Perlekedők 88. 2. rész

Robert az első lámpánál vette észre a mellette álló taxit és benne a lányt, aztán durcás tekintettel mégis csak mereven maga elé nézett és csak úgy találomra bekanyarodott az első utcába. Már éhes is volt és komolyan megbánta, hogy ebbe a lehetetlen helyzetbe lavírozta magát, ezért aztán egy idő után félreállt az út szélén.  A taxi megállt mögötte és csendesen járó motorral várt. Anna nyilván arra vár, hogy a hisztije véget érjen. Leszállt és néhány mély levegővétel után megfordult, de a lány nem bukkant fel. Végül ő maga ment oda a kocsihoz, kinyitotta a hátsó ajtót és behajolt.

-Mrs. Pattinson, netán engem követ?

-Menj a fenébe! – nyögött fel szemeit forgatva a lány. –Miért rontod el ezt a szép napot ezzel a hülyeséggel?

-Kösz, de ez Nekem nem hülyeség! – fortyant fel a férfi. –Nekem fontos, hogy vállalsz-e ország-világ előtt vagy sem. Én nem akarom titokban tartani, hogy megnősültem, és nem gondoltam volna, hogy te viszont szégyellnéd, hogy …

-Ne haragudjon, fizetek! – hajolt a sofőrhöz Anna, aztán amíg a fickó leemelte a biciglit a csomagtartóról, megmarkolta Robert pólóját és kiszállt. 

-Na, most ide figyelj! Én nem szégyellem, hogy együtt vagyok veled. Mondjuk, most éppen igen, mert ez egy agyrém, amit itt művelsz. Még jó, hogy ez a jóember nem érti a szóváltásunkat, mert ez egész egyszerűen dedós veszekedés. Az előbb is azt akartam mondani, hogy nyilván szívesen leszek mrs. Pattinson, és csak vicceltem, amikor a mamáddal példálóztam, de te olyan idétlenül reagáltál, hogy muszáj volt húznom téged egy kicsit. Most meg itt állunk megint ezzel a két átok bringával, ahelyett, hogy kényelmesen visszamentünk volna a szállodába. Szomjas vagyok, éhes vagyok, fáj a fenekem… és most neked hála, a jövendő mrs. Pattinson totálkáros lesz, mire visszakerekezik Bécs túlsóra.

Robert csak állt és egyre szélesebb vigyorral az arcán hallgatta a harcias menyecskét,  aztán jobb ötlete nem lévén, magához rántotta és megcsókolta. Annyit még ő is tudott, hogy Bécsben számos zöld oázisra bukkanhatnak az idillikus belső udvarok mélyén. És ha ott még ételt és italt is felszolgálnak, akkor semmi akadálya a kellemes időtöltésüknek. Körülnézett, de mivel az utcáról gyakran semmi sem látszik, könnyen megeshet, hogy észre sem veszik őket. De most szerencséjük volt. Közvetlenül előttük, egy vadszőlővel befuttatott kerítésfal mögött a Flein nevű francia étterem rejtőzött, mint a táblákból kiokoskodhatták, a francia kultúrintézet mögött. A kerthelyiség egyszerűen elragadó volt: a langyos nyári estén öreg fák alatt, virágok és fűszernövények ágyásai között kedves, kockás abrosszal letakart asztalok sorakoztak.

A könnyű és finom vacsora után Anna elégedetten dőlt hátra a széken.

-Azt hiszem megbocsátom francia honnak a kellemetlenséget, amit náluk szenvedtem el. 

-Ha csak egy kicsit több eszed lett volna, akkor most az olaszoknak kéne megbocsátanod, viszont hamarabb rendbe hozhattuk volna a dolgokat, de nem, neked muszáj volt addig húznod az orvoshoz menést, amíg majdnem baj lett. – simogatta meg Robert az arcát.

-Hagyjuk, ne is beszéljünk róla! – borzongott meg Anna, mire Robert egyetértően bólintott, de miután fizettek, Annához fordult:

-Bizonyítsd be nekem, hogy ha újra ilyen helyzetbe kerülnénk, akkor tudnál józanul dönteni, és szót fogadni annak, aki csak a javadat akarja. Hívj egy bringás taxit és menjünk vissza a szállodába. Láttam, hogy van masszázs, és ha szerencsénk van, akkor már mára kapunk is időpontot.

