"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2013. április 3., szerda

Az álmok néha valóra válnak 30.



Em félszemmel a tv-t leste, miközben Angievel a szókirakóssal játszottak. Éppen a Roberttel nemrégiben készített riport ment. A riporter a közelmúltban felröppent hírről kérdezte a férfit, hogy igaz-e, hogy annyi év után hamarosan újra kamerák elé állnak Kristennel? És ebből következik-e, hogy felmelegítik azokat a régi érzelmeket, amik évekig izgalomban tartották a rajongóikat?  Robert elhárította a kérdést, mondván, a tárgyalások még abban a szakaszban vannak, amikor sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudja a híresztelést. A fickó látszólag beérte a válasszal és áttért a hamarosan Afrikában kezdődő forgatásra. Búcsúzásképpen aztán sikerült a viszonylag jól sikerült beszélgetést bulvárosan lezárnia: Reméljük, hogy hamarosan fény derül rá, hogy a legendás páros filmen és a magánéletben is újra visszatalál-e egymáshoz? Annyi még látszott, hogy Robert felkapja a fejét és tiltakozásképpen emeli a kezét, de aztán a reklámra váltottak, így a nézőkben csak a kérdés maradt meg, a tiltakozó válasz már nem. Ergo, lehet drukkolni a „legendás párosnak” – húzta el a száját Em, miközben nem tudta megállapítani, hogy áldás vagy átok, hogy ennyi mindenre tud egyidőben koncentrálni. Talán jobb maradt volna a közérzete, ha nem hallotta volna a riport egyes részeit.

Robert végül leült vele néhány napja, hogy beszéljen a Titkos szeretőkről, és megkérdezte, hogy lenne-e kedve Angievel a forgatás idejére vele utazni Los Angelesbe. Ő pedig igent mondott. Most kezdte kapisgálni, hogy a válasznál talán még vett figyelembe minden szempontot. Nyilvánvaló, hogy felfokozott várakozás előzi meg kettőjük újbóli közös szereplését a mozivásznon. Los Angelesben Kristen otthon van és övé a terep a sajtóban is. Még nem tudta, hogy el tudná-e viselni, ha nap mint nap hasonló célozgatásokkal kellene szembesülnie. De a távollétével – bármennyire is bízik Robertben - túlságosan megkönnyíteni Kristen dolgát, ezt azért érezte.
*
Tom egy ideje rendszeresen megjelent, mindenki tudta, csak talán Zoé nem sejtette, hogy miatta. A férfi szégyellte a szilveszteri botrányos bulit és minden erejével azon volt, hogy szakítson végre önpusztító életmódjával. Robert minden segítséget megadott ehhez, még ha ez azzal is járt, hogy rendszeres vendég lett a házában, állandóan elvonta Angie figyelmét a tanulástól, Helen mostanában az ő kedvenceit főzte, és a szeme előtt bontakozott ki az Emily hugával érlelődő kapcsolat, amit még nem tudott eldönteni, hogy a megváltást hozza el a barátjának vagy egy újabb összeomlást. Zoé mindenesetre váratlanul félénken állt hozzá a nála jóval idősebb férfi rajongásához, és ez akaratlanul is némi reménységgel töltötte el. Talán mégis csak jó páros lennének. Az nyilvánvaló volt, hogy Tomot a kis Adam létezése nem tántorítja el attól, hogy csapja a szelet a csinos anyukának.

