Perlekedők 63.

Norman gitárüzlete Tarzana-ban az egyik legjobb hely volt a világon. Eddig. De most elég volt ennek a bosszantó apró nőnek éppen most betennie ide a lábát, hogy átértékelje a véleményét. Annát akarta meglepni egy jó kis hangszerrel karácsonyra, de már bánta, hogy nem valami ékszerre gondolt, mert egy ékszerüzletben biztos nem futott volna össze Kristennel.

-Szia! – vágott kényszeredett grimaszt, ahogy már látta, hogy az eladók közül többen is a telefonjuk után kotorásznak. Bassza meg! Ebből fotó lesz, mert nem bánthatja meg sem Ed-et, sem Sophiet azzal, hogy most nemet mond a közös fotóra, holott korábban mindig összeálltak az alkalmazottakkal egy közös fénykép erejéig.  De ha most nem ússza meg, akkor azon ott fog virítani Kristen is. Anna meg megint berág. Igaz, lassan kezdett hozzászokni. 

Egy ismerőse ajánlotta a helyet nem sokkal azután, hogy Los Angelesbe költözött. Vett néhány gitárt, mert szinte mániákusan vágyott néhány különleges darabra, és ezt az egyetlen luxust engedte meg magának, amióta nem jelentett gondot a mindennapi kiadásait fedezni. Aztán idővel persze elhozta ide az akkori legjobb barátját is. Kristen járt már itt azóta nélküle is, néha az apjával, és éppenséggel neki vásárolt legutóbb egy fantasztikus hangszert két éve karácsonyra. Akkor a barátai is elkísérték, hogy segítsenek a választásban, de most, szerencsére vagy sem, de egyedül volt itt.

-Szia! – köszönt rá a szokott flegma stílusával a lány. –Hoztam néhány gitárt, amiket elég régen használtam. Hangolni – tette hozzá magyarázatként.

-Mostanában újra játszol? – próbált érdeklődőnek látszani Robert, miközben szemei a falakon felfüggesztett hangszereket pásztázták.

-Néha pengetek, de hát ez mégsem ugyanaz, mint amikor együtt játszottunk. – mondta neki a lány, aztán zsebredugott kézzel nézelődött ő is, miközben mindketten érezték a hangulati barométer hogyan esik fokról fokra alacsonyabbra.  –Norman mesélte, hogy az összes  gitár elkelt, amiket aláírtál, úgyhogy az alapítványnál imába foglalták a nevét, meg a tiedet is, mert jó sok pénz jött össze a hajléktalanok javára. – dünnyögte Kristen.

-Az klassz… - motyogta Robert, aki pontosan tisztában volt a Midnight Mission-nál befolyt összeg nagyságával, bár szerette volna, ha senki nem tudja meg, honnan érkezett a segítség, de nyilván Norman-nak is  jó reklámfogás volt a jótékonykodás. 

-Új gitárt keresel? – fordult körbe a lány is, és akaratlanul  is olyan darabot keresett, amely illett volna a férfihoz.

-Nem magamnak – vallotta be Robert, és egy sóhajtással próbálta tudomásul venni, hogy vagy most azonnal lelép innen, vagy Kristen is tudni fog az Annának szánt meglepetésről. Ez pedig az álmoskönyvek szerint biztosan valami bonyodalomhoz vezetett volna megint. Kiszúrt egy szépséges bordó színű Blues Hawk-ot a falon és már látta is maga előtt,

ahogy Anna az ölébe veszi és szeretetteljesen végigsimít a csillogóra polírozott fán. Norman üzletében mindig ritkaságokat talált, igazi remekműveket, amiket csak egy érzékeny zenész tud méltóképpen értékelni, és azonnal tudta, hogy Anna beleszeretne ebbe a darabba.

-Nocsak… a barátnődnek gitárt veszel? – puhatolózott közben a lány. … -Nekem sose vettél… csak eljöttél velem, hogy segíts a vásárlásban, de soha nem leptél meg. – a szemrehányás csak úgy sütött a hangjából.

