Az álmok néha valóra válnak 28.

-Szerinted jó ötlet? –  nézett kételkedve Emily Robertre, amikor az  barátja távoztával megkereste Angie szobájában és elmesélte neki Tom meghívását.

-Nézd, Tom pontosan az a figura, akinek oltári nagy szája van, de aztán, ha a lényegre kerül a sor, akkor átmegy nyusziba. Ha láttad vele a Rockhajó című filmet, ott nagyon önmagát adta. Idővel ugyan változott kicsit, de azért nem egy vadállat, bár egy ideje nincs jó passzban. A válás nagyon taccsra vágta, de szerintem a megfelelő nő mellett magára találna megint. Szóval, szerintem Zoénak se esik bántódása; más kérdés, hogy ő mennyire tudná Tomot bántani? Nem akarom, hogy elveszítse a fejét, mert egy ismert srác csapja neki a szelet, aztán ha mégsem jönne össze, akkor kígyót-békát kiabáljon rá. Szóval, Tom szerintem inkább veszélyben van, mint a hugod. 

-Akarom én tudni, hogy pontosan mire gondolsz? – nézett rá a lány összehúzott szemekkel, hirtelen felpaprikázva. Amiket a férfi itt összehordott, abból neki annyi jött le, hogy Zoét egy férfifaló bestiának nézi, aki ráakaszkodna Tomra, csak azért, mert híres színész. Ez a gondolat neki volt személyes sértés.

-Oh, Em! Nem ez lenne az első eset, hogy egy csinos lány eltöltött vele egy estét. Tom ennyit látott bele a dologba, a lány meg sokkal többet. Aztán amikor csalódott, akkor kipakolt az újságoknak, az sem volt baj, ha a fele sem igaz, csak fizessenek érte. Igazából nem akarom, hogy akár neked, akár Zoénak köze legyen hozzá. Jobb a békesség!

-Rob, szerinted…, szóval te is úgy gondolod, hogy én is azért… tudod… veled… mert te híres vagy? – dadogott a lány, ahogy a gondolat kőként ülte meg a gyomrát.

-Megőrültél? Melyik „egyetlen estéből” vontad le ezt a hülye következtetést? – csattant fel a férfi, amiért Emily ledegradálja a köztük lévő kapcsolatot, és magához rántotta, hogy a bosszúságát egy különösen vad, szinte erőszakos csókkal juttassa kifejezésre. Őszintén bosszantotta, hogy Emily el tudja képzelni róla, hogy így tekintene a köztük levő… mire is… szerelemre? 

Visszagondolt az eltelt hetekre és be kellett ismerje, egyetlen egyszer sem mondta a lánynak, hogy szereti. Azt talán igen, hogy akarja, kívánja, hogy boldog, ha vele lehet, de szerelmet – ahogy a nagy könyvben meg van írva – nem vallott neki még soha. De Emily sem ejtette ki a száján ezeket a szavakat, azt a hagymázas éjszakát kivéve, amikor a láztól magánkívül kapaszkodott a karjába.

-Miért nem mondtad még nekem soha, hogy szeretsz? – csúszott ki a száján a kérdés, mielőtt végigondolhatta volna, hogy mit tesz.

-Valahányszor az ágyadba bújok, ezt mondom, csak talán más szavakkal. És minden alkalommal arra gondolok, hogy vajon te miért nem mondod nekem, hogy szeretsz. – dobta vissza a labdát a lány. Robert elmosolyodott és végig simított a lány ajkain.

-Szóval nem tudunk kommunikálni, csak dugunk, mint a nyulak? – kacsintott rá bohóckodva, de Emily szigorúságot erőltetett az arcára, bár a nevetés ott bujkált a szeme sarkában.

-Közönséges vagy! A dugás nem szerelem!

-De szeretem – rímelt rá viccelődve a férfi és magához húzta, majd apró csókokkal megindult a lány nyakán a puha pulóver ejtett vállából kivillanó gömbölyű váll irányába…. – és csak hogy tudd, én szerelemből dugok – tapadt a lány nyakán lüktető érre.

-Akkor jó, én meg csak szerelemből hagylak … dugni …velem… - grimaszolt a lány, miközben kéjesen sóhajtott a forró száj minden érintésére. –De ha szépen kérlek, találunk egy szebb szót arra, amit esténként művelünk? Ha már szerelemből tesszük!

