Zongoralecke 32-33.

32.

Gyorsan teltek a napok. Danielt Emma kísérte be a kórházba . Mind a ketten nagyon izgatottak voltak. Dr Paxton benézett  a szobában az ágyon ülve, Emma kezét szorongató, láthatóan izgatott  pacienséhez. -Szervusz ,Fiam!

Daniel csak némán biccentett, nem törődve a jó modorral. Nagyon izgult .

-Minden rendben lesz Daniel. Viszont azt Te is tudod, hogy régóta makacskodik  ott az a vérrög. Előfordulhatnak komplikációk, de legyünk optimisták Fel a fejjel, Fiam !-veregette vállon  az orvos.

-Daniel !-lépett be a szobába  egy magas, szőke, csinos, ötvenes nő egy igazán sármos, magas, barna férfival, aki feltűnően hasonlított Danielre, csak egy kissé korábbi kiadásban.  Emmát látva kissé lassítottak a hírtelen mozdulatukon, amit Daniel felé tettek.

-Jó napot Dr Paxton -mondták szinte egyszerre  és kezet fogtak  az orvossal .

-Üdvözlöm Mary,...George

-Kisfiam !

-Anya ,apa, hát Ti ?

-Daniel!  -a nő a kérdést meg sem hallva hajolt a fiúhoz és anyai szerettel ölelte magához a fiát. -Hogy gondoltad, hogy nekünk  nem is szólsz  a műtétről ?

-Fiam ! -lépett most oda az apja is, és megölelte a meglepett fiát.

Daniel  most leginkább úgy ült ott, mint egy kisfiú, akit rajtakaptak valami csínytevésen a szülei  és éppen lekapják a tíz körméről.

-Jó napot !-nyújtotta  a kezét az anya  Emma felé  és várta, hogy a fia hátha bemutatja őket egymásnak.

-Jó napot!- állt fel zavartan, de mosolyogva Emma  -Emma Bradley .

-Jaj ,bocs!- mentegetőzött  Daniel -De bunkó vagyok.

-Nem történt semmi! -simította meg a kezét a fiúnak.

-Üdvözlöm! -szorította meg a kezét Geoge is .

-Én azt hiszem megyek is -szabadkozott az orvos.  -Viszlát!

Mary és George hálás mosollyal intettek  az orvos felé, aztán Mary a fia  másik oldalán foglalt helyet az egyre szűkösebbnek bizonyuló ágyon.

-Anya , Emmának, tudod Rose  a kislánya.  Vele már találkoztál a múltkor. Emma a barátnőm.-szorította meg a lány kezét bátorítólag Daniel.  A lány bátortalanul mosolygott a szülőkre, akik kissé meglepve néztek most a lányra.

-De kisfiam, miért nem mutattad be eddig ezt a gyönyörű,  fiatal hölgyet nekünk ?-korholta , szeretetteljesen George a fiát. A műtétről sem szóltál! Haragszol ránk? Na,j ó azt még megértem, hogy anyádra, de hogy rám is ?  -vetette be vicces oldalát  az idősebb Brookes .

-De George ! Kérlek !  -Mary nagyfia fejét  simogatta, szeretetteljesen nézve az arcát .

Daniel nagyon szerette a szüleit, mert tudta, hogy rájuk feltétel nélkül számíthatott mindig, de most zavarban volt, hogy Emma is tanuja volt az anyja túláradó szeretetének, ahogy belőle pillanatok alatt kisfiút képes csinálni.

-Nagyon aranyos a kislánya Emma !Gratulálok hozzá ! – mosolygott Mary a lányra.

- Köszönöm, de Rose igazából nem is  az én vérszerinti lányom, csak én nevelem. Katie, a nővérem pár éve meghalt egy baleset során és én vettem magamhoz az unokahúgomat. De imádom őt, nekem tényleg olyan, mintha az enyém lenne.

A Brookes  szülők figyelmesen hallgatták a lány rövid magyarázkodását. Látszott Emmán, hogy zavarban van. Ezért is kezdett ennyire magyarázkodni ...

-Ez figyelemreméltó ! Nem sokan vállalnák ilyen fiatalon egy kisgyermek gyámságát. Úgy látom maga igazán remek lány !  -és a fiáéhoz hasonló gyönyörű mosollyal kápráztatta el Emmát az asszony.

-Honnan tudtátok, hogy itt vagyok ? – szólt közbe Daniel.

-Dr Paxton hívott fel reggel és rohantunk is be. Gyanította, hogy te esetleg elfelejtettél szólni. -húzta össze  a szemöldökét Mary .

-Jaaj Anya ! Félek ! Mi lesz, ha nem sikerül ?

A fiú anyja és  Emma összenéztek, mindkettejük szeme könnybelábadt a fiú félelmei hallatán. George férfiasan elfordult,  az ablakon kinézve révedt a messziségbe.