-Ő ugyanis tényleg használja. – húzta el a száját a férfi. Basszus, most menjen bele ebbe a beszélgetésbe, hogy Kristen mit kapott tőle és mit nem? –Ne haragudj Kris, nem akarlak feltartani, én nézelődök egy darabig, menj csak nyugodtan, ha dolgod van! – próbált szabadulni, de a lány nem kegyelmezett.

-Ó, ráérek… tudod, mostanában nem nagyon árasztanak el igazi melóval. Én vagyok a rossz, a megbízhatatlan, a hűtlen, és még egy csomó más jelzőt rám aggattak, amikor ott hagytál.

-Nyilván nem azért, mert én leléptem. – nézett rá lesújtóan a férfi.

-Hm, talán igen, de talán tényleg nem. – vont vállat Kristen.

-Biztosan nem! – nyomatékosította Robert a véleményét.

-Mindegy, most lesz két filmem, de addig csak lógok, mert még nem biztos a kezdés időpontja. Szóval, ráérek.

-Én viszont nem annyira, úgyhogy bocs. Beszélek Normannel, aztán lépek. Szia! Örülök, hogy találkoztunk.

-Ja, gondolom… - mormogott a lány immár a férfi hátának, aki szokásos kilométeres lépteivel már Norman kis kuckója felé tartott. Néhány bankjegy gazdát cserélt, Norman sűrűn bólogatott, aztán Robert vissza sem nézve kilépett az üzletből.

*

Anna kifejezetten dögös volt a fekete szupermini ruhában, formás lábain megcsillant a fekete harisnya és Robertnek ezeregy

olyan gondolata lett volna, aminek a végén ezek a lábak a dereka köré fonódtak volna, de most csak Annának drukkolva, izzadó tenyérrel a közönséget fürkészte. Rengeteg nő volt a Crazy Cats-ban, és ma elég sok férfi is. A lányok ma este elégedettek lehetnek, mert elég sok potenciális áldozat vonult fel, mivel hírét vették, hogy új műsorszámmal bővült a repertoár. A fehér, hosszú csipkecsoda, amit Anna a ruhája felett viselt – úgy tűnt – kordában tartotta a férfiak képzeletét, csak annyit mutatott, ami kellően szexivé tette az amúgy is kellemes „árut”, és érdeklődően, de nem tolakodóan figyelték, ahogy a számok egymást követik. Ez nem az a közeg volt, mint Londonban a Black Cat, ahol a tetszésüket füttyel és bekiabálással adták a fellépő tudtára, itt a tömeg mindig mozgásban volt, duruzsolásuk csak a remek erősítésnek köszönhetően nem nyomta el a színpad hangját. A számok között pedig legfeljebb udvarias taps csattant fel.

A bejáratnál csak annyit tüntettek fel a fellépők névsoránál, hogy Anna, és ennek elég titokzatosan kellett hangoznia ahhoz, hogy kiváltsa az érdeklődést, de mindannyian tisztában voltak vele, hogy ismeretlen név, ezért égetően fontos volt az első benyomás. Mostanra, a harmadik-negyedik szám táján már világos volt, hogy a közönség kedveli a lányt. Robert is el tudta engedni magát annyira, hogy a körülötte sündörgő lányok tétova kezdeményezését észrevegye és hajlandónak mutatkozzon néhány közös fotó elkészítéséhez. Az első puszit zavart szégyenlősséggel az arcára nyomó lány láttán a színpadon kicsit felerősödött a gitár hangja, és a keverőpult mögött ülő fiatal fiú zavartan korrigált a csúszkák rengetegében, aztán Robert feltett kezekkel tért ki az újabb és újabb próbálkozások elől. A szett végén Anna kecses mozdulattal köszönte meg a figyelmet és már lefelé tartott a színpadról, amikor egy kissé alkoholgőzös hang hatolt át az elülő tapson:

-Ráadást kérünk… de dobd le kislány azt a fehér vackot, hadd lássuk, mit rejtegetsz alatta!