Néha némi derűvel figyelte a barátja próbálkozását,néha bosszankodott, de igazából inkább Emilyre koncentrált. Annál is inkább, mert ő maga már az utazáshoz készülődött, várta Afrika. Az oltásokat mindegyikük megkapta, aztán megegyeztek, hogy a harmadik hét vége felé Emily és Angie is utána utaznak, majd Robert összepakolt és egy tavaszi reggelen két pityergő lányt maga mögött hagyva a repülőtérre vitette magát a taxival.
A gépen magányosan utazott, a stáb tagjai már a helyszínen várták a forgatás kezdetét, és ő a forgatókönyvbe merülve, a stewardessek odaadó törődésével körülvéve töltötte az utazás hosszú óráit. Nairobi száraz forró levegője azonnal bemutatkozott neki, ahogy a repülőgépből kilépett. Érzékeny angol bőre azonnal bizseregni kezdett, ahogy a forró afrikai napsütés könyörtelenül végigpásztázta. Figyelmeztetnem kell a lányokat, hogy erre is készüljenek fel! – ez volt az első gondolata, aztán észrevette a nevét tartalmazó táblát tartó fekete férfit és feléje indult.
*
Az már az első napokban nyilvánvalóvá vált számára, hogy ebben a fantasztikus országban mindent megtalálhatnak, ami a forgatás során tökéletes helyszín lehet: a homokos korallzátonytól, a hatalmas hegyeken és végtelen síkságokon át a vadállatok elképesztő bőségéig természetes környezetükben. Persze, a jelentekhez idomított állatokat használtak, de nagyon sok vágókép született végeláthatatlan zebracsordák vonulásáról, elefánt csordákról és oroszláncsaládokról. Dél-Afrikában talán kedvezőbbek lettek volna az adózási törvények, de nem tudtak időpontot egyeztetni és az engedélyek beszerezése is bürokratikusabban zajlott volna, így maradt Kelet-Afrika. Már alig várta, hogy a lányok megérkezzenek és megmutathassa nekik a Serengeti páratlan vadvilágát, a Victoria vízesést és még számtalan csodát, amit a fekete földrészt nyújtani tudott.

Az első napokban a helyi szervezők folklóresttel lepték meg a stábot egy maszáj faluban. A maszájok az egyik legkisebb, mégis legismertebb törzs Kenyában. Négyszáz éve érkeztek Etiópiából. A férfiak csak harcosidejük letöltése után nősülhetnek, ezért aztán elég idős férfiak tesznek szert fiatal lány-asszonyokra, akikért tehenekkel kell fizessenek a lányok családjainak. Vadásznak ugyan, de nem eszik meg a vadhúst, csak a bőrét hasznosítják. Táncuk pedig hatékonyságában dicsőségére válna bármelyik menő londoni fittness-klubnak és fogyókúrás testedzésnek. 

Robertben az elsó színes kendő láttán bevillant egy másik kép,… egy kép, amit Cara fotózott sok-sok évvel ezelőtt egy másik afrikai országban, de amelyik mégis fájóan ismerős volt, és az este hátralevő részében félre is vonult, amennyire csak tehette, mert kísérteni kezdte a múlt, a felkelők fogságából szabadult félholt szerelmének emléke. Nem számított rá, hogy annyi év után Afrikában ezek az emlékek rátörnek, éppen ezért nem is volt felvértezve ellenük, és nagyon meggyötörték. Ezen az estén talán még annak is örült, hogy Emily nincs itt vele, mert ezek a fájdalmas gondolatok egy másik asszonyhoz kötődtek és nem akarta, hogy kettőjük kapcsolatában érzékeny kérdések merüljenek fel megint. Tudta, hogy Emily nehezen birkózik meg első felesége emlékével, így jobb volt, hogy nem látta, az emlékezés még mindig milyen mélyen érinti. 

A stáb szállása az Egyenlítő alatti Kembuban volt, könnyű, árnyékot adó kis épületekben, amelyekből azonban a civilizáció majd minden áldásos portékája hiányzott. A légkondicionálás is. Éppen ezért a durva vászonnadrág, a sűrű szövésű ing, a hosszú szárú fűzős csizma néhány nap alatt fojtogatóvá vált, és Robert némi nosztalgiával gondolt az Arábiai Lawrenceként hordott burnuszra, amely szellősen védte a fáradhatatlanul támadó napsugarak ellen annak idején Marokkóban. Az egyetlen ruhadarab, amit igazán kedvelt, a nyakába kötött kendő volt, ami jótékonyan szívta magába a sokszor az ing alatt a nadrág korca felé futni akaró izzadtságcseppeket.

Esténként a gázlámpa fényénél Hemingway híres regényét, a Kilimandzsáró havát olvasgatta. Rengetegszer látta Gregory Peck híres alakítását Henryként, a neves író és vadász szerepében, amely nem is annyira titkoltan alighanem a szerző önarcképe volt. Az egész nap körülöttük zümmögő szárnyas rovaroktól elgyötörten, kint a terepen tökéletesen át tudta érezni a sebesülten fekvő férfi gondolatait, érzéseit. A reménytelenséget, ahogy napról napra megérinti az elüszkösödő lábat látva a könyörtelenül közelgő halál gondolata, tudva, hogy mennyire bizonytalan, hogy a segítség még időben érkezzen. Ahogy a halál közelsége kihat a magányát megosztó feleségére és egyetlen helybéli kísérőjükre is; és ahogy kétségbeesését whiskybe fojtva igyekszik megfejteni a Kilimandzsáró havába fagyott leopárd tetemének rejtélyét. A könyv annyira megfogta, hogy megkérte az egyik műszaki srácot, hogy töltse le neki a filmet, hogy másnap este a stáb több tagjával csendes tisztelettel adózhassanak a kiváló alakításnak.