-Minden rendben lesz Daniel !  Mi itt leszünk melletted.

-Én is - suttogta Emma a könnyeivel küszködve .

-De én látni akarlak benneteket ! Emma, ha nem sikerül, mi lesz velem ? Mi lesz velünk ?

-Daniel  -simogatta meg a fiú feszült arcát.  - Én ...itt...leszek...neked! -válaszolta szelíden a lány.

Mary a lányhoz lépve a vállára tette a kezét és hang nélkül mondta a lánynak:- Köszönöm ... -és Emma könnyei már megállíthatatlanul potyogtak. Még vagy egy órát beszélgettek csendesen, családias légkörben. Mary és George hálával teli tekintettel néztek Emmára. Daniel  eközben önfeledt, kisfiús lelkesedéssel sztorizgatott Rose -ról és az ashmore-i kirándulásukról, valószínűleg önmagát is nyugtatva ezekkel a történetekkel.

-Jaaj kisfiam, Te sosem nősz fel ! -nevetett az anyja  és olyan szeretettel nézett a fiára, hogy Emma szive belesajdult, mert látszott, hogy mennyire aggódnak a fiúkért, hiszen tisztában voltak vele ,hogy a látszólagos jókedve mögött rettegés van ,ha mégsem sikerülne a műtét .

33.

Danielt, miután kitolták a műtőből, a besötétitett szobájába fektették. A szeme szorosan bekötve, jókora turbánnal a fején feküdt újra álomba merülve  az altatás után. A szülei és Emma a kórház várótermében egy kanapén  ülve, forró kávét szorongattak  a kezükben,  és várták  a doktort ,hogy tájékoztassa Őket a műtét kimeneteléről.

-Mr . és Mrs . Brookes ?

-Dr. Lendvai vagyok. -állt meg egy ismeretlen orvos,  kedvesen rájuk mosolyogva   az érkezésére felpattanó kis csapat előtt.

-A műtét mondhatni rendben zajlott. Sikeresen eltávolítottuk a vérrögöt, bár elég nehezen lehetett hozzáférni, mint ahogy az várható is volt. Nem kertelek. Előfordulhat, mivel viszonylag sokáig  nem történt meg  az önálló felszívódás, hogy a szemidegek sérültek. Sajnos pár napig várakozási állásponton kell lennünk, aztán majd meglátjuk ...Előfordulhat, hogy  részleges lesz a látása. De nagyon fontos, hogy ha bármi komplikáció lépne fel és a látása nem térne vissza, legyenek mellette és erősítsék lelkileg, mert előfordulhat ilyenkor, hogy depresszióba esik a paciens;  és Dr Paxton a velem  való konzultáció során figyelmeztetett, hogy a fiatalember mennyire nehezen viselte  a kezdeti vaksági állapotát.

Mary és George  egymás kezét szorongatva  hallgatták  a doktort . Emma nagy meglepetésére Daniel apja átölelte  a vállát és a száját lebiggyesztve biccentett egy halvány mosollyal a lány felé. Emma hálás volt a férfinak, mert most semmire sem vágyott jobban, mint hogy őt is megölelje valaki, mert olyan egyedül érezte magát a szanaszét verdeső gondolataival a fejében .

-Bemehetünk hozzá ? -érdeklődött  reménykedőn Mary.

-Éppen bemehetnek pár percre, de ma úgyis  aludni fog a nap nagy részében ...de ahogy gondolják - emelte meg a vállait az orvos, mert  látta  az elszántságot az asszony  arcán. Meleg kézszorítással és hálás mosollyal köszönték meg a szavait,  és Mary már vette is  az irányt a fia szobája felé.   

Az anya ott állt a fia mellett és gyengédséggel teli tekintettel nézett erre a meglett férfira, aki most bebugyolált fejjel feküdt  az ágyon .

-Édes kisfiam ! – suttogta, aztán szipogva próbálta visszatartani gyülekező könnyeit .Még pár pillanatig simogatta fia nyugodtan elnyúlt kezét a takarón, majd szemeit törölgetve kilépett a kórterem ajtaján. Apja komoly arccal állt a fia mellett. Nem szólt semmit, csak a  fiú nyugodt ,alvó arcát fürkészte, már amennyi kilátszott a kötés alól. Végül Emma is  bement a besötétített, nyugodtságot árasztó pisztácia színű  kórterembe. Megfogta Daniel kezét, a szájához emelte és a tenyerébe puszilt, majd az arcát belehajtotta. -Szeretlek ...bárhogy is alakul. -suttogta de inkább magának, mint a fiúnak .

*

Az éjjeliszekrény tetején rezegni kezdett Emma mobilja. Felkapta, de csalódottan látta, hogy csak  az anyja  az .

-Szia Anya .-mondta csalódottsággal teli hanggal .

-Szia Kincsem !

