Zongoralecke 46-48.

46.

Daniel és Emma megbeszélték, hogy a mézesheteket  Ashmore -ban töltik, hiszen annak a  bájos helynek köszönhették, hogy most már mint férj és feleség térhettek vissza. Emma hálás volt Danielnek, hogy nem valami puccos helyre, hanem ide, a csodás gyerekkori és még annál is csodálatosabb felnőttkori emlékek  színhelyére térnek vissza. Az apró település ősszel is pompás látványt nyújtott a közeli erdők színes lombozatával, a lehullott levelek színes szőnyegével beborítva a tájat. A kacsák rendületlenül jártak a kis tóra, napi fürdőzésüket ki nem hagyva, aminek a partján annyi békés, boldog, vidám órát töltöttek, hol hármasban Roseval, hol kettesben. Daniel is kíváncsi volt a házra, a környékre, ahol nyáron bebarangolták  a vidéket. Izgalommal töltötte el a tudat, hogy arra a helyre mennek vissza, ahol olyan szeretkezésekben volt része, mint előtte még soha. 

Úgy fedezte fel a lány  minden porcikáját, gyönyörű testét, hogy az teljesen felizgatta, ha csak rágondolt. Az maga volt a tömény érzékiség. Az érzékei falták a lány odaadó, segítőkész, finom mozdulatait, érintéseit. Azt gondolta, ha visszatér a látása, nem  hatnak rá olyan erővel, érzékenységgel ezek az együtt töltött pillanatok, de tévedett. Annyira szerette és kívánta a lányt, aki most már az övé, az Ő felesége, hogy egy pillanattal sem érezte magát rosszabbul, kielégítetlenebbül. A legjobb dolog a világon, ami vele történt az az volt, hogy megismerte  Emmát, aki igent mondott neki, és elvehette feleségül. 

Daniel megrakta a kandallót a  már bekészített fával, amíg Emma egy forró teát készített pár csepp finom tejszínnel  mindkettőjük számára. Felkuporodtak a kanapéra, összebújva, egy meleg takaró  alatt kortyolgatták el a melengető italt. Délután egy  kiadós sétát tettek a közeli Hookhy  Coppice cserjései közt és már rájuk sötétedett, mire visszaértek a kedves ház meleget adó falai közé. Emma gyertyát gyújtott és lakásszerte elhelyezte azokat, igazi romantikus hangulatot teremtve maguk körül,  és az ebédből maradt sültcsirkével és egy tál friss salátával  ült le Daniel mellé, kínálva  az étellel. 

-Nem vagy éhes ?

-De igen, farkas étvágyam van !

Emma a fiú elé tartotta a szépen megrakott, gusztusos falatokat. Daniel egy gyors mozdulattal kikapta Emma kezéből és a kanapé melletti  kisasztalra rakta. A meglepett Emmát  felkapta a kanapéról és a karjában véve a  most már hitvesi ágyra fektette.

-Farkas éhes vagyok Mrs Brookes! Nagyon megjött  az étvágyam magácska láttán ebben a térdig érő zokniban és az én pólómban! Igazán izgató látványt nyújt kedves asszonyom -mormolta Emma kacagó arcába farkast imitálva. Egyikőjük sem bajlódott  a ruháik összehajtogatásával, már -már tépték le egymásról  és  a  vad csókokkal, simogatásokkal, harapdálásokkal extázisig kergették a maguk és a másik testét. Elpilledve feküdtek az ágyon a párnák és a ruháik összevisszaságában. Erejük már csak  cirógatásra tellett. Puha csókokat adtak egymás szemére és szájára, míg az álom el nem nyomta őket  összeölelkezve, a puha takaró borításában ....és így telt el az a két hét, amit itt töltöttek kettesben. Hol maximálisan kényeztetve érzékeiket, hol vadulva kizsigerelve a másik erejét,  juttatták egymást a csúcsra. Nagyokat sétálva, bejárva a környéket, kimerítő kirándulásokat téve. Boldogok voltak így egymással  ebben a vidéki, csendes békességben. 

47 . 