*
Gus  rendíthetetlen vezényletével meglepően jól haladtak, rengeteg jól sikerült jelenet volt már dobozban, amikor elérkezett a pillanat, hogy Leo és Eva egymásra találjanak a kelet-afrikai szavanna balzsamos, oroszlánüvöltéstől hangos éjszakájában. A vadász végzete kellett volna legyen a szőke bombázó, ahogy a cím is sugallta, de az erős szexualitást sugárzó felvételek egyszerűen nem akartak elkészülni. Hol a fényviszonyok nem voltak megfelelőek, hol a kamera szöge, hol Eva sminkje, hol az asszisztens árnyéka lógott bele a képbe, hol Robert görcsölt be. Mostanra már Gus is elfogadta, hogy nem ez a filmje lesz az, amit akár pornó-oscarra is jelölhetnek, de azért annál mégiscsak többet várt volna, mint amire a színészei már harmadik napja képesek voltak. Eve hiába alakította a végzet asszonyát, Robert egyszerűen nem tudott ráhangolódni. Ennyi szemétbe kerülő kocka nem született az állatokkal való jelenetek forgatásakor sem, és Gus képtelen volt megérteni, hogy két ember – akik mellesleg színészek - miért nem képes egy szenvedélyes szeretkezést imitálni a kamerája előtt. A legnagyobb fiaskó idején pedig megérkezett Emily és Angie. 

A lányok már napok óta izgatott várakozással készülődtek a nagy kalandra. Roberttel csak az első napokban sikerült beszélniük, de bíztak benne, ha gond lenne, akkor arról már értesültek volna. Izgatott várakozással indultak útnak a távoli Nairobi felé. A repülőtéren egy dzsip várta őket és hamarosan maguk mögött hagyták a nyüzsgő nagyvárost, hogy a végtelennek tűnő  szavannán át Roberthez repítse őket a zötyögő ütött-kopott jármű.

Angie az első percben a társaság kedvence lett. Emily is, csak ő egészen másképpen. Eve Langströmm fiatal kora ellenére némi fenhéjázással élte közöttük a mindennapjait, ahogy – ő legalábbis úgy érezte – egy befutott, fiatal színésznőnek kell is. Korán reggel teljes sminkben jelent meg, haja kész szobrászati remek volt és amíg el nem tűnt esténként a szobájában, addig ilyen hibátlan külsővel járkált közöttük, időnként figyelmeztetve valamelyiküket a neki kijáró különleges bánásmódra. Ezzel szemben Emily a természetesség volt maga. Könnyű, szellős ruhái, laza lófarokba összefogott haja és smink nélküli barátságos mosolya mindenkinél célt ért, és a férfiak irigyelni kezdték Robertet, amiért a filmipar zűrös világában rátalált erre a természetes gyöngyszemre. A nők is képtelenek voltak orrolni rá, amiért láthatóan sikeresen elcsavarta a Legkívánatosabb Agglegény cím tulajdonosának fejét, mert mindenkivel olyan közvetlen és segítőkész volt, hogy hamarosan már Gust ostromolták, hogy szerződtesse a lányt is, ha másért nem, hát egyszerűen kedélyjavító gyanánt. Az egyetlen, aki az érkezésével teljes mértékben elégedetlen volt, az maga Gus, a rendező volt, és ennek hangot is adott már a második este.

