Robert az első lámpánál vette észre a mellette álló taxit és
benne a lányt, aztán durcás tekintettel mégis csak mereven maga elé nézett és
csak úgy találomra bekanyarodott az első utcába. Már éhes is volt és komolyan
megbánta, hogy ebbe a lehetetlen helyzetbe lavírozta magát, ezért aztán egy idő
után félreállt az út szélén. A taxi
megállt mögötte és csendesen járó motorral várt. Anna nyilván arra vár, hogy a
hisztije véget érjen. Leszállt és néhány mély levegővétel után megfordult, de a
lány nem bukkant fel. Végül ő maga ment oda a kocsihoz, kinyitotta a hátsó
ajtót és behajolt.
-Mrs. Pattinson, netán engem követ?
-Menj a fenébe! – nyögött fel szemeit forgatva a lány.
–Miért rontod el ezt a szép napot ezzel a hülyeséggel?
-Kösz, de ez Nekem nem hülyeség! – fortyant fel a férfi.
–Nekem fontos, hogy vállalsz-e ország-világ előtt vagy sem. Én nem akarom
titokban tartani, hogy megnősültem, és nem gondoltam volna, hogy te viszont
szégyellnéd, hogy …
-Ne haragudjon, fizetek! – hajolt a sofőrhöz Anna, aztán
amíg a fickó leemelte a biciglit a csomagtartóról, megmarkolta Robert pólóját
és kiszállt.
-Na, most ide figyelj! Én nem szégyellem, hogy együtt vagyok
veled. Mondjuk, most éppen igen, mert ez egy agyrém, amit itt művelsz. Még jó,
hogy ez a jóember nem érti a szóváltásunkat, mert ez egész egyszerűen dedós
veszekedés. Az előbb is azt akartam mondani, hogy nyilván szívesen leszek mrs.
Pattinson, és csak vicceltem, amikor a mamáddal példálóztam, de te olyan
idétlenül reagáltál, hogy muszáj volt húznom téged egy kicsit. Most meg itt
állunk megint ezzel a két átok bringával, ahelyett, hogy kényelmesen
visszamentünk volna a szállodába. Szomjas vagyok, éhes vagyok, fáj a fenekem…
és most neked hála, a jövendő mrs. Pattinson totálkáros lesz, mire
visszakerekezik Bécs túlsóra.
Robert csak állt és egyre szélesebb vigyorral az arcán hallgatta
a harcias menyecskét, aztán jobb ötlete
nem lévén, magához rántotta és megcsókolta. Annyit még ő is tudott, hogy Bécsben
számos zöld oázisra bukkanhatnak az idillikus belső udvarok mélyén. És ha ott
még ételt és italt is felszolgálnak, akkor semmi akadálya a kellemes időtöltésüknek.
Körülnézett, de mivel az utcáról gyakran semmi sem látszik, könnyen megeshet,
hogy észre sem veszik őket. De most szerencséjük volt. Közvetlenül előttük, egy
vadszőlővel befuttatott kerítésfal mögött a Flein nevű francia étterem
rejtőzött, mint a táblákból kiokoskodhatták, a francia kultúrintézet mögött. A
kerthelyiség egyszerűen elragadó volt: a langyos nyári estén öreg fák alatt,
virágok és fűszernövények ágyásai között kedves, kockás abrosszal letakart
asztalok sorakoztak.
A könnyű és finom vacsora után Anna elégedetten dőlt hátra a
széken.
-Azt hiszem megbocsátom francia honnak a kellemetlenséget,
amit náluk szenvedtem el.
-Ha csak egy kicsit több eszed lett volna, akkor most az
olaszoknak kéne megbocsátanod, viszont hamarabb rendbe hozhattuk volna a
dolgokat, de nem, neked muszáj volt addig húznod az orvoshoz menést, amíg
majdnem baj lett. – simogatta meg Robert az arcát.
-Hagyjuk, ne is beszéljünk róla! – borzongott meg Anna, mire
Robert egyetértően bólintott, de miután fizettek, Annához fordult:
-Bizonyítsd be nekem, hogy ha újra ilyen helyzetbe
kerülnénk, akkor tudnál józanul dönteni, és szót fogadni annak, aki csak a
javadat akarja. Hívj egy bringás taxit és menjünk vissza a szállodába. Láttam,
hogy van masszázs, és ha szerencsénk van, akkor már mára kapunk is időpontot.
Anna fintorogva hallgatta a férfit, aki úgy adta elő, mintha
kétszer annyi idős és háromszor olyan felelősségteljes lenne, mint ő. De a
masszázs lehetősége csábítóan hatott, ezért aztán inkább megnyomta a telefonján
az újrahívó gombot és rendelt egy újabb taxit.
*
-Bocsánat! Azt hiszem, nekem ennyi elég lesz… - nyögte Anna,
aztán feltápászkodott a masszírozó asztalról és maga köré tekerte a
fürdőlepedőt. Az alacsony kis masszőz csodálkozva nézett utána, ahogy
villámgyorsan eltűnt az öltözőfülkében. Robert viszont rekordsebességgel
követte a lányt.