Anna fintorogva hallgatta a férfit, aki úgy adta elő, mintha kétszer annyi idős és háromszor olyan felelősségteljes lenne, mint ő. De a masszázs lehetősége csábítóan hatott, ezért aztán inkább megnyomta a telefonján az újrahívó gombot és rendelt egy újabb taxit.

*

-Bocsánat! Azt hiszem, nekem ennyi elég lesz… - nyögte Anna, aztán feltápászkodott a masszírozó asztalról és maga köré tekerte a fürdőlepedőt. Az alacsony kis masszőz csodálkozva nézett utána, ahogy villámgyorsan eltűnt az öltözőfülkében. Robert viszont rekordsebességgel követte a lányt.

-Mi a baj?- nézett rá kutatva, ahogy ott ült és mélyeket sóhajtott.

-Nem tudom elviselni, ahogy a kezei gyúrják a tested. – suttogott Anna és rá sem mert nézni a férfi kidolgozott testére, ami még mindig kipirult és illatos volt a meleg olajtól.

-Jézusom Anna! Ez csak egy masszázs!

-Tudom. És éppen elég idegesítő arra gondolni, hogy így fogok reagálni akkor is, ha a filmekben látlak szeretkezni. Nem akarok egy féltékeny banya lenni, de ez nyilván nem elhatározás kérdése. Az vagyok. – tette hozzá drámaian. A férfi nevetve ült le mellé.

-Anna! Ez csak egy masszázs… tulajdonképpen nekem is fura látni, hogy valaki más gyúrja a bőrödet, nem én, de az ember tudja, hogy ez gyógykezelés.

-Aha, gyógykezelés… hát, a gyógyítód roppant élvezte, hogy kezelhet – dünnyögött Anna az orra alatt, mire a férfi megfogta a kezét.

-Gyere vissza! Direkt kértem ezt a páros masszázst, hogy ne kezdj fantáziálni, mit művelünk a szomszéd fülkében, erre neked ez így a rosszabb?

Visszavonszolta a vonakodó lányt a halk meditációs zenébe, segített neki felfeküdni az asztalra, aztán felhasalva a másikra, kinyújtotta a kezét és megfogta Annáét. A lány szégyenlősen próbálta elhúzni, de az erős férfikéz szorosan tartotta. Aztán lassan mindketten elernyedtek, és Anna már nem is értette, mi húzta fel az előbbi szituációban. A két masszőz ugyan összekacsintott kis fejcsóválás mellett, de aztán alkalmazkodtak hozzájuk és innentől érezhetően kevesebb gondjuk volt pácienseik kőkemény, befeszült izmaival.

De az este  a kis közjáték ellenére sem ért simán véget. Anna a szobában fél füllel meghallotta, ahogy Robert valamelyik barátjával beszél. A közelgő viszontlátás kevésbé ütötte meg a fülét, mint az a mondat, amelyben élete párja arról lelkendezett Samnek, hogy ez az egész egyszerűen olyan volt, mintha három nővel lett volna együtt. Amikor végre letette a telefont, egy dühös Annával találta szembe magát.

-Ez az álmod? Nem vagyok neked elég? – kérdezte szikrázó szemekkel, mire Robert  most már meg sem próbálta elviccelni a dolgot, érezve, hogy a lány most nincs a humoránál.

-Anna! Ez csak egy pasis ökörködés volt. Tökéletes vagy! De ezt nem hiszem el, hogy még bizonyítanom kell, hiszen amióta együtt vagyunk, mást se csinálok. Egy pasi néha viccet csinál a szexből… nagyzol… de te tudhatnád a legjobban, ha rajtad kívül csak egyetlen tyúk lenne a közelben, én kevés lennék kettőtökhöz… főleg, ha ő is olyan bombázó lenne, mint te. De nem álmodozom ilyen helyzetekről, csak dumálok… mint egy kölyök… úgyhogy remélem, a jövőben nem fogunk ilyen marhaságokon összekapni. 

