"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2013. április 8., hétfő

Az álmok néha valóra válnak 35.



Amikor hazaindultak, Emily merengve nézte a kocsi ablakából az elsuhanó tájat. Mindig is szeretett a nagyihoz eljönni, és most az otthoni őrület elől a tökéletes menedéket nyújtotta. Sejtette, hogy a nagyi és Helen szeretettel fogadják majd a férfit is, akit a párjának nevezett, de azért kicsit szorongott is, hogy vajon Robert mit szól a kettősükhöz. Mit szólt volna? Amekkora szíve van, abba belefért ez a furcsa páros is gond nélkül. Már ott repesett a szíve, amikor Robert megállt a ház előtt. Eljött hozzá,… érte és elég volt a szemébe néznie, hogy tudja, bármit is firkálnak össze róla, róluk, ez a férfi szereti őt és sokkal jobb ember annál, hogy valaha is  szántszándékkal megalázó helyzetbe hozza.
A kocsiban szólt a rádió, vidám ragtime töltötte be a teret és az éppen szóló számról eszébe jutott, ahogy Robert a nagyi zongoráján csak neki zongorázott. Látta maga előtt a hosszú ujjakat, ahogy magabiztosan suhannak a billentyűk felett, a koncentrálástól kicsit csücsörítő szájat, a homlokát, ahogy ráncba szalad a nehezebb részeknél, a feszes farmerbe bujtatott lábakat, ahogy megfeszült az anyag a pedálozásnál a combján. Minden apró részlet most vakító élességgel rendezett diavetítést a fejében. A szeretetet és büszkeséget is látta az arcán, ahogy Angie kissé még bizonytalan játékát megdicsérte. És a dalt is legszívesebben újra meghallgatta volna, amit neki írt, csak neki! Az a néhány perc a lelke mélyéig meghatotta. Tisztában volt vele, hogy a férfi amúgy is szűkre szabott idejéből rengeteg mehetett el a komponálásra, és hogy azokban a percekben csak őrá gondolt és az együtt töltött pillanatokra, ez pedig mindennél nagyobb ajándék volt. Tökéletesen el tudta képzelni, hogy a testük összefonódik az ágyban és a Love me lassú ritmusára ölelik egymást.

Úgy elmerült a gondolataiban, hogy összerezzent, amikor Robert a kezéért nyúlt és az ujjaikat összefonva az
ölébe húzta a bal kezét. Szinte égette a bőrét a ruha anyagán át is ez az érintés és akaratlanul is hátrapillantott, hogy Angie vajon észreveszi-e a köztük éledező szexuális feszültséget, és a kislány lehunyt pilláit látva elmosolyodott. Ebéd után indultak el, és Helen gondoskodott róla, hogy a búcsúebédnél minden földi jó az asztalra kerüljön, amiről tudta, hogy Angie kedvence. Most aztán tele hassal elnyomta az álom. Emily is a visszapillantó tükörbe nézett és elvigyorodott. 

-Ha velük töltene egy-két hetet, úgy kigömbölyödne, mint egy labda. Helen egész idő alatt a kedvét leste, majd győzhetjük otthon visszaszoktatni a mi ridegtartásunkhoz.- suttogta halkan a férfi.
-Ridegtartás, hm? – nézett rá nevetve Em. –Helennél jobban már csak Te és Mrs. Compton kényeztetitek. Küzdünk is egymással, amikor te elutazol.
Erről aztán eszükbe jutott, hogy nem is olyan sokára újra el kell váljanak, és Robert eleresztette Em kezét, hogy régi szokása szerint a borongós gondolatait a haja túrásával próbálja a fejéből is kitúrni.
*
Már egy hete voltak otthon és a napok olyan nyugalomban teltek, mintha a bristoli kirándulás előtti cirkusz soha nem történt volna meg. A kapu elől eltűntek a fotósok; a világban új, érdekesebb, csiklandósabb témák iránt vadásztak. Robert összepakolt, hogy Los Angelesbe utazzon, kicsípte magát egy tv-s interjúhoz, s mielőtt elindult, körbeforgott a lány előtt, mint egy manöken.
-Jó lesz így? Patricia Nortonnal fogok beszélgetni, és állandóan a lezser, már-már szakadt megjelenésemmel baszogat, mintha az embernek a zöldségeshez is öltönyben kéne lemennie, csak mert színész a foglalkozása.
Emily szakértő szemmel nézegette, aztán megnyalta a száját, mire Robert elnevette magát:
-Oké, ezt igennek veszem. 

