Az álmok néha valóra válnak 31.

Sziasztok!

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem vagyok csalódott. Az vagyok. Meg nyilván hisztis is. Mindenesetre tegnap azt hiszem rekordot döntöttem a saját oldalam nyitogatásával. És csez kitartó figyelmének jelén túl nem érkezett más visszajelzés, hogy egyáltalán van-e értelme napról napra ezzel a történettel lekötnöm az agyam és az energiáim. Tudom, hogy vannak ennél nagyobb problémák is, de ami nektek egy kávé melletti 5-10 perc, az nekem néhány órát vesz el a napjaimból, és igen, tényleg várom, jól esik, ha semmi mást, csak egy "aláírást" odabiggyesztetek a végére. Csak hogy tudjam, érdemes-e folytatni, vagy tegyek el láb alól mindenkit, szakítsam szét őket és vonjak-e le valami elcsépelt, ám örök érvényű nagy igazságot szerelemről, küzdésről, sírig tartó nagy boldogságról. Aztán amikor ilyen formán mélypontra zuttyanok, eszembe jut, ha csak cseznek, akkor neki! Úgyhogy drága "gyerekem", sikerült jó nagy felelősséget a nyakadba varrnom! XDDD

Na, jól van, nem rinyálok, nyilván még túl korán van és ha a kutya nem izélgetne már egy órája, én se lennék ilyen béka feneke alatti hangulatban. Csak komolyan kíváncsi vagyok, hogy az én eszelős kíváncsiságomon és csez napi háromszori rányitásán túl érdekel-e még valakit, mi történik a továbbiakban. Puszik...

***  

Robertben még mindig dolgozott az adrenalin, amikor elnézést kérve visszaállt a jelenetbe. Gus rosszalló tekintetével nem törődve egyedül Eve-től kért bocsánatot, aki unottan húzkodta ki szőke hajából a fűszálakat. A csapó elhangzásakor mindketten szenvedélytől csillogó tekintettel nyúltak egymás felé és a férfi érezte, hogy most akaratlanul is élethű alakítást nyújt. Lelki szemei előtt az a másik szőke lebegett, ahogy az ijedtségtől még ziháló mellekkel üldögél az ágyon és az ő bőgő kislányát simogatja. A szinte anyai mozdulat a lelke mélyéig felkavarta. Igazából az ijedtséget már abban a pillanatban felváltotta a csodálat, ahogy bizonyosságot szerzett róla, hogy egyiküknek sincs semmi baja. Emily bátran védte a gyereket, amire ugyan nem lett volna szükség, ha már az első nap elmondja nekik, hogy mik a szabályok egy ilyen vadállatos forgatáson. De igazság szerint az a kis szőrös bolhazsák az ő fejét is elcsavarta és Brian se kifogásolta, hogy játékmacskaként nyúzza Angie.

Eve meghúzta a haját és ettől visszatalált Leo szerepébe, és azt képzelve, hogy Emily fekszik alatta, keményen szájon csókolta a nőt, aki a meglepettségtől levegő után kapott. A folytatás még sosem járt olyan közel Gus elképzeléseihez, mint ez alkalommal, így aztán a végén elégedetten kiáltott fel: Ennyi!

Robert összerezzent, ahogy ráébredt, hogy életében talán először milyen közel járt ahhoz, hogy összekeverje a képzeletet és a valóságot. Bocsánatot kért Eve-től, és zavartan rendezgetni kezdte magán a ruhát, mire a lány utána nyúlt, és ahogy ránézett, halkan csak ennyit mondott neki: -Szerencsés ez a nő, mert egész idő alatt rá gondoltál, igaz? Az alig látható bólintásra kicsit megfeszült a szája, de aztán könnyednek tűnő hangon csak annyit mondott:

-Hát, lényeg a lényeg, a jelenet dobozban van, innentől az oroszlánok és elefántok már csak a feladat könnyebbik részét jelentik majd. De ha hazamegy és magányosnak érzed magad, csak kopogj be!

Robert látta, hogy Gus a sikertől vérszemet kapva viruló fejjel közelít és úgy döntött, a jelenlegi állapotában nem akarja hallani ennek a hólyagnak az észrevételeit. Sarkon fordult és hosszú léptekkel a tábor felé indult. Tudta, hogy Gus nem fog utána rohanni, de azzal is tisztában volt, hogy a következő esti összejövetelnél néhány pohár whisky után meg fogja tudni, amit most nem akart meghallgatni. 