-Nem bírnál el két nővel? – húzta össze a szemét Anna. –Hát, akkor nem is tudom… lehet, hogy meg kéne gondolnom ezt a mrs. Pattinsonságot…

-Anna! Téma befejezve! Gyere ide! Az agyamra mész, hogy állandóan bizonyítanom kell, de ha kell, hát kell… - rántotta magához a kuncogó lányt és az este hátralevő részében addig bizonyított, amíg a lány teljesen megfeledkezett a biciglitől meggyötört testrészeiről.

*

Szombat reggel van! – ült fel Anna, ahogy ébredés után csak Robert hűlt helyét tapogatta az ágyban. A fürdőszoba felől halk dudorászás hallatszott, ezért halkan benyitott és kicsit sajnálkozva nézte, ahogy a jó néhány napos szakáll lassan a mosdóban végzi.

-Nekem tetszett. -  szólalt meg halkan, mire a férfi a tükörben rápislogott.

-Hát, volt egy sejtésem,  hogy ezt fogod mondani, de az az igazság, hogy öltönyös megjelenésem lesz, és ahhoz jobban passzol a babyface… majd meglátod.

-Milyen öltönyös megjelenés? Mikor? Ezek szerint sietünk haza? Ó, én azt hittem, lesz még otthon néhány napunk. – biggyedt le a lány szája a rosszul titkolt csalódottságtól. 

-Nem tudom, majd még telefonálnom kell, de mondd csak, a szakállamról fogunk itt beszélgetni, vagy  magadra kapsz valamit és elmegyünk végre reggelizni?

-Mehetünk. Szombat van, és van egy különleges ötletem a reggelire, meg utána egy jó kis sétára. Piacra megyünk babyface! Úgyhogy még ne vágd magad puccba, elég lesz egy póló, farmer. És öt perced van, szóval siess! – csapta rá a lány az ajtót, Robert pedig megtörülte a homlokát. Huh, majdnem elszólta magát…

*

A Naschmarkt, a legismertebb bécsi piac megszámlálhatatlan standjával és szórakozóhelyével színes gasztronómiai kínálatról gondoskodik, így a bécsitől az indiaiig, a vietnámitól az olaszig szinte minden konyha remekeit megkóstolhatják. A fiatalok és idősek kedvelt találkozóhelyévé vált, a szombati bolhapiac pedig mindenki kedvencévé. Még akkor is érdemes megnézni ezt a nyüzsgést, ha az ember semmit sem akar vásárolni, de Annának tervei voltak. Letelepedtek a Drechsler kávéház teraszára és bőséges reggelit rendeltek, miközben a színes forgatagot figyelték.

A Flohmarkton, azaz a bolhapiacon rengeteg tökéletesen felesleges, de otthagyhatatlan apróságot találtak. Robert erőnek erejével fogta vissza Anna vásárlókedvét, amit a lány azzal honorált, hogy a két Tiffany éjjeli lámpát, amihez a férfi már harmadszor vonszolta vissza, erőteljes fejrázással utasította el. Megfogtak, megtapogattak  mindent, találgatták, kik használhatták vagy éppen hol lenne a legjobb helye náluk, aztán halk lemondással léptek tovább a következő árushoz. Robert végül egy szatyorra való filmet és zenei dvd-ket szedett össze, amit képtelenség lett volna kivenni a kezéből, Anna pedig egy kedves kis faragott padon üldögélt elrettenthetetlenül. 

-Ez tökéletes lenne a teraszomra! A kocsi játszva elviszi hazáig, repülőre se kell tenni. Lécci, lécci! Úgy szeretném! – nézett esdeklően a férfira, aki megadóan vette a hóna alá, aztán a piac szélére intve leintett egy taxit.

-Mondd meg neki, hogy vigye a szállodába és adja le a portán! – fordult fordításért Annához, aki vigyorogva engedelmeskedett az utasításnak.