Az öltöny pazarul állt rajta. Valamikor, még a történelem előtti időkben egyszer már parádézott egy ilyen feltűnő színű kék öltönyben, bár azt az időszakot legszívesebben kitörölte volna az emlékei közül, mert Kristen csalására emlékeztette. Az órájára nézett: -Kicsit korán van még, a kocsi csak egy fél óra múlva lesz itt értem. Addig ihatnánk egy kávét, hátha nem öntöm le magam.
Emily máris a konyha felé indult és rövidesen ott üldögéltek az asztalnál. A lány előrelátóan egy méretes konyhai kendőt kötött a férfi nyakába, aki nevetve tiltakozott: -Úgy nézek ki, mint egy túlfejlett óvodás partedliben.
Emily elvigyorodott, aztán az asztal felett átnyúlva megsimogatta a szája ívét.
-Hidd el, sok minden eszembe jutott, de mindegyik gondolat kifejezetten nagykorú pasihoz kapcsolódott. 

Robert megfenyegette az ujjával:
-Nem szép dolog tőled, hogy indulás előtt felhúzol. Aztán a beszélgetés alatt majd vizualizálhatom magamban, miféle dolgokra gondolhattál azzal a bizonyos nagykorúval. És ne felejtsd el, ez élő adás lesz. Azt hiszem, a szerkesztők nem értékelnék különösebben, hogy főműsoridőben felálló farokkal beszélgetek a vezető riporterükkel, főleg, hogy az illetőnek nem is lenne sok köze hozzá. Inkább mesélj nekem valamit, ami eltereli a figyelmem róla, hogy milyen izgatóan nyalogatod a szád széléről a kávét – nyelt egy nagyot. 

Emily pedig szót fogadott és felvetette neki, hogy amíg Angie az iskolai táborban lesz, ő a barátaival részt venne a Macmillan „rák ellen, az emberért” túrán, amikor két nap alatt gyalogolnak el Brightonba. Útközben nemcsak a távolsággal küzdenek meg, hanem támogatókat szereznek az alapítvány munkájához, hogy rákbeteg családokat támogathassanak. Adományokat gyűjtenek, és szakértői kiadványokat visznek magukkal az érdeklődők számára.

Robert csak nézte a lányt, akinek már megint egy újabb, eddig ismeretlen oldalát fedezte fel. Azt tudta róla eddig is, hogy együttérzéssel fordul az elesettek, gondokkal küzdők felé, de ez több volt, mint tétlen segíteni akarás. Szótlanul magához húzta és egy puszit nyomott a homlokára.
-Bírni fogod? Mert azért Brighton nincs a szomszédban, és mostanában nem nagyon edzettél egy ilyen túrához, kifoghat rajtad.
-Nem edzettem? Szerinted a veled töltött éjszakákat hogyan bírom szuflával, hm? Futni járok és egész nap annyit mozgok, amennyit csak lehet. Angievel is szoktunk tornázni. Amanda mamája zumbára jár, állandóan erről áradozik, hogy mennyire megmozgatja minden porcikáját; mi meg letöltöttünk pár videót és itthon ugrálunk. Csak egyet csinálj velünk végig és meg fogsz lepődni, hogy mennyire igénybeveszi az állóképességedet!

-Az állóképességemet? – húzta össze Robert nevetősen a szemét, és Emily ijedten nézett körbe, hogy Mrs. Compton vagy Angie hallja-e a beszélgetésüket. Aztán elpirulva magához húzta a férfit és végigsimított a nadrágján.
-Majd alkalomadtán megvizsgáljuk a kérdést, de most menj, mert elkésel!- lökdöste játékosan a kijárat felé. A kapu felől dudálás hangzott és a férfi elvigyorodott.
-Ezt megúsztad, de ha hazaértem, visszatérünk a témára!
-Ezt ígéretnek vehetem, netán fenyegetésnek? – grimaszolt vidáman Emily, aztán egy csókot dobott a kapun éppen kilépő férfi után. Robert a fejét csóválva szállt be a tv-társaság által küldött limuzinba. Ez a kihívó viselkedés megtorlást kíván! Csak még azt nem tudta, hogy milyen formában vegyen revansot ezen a boszorkányon.
 