-Mi újság, csak nem Rosieval van valami baj ?

-Nem ! Nem !Dehogy is  ! Bocs,  gondolhattam volna, hogy megijesztelek .

-Akkor miért hívtál ?

-Emma, még mindig haragszol rám ? Sajnálom a múltkori viselkedésemet. Tudom, hogy nagyon hülyén viselkedtem ...de  hidd el, egyfolytában  az járt az eszemben, hogy  eddig sem volt könnyű életed  a kislányt nevelve, ilyen fiatalon, mindig magad elé helyezve  Rose érdekeit ...és tudod, megrémített  az elképzelés -sírta el magát  az asszony, - hogy egy vak ember mellett nem lehet teljes életed.

-Anya, én szeretem Danielt, és Ő is minket, hallod, min-ket !! Rose-t imádja. Anya, még egyik pasim  se szerettem ennyire ...és annyira figyelmes  velünk,  hidd el, annak ellenére, hogy igazán még sosem látott minket ...

-Igen, láttam én is, hogy jól kijönnek Rosieval ...és hogy odavan érted .

-Anya, én a legjobbat szeretném a lányomnak .

-Tudom, Kincsem !  Tudom !.....és hidd el, én is neked ...és sajnálom !

-Anya, ezt ne nekem mondd!

-Hogy van Daniel ?

-Megműtötték .

-És ?

-Ma szedik le a szeméről a kötést....

-Pár nappal előbb kell hazajönnünk, mert apádnak közbejött valami a cégnél ....meglátogathatom Danielt ?

-......

-Emma, itt vagy még ?

-Igen, itt . Anya,  hidd el, erre semmi szükség ! Daniel nem olyan ....

-De Emma, én szeretnék ....Amikor kiállt mellettetek, már annyira röstelltem magam. Tényleg sajnálom Kicsim  !

-Rendben van Anya, majd beszélünk még ...Most mennem kell, mert indulok a kórházba, Maryék jönnek értem .

-Ki az a Mary ?

-Daniel mamája .

-....értem ....Szia Emma! Majd még hívlak.

-Szia anya, puszilom az én kis ördögömet  és apát!

-...átadom.....- mondta kissé féltékenyen Carolyn .

Emma  nem csalódott az anyjában. Tudta ő , hogy  ahogy neki Rose, úgy  Carolynnak Ő a szemefénye. A legjobbat  akarja  a lányának, de akkor is túllőtt a múltkor a célon.  Az biztos, hogy Daniel  anyja magasan verte az első találkozásukkor viselkedésével  az övét, Carolynét.

Emma a gardróbjában állt az egész alakos tükör előtt és kétségbeesve  szedte le egyik ruháját a másik után a fogasról és hajította a hálószobájába  az ágyra, vagy éppen ahova sikerült . Sorra próbálgatta őket; volt köztük vékony áttetsző nyári, romantikus ruha, egyszerű szűk szoknya, mini  kötött ruha, és kopott farmer is .Hosszas válogatás után  aztán a zöld virágos muszlinruha mellett döntött. Ez volt rajta az első randijukon a jazz clubban, ami igazán kedves emlékeket idézett fel Emmában. Titkon azt remélte, hogy a fiú majd meglátja és a színe az eszébe juttatja, hogy akkor és ott, ez volt rajta .-Meglátja ? -és a gyomrában remegés futott át, mert annyira izgult a műtét sikere miatt. 

Elsősorban  Daniel miatt idegeskedett,  mert tudta, hogy nagyon -nagyon csalódott lesz, ha a látása nem tér vissza. Persze Emma is vágyott rá, hazudna, ha  azt mondaná, hogy neki mindegy, mert épeszű ember ilyet nem mondana. Igaz, hogyha belegondol, hogy mennyire érzéki volt minden kettesben töltött pillanat, mert a fiú a látását  az ujjaival érvényesítette, és nagyon izgató volt a lány számára az, ahogy bejárta  a teste minden porcikáját, hogy ismerkedjen vele, és rögzüljön benne, mintha látna.

Emma a tükör előtt állva  simított végig az érintésétől  szexisen meredő melleitől a csípőjéig,  és szemét lehunyva, fejét hátra billentve futott végig  az utolsó együtt töltött éjszaka emlékein. Azok a finom, izgató érintések,remegések, amikkel a fiú keze  végigsimított a testén minden alkalommal.... Aztán megrázta a vállait beborító égő narancs tincseit és gondolatai visszatértek a ruhásszekrényhez. Belebújtatta  vékony, formás lábait balerína-cipőjébe, a ruháján igazított még egy utolsót, megrázta a haját, amely sátorként borult a kibukkanó, hófehér, szeplőktől szexisen pöttyözött vállaira. -Így jó lesz! -mondta a szemben álló, mosolygó lánynak.

B.Ú.É.K.