Szinte észre sem vették, hogy órák óta bóklásznak a régiségek között, ezért aztán érdekes élmény volt betérni a "Kim kocht. Shop und Studio" vendéglőbe is. Sohyi Kim, a Gault Millau sapkával kitüntetett szakács, itt árusítja saját készítésű chutney-jait, szószait, leveseit, dresszingjeit, valamint fűszereket és növényeket. Itt már békés egyetértésben válogatták össze a különféle finomságokat, aztán alaposan megrakodva sétáltak vissza a szállodába. 

Utolsó estéjükön a Práterbe mentek. Annában felébredt az örök gyerek, aki már a világ számtalan vidámparkjában megfordult ugyan, de most egészen másként élte meg a játék örömét, hogy végre egy hozzá hasonló lelkületű kölyökkel osztozhatott az élményben.  A zöld oázisban a világhírű óriáskeréken túl egy új látványosság is várta a látogatókat, amit ő nem akart kihagyni, bár Robert nem igazán tartotta jó ötletnek a hasonmása mellé állni. Madame Tussauds viaszmúzeumában 71 viaszfigura várja a látogatókat. Ferenc József császár és az ő Sissije, Wolfgang Amadeus Mozart, Falco, Mária Terézia vagy Gustav Klimt, csak néhány az osztrák hírességek és történelmi személyiségek közül, akikkel a 2000 négyzetméteres kiállítási területen találkozhattak. A nemzetközi hírességek közül is számos jelen volt: Johnny Depp, Nicole Kidman, Angelina Jolie vagy Michael Jackson "képviselték" a showbizniszt, Mahatma Gandhi vagy Nelson Mandela pedig a világpolitikát. Egy valakinek a szobra pedig a fotózkodó tinilányok tucatjaitól alig látszott. Robert egy pillanatra eljátszott a gondolattal, vajon észrevenné-e valaki, ha egy másik teremben ő is beállna a szobrok közé, de hasonmását látva úgy döntött, nem próbálja ki. A körülrajongott viaszfigura ugyanis még annyira sem hasonlított rá, mint egy harmadunokatestvér. Ami a készítése körülményeinek ismeretében elég gyászos bizonyítványt állít ki a készítőiről. 

Ugyanis Madame Tussauds viaszfigurái több mint 150 éve nyűgözik le a nézőket. Egy figura elkészítése 3-6 hónapot vesz igénybe. Több mint 500 pontos testmérés és mintegy 200 fotó szükséges ahhoz, hogy a részlethű módon bemutathassák egy személy legapróbb jellegzetességeit is. Összesen 800 munkaórán át készítik a kereken 200 000 eurót érő viaszfigurákat.

Maguk mögött hagyva a bárgyú figurát, Anna ötletére taxiba ültek, hogy a Grinzingbe vitessék magukat. A bécsi az egyetlen olyan borvidék, amely egy lüktető metropolis közigazgatási határain belül terül el. Igazi kuriózum, amikor egy pohár borral a kezünkben sétálhatunk végig a szőlőtőkék között, mindezt úgy, hogy közben rápillanthatunk Bécs nyüzsgő életére. Grinzing egy kedves kis városrész, már amennyiben nincs tele turistákkal. Hangulata Szentendrét idézi, míg a heurigerek sokszor a budai kisvendéglők hangulatával csábítanak. Az épületek régiek, szépen felújítottak és hangulatosak. A város hírnevét öregbítő heurigerek II. József uralkodó hathatós segítségével váltak a bécsi borvidék meghatározó, emblematikus helyeivé, hiszen az uralkodó adott engedélyt arra, hogy a bécsi szőlősgazdák portájukon kimérhessék saját borukat. Mivel abban az időben a bortermelés és a borkereskedelem igen fontos részét képezte Bécs gazdaságának, a rendelet nem titkolt célja az volt, hogy fellendítse a termelést.

A kellemes kis lugasban üldögélve, a világ talán legnagyobb bécsi szeletét majszolgatva igazi bécsi krumplisalátával, kedvtelve nézegették az előttük elterülő városrészt. Közel lakni a Bécsi-erdőhöz, és az alatta sorjázó szőlőhegyek falusias levegőjét szívni, jó évszázada a mindenkori milliomosok vágyálmai közé tartozik. Az építési telkek fogytával az addig kevésbé kedvelt grinzingi ófalu is az ingatlanfejlesztők célkeresztjébe került. A 300–500 millió forintnak megfelelő euróért hirdetett régi vincellérházakat jobbára ők veszik meg, hogy aztán a műemléki előírások kényelmes betartásával luxusbérházakat alakítsanak ki. A nagyvonalú hozzáállás érthető, hiszen az osztrák előírások meglepően engedékenyek: elég az utcai homlokzatot és a belső falak ötven százalékát megtartani. 