*

Angie állt az ajtó takarásában és a kuncogó felnőtteket hallgatta. Hallotta már a szót és úgy gondolta, hogy azt is tudja, mit jelent, mint ahogy már arról is volt sejtése, hogy ezzel lehet összefüggésben, hogy Emily egy ideje az apja szobájában alszik. Még a téli szünet előtt hallotta az osztálytársa, Gabriel szüleit beszélgetni, amikor Emily jött érte és Gabe mamája rácsapott a férje fejére, hogy ki ne essen már a szeme a csinos lány láttán, hiszen csak egy bébiszitter, akit talán az a jóképű apuka is kefél, ha szerencséje van ennek a kis libának. Ő akkor nem egészen értette, hogy miért lenne az olyan nagy szerencse, ha apa kefélné Em haját, de aztán Amanda nővére meghallotta, amikor erről beszélgettek és nagy nevetések közepette felvilágosította őket, hogy a kefélés nem a hajára vonatkozott. De amit mondott, azt igazából elképzelni sem tudta.

És Chloé azt is mondta, hogy a felnőttek, ha dugnak, az nem jelenti azt, hogy szeretik is egymást, lehet, hogy csak a dugást szeretik. – A háta mögött megjelent Zoé a kicsivel, így aztán nem tudott tovább hallgatózni, de legalább elég hangosan szólalt meg ahhoz, hogy odabent a felnőttek is abbahagyják a turbékolást.

*

A szilveszteri buli tömény rémálom volt. A tömeg volt a kisebbik rossz. Robert arra számított, hogy a barátai lesznek ott, feleségestől, barátnőstül, de végül az egyébként tágas lakásban alig fértek el, fél London benézett. Kaja szinte nem is volt, csak italok, és a konyhapulton valaki ott hagyta a fehér por jellegzetes csíkjának a nyomát is. Egy ideig hagyták, hogy a tömeg lökdösse őket, körülbelül addig, amíg Robert bemutatta Emilyt a többieknek. Tom már kissé be volt állva és részegen vihorászott Zoét keresve, de igazából már azt sem vette észre, amikor leléptek Bobbyékkal. Bobbyék már a második gyereket várták, Jill elég rosszul viselte, úgyhogy inkább hazamentek. 

Ők ketten az éjféli tüzijátékot a Temze partján nézték végig, aztán beültek egy sörözőbe, hogy kicsit felmelegedjenek. Egymást átölelve ültek az egyik sarokban egy-egy pohár borral, beszélgettek és elcsattant pár könnyed csók is, amikor a szemközti asztalnál ülő társaságból az egyik lány fotózni kezdte őket. Robert egész egyszerűen gyűlölte ezt. Tapasztalatból tudta, hogy a gyenge minőségű képek pillanatok múlva fent lesznek a közösségi oldalakon, lelkendező vagy éppen leszóló kommentekkel kísérve. Nem akarta ennek Emilyt kitenni, s néha úgy tűnt, már nem olyan népszerű, hogy minden lépését dokumentálni akarják, de úgy látszik, még korai volt az öröme. Fizettek és kézenfogva kiléptek az éjszakába. Egy taxi fékezett mellettük, amiből egy társaság szállt ki, ők pedig gyorsan megcsípték a kocsit. Elég volt az éjszakából! Ha meg akarják ünnepelni az újévet, arra a legjobb hely amúgy is a hálószobájuk lenne. 

Otthon halk zene szűrődött ki Zoé szobájából, úgyhogy Emily beköszönt hozzá. Robert megkérdezte, lenne-e még kedvük egy pohár pezsgőhöz, aztán hármasban koccintottak, és mire a második pohárral is kitöltött, Angie is megjelent. Az apja hagyta, hogy belenyaljon a poharába, aztán felnyalábolta és visszacipelte a szobájába. Amíg mesélt neki, Emily a fürdőszobában készülődött. Vagy egy tucatnyi gyertyát gyújtott meg, illatos fürdőt eresztett, és már éppen a ruhája cipzárját próbálta lehúzni, amikor a férfi megjelent. 

Rutinos mozdulattal szabadította ki a megakadt cipzárt, aztán a tükör előtt állva, egymást szemét el nem eresztve, lassú mozdulatokkal simogatta le a lány karjáról a piros anyagot, ami alatt Emily nem viselt semmitt. Kihúzta a lány hajából a hajtűket és a szőke tincsek beborították a meztelenné vált hátát és a melleit. Emily zavartan nézte magát a tükörben, ahogy a férfi kezei bejárják a testét, égő nyomot hagyva maguk után, hogy ahol csak megérintette, még inkább vágyjon a simogatására. Ahogy a lassú mozdulatokat nézte, ahogy a hosszú ujjak finoman masszírozták, miközben a férfi tekintete fogva tartotta, elhitte magáról, hogy szép és kívánatos, és szinte belefeszült ezekbe az érintésekbe. Aztán amikor úgy érezte, hogy ideje viszonoznia a kényeztetést, megfordult és a férfi ingét kezdte gombolgatni. A zakó már nem volt rajta, hamarosan az ing is követte, aztán a sötét póló is, ami az ing alatt volt. 

