Anna álmodott. Mert az csak a legszebb álmaiban történhetett
meg, hogy Roberttel volt és a férfi szenvedélyesen, mégis gyengéden fedezte fel
a testét, ujjainak cirógatását a szája, a nyelve nedves melegsége követte, és a
végén úgy érezte, mintha lángba borult volna körülötte a világ. Aztán az álom
valahogy túlságosan valóságossá vált, az érzések nemcsak a képzeletében
áztatták el a lába közét, hanem a valóságban is. Már-már zavarba jött, amikor
megérezte, hogy a bugyija lassan lefelé vándorol a csípőjén, a combján, a
térdeinél, míg utoljára még megérinti a bokáit, aztán egy halk suhanással
eltűnik valahol a szoba sötétjében. Eddigre teljesen felébredt. És eszébe sem
jutott tiltakozni. Sem álmában, sem ébren.
A szobában sötét volt, csak a város éjszakai fényei
világították meg a bútorok kontúrjait. New York képtelen volt aludni, monoton
dübörgése áthatolt a jól szigetelt ablakokon és a sokat látott falakon is. De
ezek a neszek most el sem jutottak a füléig, csak az a csendes zihálás, amit
hirtelen nem is tudott, hogy a saját torkából tört fel, vagy a férfiéből.
Tudta, hogy Robert is észrevette már, hogy felébredt a kényeztetésére, de a
férfi nem futamodott meg, és ő úgy
döntött, kiélvezi az utolsó pillanatig a gyengéden kutakodó ujjak izgató
érintését. A vállaira támaszkodva megemelte magát, hogy a férfi feltolhassa
rajta a könnyű pólót, aztán áthelyezte a testsúlyát, hogy az ügyes kezek
levarázsolják róla a feleslegessé vált ruhadarabot. A halk suhogást kisebb
csörömpölés követte, ahogy a póló a komódon landolt.
Egyikük sem szólalt meg, mert nem is volt szükségük
szavakra, a testük beszélt… a vágyaikról, az érzéseikről, és ezt a nyelvet
mindketten jól értették. Anna homorítva kínálta oda a testét és hamarosan
szinte hörögve karmolászta maga alatt a lepedőt, ahogy a férfi szája
fáradhatatlanul csókolta, harapdálta – úgy érezte – minden porcikáját. Még a
legrejtettebbeket is. Amikor már úgy érezte, hogy képtelen többet elviselni az
édes kínzásból, a sarkát a matracba nyomva próbált menekülni az újabb és újabb gyönyörhullámok
elől, de a férfi nem kegyelmezett. Visszahúzta és saját súlyával szegezte az
ágyhoz. Akkor a lány más taktikához folyamodott, és kezeivel a férfi ruháját
kezdte tépni türelmetlen sietséggel, hogy mielőbb magán érezze a forró bőrt, a
selymes szőrzetet, amely Robert mellkasán mindig is felizgatta. A férfi egy
mély, bensőséges csók után megemelkedett és egyetlen rántással megszabadult a
pólótól. Anna abban a pillanatban szorította magához, kiélvezve a sima bőr
érintését.
Robert úgy érezte, mintha elektromos szikrák ugrálnának a
testük között és egy percre a karjaira támaszkodva végignézett az alatta
vágytól vergődő lány testén. A félhomályban csak a legfontosabb részleteket
látta, különös ragyogásban remegve, és a látványtól a vére még a korábbinál is
erőteljesebben kezdett száguldani az ereiben. Szerencséjére Anna is többre
vágyott és türelmetlenül ölelte át lábaival a derekát, aztán a lábával lefelé
tolta róla a boxert és a férfi hálás sietséggel segédkezett ebben neki. Amikor
már semmi sem választotta el őket a végső beteljesüléstől, Robert a
kisszekrényen tapogatózva a kis csomag után kutatott. Homlokán már megjelentek
az első izzadtságcseppek, amikor Anna visszatalálva a földre halkan megszólalt:
-Nincs rá szükség, felirattam gyógyszert, már hetek óta
szedem.
A mondatot még be sem fejezhette, amikor a férfi elmerült
benne és boldog megnyugvással igyekezett lecsillapodni, hogy el ne kapkodja a
dolgot.
-Köszönöm! – suttogta a lány fülébe, akin borzongás futott
végig a forró levegőtől, és két keze közé fogva a férfi fejét, megcsókolta.
-Részemről az élvezet… - aztán megmerevedett és megpróbált
durcás képet vágni: -Te svihák, azt mondtam nem fekszem le veled…
Robert kuncogva fordította a fejét oldalra és a lány követte
a tekintetét. A digitális óra éjjel 1 órát mutatott.