„Sehol a világon nincs ennyi kabrió, mint itt, ez Bécs Monte-Carlója”– fakadt ki a közelükben egy régi vágású öregúr, még abból a kihaló fajtából, aki rendesen a hivatali munkaidő után szokott érkezni, és naplementekor hazaindulni. Meggyőződéssel vallotta, hogy a kabriósok semmit sem értenek Grinzing lelkéből, csak felvágásból költöznek ide; mindenféle jöttment multimilliomosokkal van tele az utca, ráadásul még oroszok meg arabok is vannak köztük.

Robert kissé szégyenlősen hajtotta le a fejét, ahogy arra gondolt, ő is bármikor megvehetné itt az egyik kis házikót, és akkor róla is ilyen elítélően nyilatkozna a bácsi… és vélhetően közel is járna az igazsághoz, mert a hely tetszett ugyan, de nyilván neki sem mondott többet elegáns és felkapott helynél. Anna közben elbúcsúzott a Ferenc József bajuszt viselő apókától és az ő figyelmét is felhívta az öregúr ápolt, hagyománytisztelő szőrzetére. Nemsokára pedig egy romantikus történetet kezdett mesélni császárról és hercegnőről, meg egy szerelemről, ami országok sorsát befolyásolta.

Ő maga is látta a filmet, legalábbis részleteket, mert a mamája egyik kedvence volt a távoli ország főúri családjai fiataljainak megkapó szerelmi története. Emlékezett Romy Schneider hamvas bájára, amivel tökéletesen élethűen alakította a fiatal, szerelmes hercegnőt, de ilyen alapossággal, mint a lány, persze nem ismerte a sztorit és főként nem a történelmi hátteret.  Ezért aztán kért még egy kancsó hűs fehérbort és mosolyogva hallgatta Annát, hogy nyakig merítse a romantikus sztoriba. 

Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, (a szülei becézték Sissinek) Münchenben született, Mária Ludovika bajor királyi

hercegnő és Miksa József bajor főherceg leányaként. A nyolc csemete közül harmadik volt a sorban, és állítólag egy foggal a szájában született, ami a hagyomány szerint hatalmas szerencsét jelentett. Gyermekkorának nagy részét Münchenben és Possenhofenben töltötte. Neveltetése alapos volt, de mivel nem szánták különösebben magas pozícióba, az osztrák és a német etikettet nem nagyon ismerte.

Bécsbe véletlenül vetette a sors. Édesanyjával nővérét, Ilona hercegnőt kísérték Zsófia főhercegnéhez, mert őt szánták Ferenc József hitveséül. Végül Ferenc József Erzsébet mellett döntött és nem Ilonát választotta. Találkozásuk szerelem volt első látásra. Bár valószínűleg közrejátszhatott Ferenc József anyjával szembeni lázadása is, hiszen Zsófia a kezdetektől fogva az udvari intrikák nagyszerű manipulátora volt, többek közt az ő révén jutott Ferenc József 18 évesen hatalomra. A fiatal uralkodó jól tudta, hogy ha ellentmond anyja akaratának és nem az általa kiválasztott lányt veszi el, megmutathatja az udvarnak, hogy Zsófiának már nincs annyi befolyása fölötte.

Bécsben mondták ki a boldogító igent. Az eljegyzés és az esküvő között közel egy év telt el, ennek az volt az oka, hogy Zsófia és udvartartása megpróbálták bepótolni az Erzsébet tudásában lévő hiányosságokat. Sissi rendkívül művelt fiatal hölgy volt, nem is ezzel volt a baj, de hiányosságokat mutatott a rendkívül szoros udvari etikett ismerete terén. Bár Zsófia még nem volt elégedett, egy évnél tovább nem húzhatták az esküvőt. A rengeteg tanulás ellenére az osztrák udvari etikettet nem tudta és nem is akarta elsajátítani, így bár remekül beszélt angolul és csehül, francia tudását – mely akkoriban az udvar közkedvelt nyelve volt – minduntalan kritizálták. Ezért soha nem is szerette meg ezt a nyelvet.