-Robert, teljesen használhatatlan vagy, amióta ez a nő betette ide a lábát. Eddig sem voltam elájulva, amit Eve-vel szex címszó alatt összehoztatok, de amióta Emilyvel töltöd az éjszakákat, a kamera előtt olyan vagy, mint egy szégyenlős szűzlány. Még a műszenvedély sem jön le rólad, de komolyan. Olyan nehezedre esne csak egyetlen egyszer úgy nézni a partnernődre, mint erre a kis tyúkra? Komolyan, már arra gondoltam, dughatnátok a kamera előtt, és akkor ő lehetne Eve testdublőre; talán akkor összejönne az, amire várok lassan egy hete. Annyi nyersanyagot pazaroltam már a töketlenkedésedre, hogy abból egy rövidfilmet forgathattunk volna. Aranyapám, ha a magánéletedben is ilyen kis mimóza vagy, hát komolyan, sajnálom a csajaidat. – morgott mérgesen a kis fickó, miközben hetvenhetedszer törölte meg a verítékező homlokát. 

Robert úgy döntött, nem veri be a képét, bár nem sok hiányzott volna hozzá, ezért aztán csendesen visszatartotta Gus kezét, amikor egy újabb pohár whiskyt emelt a szájához és halkan csak annyit mondott: -Szerintem, már eleget ittál. Majd igyekszem. – aztán felállt és a lányok után nézett.
A jelenetet másnap ugyan összehozták, de ehhez nem Gus számonkérése volt az inspiráló erő.
Angie azonnal barátságot kötött Mumba-val, a kölyökoroszlánnal, aki a a kislány érkezése után szinte kölyökkutyaként követte mindenhova, kivívva ezzel anyja, a fiatal nőstény, Nusra rosszallását. Az idomár napról napra egyre jobban aggódott a dolog miatt, amióta észrevette, hogy a nőstény a kislányt figyeli. Attól tartott, a fogságban és idomításban töltött évek ellenére is felébredt benne a vadászösztön és prédának ezt a tízéves kislányt nézte ki magának. Már éppen beszélni akart a fiatal nővel, akivel a kislány a napjait töltötte, amikor hirtelen bekövetkezett az, amitől napok óta rettegett.

Emily és Angie egy kiránduláson vettek részt Elsamere-ben. Joy és George Adamson egykori otthonát látogatták meg, az Elza, a vadon szülötte című könyv és a későbbi nagysikerű film születésének helyszínét. Az élményektől felvillanyozva Angie talán túlságosan lelkesen üdvözölte Mumbát, Nusra mindenesetre hatalmas teste minden izmával megfeszült és morogva figyelte őket. A hirtelen feszültté váló helyzet Emily figyelmét sem kerülte el, és ahogy Brian, az idomár Nusrára kiáltott az ostorát pattogtatva, Emily a háta mögé rántotta a kislányt, hogy a meredten figyelő nagymacskával találja szembe magát. 

Nusra, ahogy eltűnt előle az irritáló apró lény, hirtelen visszatalált a jól beidomított énjéhez és az ostor pattogását követve lassan hátrálni kezdett. Hatalmas mancsai körül ott téblábolt megzavarodott kölyke, és Nusra Emilyre villantotta sárga szemeit. Mintha megérezte volna, hogy az emberi nőstény ugyanolyan féltőn óvná a kicsinyét, mint ahogy ő Mumbát, valami halvány megértés ébredt benne.
Emily még az izgalomtól sokkoltan állt és Nusrát figyelte, aki lassan elfordult, hogy a kölykét nyakoncsípve leheveredjen vele az árnyékban. Miután teljesen biztos volt benne, hogy az idomár ura a helyzetnek, ő is megfordult és Angiet maga előtt tolva a lakrészük felé sietett. Odabent aztán leroskadt az ágyra, de a kislány kezét egy pillanatra sem engedte el. 

-Idefigyelj! Mumba nem kismacska, akivel játszani lehet. Te nem vagy Joy Adamson, hogy háziállatként bánj vele. Mumba vadállat, csak még kicsi, és erre figyelmeztetett az anyja is. Soha többé nem mehetsz a közelébe, megértetted? Kicsim, ez itt nem az Oroszlánkirály, hanem a valóság! – emelte fel a kislány bánatos arcát, ahol a poros arcbőrön éppen lecsurrant két kövér könnycsepp.
-Nem akarlak megijeszteni kicsim, de ez itt egy forgatás, nem játszótér. Az állatok jól idomítottak, de nem játékszerek. Én vagyok a hibás, hogy nem mondtam ezt neked már az első pillanatban, de hát engem is elvarázsolt az a kis bébi-oroszlán. De nem szabad játszani velük! Ma Nusra mérges lett rád, mert féltette a kölykét, és nem akarom, hogy a következő alkalommal esetleg ne lehessen megnyugtatni. Ha apád megtudja, akkor úgyis ki fogunk kapni, ez nem vitás, de ígérd meg nekem, hogy többé nem rohansz oda egyik állathoz sem, Mumbához a legkevésbé! Oké?