-Azt mondtad, hogy MA nem fekszel le velem, és az a ma már
tegnap, úgyhogy tartottad magad az elhatározásodhoz, én pedig tiszteletben
tartottam. A mai MA már más kérdés. Te sem mondtad, én pedig nem is hagytam
volna, hogy tovább durcáskodj. Hogy máshogy bizonyítsam be neked, hogy
szeretlek?
-A szex nem egyenlő a szerelemmel.
-Az nem, de ez nem szex volt, hanem szeretkezés… hidd el
nekem, tudom, mi a különbség.
-Miért van az, hogy nem vagyok ettől a tudásodtól
különösebben feldobva? – vágott apró grimaszt a lány.
-Pedig lehetnél, mert így különbséget tudok tenni és tudom
értékelni azt, ami köztünk van. – simogatta meg az arcát végtelenül gyengéden a
férfi. Anna ismeretségük kezdete óta élt-halt ezért az érintésért, mert olyan
oldalát láthatta ilyenkor a férfinak, amit talán még soha, senki. Az érintése,
a hangja és a szeme az ilyen pillanatokban olyan koktélt alkotott, amitől
függővé vált; és tudta, hogy talán már soha többé senki más nem tud így hatni
rá.
*
Amikor felébredt, hirtelen nem is tudta, mi ébresztette fel.
Valószínűleg a súly, ami lassan, de biztosan kipréselte belőle az utolsó
levegőtartalékait is. A férfi nehéz lába, amit a combján átvetve a lábai közé
fúrt, mintegy még álmában is a térdén lovagoltatva. Vagy a karja, amivel olyan
szorosan ölelte, mint aki magába akarja olvasztani a teste hőjével.
Elvigyorodott a gondolatra és megsimogatta a mellén szuszogó kócos fejet.
Robert némi mormogás után csak még kényelmesebben helyezkedett el, aztán egy
pillanatra megemelte a fejét és egy csókot nyomott a mellei közé.
-Agyon nyomlak...
-Maradj! – kapott utána a lány. –Van még levegőm, és olyan
jó így összebújva.
-Kérésed parancs! – mormogott Robert, de azért egy kis
levegőhöz juttatta a lányt, ahogy pár centivel áthelyezte a súlypontját. –Mennyi az idő?
-Reggel nyolc... – nézett oldalra Anna és próbált
visszaemlékezni, hány órára beszélte meg Sophieval, hogy átmegy a gyerekekhez.
-Mikor kell menned? – érezte meg a férfi a mozdulatban a
közelgő elválást.
-Csak tízre, de jó lenne előtte enni is valamit, mert tegnap
nem sok étvágyam volt a vacsoránál.
-Ne kezd már megint! – sóhajtott Robert, félreértve a
mondatot. Anna meg is lökte a vállát cserébe a kifakadásért.
-Nem a barátnőd miatt, hanem, mert még túl izgatott voltam a
koncert miatt.
-Az más, akkor megetetlek, de Anna...
-Igen?
-Ő nem a barátnőm. Bibliai értelemben már nem, egyébként meg
sosem volt, oké?
-Nekem oké, de ha lehetne, ma már ne beszéljünk róla
többet...
-Most se én kezdtem. – tiltakozott a férfi.
-De igenis te kezdted – vitatkozott vele a lány, mire Robert
az egyetlen módszerhez folyamodott, hogy belefojtsa a szót, amit a jelen
helyzetben a legcélravezetőbbnek tartott, ráfeküdt és megcsókolta. A stratégia
működött, Anna fejéből könnyű felhőként szállt tova a szőke lány emléke.
*
Jézusom! Hogy képes Sophie nap mint nap ezt túlélni? – fogta
egyre jobban lüktető fejét Anna, ahogy a sztereóban érkező visítást hallgatta.
A két és fél éves Lyra és az egy éves Margot nem könnyítették meg a dolgát.
Mintha csak ikrek lettek volna, egyszerre voltak éhesek, szomjasak és a
pelenkákat is egyszerre kellett cserélnie. És ha nem volt elég fürge, már pedig
egy ilyen éjszaka után nem volt az, akkor a lányok azonnal büntettek,
üvegrepesztő hangon visítottak, természetesen egyszerre. A nagy hangzavarban
meg sem hallotta, ahogy kinyílik a lakosztály ajtaja, és már csak arra riadt,
hogy a behatoló egy csókot nyom a nyakába. Megperdült és Robert vigyorgó,
túlságosan is kipihent ábrázatát látta maga előtt. Hogy a fenébe csinálta,
hiszen ő sem aludt többet?