A házasságot követően Erzsébet nem volt boldog. Zsófia folyton a sarkában járt, szeretett férjétől pedig elválasztották az államügyek. Egyetlen lehetősége arra, hogy kiteljesedjék, akkor nyílt, mikor megszületett első gyermekük, Zsófia, majd alig egy évre rá második leányuk, Gizella. A főhercegné azonban nem engedte az akkor még csupán 18 éves császárnénak, hogy gyermekeit maga nevelhesse. Felügyeletüket udvarhölgyeire bízta és még a szállásukat is a palota túlsó végében, saját szobája mellett határozta meg. Sissi összeomlott. Utolsó, kétségbeesett próbálkozása, hogy közel kerüljön gyermekeihez az volt, mikor Magyarországra hozta lányait magával, de a gyenge egészségű Zsófia sajnos tífuszban meghalt Budán. Ettől kezdve Erzsébet nem mert beleszólni többé gyermekei neveltetésébe. Szinte belebetegedett a bánatba, emiatt a később születő Rudolf koronaherceggel sem alakított ki szinte semmilyen kapcsolatot.

Ahogy múlt az idő, már férjével is egyre nehezebben találta meg a hangot. Erzsébet szerette a tudományokat, az új felfedezéseket. Ragaszkodott hozzá például, hogy fürdőszobája legyen (angolvécével, mely akkoriban az osztrák udvarban egyedülálló újításnak számított), ezenkívül egy saját tornatermet is berendeztetett magának a kastélyban. Ezzel szemben Ferenc József puritán uralkodó volt, szobája egyszerű, katonás, így nem igazán értette felesége hóbortjait.

Sissi egyre betegebbé vált. A rá nehezedő nyomás, az udvari intrikák kikészítették az idegeit. Az egyetlen oka, hogy valamennyire elfogadták őt az udvarban, a kivételes szépsége volt, mellyel bárkit az ujja köré csavarhatott. Emiatt viszont szorongás gyötörte, valószínűleg anorexiás volt, és kényszeresen sokat tornázott. Amikor nem bírta tovább az udvarban, betegségére hivatkozva Madeirára, majd Korfura utazott, hogy megerősödjön. Levegőváltozásra, és főleg az udvartól való távolságra volt szüksége.

Két év múlva megerősödve tért vissza. Távollétében ráébredt, hogy ő a birodalom első asszonya, az akarata jóval Zsófia akarata felett áll, és kész volt a sarkára állni. Magyartanárt fogadott, hogy megtanulhassa az általa úgy kedvelt nyelvet. Egy évre rá pedig már olyan jól beszélt, hogy magyar társalkodónőt vett  maga mellé, akivel élete végéig igaz barátok maradtak. Tőle hallott a szenvedő magyar népről, a történelmünkről, a magyar tájakról. Ő indította el Erzsébetben azt az érzést, hogy a magyarok királynéjává akarjon válni. Igyekezett mindent megtenni, hogy az uralkodó megbocsásson az országnak. Így  jöhetett létre a kiegyezés és az Osztrák-Magyar Monarchia. Sissi pedig még az év júniusában a magyarok megkoronázott királynéja lehetett. Ekkor kapta ajándékba a magyaroktól az általa oly nagyon kedvelt gödöllői kastélyt.

Aztán újra válságba került a házasságuk. Erzsébet megfenyegette férjét, hogy elhagyja, amennyiben nem hajlandó Rudolf herceg túl katonás nevelését mérsékelni. Erzsébet látta fián, hogy tönkreteszik gyenge idegeit a spártai képzés során, így addig harcolt férje és anyósa ellen, amíg keresztül nem vitte akaratát. Ez a lépés sokkal jobban meghatározta fia későbbi jellemét, mint gondolta volna. Rudolf többek között emiatt kezdte el anyja akkor teljesen szokatlannak számító, liberális nézeteit követni.