Robert már nem is tudta, hogy a levegő hűlt le, vagy az érintések borzongatják, de amikor Emily a mellére hajolt, hogy a mellbimbóit óvatosan megnyaldossa, megharapdálja, a vér száguldani kezdett az ereiben.

-Huh, lassan kislány, mert ha ebben a tempóban haladunk, tuti el fogom sietni a dolgot – sziszegett, és Emily élvezve nőies hatalmát, tovább vetkőztette. A farmergomb után húzni kezdte a cipzárt óvatosan, lassan, s közben a tenyerével rászorított a férfi szerelemre éhes testrészére is, majd egy elégedett mosollyal lassan letolta róla a nadrágot az alsóval együtt. Letérdelt, hogy egészen a bokájáig gyűrje az anyagot, s ha már ott volt, hát kiszolgálta magát. A férfinak nem volt ellenvetése. 

A háta mögötti törülközőszárítónak dőlt és hangosan zihálva túrt bele a lány hajába, hogy a tempóját irányítani tudja. Amikor már érezte, hogy az önuralma utolsó cérnaszálai is szakadni készülnek, felhúzta Emilyt és a mosdó melletti pultra ültette. A széttárt lábak között ő is térdre esett és orrával, szájával a combjait kényeztetve haladt a célja felé. Az apró bugyi nem állhatott az útjába, a harisnyás lábak pedig önkéntelenül is még szélesebbre tárultak. Amíg ő visszanyerte a lélekjelenlétét, addig Emilynek sikerült elveszítenie azt. Halk sikkantással adta meg magát az élvezetnek és magához szorította a férfi fejét. Az eddigi vad csókok nyugalmat hozó nyalakodássá szelídültek, aztán leemelte a lányt és megperdítve a pultnak szorította. Arcuk centiméterekre volt a tükörtől, és lélegzetük párája vakfoltossá tette a csillogó felületet. Robert a lány nyakszirtjét harapdálva tört előre, aztán megállt, hogy erőt gyűjtsön a kitartáshoz. 

Emily türelmetlenül feszült az öléhez majdnem lehetetlenné téve az erőgyűjtést, de aztán előrenyúlt, hogy a melleit a kezébe szorítsa és ettől a lány szinte azonnal kezesbáránnyá szelidült. A lassú ritmust nem szándékozott felpörgetni, addig semmiképpen, amíg Emily újra szét nem esik a kezei között. Ehhez pedig nem is kellett más, csak nézni egymást a tükörben, ahogy a szinte szikrázó szürke szemek a lány lelkéig hatolnak, míg odalent kisRob egészen más mélységeket járt meg. És abban a pillanatban, amikor a lány megfeszült, hogy utána már a lába se tartsa meg, Robert a fülébe suttogott: Szeretlek!

Kicsit később a meleg vízben lustálkodva Emily szinte a férfi testén hevert. Ujjaival a vizes szőrszálak között kotorászott, míg Robert hátrahajtotta a fejét a kád szélén összetekert törülközőre. Ebben a nyugodt ellazulásban Emily felemelte a fejét és a férfi szájára nyomott egy csókot.

-Amikor rajongtam érted kislányként, azt hittem szeretlek, de csak most érzem, mi a különbség. Soha nem tudnék neked fájdalmat okozni, mert az nekem fájna a legjobban. Minden percben hiányzol, amikor nem vagy velem. És egyszerűen képtelen vagyok betelni a szenvedélyeddel. Ha ezt hívják szerelemnek, akkor Robert Thomas Pattinson, van egy rossz hírem… Szeretlek! És soha nem hagylak el!

A férfi fel sem emelte a fejét, csak a szeme nyílt ki. Hát, kimondta ő is! Karjaival körülfonta a lányt és magához szorította, aztán újra behunyta a szemét. Az örökkévalóságig tudott volna itt feküdni Emilyvel a testén, az ölelésében. A lányt simogatva halkan beszélni kezdett:

-Remélem, jól meggondoltad, amit mondtál, mert én komolyan vettem az ígéretedet. És az újévi ígéretek, fogadalmak komoly dolgok. Ma egy új év kezdődik a naptár szerint, de az én életem már aznap új szakaszába ért, amikor becsöngettél hozzánk. Soha nem foglak elengedni, mert nélküled nem lenne értelme semminek, úgyhogy ha csak a pillanat mondatta veled, akkor sicc, menekülj, amíg megteheted. Még egy perc, és örökre maradnod kell!

-Hát, pontosan erről beszélek én is – csókolta meg Emily, majd egy sikkantós nevetéssel

kapaszkodott a férfiba, aki a vízben hirtelen maga alá fordította és újra birtokba vette a testét, mert az egyezséget a testüknek is meg kellett még kötnie.