-Sejtettem, hogy vészhelyzet lehet, úgyhogy itt a felmentő
sereg. – próbálta túlkiabálni a hangzavart a férfi, és a lányok a váratlan
felbukkanásától egy pillanatra elhallgattak. A két szöszke kislány tágra nyílt
szemekkel nézte az újabb áldozatot, mintha csak azon törnék bájos kis
fejecskéjüket, őt mivel tudnák a legkönnyebben kibillenteni a magabiztos
mosolyából.
-Hát, éppen kulminálnak az események, tisztába kéne tenni
őket, aztán beléjük rimánkodni az ebédet. – fintorgott Anna, ahogy elképzelte a
következő fél-egy óra megpróbáltatásait.
-Oké, szedd elő, ami kell hozzá, addig én hozom a gitárodat!
– adta ki az utasítást a férfi és a lány némi kétkedéssel engedelmeskedett.
Robert alig tette ki a lábát a lakosztályból, odabent felharsant a visítás. Egy
pillanatra megingott, hogy biztosan vissza akar-e menni, aztán megacélozta az
akaratát. Ha nem segít Annának, estére a lány egy két lábon járó idegroncs
lesz, abból pedig neki nem sok haszna lesz, úgyhogy kénytelen lesz segíteni.
Pillanatnyilag ugyan csak a csodában bízhatott, de egy próbát mindenképpen
megért a dolog.
Anna hátán már folyt a víz, amikor a bébiételek
meglangyosítva, a pelenkák előkészítve az asztalon sorakoztak, ő pedig két
kezével két cumisüveget tartott, hogy a sírástól szomjas kis boszorkák erőt meríthessenek
a citromos vízből. Felemelte Margot és az ajtó felé fordulva úgy várta
Robertet, mint a Messiást. Fogalma sem volt róla, hogy a férfi vajon mennyit
tud majd segíteni, de ő volt az egyetlen reménye. A kislányt csípőjére ültetve
rázogatta, miközben másik kezével Lyra bugyogóját ráncigálta, aztán kissé
erélyes mozdulattal lenyomta a bilire.
-Ott maradsz! – nézett rá villámló szemekkel és a kislány
meglepetten engedelmeskedett a szokatlanul határozott felszólításnak.
-Na, megy ez neked! – szólalt meg mögötte Robert, mire
ijedtében majdnem elejtette a kisebbik bajkeverőt.
-Hogy a fenébe tudsz ilyen halkan jönni-menni? Vagy csak
megsüketültem az elmúlt két órában – nyögött elgyötörten a lány, mire Robert
elvigyorodott.
-A bilissel majd én foglalkozom, te tedd tisztába a kicsit!
– rendelkezett, és a kezében tartott gitárt a fal mellé állította, aztán
Lyrához lépett.
-Na, hercegnőm, készen vagy?
A kislány megrázta a szőke loknikat, amik csak úgy repkedtek
az apró arc körül.
-Hát, ha nem, akkor ide ülök melléd. – mondta neki a férfi
és a gitárt az ölébe emelve letelepedett a szőnyegre a kislánnyal szemben. Lyra
érdeklődően dőlt előre és megpendítette a legközelebbi húrt. A furcsa hangra
elvigyorodott.
-Hééé, ne játszatok a gitárral! – szólt rájuk Anna, miközben
a kanapéra fektetett kicsin lecserélte az eldobható bugyit.
-Semmi baja nem lesz – feleselt a férfi. –De ha mégis, akkor
az apja majd vesz neked egy másikat. Az a minimum ez után a délelőtt után.
Tudod te, mennyire vágta volna meg őket egy hivatásos bébiszitter? Abból bőven
telne egy új gitárra, nyugi.
-Ének! – rendelkezett a kislány, miközben a térdeire
könyökölve úgy nézett Robertre, mint egy mesebeli hercegre. Egy szófogadó
hercegre, mert a férfi pár akkord után egy népszerű gyerekdal éneklésébe
fogott.
Lyra kerekre nyílt szemekkel hallgatta. Amikor a férfi a dal
végére ért, letette a gitárt.
-Még! – jött a kis zsarnok felszólítása.
-Majd, ha végeztél. Nem üldögélhetsz a koncertem alatt a
bilin. Udvariatlanság. – válaszolt nagy komolyan Robert és a kislány láthatóan
megértette a probléma lényegét. Felállt és kis terpeszbe állva várta, hogy
valaki megtörölje a fenekét. Robert nem érezte felkészültnek magát a feladatra.
-Anna! Légy szíves! -
intett a türelmesen ácsorgó apróság felé, miközben feltápászkodott. –Őt addig
átveszem – nyúlt Margot-ért, aki a kezeit feléje nyújtva szinte röppent a
karjaiba.
Anna a fejét csóválva törölgette Lyrát, aztán felhúzta rá a
tiszta bugyogót.