Végül megszületett kedvenc gyermeke, Mária Valéria főhercegnő, akit az udvarban „magyar gyermeknek” csúfoltak. Addigra ugyanis szárnyra kaptak a pletykák, hogy Sissi és jó barátja, Andrássy Gyula gróf között romantikus kapcsolat van. A valóságban erre nincsenek bizonyítékok. Erzsébet imádta a férjét, és még ha egymásba is szerettek Andrássyval, valószínűtlen, hogy a viszony plátói szerelemnél több lett volna kettejük között.

Mária a Budai várban született, mert Erzsébet ragaszkodott hozzá, hogy itt szülje meg a gyermeket. Ez egy nem titkolt puccskísérlet volt, hiszen ha fia születik, akkor a magyar törvények értelmében nem Rudolf, hanem ő örökölte volna a magyar koronát, így Magyarország függetlenedhetett volna. Ez nem tetszett Ferenc Józsefnek. A leánya születését követően viszont Erzsébet többé nem foglalkozott a politikával. Igyekezett minél visszafogottabban megnyilvánulni az udvarban, hogy ne kerüljön újra a pletykák kereszttüzébe.

Élete legnagyobb tragédiája akkor  következett be , amikor egy futár tájékoztatta, hogy egyetlen fia, Rudolf, és annak szeretője, Vetsera Mária öngyilkosságot követtek el a Mayerling vadászkastélyban. (A kastélyt később az uralkodói pár a földig romboltatta.) Erzsébet magát okolta a történtek miatt. Úgy érezte, elhagyta, elhanyagolta gyermekét, és fia emiatt menekült öngyilkosságba. Soha többé nem viselt színes ruhákat. Élete végéig feketében járt, és megtiltotta a fotográfusoknak, hogy fényképezzék őt. Azt mondta, úgy akar megmaradni az emberek emlékezetében, amilyen régen volt, mikor még fiatal volt és boldog. Idejét főleg Korfun töltötte, ahol kastélyt építtetett magának, és igyekezett elrejtőzni a világ elől.

Végül Svájcban, Genfben egy hajókirándulásra készült társalkodónőjével, mikor egy olasz anarchista arra sétált, benézett a napernyője alá, hogy megbizonyosodjon kilétéről, majd fellökte és szíven szúrta egy kiélezett reszelővel. A királyné fűzője miatt csak későn, a szúrást követően 15 perccel vették észre a sebet, előtte még a járókelők felsegítették, ő maga pedig azt hitte, csak az óráját akarták ellopni. A hajón azonban összeesett, de sajnos már hiába szállították vissza hotelszobájába, a királyné meghalt. Férje éppen tanácskozott, mikor felesége halálhírét megtudta.  Ferenc József leült és csak annyit mondott tanácsnokainak: „Uraim, elképzelni sem tudják, mennyire szerettem ezt a nőt.” 

Anna arca egészen átszellemült, ahogy a történet végére ért és Robert érezte, ahogy a valaha volt szerelmespár szelleme őket is megérinti. Csak az zavarta, ahogy a lány ennek a szerelemnek a keserű és időnként tragikus  oldalát emelte ki többször is a mese során. Olyan érzése volt, mintha Anna már előre beletörődött volna, hogy az ő kapcsolatukban is eljön a pont, amikor elmúlik a szerelem és egyikük vagy mindketten boldogtalanul élnek majd a házasságnak nevezett csapdában. Egy héttel azelőtt, hogy ők kötnék össze az életüket, ez nem tűnt túl jó előjelnek, de szilárdan elhatározta, hogy olyan életet élnek majd, hogy annak idején, amikor az unokáiktól körülvéve öregszenek meg, ő is úgy fog beszélni a feleségéről, hogy „…elképzelni sem tudjátok, mennyire szeretem ezt a nőt…”. Végül némán csak hozzáhajolt és megcsókolta, aztán csak annyit suttogott a könnyes szemű lánynak:

-Te csodás Sissi lehettél volna, de én sosem hagytam volna, hogy boldogtalan legyél.