Angie már egészen hozzászokott, hogy az apjával csak az esti órákban találkozik, mert a forgatás már a kora reggeli, hajnali órákban elkezdődött és kihasználtak minden percet, amikor a fényviszonyok megfelelőek voltak. Ma este nem is igen akart vele találkozni. Még ott csengtek fülében az apja szavai és ugyan Emily elmagyarázta neki, hogy a felnőttek néha mérgükben mondanak olyasmiket, amiket nem gondolnak komolyan, de azért tartott tőle, hogy másnap esetleg gépre rakja őket és mehetnek haza, ráadásul a beígért közös kirándulás nélkül. Ezért aztán amikor Emily segített neki megfürödni és lefektette, szinte erőltette, hogy hamar elaludjon. Kivételesen sikerült is.

Robert kicsit csalódottan nézett be hozzá, mert sajnálta, hogy úgy rájuk mordult és szívesen megölelgette volna Angiet alvás előtt, hogy érezze a kislány, nincs harag. De aztán próbálta a dolog jobbik oldalát nézni, akkor máris nyugodtan kettesben töltheti az estét Emilyvel, amire a mai nap után nagy szüksége volt. 

Emily is frissen, üdén üldögélt a kanapén és az ő könyvét olvasgatta, Hemingway történetét, látszólag nem törődve vele, hogy belépett a szobába. Ezért aztán a kis fürdőszobában letépte magáról a homoktól, száraz fűszálaktól és még ki tudja, mi mindentől szúrós, kényelmetlen ruhákat. Az ingén érezte Eve erős parfümjét és kicsit fintorogva dobta a szennyestartóba, aztán egy gyors zuhany után magára rántott egy pólót és egy sortot. Aztán kiült Emily mellé és kedvtelve nézegette a lány karcsú, barnára sült lábait a maga hóka lábszára mellett. Még egy olyan szerepe sem volt, ahol csak esélye lett volna egy kicsit lebarnulnia - morfondírozott, de talán egy tengerparti nyaralás lenne a megoldás a dologra. Egy nyaralás mondjuk a Karib szigeteken, vagy a francia Riviérán, esetleg Brazíliában? Az ötlet egyre inkább tetszett neki. Itt még körülbelül két hétnyi munka vár rájuk, aztán mindenképpen kivehet két-három hetet, az utómunkálatokra megint otthon lehetnének. Otthon? – kedvetlenedett el. Hát, Los Angelesben… de tenger és napsütés ott is van, szörfözni taníthatná a lányokat… - tervezgetett magában, észre sem véve, hogy a mellette ülő lány hangulata percről percre zuhan egyre mélyebbre. 

Emily szíve megdobbant, ahogy a könnyű öltözékben, frissen zuhanyozva megjelent a férfi. Remélte, hogy beszélnek a korábban történtekről, de Robert csak ült mellette hosszú, kinyújtott lábaival és láthatóan nem vágyott társaságra, jól elvolt a saját gondolataival. Megunva a várakozást, hogy a férfi észrevegye, felpattant és csak annyit mondott:

-Megígértem a többieknek, hogy este benézek a kantinba. Majd jövök – azzal behúzta maga mögött az ajtót. Robert meglepve nézett utána. Most tényleg fogta magát és itt hagyta, elment a többiekkel inni, mintha nem kéne örülniük minden percnek, amit kettesben tölthetnek? Az első reakciója a színtiszta csalódás volt, aztán ébredezni kezdett benne a düh is. Majd megmutatja ennek a süket tyúknak, hogy ő is tud sértődöttet játszani. Végül is, azt csak nem vonja kétségbe, hogy jogos volt a felháborodása, amiért Angiet veszélynek tette ki. Nehogy már még ő kérjen bocsánatot, amiért felkapta a vizet. 

Benézett Angiehoz, aki mélyen aludt, aztán kilépett az éjszakába, hogy a lány után menjen. Emily Maggieval és Ruth-tal a kantinban iszogatott. Mindegyikük kezében egy-egy üveg sör volt, és a két nő éppen élénken magyarázott a lánynak valamit. Ruth a forgatás nehézségeit ecsetelte, és bohóckodva adott hálát az égieknek, hogy Gus ma végre elégedett volt a felvett jelenetekkel. Kuncogva tette hozzá, hogy Eve arcát elnézve, ő is. Robert látta, hogy Emily arca megmerevedik, ahogy a tüskefrizurás asszisztens vigyorogva utánozza Eve átszellemültből csalódottá váló arcát, ahogy Gus végre belekiabál a jelenetbe, hogy Ennyi! Kösz Ruth, te se segítesz  - motyogta magában, ahogy megállt Emily mellett és a vállára tette a kezét.