Június

Daniel már egy hónappal ezelőtt felkereste Dr Paxtont.  Olykor nekiment  bútoroknak, levert poharakat, mert nem vette észre őket. Foltokat látott maga előtt, amik  megjelentek, majd eltűntek.  Emmának nem szólt, hiszen mindennapos időszakban volt, nem akarta idegesíteni ezzel. Elég  volt neki a babára figyelni, mert a kilencedik hónap végére már fárasztó volt a terhe. Aztán egy nap arra ébredtek, hogy nedves alattuk a lepedő.Emma gyorsan felöltözött, míg Daniel taxit hívott. Fogták Roset és már robogtak is a kórház felé, ahol már Dr.Follett várta őket. Megnyugtatta  Danielt, hogy az első baba nem ugrik ki olyan gyorsan, de úgy látszik a jó doktor sem tudhat mindent, mert bizony ez a baba másfél óra múlva már ott feküdt a mamája mellett az ágyon, a még csak előtejnek nevezhető folyadékot szopva Emma  duzzadt melléből.

Amikor Emmát betolták a szülőszobára, megkönnyebbülve látta, hogy egyedül vannak, legalább nem kell hallgatnia senki vajúdását, elég lesz neki a magáéval megbirkózni. A doktor megvizsgálta és közölte, hogy ez a baba nagyon akar már találkozni a szüleivel, mert Emma bizony már négy ujjnyira kitágult. Daniel Emma szülőágya  mellett állt és simogatta kipirult arcát. Mivel nem ihatott már folyadékot, citromot kent Emma szájára, amit Ő mohón le is nyalt. Aztán Emma fájásaival együtt szenvedett Daniel is, ha kellett nyomott, ha kellett vadul szedte a levegőt, ahogy szerelmétől látta, amit Dr.Follett  meg is jegyzett vidáman. -Daniel, így nagyon hamar el fog fáradni, ha együtt nyom Emmával.  Higgye el, nem jön ki előbb a baba. -nevette el magát  az orvos a zavarba jött férfi láttán. 

Amikor  az egyik nyomásnál  a kis jövevény fejebúbja megjelent Emma lábai közt, az orvos odahívta Danielt .  A férfi tátott szájjal leste az eseményeket, nem hitt a szemének, hogy azon az előbb még kis nyíláson  egyszer csak megjelent  egy fej, majd egy váll, a törzse, és az utolsó nyomásnál mint egy élménypark csúszdájának végén az alagútból  előbukkant a kis hölgy teljes valójában. Emma eléggé kimerült volt a végére.Haja izzadtan tapadt a homlokára, de amikor meglátta a kislányát, boldogan mosolygott. Az orvos átadta  az ollót az újdonsült apának, hogy vágja el  lánya köldökzsinórját.  Daniel Emmához lépett, megcirógatva arcát szájon csókolta. -Ugye mondtam én, hogy kislányom lesz?! - mondta boldogan a feleségének. Gyönyörű babánk van Emma. Köszönöm!

Rose, Carolyn, Stewe, Mary és Gerorge izgatottan ültek az üveges babaváró  székein, majd egy barátságos fiatal nővér megkocogtatta az üvegfalat, hogy felfigyeljenek a várakozók a  család legújabb tagjára. Egyszerre ugrottak fel és tapadtak  az üvegre, olvadozva  a kisbaba látványától. A következő pillanatban Daniel jelent meg az ajtóban, büszkeséggel a szemében. 'Ő az én lányom !' -tekintettel.

-Üdvözletét küldi Cora Brookes. 49 centijével és mind a 3250 grammjával. Gyönyörű kislány.

Sorra gratuláltak és ölelgették a boldog apukát. Roset felkapva  a kislány az apja nyakát szorosan magához szorította és a fülébe súgta. - Mikor visszük haza Corát, Papa ? Daniel a kislányra nézett és fülig vigyorogva ölelte magához. Rose most először szólította Danielt papának, amitől a férfi végképp ellágyult. Ettől a pillanattól már két lánya lett. -Pár nap múlva Kincsem, jó lesz ?

Rose visszafordult  az új kistesóhoz, aki békésen szunyókált a nővér karjában. Megkocogtatta  az ablakot és egy puszit dobott Corának.

48.

