beültek, s végül Molly is beugrott hátra Cara mellé. 

Cara még a szálloda elé érkezve is a reptéri csók hatása alatt állt. Elfogadta, hogy a jövőben bujdosnia kell, a nyilvánosság előtt nem nagyon kapaszkodhat a férfi biztonságot nyújtó kezébe, nincs andalgás és összebújás. Látta a régi felvételeket, képeket, Kristennel is úgy jöttek-mentek, mint az idegenek. Robert sosem nyilatkozott a magánéletéről, úgyhogy beletörődött, hogy ő is megbújik majd a háttérben, és a kapcsolatuk olyan találgatások tárgya lesz majd, amellyel kapcsolatban az érintett felek senkinek nem nyilatkoznak. De ez a csók, a közelben kattogó telefonok és fényképezőgépek szeme láttára, ez meglepte. A kocsiból kiszállva is bizonytalanul nézett körbe, de a következő pillanatban már ott volt mellette Robert és átölelte. Egy csókot nyomott a homlokára, aztán hátrament Tomnak segíteni és a csomagokkal lazán beballagott a portára. Cara a kutyával úgy követte, mint aki álmodik.

Amikor már a szobájukban voltak és a fiúk kinyitottak két sört, neki pedig Robert egy ásványvizzel teli poharat nyomott a kezébe, még mindig csak nézett maga elé szinte révületben.

-Mi a baj? – nézett rá elkomolyodva a férfi, miközben Mollynak töltött egy tálba vizet.

-Nincs baj, csak… azt hittem, nincs nyílt színi csók és ölelgetés. Éppen felkészültem, hogy majd az árnyékodban besunnyogok a hotelbe, erre te magadhoz ölelve cipelsz be. Egyelőre nem értem. Nincs több bujdosás?

A férfi ránevetett.

-Szabad ember vagyok, Cara! El sem tudom mondani mennyire utáltam, amikor Kristennel hosszú éveken keresztül ezt adtuk elő. Amikor már mindenki tudta, hogy együtt vagyunk, akkor is lesöpörte magáról a kezem, ha fotósokat látott. Már nem is érdekel, miért csinálta, de nekem mindig rossz érzés volt. Együtt vagyunk, és ebben a világon semmi szégyellni való nincs. Vagy esetleg ez neked … kellemetlen? – komorodott el a tekintete.

-Ó, te bolond, dehogy kellemetlen. Már utáltam előre, hogy nem lóghatok rajtad, mindenki előtt nyilvánvalóvá téve, hogy együtt vagyunk.

-Azt azért kalkuláld bele, hogy – főleg eleinte – sok hülyeséget fognak majd kiabálni a fotósok, hogy reakciókat csikarjanak ki belőled. Azokkal jobb, ha nem foglalkozol. És soha, de tényleg soha, ne állj le velük beszélgetni, mert az a vég. De ettől függetlenül tőlem kattintgathatnak, amennyi jól esik. Arra azért készülj fel, hogy innentől a narancsbőröd is vezető hír lesz majd, vagy ha elfelejted a bikinivonalad gyantáztatni – kacsintott rá a férfi, Cara pedig elvörösödve bökte oldalba.

-Olyan hülye tudsz lenni! – biccentett Tom felé, aki vigyorogva hallgatta őket.

-Tényleg az. – helyeselt vidáman, aztán felhörpintette a sörét és felállt. –Na, gerlicéim, pihenjetek, aztán ha van kedvetek, este elmehetnénk valahova együtt. Már ha ezt a gyönyörűséget magára lehet hagyni néhány órára?

-Nem tudom Tom, előbb azt hiszem Kristennel kéne beszélnünk. – komolyodott el Robert, s közben Carára nézett, aki egyetértően bólintott.

-Oké, akkor hívjatok, ha beleférek a turbékolós időtökbe. – kacsintott rájuk és az ajtó felé indult. Mielőtt kilépett, még visszafordult és nagy komolyan ránézett a legjobb barátjára és a nőre, aki láthatóan teljesen elvarázsolta. –Tényleg örülök nektek! Sziasztok!

Amikor az ajtó becsukódott mögötte, Robert előkotorta a telefonját. –Felhívom Krist, jobb lenne ezen az egészen túl lenni.

Kristen mérgesen fújt bele a telefonba.

-Kösz, hogy visszahívsz. Mikor is kerestelek? Három napja?

-Oké, ne haragudj! Most itt vagyok és hívtalak, rendben? Tom már elmesélte a nagy hírt. Igazán szívből gratulálok, Kris. Így lesz a legjobb, majd meglátod. Meglepett Sean határozottsága, de éppen ezért gondolom, hogy ez csak jól sülhet el.