-Sziasztok! Ideülhetek a hölgyekhez? – és választ sem várva letelepedett Emily mellé, aztán a

tulajdonos önkéntelen mozdulatával magához ölelte. –Miről folyik éppen a diskurzus?

-A lányok éppen azt mesélik, milyen elégedett volt Gus a mai felvételekkel. Amik – tekintve, hogy közben még mi is kiakasztottunk Angieval – tényleg nem lehettek könnyűek.

-Hát, tényleg nem… - mormolta a férfi, miközben az ujjai önálló életet élve a lány vállát és nyakát cirógatták. –Menjünk! – nézett Emilyre, amikor a kiürült üveget végre letette az asztalra. De a lány dacolva a szürke szemek hívogató erejével, megszólalt:

-Nem, én még maradni akarok. Zene is lesz nemsokára. 

Robert szemöldöke megemelkedett. Nem? Maradni akar, merthogy zene is lesz? És…? Ez mennyiben kéne befolyásolja a kettőjük estéjét? Oké, Emily még mindig durcál, de akkor megmutatja neki, hogy ebben a játszmában úgysem lehet nyertes.

-Oké, maradjunk… - egyezett bele, aztán hátradőlt és csendben figyelte a lányok között nehézkesen újrainduló beszélgetést. Nyilvánvalóan feszélyezte őket a jelenléte, de nem kegyelmezett, maradt. Aztán a bejáratnál felbukkant Eve, és akkor egy hirtelen ötlettel felállt és odament hozzá. Cheep épp akkor indította el a zenét, így aztán Eve fülébe súgott és kézenfogva a terem közepére vezette. Hamarosan a műszaki stáb lelkes éljenzésétől követve táncoltak. Emily hangja már abban a pillanatban elakadt, amikor a férfi felállt, ami utána következett, azt pedig nem volt szándékában végigasszisztálni. Rendben! Robert folytatni akarja az édes kettest a kis bögyössel? Hát, akkor áldása rájuk. Felpattant és a lányokat faképnél hagyva kiment, hogy aztán az ágyáig meg se álljon. Az ajtó még alig csukódott be mögötte, amikor Rob is fújtatva berobbant.

Emily mérgesen villantotta rá a szemeit, és amikor Robert feléje kapott, hogy magához húzza, egy lendületes pofont zavart le neki. A pofon nem állította meg a férfit, magához rántotta és úgy tapadt a szájára, mint aki a csókjával akarja megfojtani. Vadul tépték egymást, a lány szeméből megállíthatatlanul záporoztak a könnyek, de a férfi szenvedélyét nem tudták csökkenteni a csókjukkal keveredő sós csöppek. Sőt, még erőszakosabb lett tőle, és olyan lendülettel zuhantak az ágyra, hogy egy pillanatra a levegőjük is elakadt. De aztán ott folytatták, ahol egy pillanatra abbahagyták. A ruháikat nem kímélték, de most ez sem számított. Valami megszállottság vett erőt mindkettőjükön,

hogy aztán a dühtől, keserűségtől hajtva olvadjanak össze és zuhanjanak a mámoros semmibe.

Amikor vadul dörömbölő szívverésük lassan visszaállt a normálisra és eljutott a tudatukig, hogy mit műveltek, Robert kicsit odébb gurult és magukra húzta a könnyű takarót. Emily meglepve konstatálta magában, hogy az a kérlelhetetlen síráskényszer, ami percekkel korábban még fojtogatta, szinte nyomtalanul elmúlt, helyét lusta kéj vette át, amit azonban nem vallott volna be ennek a vadembernek akkor sem, ha az élete múlik rajta. Már éppen összegyűjtötte az erejét, hogy újra ereje legyen elfordulni tőle, amikor a férfi felé fordult és körbesimogatta a szemeit és a száját, aztán ujjaival elindult, hogy az enyhülő zihálás nyomát kövesse.