-Ideje lenne már neked is szobatisztának lenned. Azért, mert
a tesód még bepisil, neked nem muszáj. – korholta szinte csak magában a
kislányt. Közben oldalra nézett, mert Margot feltűnően csendben volt. A
látványra majdnem felnevetett. A kis ribanc! A kislány tágra nyílt szemekkel
Robertet fixírozta, jobb kezének hüvelykujja a szájában, a ballal pedig a férfi
mellszőrzetét markolászta a nyitott ingnyakban. Robert pedig mókás pofával
figyelte a szőrtépdeső mutatványt.
-Na, ha mindenki tisztába lett téve, akkor együnk! – adta ki
az újabb utasítást és a kislányt beleültette az asztal mellé készített etető
székbe, aztán egy fájdalmas grimasszal kiszabadította az apró ujjak közül a
maradék szőrét.
-Ez egy vadmacska! Még te sem voltál ilyen követelőző –
sóhajtott drámaian, mire Anna fejbe csapta, aztán a másik székbe ültette Lyrát,
aki azonnal Robert felé intett a kanállal.
-Ének!
-Tudod egyszerre kettőjüket etetni? – nézett a lányra, aki
megvonta a vállát.
-Egy próbát megér. – aztán a főzelékbe merítette a kanalakat
és a lányok szájához tartotta. Lyra dacosan hajolt el előle és Margot azonnal
utánozni kezdte a nővérét.
-Ének! – követelte a nagylány, mire Robert engedelmesen pengetni kezdte a
gitárt és énekelni kezdett.
A főzelék fogyott, Anna keze meg-megremegett, ahogy etetés
közben egyre gyakrabban rebbent a tekintete az éneklő férfira. Istenem, micsoda
pasi! Fantasztikus apa lenne! Nem is feltételezte róla, hogy ilyen dalokat
ismer, ez a két kis boszorkány pedig pillanatok alatt a rajongója lett.
Mire az utolsó dalnak is véget lett, a tányérok is
kiürültek, a lányok ittak, aztán Lyra
megragadta Robert kezét.
-Alszik!
-Hát, te aztán nem sokat kukoricázol! – kacsintott rá a
férfi pajkosan. -Még nincs három éves és ágyba ráncigálja az első pasit, aki az
útjába kerül. Apádnak lesz veled baja elég. Na, gyere! – emelte ki a székből.
Margot természetesen azonnal visítani kezdett, jelezve, hogy ő is velük akar
tartani. Anna kétségbeesetten állt mellette és a krokodilkönnyeket figyelte,
amik a kicsi arcán legördültek. Kész, Robertet ő itt nem pótolhatja.
-Mire vársz? Hozd őt is, elférünk mindannyian a
franciaágyon! – nézett vissza a férfi, aki éppen a szülői háló ajtaját nyitotta
ki. És Margot mintha csak megértette volna az ajánlatot, azonnal elhallgatott.
Anna kikapta a székből és a többiek után sietett vele.
6 megjegyzés:
most mar ertem, miert mondtad, hogy meg magad is elajulsz a tortenetbeli Robtol...
Jelentem alassan en is kidoltem...*soh
Nagyon aranyos fejezet volt, es eleg arra, hogy ujabb oldalat ismerjuk meg a 'svihak'nak XD
Mikozben elepzeltem a gyerekdalokat eneklo, gitarozo Robot, sohajtoztam folyamatosan. Tetszik a jatekossaga, a humora, ahogy a popsitorlest atengedi Annanak /titta pasi ;) /
Es ahogy betereli a csapatot a franciaagyra...mar latom is lelkiszemeimmel, ahogy osszebujva altatnak. Jaaahajjjj...
De hogy meg a 3 even aluliak is elajulnak a pasi lattan, na hat ez felhabiritoooo. xDDD
Egy kis negativum azert akadt...az a franya lampa mi a turonak lett leoltva???? O.o
Imadtam!!!!! Cupp
Bűbájos volt!
Szia!
Édesek voltak a hisztis, akaratos gyerkőcök! A Rob hatás már ilyen korban is megjelenik?? :D Jajaj! Annának lesz mitől félnie! :)
Nagyon tetszett! Várom a következőt!
An
Imádom a virágos rétet ;) <3
K&P
Robtól egyszerűen minden nőnemű élőlény elájul........
Jutka, őszintén csodállak és hálás vagyok a naponta óraműpontossággal szolgáltatott új részért.......olyan könnyű megszokni a jót....hogy ébredés után már ott van az oldal elején az új fejezet....izgalmakkal, szépségekkel, virágos réttel, hogy csez-t idézzem......
nagyon tetszett!!!!
Most mit mondjak? Tetszett, na! XDD Jó volt Jucus, de miért van az, hogy megint a pasi tudja ,hogy kell megoldani a dolgokat? XD
Megjegyzés küldése