-Mi a baj?- nézett rá kutatva, ahogy ott ült és mélyeket
sóhajtott.
-Nem tudom elviselni, ahogy a kezei gyúrják a tested. –
suttogott Anna és rá sem mert nézni a férfi kidolgozott testére, ami még mindig
kipirult és illatos volt a meleg olajtól.
-Jézusom Anna! Ez csak egy masszázs!
-Tudom. És éppen elég idegesítő arra gondolni, hogy így
fogok reagálni akkor is, ha a filmekben látlak szeretkezni. Nem akarok egy
féltékeny banya lenni, de ez nyilván nem elhatározás kérdése. Az vagyok. –
tette hozzá drámaian. A férfi nevetve ült le mellé.
-Anna! Ez csak egy masszázs… tulajdonképpen nekem is fura
látni, hogy valaki más gyúrja a bőrödet, nem én, de az ember tudja, hogy ez
gyógykezelés.
-Aha, gyógykezelés… hát, a gyógyítód roppant élvezte, hogy
kezelhet – dünnyögött Anna az orra alatt, mire a férfi megfogta a kezét.
-Gyere vissza! Direkt kértem ezt a páros masszázst, hogy ne
kezdj fantáziálni, mit művelünk a szomszéd fülkében, erre neked ez így a
rosszabb?
Visszavonszolta a vonakodó lányt a halk meditációs zenébe,
segített neki felfeküdni az asztalra, aztán felhasalva a másikra, kinyújtotta a
kezét és megfogta Annáét. A lány szégyenlősen próbálta elhúzni, de az erős
férfikéz szorosan tartotta. Aztán lassan mindketten elernyedtek, és Anna már
nem is értette, mi húzta fel az előbbi szituációban. A két masszőz ugyan összekacsintott
kis fejcsóválás mellett, de aztán alkalmazkodtak hozzájuk és innentől
érezhetően kevesebb gondjuk volt pácienseik kőkemény, befeszült izmaival.
De az este a kis
közjáték ellenére sem ért simán véget. Anna a szobában fél füllel meghallotta,
ahogy Robert valamelyik barátjával beszél. A közelgő viszontlátás kevésbé
ütötte meg a fülét, mint az a mondat, amelyben élete párja arról lelkendezett
Samnek, hogy ez az egész egyszerűen olyan volt, mintha három nővel lett volna
együtt. Amikor végre letette a telefont, egy dühös Annával találta szembe
magát.
-Ez az álmod? Nem vagyok neked elég? – kérdezte szikrázó
szemekkel, mire Robert most már meg sem próbálta elviccelni a dolgot,
érezve, hogy a lány most nincs a humoránál.
-Anna! Ez csak egy pasis ökörködés volt. Tökéletes vagy! De
ezt nem hiszem el, hogy még bizonyítanom kell, hiszen amióta együtt vagyunk,
mást se csinálok. Egy pasi néha viccet csinál a szexből… nagyzol… de te
tudhatnád a legjobban, ha rajtad kívül csak egyetlen tyúk lenne a közelben, én
kevés lennék kettőtökhöz… főleg, ha ő is olyan bombázó lenne, mint te. De nem
álmodozom ilyen helyzetekről, csak dumálok… mint egy kölyök… úgyhogy remélem, a
jövőben nem fogunk ilyen marhaságokon összekapni.
-Nem bírnál el két nővel? – húzta össze a szemét Anna. –Hát,
akkor nem is tudom… lehet, hogy meg kéne gondolnom ezt a mrs. Pattinsonságot…
-Anna! Téma befejezve! Gyere ide! Az agyamra mész, hogy
állandóan bizonyítanom kell, de ha kell, hát kell… - rántotta magához a kuncogó
lányt és az este hátralevő részében addig bizonyított, amíg a lány teljesen
megfeledkezett a biciglitől meggyötört testrészeiről.
*
Szombat reggel van! – ült fel Anna, ahogy ébredés után csak
Robert hűlt helyét tapogatta az ágyban. A fürdőszoba felől halk dudorászás
hallatszott, ezért halkan benyitott és kicsit sajnálkozva nézte, ahogy a jó
néhány napos szakáll lassan a mosdóban végzi.
-Nekem tetszett. -
szólalt meg halkan, mire a férfi a tükörben rápislogott.
-Hát, volt egy sejtésem,
hogy ezt fogod mondani, de az az igazság, hogy öltönyös megjelenésem
lesz, és ahhoz jobban passzol a babyface… majd meglátod.
-Milyen öltönyös megjelenés? Mikor? Ezek szerint sietünk
haza? Ó, én azt hittem, lesz még otthon néhány napunk. – biggyedt le a lány
szája a rosszul titkolt csalódottságtól.
-Nem tudom, majd még telefonálnom kell, de mondd csak, a
szakállamról fogunk itt beszélgetni, vagy
magadra kapsz valamit és elmegyünk végre reggelizni?
-Mehetünk. Szombat van, és van egy különleges ötletem a
reggelire, meg utána egy jó kis sétára. Piacra megyünk babyface! Úgyhogy még ne
vágd magad puccba, elég lesz egy póló, farmer. És öt perced van, szóval siess!