-Hát, nem tudom. Ingrid nem könnyíti meg a helyzetet, de egyelőre úgy tűnik, Sean tényleg elhatározta magát és kellünk neki. Őszintén szólva én sem gondoltam volna róla, de most annyi gondoskodással vesz körül, rá sem ismerek. Én még félek az egésztől, de Sean lelkesedik kettőnk helyett is. A filmet is be tudjuk fejezni még mielőtt igazán látszani kezdene, aztán meg… ki tudja, mikor forgathatok újra. Egyelőre nem nagyon jöttek a megkeresések. Nem vagyok túl népszerű, amióta megcsaltam a világ legszexibb pasiját. – Robert szinte látta maga előtt a gúnyos grimaszt.

-Majd jönnek Kris. Meglátod, te leszel a legnépszerűbb kismama Hollywoodban. 

-Robert! Szeretnék kérdezni valamit.

-Mondjad!

-Nagyon rossz volt velem? Mármint, tényleg annyira a lelkedbe tapostam? Szerettél annyira, hogy fájjon?

-Huh, Kris… most erre mit mondjak? – Robert sokáig hallgatott, de aztán csak kibökte.

-Azt hiszem először volt nagyon rossz. Az fájt, igen. Aztán az utolsó évek… néha azt hittem, ez maga a pokol. De már nem azért, mert az érzéseimen tapostál, csak a büszkeségem sajgott. Azt hiszem, a szerelem elmúlt az első alkalomnál. Sajnálom.

-Akkor miért maradtál velem?

-Nem tudom. Kényelmes volt. Huh, ez szarul hangzik, még én is érzem, de azt hiszem, valahol ez volt az igazság. Nem jött senki szembe, aki miatt borítani akartam volna, és az egyedüllét sem vonzott. Azt hiszem, ez volt a kisebbik rossz.

Most Kristenen volt a hallgatás sora. Aztán megköszörülte a torkát.

-Sosem kérdezted meg, miért csináltam.

-Mi értelme lett volna? Addig kellett volna szólnod, ha valamit rosszul csinálok, amíg el nem romlott minden. Utána már nem volt igazán érdekes. De most már gyereked lesz, úgyhogy ha Seant is megunod, akkor időben szólj neki! Ez már vérre megy. 

-Nem szeretem, amikor ilyen okos vagy! – csattant fel a lány a vonal túlsó végén.

-Akkor most jobb is, ha befejezzük, igaz? Örülök Kris, hogy jól alakulnak a dolgaid, nagy dolog vár rád, még ha most kicsit meg is ijeszt, de meglátod, nagyszerű lesz majd. És bármikor szükséged lesz rám, hívj nyugodtan. Ha tudok, segíteni fogok.

-Cara nagyon örül? – vágott a szavába a lány.

Robert ránézett Carára, aki mögötte ült, Mollyt simogatta, és látszólag egykedvűen őt figyelte.

-Nem tudom. Ha nem így alakultak volna a dolgaid, akkor is mellettem állna. Így meg egyszerűbbé vált minden. Gondolom, örül.

-Mondd meg neki, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy meggyanúsítottam, meg egyáltalán, hogy így megkavartam körülötted az életet. De lehet, hogy így volt jó, mert legalább tudod, hogy őrá számíthatsz. Na, sziasztok! Majd jelentkezem, ha van valami újdonság. – és a kapcsolat megszakadt, mielőtt Robert válaszolhatott volna. 

-Fáradt vagy? – nézett Carára.

-Attól függ, miért kérdezed – kacsintott rá a lány és Robert elnevette magát.

-Telhetetlen nőszemély, de most csak arra gondoltam, kiszellőztethetnénk a fejünket. Menjünk le a partra! Nem tudom, mennyit hallottál abból, amit Krisszel beszéltem, de szívesen elmesélem, aztán megünnepelhetjük, hogy szabad emberek vagyunk, szerelmesek és talán egy kicsit most már tervezgethetünk is. Például kéne egy lakás, mert ezt a szállodai életet enyhén szólva is rühellem. A saját kávémat akarom a saját bögrémből reggelenként és azt, hogy veled ülhessek egy szál semmiben a reggeliző asztalnál… meg ilyen huncutságokat – vigyorgott rá mesés fogsorát rávillantva. Cara pedig megbűvölve bújt az ölelésébe.

-Remek. Menjünk tervezgetni! Molly is biztosan örülne egy kis mozgásnak.