A műsorvezető a szokásos könnyed felvezetés után, némi bizonytalan szünetet követően megköszörülte a torkát.
-Bocsásson meg Robert, ha esetleg kellemetlen emlékeket juttatok eszébe, de képtelen vagyok nem emlékezni arra, hogy egyszer már láthattuk hasonlóan izgalmas Gucci öltönyben. Akkor igen nagy sikere volt a korábbi megjelenésétől merőben eltérő stílus miatt. Ez a kék egyszerűen fantasztikusan áll Önnek!

A férfi kicsit bizonytalanul mosolyt erőltetett magára. Még fogalma sem volt róla, hova akar kilyukadni a nő, de már meg bánta, hogy ezt a francos öltönyt választotta. Egy sima szürke tökéletesen megtette volna. Ha most előjön azzal a régi történettel, kéne valami frappáns, nem bántó, de határozott elutasítás, amivel kitérhetne a válasz elől, de egyszerűen képtelen volt egyetlen értelmes gondolatot megfogalmazni.
-Köszönöm, nagyon kedves! – mormolta jobb híján olyan tekintettel, hogy a közönségben a nők egy emberként sóhajtottak fel.

-Kiváló kollégám, Jon Stewart a Daily Showban egyszer már megkínálta egy kis fagylalttal, mondván az a nők gyógyszere szívfájdalom idején. Be kell ismerjem, azok a pillanatok nagy hatással voltak rám és hölgytársaimra. Talán nem is tudja, de a műsorból kivágott jelenetek rekord nézettséget értek el a youtube-on is. Ezért engedje meg, hogy ezen a meleg nyári napon én is valami hasonlóval kedveskedjek Önnek! – intett az asszisztensnek, aki két doboz Ben and Jerry fagylaltot és csillogó kanalakat tett le eléjük.
Robert elnevette magát. Ha csak a fagylalttal akarnak poénkodni, az még belefér. Amúgy is olyan meleg van, hogy talán még jól is esik. A francba a kalóriákkal! Otthon is beletorkoskodott, valahányszor Angie és Em megkívánták… Em és a kívánás így egy mondatban azonban hirtelen túl sok lett az önuralmának. Eszébe jutott az évődésük és érezte, ahogy a teste is reagálni kezd. Basszus! Em, kitekerem a csinos kis nyakadat – fogadkozott magában, miközben azon gondolkodott, melyik a kínosabb, ha az ölébe borítja a jéghideg finomságot, vagy ha hirtelen véget ér a beszélgetés, neki meg dudorodó nadrággal kell kisasszéznia a kamerák kereszttüzében. Na, ennek aztán még nagyobb nézettsége lenne – gondolta ironikusan.
*
Emily megbűvölten tapadt a képernyőre. Kezében még ott szorongatta a telefont, amelyen nem sokkal korábban Claire hívta, és megkérte, hogy vigyék át hozzá Angiet, mert nem tud értejönni. A riport éppen akkor kezdődött, ezt megmondta Robert anyjának is, aki le is tette hamar, hogy mindketten a szívüknek kedves pasit hallgathassák a képernyőn keresztül. Angie vadul pötyögött mellette a laptopon, Susieval, az unokatestvérével egyeztetett, mit vigyen magával, mert ma este mindketten a nagyszülőknél aludtak. Amikor felnézett, az apja éppen a fagyiskanalat nyalogatta és erről eszébe jutott, hogy ők is kivehetnének a mélyhűtőből egy adagot. Emily oda sem figyelve intett neki, egyél nyugodtan.
Az ő eszében egész más járt. A férfi nyelve, ahogy a kanalat simogatta, a teste mélyéig felizgatta. Tudta mire képes az a nyelv, és most őszintén irigyelte azt a nyomorult kanalat. Aztán Angie kezéből kiesett a fagylaltos doboz és indult kármenteni.
*
Rob végre farmerben és a kedvenc szürke kapucnis felsőjében ácsorgott az ajtóban. Angiet már leszállította,és csipkedte volna hazafelé magát, de az anyja még keresett valamit a gardróbban, amit Emilynek kellett feltétlenül átadnia. Még jó, hogy holnap egy hétre elutazom, és még hordárkodhatok itt a nők között, ahelyett, hogy a kedvemet keresnék – dohogott magában. A kérdésre, hogy mi az, az anyja csak legyintett. –Nem kell neked mindent tudnod! – Ettől persze azonnal kíváncsi lett. Amikor végre felbukkant a terjedelmes csomaggal, hirtelen rá sem jött, hogy mit tart az anyja a  kezében. Aztán a sok zseb és cipzár kavalkádjában végre rájött, hogy egy túrahátizsákot lát. 