Daniel  a nagypapától örökölt fotelban üldögélt félhomályba burkolózó hálószobájukban Corával a karján. Halk zene töltötte be a szobát és apró, finom mozdulatokkal ringatta a dal ritmusára a lányát. Majd  kis arcára tette kezét és óvatosan kitapogatta a gyermek csöpp orrocskáját, piciny, finom vonalú száját, ami a férfi érintésére egyből cumizni kezdte ujját. Megsimogatta a puha hajacskát. Szájához emelte aprócska ujjait, játszadozva vele egy kicsit, majd puha puszit lehelt egyenként a kis ujjacskákra. Megemelve a babát beleszippantott bőrének  finom babaillatába, és dudorászva ringatta álomba gyönyörű kislányát.

                                                                                                                                           Vége

Márpedig véletlenek nincsenek......

Szóval ez a történet ennyi volt.

Biztos vannak köztetek, akik olvasták a Vázlatokat is, és  most azt gondoljátok, hogy ez is befejezetlen, és ugyanolyan kétségek közt hagy, mint  az a  történet, de szerintem meg pont ez a jó, hiszen nincs az a történet, ami minden mondandójában, mindenkinek ugyanazt sugallná. Mindenkit más fog meg egy írásban, valószínűleg amivel a legkönnyebben tud azonosulni.

Elnézést kérek az olykor-olykor esetleges slendrián megfogalmazásért, de én nem vagyok aranykoszorús írónő. /van aki szerint lehet, hogy -'szerencsére !' / :)  Mindenesetre én örömömet leltem benne és szívesen pötyögtem be a gépbe. Nyilván nem is dolgoztam rajta annyit, mint egy hozzáértő, egy olyan valaki, aki tudja is, hogy mit, miért csinál ! Nem takarózásként, de nem is volt időm sajna rá, hogy filózzak egyik másik rész megfogalmazásán, kibővítésén... stb. /Csak remélni tudom, hogy  most nem azt gondoljátok,hogy akkor mi a fenének tettem fel ide ?!  /

Köszönöm Jutkának a lehetőséget, hogy meggyőzött és ismételten hitt annyira bennem, hogy beengedjen az oldalára, ahol amúgy jó kis írások vannak, mert én biztos nem csinálnék magamnak egy külön blogot, hogy ezeket a szösszeneteket közhírré tegyem! :)

Szóval, hogy nincsenek véletlenek.....

Egyik hétvégén nálunk aludt a keresztlányom, a hat éves Liza. Mind a ketten szeretünk rajzolni és amikor az asztalnál ülve "firkálgattunk ", látom, hogy egy narancssárga fürtös hajú figura alakul a  keze alatt, aztán mellette egy másik formálódik. Érdeklődve figyeltem, hogy mi sül ki ebből?

Sokszor rajzolja le Ő is a kis családját, apát, anyát és önmagát. /Talán innen is jött tudatalatt, hogy Rose szeret rajzolni, cserfes, bújós, irányító....stb. :)

Nagyon bírom, hogy a gyerekek milyen sokszor fejezik ki magukat teljes természetességgel rajzban és nincsenek gátlásaik, csak rajzolják, ami eszükbe jut, nem különösebben agyalnak rajta.

Szóval, ezek után megjelent a férfi  alakja is a lapon, és Liza egyszer csak felém fordulva megkérdezi: "-Legyen szemüvege is a fiúnak ?"

Füligérő vigyorral néztem rá, hirtelen teljesen elérzékenyülve. Miután elkészült a szemüveges fiúval is, Liza elkezdte magyarázni, hogy  -"a kezét  itt hátra teszi, és ez meg itt egy rózsa ..."

Na ekkor kész voltam, mert eszembe jutott a lánykérés Daniel módra ...

Megkérdeztem, hogy megkaphatom-e a rajzát, amit vigyorogva nyújtott át. Néztem,néztem, majd megkérdeztem, hogy nem rajzolna-e egy kutyust is rá? -"Tudod, olyan kis szőrös fajtát.... " / ez volt ám tőlem a nagy fajtameghatározás ! :) /

...hát így lett ez a kép a Liza által megformált Brookes -Bradley család  M&M kutyával. /tudjátok, az a  kis szőrösfajta !! /

Fogadjátok szeretettel!

Köszönöm, hogy olvastatok és köszönöm a barátnőimnek és barátomnak ?!?  /egyáltalán mondhatok ilyet, Uram ? :) /, és annak a pár lelkes  "komizónak", aki kitartott a végéig és tartotta bennem a lelket!! :)

Sziasztok: Zsorzsi