Robert arca megfeszült és a közelben álló biztonságiakra nézett, akik tanácstalanul vonták meg a vállukat. Jesper Bateman túl nagy név volt a városban ahhoz, hogy barátian kikísérjék a klubból. Robert hallomásból ismerte csak, néhány partyn is látta már, ahol ő is megfordult, de még két szót sem váltott vele. Tudta róla, hogy az intelligenciahányadosa a fogainak száma alatt van, viszont óriási vagyon felett rendelkezik, befolyásos és befolyásolhatatlan ember hírében áll. Már éppen eltökélte magát, hogy odamegy hozzá és megpróbálja elterelni a figyelmét, amikor észrevette, hogy Trevor éppen ezt szándékozik csinálni.

Karonfogott egy feltűnően csinos barna lányt a pult mellett, és baráti mosollyal Jesperhez lépett, hogy bemutassa neki a szépséget. A trükk pillanatnyilag működőképesnek bizonyult, a mogul tekintete elveszett a mélyen dekoltált koktélruha kivágásában, és Anna sem tétovázott tovább, eltűnt a függöny takarásában. Robert óriási sóhajjal eredt  a nyomába. Vegyes érzések tomboltak benne, mert az este ugyan bíztatóan jól sikerült, de ez a kis közjáték az ő korábbi félelmeit látszott igazolni. Ma este megúszták, de mi lesz a következő alkalommal?

*

-Huh, micsoda este volt! – fektette le Anna a gitárját az öltöző asztalára, félretolva jónéhány tégelyt, amikből a sminket tette fel röviddel ezelőtt, és a tükörbe nézve a mögötte álló mogorva férfira mosolygott.

-Hát, az értelmesebbje tudta értékelni, amit hallott. Ez a faszi a v égén meg… tényleg ezt akarod egy héten háromszor-négyszer hallgatni? Előbb-utóbb el fogja érni, hogy lássa, mit rejt ez a vacak – segített levenni Annáról a fehér csipkét, aztán gondosan összehajtogatta és a gitárra rakta a kis csomagot… még tervei voltak vele mára.  –Vagy ha nem ő, akkor egy erőszakosabb, akit nem tud Trevor elnavigálni a témától. 

-Már megint meg akarsz ijeszteni! – intette a lány játékosan, de a szemén látszott, hogy a történtek őt sem hagyják hidegen.

-Hidd el, hogy csak vigyázni akarok rád! Ez nem egy kispályás részeg önjelölt macsó volt, hanem egy helyi nagyágyú, akire még a biztonságiak sem mertek rámozdulni. És ilyenből jócskán van ebben a városban.

-Ennyit a női egyenjogúságról… - grimaszolt Anna és Robert itt végleg elvesztette a fonalat. Női egyenjogúság? Hogy a francba jött ez most ide? Értetlen tekintetét látva Anna elnevette magát.

-Ha te állnál azon a színpadon, nyilván nem lenne a városban olyan nagyasszony, akitől féltenem kéne téged, hogy a vagyonánál vagy az alvilági kapcsolatánál fogva veszélyt jelentene rád, bezzeg ilyen pasiból meg rengeteg van. 

-Ja, hogy erre gondoltál… - forgatta meg a szemét Robert, és inkább nem mesélt neki arról, hogy a filmvilágban néha nemcsak a nőknek kell átjutniuk a szereposztó dívány intézményén, de esetenként még akár férfiaknak is egy befolyásos „nagyasszony” ágyán át vezet az út az érvényesülés felé. Mert igenis vannak pénzes, gazdag nők, fiatalok és idősebbek egyaránt, akik megtehetik és meg is teszik, hogy egyszerűen megvásárolják azt a férfit, akire szemet vetettek. A modellvilágban, a popszakmában nemritkán röppennek fel hírek érett matrónák és pelyhesállú kezdők örök szerelméről, amik persze csak ideig-óráig tartanak, amíg valami frissebb hús fel nem bukkan a piacon, vagy amíg az ifjú kiválasztott érdemtelenné nem válik a támogatásra. Egyeseknek a hírnév és az érvényesülés jelenthet többet, mint az önbecsülés. A férfiaknál éppen úgy, mint a nőknél. De inkább csendben maradt, mert egy időben vele kapcsolatban is sokakban felmerült a kérdés, mit tett meg azért, hogy névtelen senkiként egyik napról a másikra az ölébe hullott a Nagy Lehetőség. Túllépett a találgatásokon, mert úgysem hitte volna el neki senki, hogy az életben léteznek még szerencsés véletlenek.