-Emily mesélte, hogy elmenne erre a London-Brighton túrára, és nem akartam, hogy pénzt dobjon ki olyasmire, ami van itthon. – nyújtotta feléje az anyja a pakkot.
-De hiszen én nem is túráztam… ezzel egészen biztosan nem. – forgatta a színes anyagot Robert.
-Drága fiam, ebben a lakásban nemcsak a te kacatjaidat őrizgetem. Victoria is volt ezen a túrán pár évvel ezelőtt. Felhívtam, az idén nem megy, nincs szüksége a zsákra és megnyugtatott, hogy Emily nyugodtan elviheti. Viszont megkérdezte, hogy Emily talált-e már támogatót, mert ha még nem, akkor a cégnél megérdeklődi, hogy hajlandóak-e kifizetni a regisztrációs díjat.
-Hogy micsodát? – nézett értetlenül Robert, miközben fél lábbal már odakint volt, de erre a támogatós szövegre inkább visszalépett.

-Jaj, tudod, ez úgy működik, hogy jelentkezel és felmutatsz egy támogatót, aki egyrészt a te költségeidet állja, másrészt egy jelentősebb összeggel támogatja az ügyet is. Nem tudod véletlenül, hogy Emily keresett már valakit?
-Nem tudom, de majd beszélek vele. Ugyanis ha még nem, akkor azt hiszem, kézenfekvő, hogy én leszek az. Nem is értem, miért nem szólt még, bár az is igaz, az egészről ma délután hallottam először. De most már sietek anya, mert még beszélnünk is kell, meg korán lefeküdnöm, mert a gép is korán indul. És ha esetleg mondani akartad, akkor jó, majd vigyázok magamra – grimaszolt kedvesen, mire Claire megölelte.
-Te széltoló, tudod jól, hogy minden gondolatom te vagy, főleg, amikor az óceán fölött repkedsz. Na menj, nehogy ne kerülj időben ágyba! – kacsintott rá, aztán játékosan kituszkolta az ajtón.
*
Rob a zsákkal a kezében benyitott a házba és a fényeket követve a konyha felé indult. Aha, Em már megint nassol. Ez a nyár kivételesen melegnek ígérkezett, és a lányok lelkiismeretesen gondoskodtak hűtőanyagról, mivel a mélyhűtőben egy egész rekesz fagylalt foglalta a helyet. Biztos volt benne, hogy nem sokáig. Amikor benyitott, Emily valami néma dallamra riszálta a fenekét a hűtőszekrény előtt, majd felegyenesedett egy nagy doboz joghurtot tartva a kezében. Most vette észre, hogy a fején fülhallgató van. Még háttal állt neki és a fiókhoz táncolt, amiben az evőeszközök lapultak. Kivett egy kanalat, majd a csípőjével csábosan belökte a fiókot, ami azonban megakadt, és a lány feljajdulva simogatta meg a csípőjét. Robert elnevette magát, mire Em megpördült.

-Te már haza is értél?
A lány szeme elsötétedett, ahogy a férfin végignézett. Ez a francos szürke kapucni! De mi a fenének járkál valaki még egy kellemes nyári estén is ilyen bujdosó stílusban? Vagy az a magyarázat, hogy tökéletesen tisztában van vele, hogy a világos anyag alól kivillanó szürke szemek bárkiről jó eséllyel levarázsolják a bugyit. Ő is beállt a sorba, mint ahogy biztos az az eladó csaj is, akinél az elektromos cigijéhez vett újabb betétet, nézett a férfi kezében szorongatott holmikra. Aztán kikapta a füléből a dugót.
-Szia! Ilyen hamar hazaértél? … Ó, ezt Claire küldte át? Tökéletes! – nézegette az élénk zöld és narancs színekben pompázó túrazsákot. 