A kislány éppen csak bólintott egyet, hogy maszatos kis kezével eltörölje arcán a sírás nyomát, amikor kivágódott az ajtó és Robert izzadt és nagyon dühös figurája jelent meg.
-Jól vagytok? Az előbb mesélte Mia, hogy Nusra majdnem megtámadott titeket. Basszus, Em! Azt hittem, ennél több eszed van, és nem viszed a lányomat a közelébe. És Briannak is leszedem a tökeit, ha azt a dögöt szabadon sétáltatja megint. Nem elég, hogy Gus szívja a véremet a hülye szex-jeleneteivel, még ezzel is idegesíthetem magam! A vége az lesz, hogy felraklak titeket az első gépre, aztán majd otthon elmegyünk az állatkertbe, ha nem bírtok magatokkal. 

-Hééé, vegyél levegőt! – emelte fel a kezét a férfi szeme elé Emily. –Nem történt semmi baj, mi is megbeszéltük a dolgot, Brian is tudja, hogy jobban kell figyelnie, úgyhogy csak menj vissza és vágd már gerincre Gusnak is elég hihető szenvedéllyel azt a szerencsétlen csajt, mielőtt még annak is én leszek az oka, hogy a közönség nem érzi át a mindent sutba vágó nagy érzelmeket.
-Csak nem beszélt veled? – húzta össze a szemét a férfi, ahogy arra gondolt, Gus talán vette magának a bátorságot és beszélt Emilyvel erről az egész baromságról.

-Nem, nem beszélt, de a hülye is látja, hogy szinte gyakorolsz rajtam éjszakánként. Isten bizony, már azt várom néha, mikor szólítasz Eva-nak. – duzzogott Emily, ahogy a múlt éjszaka furcsa szeretkezése az eszébe jutott. Tulajdonképpen minden szép és jó volt, egészen addig, amíg a férfi a fülébe nem suttogta, hogy romantika ide vagy oda, de az ágyban mégiscsak jobb, mint a szúrós fűben a terepen. Mivel ezen az élményen eddig közösen még nem osztoztak, nem is gondolhatott másra, minthogy a dögös szőkével hentergett az elefántfűben élete szerelme és megkeserítője. Ettől aztán valahogy elszállt az addig gondtalan szenvedély és szinte alig várta, hogy túl legyenek rajta. A tudat, hogy először érzett ilyet a férfi mellett, messze nem vigasztalta meg, sőt... kora hajnalig az járt a fejében, hogy vajon még hányszor és milyen formában fogja ezt a féltékenységgel vegyes keserű gondolatmenetet végigjátszani magában? 

-Gyakorolok? – motyogta Robert, miközben idegesen nézett Angiera, akinek már felszáradtak a könnyei és hirtelen nagyon érdekesnek kezdte találni a felnőttek között kibontakozó beszélgetést. Na nem, ezt nem a lánya előtt fogja megbeszélni. –Oké! – szólalt meg hirtelen és nem tehetett róla, de még ő is érezte a hangjában megbújó dacot... –akkor most annyi gyakorlás után megyek és megpróbálom a legjobb formámat hozni mindenki megelégedésére – mondta és hangosan becsapta a ház ajtaját.
-Emily grimaszolva próbálta visszanyelni a könnyeit, miközben valami perverz tudományossággal gondolt arra, hogy a levegőben szállongó por milyen másként hat a könnycseppek és a napfény fénytörésében.
Bonus:

2 megjegyzés:

csez írta...

A riportra nem mondok semmit... ;)
Zoéról és Tomról a tegnapi vicced jut eszembe.... O.o XDD
Arról, hogy nem csomagolok, egyáltalán nem te tehetsz, mert mesés volt az idegenvezetés ;)
Azt hogy ovisok, egyszer már elsütöttem....
És a sok hülyeség ellenére, amit itt összehordtam: tetszett!!!
Kösz&pusz

zsorzsi írta...

És egy újabb mozizással gazdagodtam. Nagyon tetszett. Annyira hallom, látom...elegem van belőled !<333333 XDDD