-Miért bántjuk egymást, hm? Amikor minden olyan egyszerű lehetne. Te szeretsz, én szeretlek, mi a fenének bonyolítjuk túl megmagyarázhatatlan őrületekkel? Oké, napközben kicsit elvesztettem a fejem, mert megijedtem, hogy bajotok eshetett volna. És a dühömet, amit akkor éreztem, belevittem a jelenetbe, ami ettől állítólag jó lett. Én meg se néztem, nem vagyok kíváncsi rá. De egy pillanatig se gondold, hogy amíg Eve-t öleltem, nem gondoltam folyamatosan rád. Ez a munkám Em, és lehet, hogy sokan azt hiszik, irigylésre méltó, de nemcsak te érzed magad kellemetlenül, amikor engem mással látsz; szívem szerint én sem érintenék meg soha senki mást. Ha Eve miatt elveszted a fejed, mit fogsz érezni, amikor Kristennel hentergek majd a lepedőkön, hm? Ott fogsz hagyni, mert azt gondolod majd, hogy újrakezdem vele a múltat? Megmondtam az elején Em, bizalom nélkül szart se ér az egész. – szándékosan fogalmazott durván, hogy felrázza  vele a lányt és éreztesse, hogy a bizalom kérdését egy kapcsolatban mindennél fontosabbnak tartja. 

-Tudom. – suttogta a lány. –Csak annyira nehéz elhinni, hogy a lehetőség nem kísért meg, amikor sokkal szebb, mint én.

-Istenem, akkor liba vagy! – nézett a szemébe Robert és a sértést olyan kedves mosollyal fejelte meg, hogy Emily el is felejtett tiltakozni érte.

-Na, gyere… remélem, nem lesz nyoma ennek az előbbi elmebajnak, még azt hiszik, megvertelek – simogatta végig a lány kulcscsontját, amely máris kipirult a borostájától, és ahogy az előbb keményen megmarkolta a testét. Az ölébe húzta és a fejét a lány fejére fektette. –Próbáljunk meg aludni! Holnap délelőtt szabad vagyok és elvinnélek titeket kirándulni. Akkor talán Angie sem kever minket bajba a bősz oroszlánmamánál.

Emily átölelte a férfit, hallgatta a szíve dobbanásait, és ettől a szabályos dobolástól, a meleg bőr illatába burkolózva elnyomta az álom.

*

A Victoria vízesést, amely a Zambézi folyó medrében alakult ki, a skót utazó, David Livingston nevezte el a brit korona feje iránti tisztelete jeléül. A folyó esése is lenyűgöző, 108 méter, de ami egyedivé teszi, az a majd 1700 méteres szélessége. A benszülöttek Mennydörgő füst-nek nevezték el a vízesést, a legnagyobb zuhatagainak külön-külön neveket adva. A látvány a szavukat is elvette, ami nem is volt olyan nagy baj, ha azt nézzük, hogy a félelmetes dübörgő hangban amúgy sem hallották volna egymás kiabálását sem. A helikoptertúra teljes fenségességében mutatta meg a természet őserejének tobzódását, és később, sokkal később, a bázisra visszafelé autózva még mindig nevetve vették észre magukon, hogy ordibálva kommunikálnak egymással. Gus természetesen már korántsem volt ennyire boldog tőle, hogy főszereplőjének a hangja majdnem elment a nap végére. 

A stáb este búcsúbulit szervezett Emilynek és Angienak, Brian pedig becsempészte a kis Mumbát is, hogy a kislány elbúcsúzhasson tőle is. Másnap reggel Emily vonakodva bontakozott ki a férfi öleléséből. Az éjszakát kihasználták, mégsem tudtak betelni egymással és szinte fájt a tudat, hogy újabb két hétre megint elszakadnak egymástól. A csomagok már az ajtó mellett álltak összepakolva, amikor még visszazuhantak az ágyra, de ez már a búcsú része volt, már nem a szenvedélyről szólt, csak a másik testének tudatukba való emlékképpé véséséről. Amikor meghallották, hogy a másik szobában Angie is felkelt, egy utolsó csók után ők is készülődni kezdtek.

Amikor az autó elindult, a lányok az ülésen hátrafordulva addig integettek az őket búcsúztatóknak, amíg csak látták őket. És az utolsó pillanatban, mielőtt a porfelhő végleg eltakarta volna a tábort,

Emily még látta, ahogy Eve Robert mellé ballag és egy intést követően a karjába fűzi a kezét.