Robert szó nélkül tette le a legközelebbi székre a cuccokat, aztán az asztalra ejtette az N-Joy dobozát.
Emily szeme az elektromos cigi dobozára siklott. Hogy a fenébe lehet ilyen nevet adni ennek a vacaknak. Élvezet – aha… hát, mostanában másra se gondol, mint az élvezetre.
-Mit eszel? -  tette fel látszólag közömbösen a kérdést Robert, ahogy a lány lehúzta a joghurtos doboz tetejéről a fóliát.
-Joghurt. A riportban láttam, milyen jól tartottak a stúdióban és kedvet kaptam hozzá én is, de aztán eszembe jutott, hogy a héten már alighanem ipari mennyiségben tüntettünk el Angieval fagylaltot, és megszólalt a lelkiismeretem, úgyhogy joghurtra váltottam. Málnás joghurtra – nézett a dobozra. 

-Van még? – kérdezte meg a férfi enyhén karcos hangon, laposakat pillogva a kapucni alól.
-Persze, hozzak? – perdült meg a lány, de Robert elkapta a karját.
-Nem kell, majd kiszolgálom magam. – Azzal húzni kezdte kifelé a lányt és a szobája felé terelgette.
-Miért nem veszed már le ezt a vacakot? – rángatta meg Emily a kapucni szegélyét, mire a férfi elkapta a kezét.
-Azt mondtad tetszik.

-Oké, tetszik, de akkor mostantól ebben fogsz aludni? – vigyorgott Emily, mire Robert lassan, nevető szemekkel nézve őt, megcsóválta a fejét.
-Aludni semmiképpen.

-Hééé, várj már! – tiltakozott Emily. –Ha már nem ehetem meg, legalább visszarakom a hűtőbe, és megmosom a kezem, mert az máris ragad.
-Felesleges! Feltett szándékom, hogy hamarosan mindened maszatos legyen és igazán mocskos dolgokat műveljünk… - kacsintott rá a férfi, mire a lányt szinte minden ereje elhagyta. Jézus az égben! Robert játszani akar! Holnap utazik, és úgy látszik, az elválás gondolata kihozta belőle a legizgalmasabb oldalát. Hát, akkor hajrá, az biztos, hogy ő nem lesz semmi jónak az elrontója. 

Közben az ágyhoz értek, amiről Robert – még mindig a lány kezét szorítva – lerántotta az ágytakarót, amit hamarosan a puha paplan is követett. Egy pillanatra elbizonytalanodott, de aztán úgy döntött, a krémes, fehér joghurt, a belekevert málnaszemekkel nem okozhat visszafordíthatatlan károsodást a finom szaténlepedőben. Da ha mégis, ennyit megér az élvezet!
-Mit tervezel? – suttogta az izgalomtól rekedten a lány, akinek a fürdőszobából kiszűrődő gyenge fényben óriásira tágultak a pupillái.
-Egy kis diétás vacsorát – vigyorgott a férfi, miközben a joghurtos poharat kivette a lány kezéből, és az éjjeli szekrényre tette. Emily hálás volt ezért, mert attól tartott, hogy remegő kezéből kiesik a pohár. Robert közben sietős mozdulatokkal vetkőztetni kezdte. A szoba hamarosan a szerteszét dobált ruhákkal volt beterítve. Amikor már semmi más nem volt a lányon, mint a mosolya, a férfi kacsintva megkérdezte:

-Nem zavar, hogy ilyen túlöltözött vagyok melletted?
-Végül is tetszik rajtad ez a kapucni – motyogta Em, ahogy a szürke szemek mindent elsöprő kéj ígéretével pásztázták.
-Oké, akkor a pulcsi maradjon. Egyelőre. – cirógatta a férfi és Emily reszketve bújt ebbe a cirógatásba. Bőrének minden idegvégződése vágyakozva sikoltott újabb és újabb érintésekért.
Emily végre erőt vett magán. Ha ennyire hagyja magát elvarázsolni, akkor az estéből „csak” egy fergeteges szex lesz, minden játékosság nélkül. Ideje hát a tettek mezejére lépni! Kigombolta a férfi farmerjét és sietős mozdulatokkal letolta róla. Mielőtt bármi másra lehetősége lett volna, Robert az ágyra döntötte és mellé térdelt. 

-Kicsit húzódszkodj feljebb! Amit tervezek, ahhoz hely kell, sok hely! – intette szigorú tanítóbácsis hangon, és amíg a lány szót fogadott, ő a joghurtos dobozért nyúlt.
-Ne már, most akarsz enni? – nyafogott Emily, de a férfi farkasmosollyal a mellei közé csöppentette az első falat joghurtot.
-Auuu… - homorított bele a lány a váratlan és hűs érzésbe, aztán a végsőkig felizgatva hagyta, hogy Robert a doboz teljes tartalmát óvatosan eloszlassa a testén. Igazán alapos volt, jutott belőle mindenhova. Amikor Emily azt hitte, az érzést képtelenség tovább fokozni, Robert lehajolt és nyelvének finom érintéseivel falatozni kezdett.
-Jézusom! – sóhajtotta a lány az újabb és újabb érintésért remegve.
-Igen szívem? – nevetett rá a férfi, aztán folytatta az édes kínzást. 

-Veddmár le ezt a francos pulóvert! – nyögött fel Em, mire Robert elnevette magát.
-Már nem is tetszik?

-Imádom, de a bőrödet akarom magamon érezni!- nyögdécselt a lány belehomorítva az újabb nyalásba. Robert csak egy pillanatra hagyta magára a reszkető testet, hogy egy villámgyors mozdulattal megszabaduljon a puha ruhadarabtól, aztán visszahajolt és a legnagyobb lelki nyugalommal folytatta a „diétázást”. Amikor Emily reszkető teste már majdnem szétesett a kezei között, ráfeküdt, hogy a maradék joghurtot a saját testével masszírozza a lány bőrébe. Az édes krém a mellszőrébe ragadva eszelős látvány lehetett, de erre most egyikőjük sem gondolt. Igazából a világon minden gondolatot kitörölt az elméjükből a szenvedély és a gyorsvonat sebességével közeledő orgazmus. 


 

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tejószagú MÁLNA bokor! :) Igazi búcsúest!
Jók ezek a nyugis (vagyis nekik nem annyira ;) ) részek, gondolom most jön valami kalamajka :). Jaj, nagyon jó lett!
An

mrs maurice írta...

Nyílván sejthetted, milyen következtetésre fogok jutni a mai rész után ;)
Nyílván HA kérhetem: se zongirálló ujjak, se csücsöri, se feszülő farmer, se bőrdzseki, se kék, se kapucni!!!
Nyílván Te sejtetted, de nyílván én megdöbbentem, hogy HA kérhetem, mostmár diéta seeeeeee O.o ;) XDDD
Vagy deeeee?!?!?! :P
Oh, nagyon tetszett, ahogy khmmm megeredtek a szavaid.... ;) meg a nyelve... khmmmmmm
Kösz&pusz

Névtelen írta...

Szia!
Hát én nem vagyok egy nagy kommentelős, de ma mégis úgy gondoltam billentyűt ragadok. Bár lehet eddig azért nem tettem mert a lemaradásom pótoltam be, mivel nem rég találtam az oldaladra. Nagyon jók a történeteid, és minden reggel alig várom hogy olvashassam az új részt. A kis apró érdekességek pedig külön élményt jelentenek ( kedvet kaptam olvasás közben a Caminohoz és a hőlégballonon utazáshoz is :D ) És az az utolsó rész... hááát.. bezavarta a macit a málnásba :)(bocsi a málna joghurt után nem hagyhattam ki) Nagyon jó lett
Köszi hogy olvashatom nap mint nap
Kate

Danielle S írta...

Igen és igen! Emily jelleme tényleg fejlődik és ennek én még mindig nagyon örülök :)
Hmmm, ebben a szürke pulcsi-szürke szem kombóban tényleg van valami...

Pixie írta...

Szia!

Majdnem eltettél láb alól azzal a bőrdzsekis képpel, na meg ezzel a játékos, joghurt maszatolós Robbal.
Jöhet még!!!
:)
Pixie