– csapta rá a lány az ajtót, Robert pedig megtörülte a homlokát. Huh, majdnem
elszólta magát…
*
A Naschmarkt, a legismertebb bécsi piac megszámlálhatatlan
standjával és szórakozóhelyével színes gasztronómiai kínálatról gondoskodik,
így a bécsitől az indiaiig, a vietnámitól az olaszig szinte minden konyha
remekeit megkóstolhatják. A fiatalok és idősek kedvelt
találkozóhelyévé vált, a szombati bolhapiac pedig mindenki kedvencévé. Még akkor
is érdemes megnézni ezt a nyüzsgést, ha az ember semmit sem akar vásárolni, de Annának tervei voltak. Letelepedtek a Drechsler
kávéház teraszára és bőséges reggelit rendeltek, miközben a színes forgatagot figyelték.
A Flohmarkton, azaz a bolhapiacon rengeteg tökéletesen
felesleges, de otthagyhatatlan apróságot találtak. Robert erőnek erejével fogta
vissza Anna vásárlókedvét, amit a lány azzal honorált, hogy a két Tiffany
éjjeli lámpát, amihez a férfi már harmadszor vonszolta vissza, erőteljes
fejrázással utasította el. Megfogtak, megtapogattak mindent, találgatták, kik használhatták vagy éppen hol lenne a legjobb
helye náluk, aztán halk lemondással léptek tovább a következő árushoz. Robert végül
egy szatyorra való filmet és zenei dvd-ket szedett össze, amit képtelenség lett
volna kivenni a kezéből, Anna pedig egy kedves kis faragott padon üldögélt elrettenthetetlenül.
-Ez tökéletes lenne a teraszomra! A kocsi játszva elviszi
hazáig, repülőre se kell tenni. Lécci, lécci! Úgy szeretném! – nézett esdeklően
a férfira, aki megadóan vette a hóna alá, aztán a piac szélére intve leintett egy
taxit.
-Mondd meg neki, hogy vigye a szállodába és adja le a
portán! – fordult fordításért Annához, aki vigyorogva engedelmeskedett az
utasításnak.
Szinte észre sem vették, hogy órák óta bóklásznak a
régiségek között, ezért aztán érdekes élmény volt betérni a "Kim kocht. Shop
und Studio" vendéglőbe is. Sohyi Kim, a Gault Millau sapkával kitüntetett
szakács, itt árusítja saját készítésű chutney-jait, szószait, leveseit,
dresszingjeit, valamint fűszereket és növényeket. Itt már békés egyetértésben
válogatták össze a különféle finomságokat, aztán alaposan megrakodva sétáltak
vissza a szállodába.
Utolsó estéjükön a Práterbe mentek. Annában felébredt az
örök gyerek, aki már a világ számtalan vidámparkjában megfordult ugyan, de most
egészen másként élte meg a játék örömét, hogy végre egy hozzá hasonló lelkületű
kölyökkel osztozhatott az élményben. A
zöld oázisban a világhírű óriáskeréken túl egy új látványosság is várta a
látogatókat, amit ő nem akart kihagyni, bár Robert nem igazán tartotta jó ötletnek a hasonmása mellé állni. Madame Tussauds viaszmúzeumában 71 viaszfigura várja a
látogatókat. Ferenc József császár és az ő Sissije, Wolfgang Amadeus Mozart,
Falco, Mária Terézia vagy Gustav Klimt, csak néhány az osztrák hírességek és
történelmi személyiségek közül, akikkel a 2000 négyzetméteres kiállítási területen
találkozhattak. A nemzetközi hírességek közül is számos jelen volt: Johnny
Depp, Nicole Kidman, Angelina Jolie vagy Michael Jackson "képviselték"
a showbizniszt, Mahatma Gandhi vagy Nelson Mandela pedig a világpolitikát. Egy
valakinek a szobra pedig a fotózkodó tinilányok tucatjaitól alig látszott. Robert egy
pillanatra eljátszott a gondolattal, vajon észrevenné-e valaki, ha egy másik
teremben ő is beállna a szobrok közé, de hasonmását látva úgy döntött, nem
próbálja ki. A körülrajongott viaszfigura ugyanis még annyira sem hasonlított
rá, mint egy harmadunokatestvér. Ami a készítése körülményeinek ismeretében
elég gyászos bizonyítványt állít ki a készítőiről.
Ugyanis Madame Tussauds
viaszfigurái több mint 150 éve nyűgözik le a nézőket. Egy figura elkészítése
3-6 hónapot vesz igénybe. Több mint 500 pontos testmérés és mintegy 200 fotó
szükséges ahhoz, hogy a részlethű módon bemutathassák egy személy legapróbb
jellegzetességeit is. Összesen 800 munkaórán át készítik a kereken 200 000
eurót érő viaszfigurákat.
Maguk mögött hagyva a bárgyú figurát, Anna ötletére taxiba
ültek, hogy a Grinzingbe vitessék magukat. A bécsi az egyetlen olyan borvidék,
amely egy lüktető metropolis közigazgatási határain belül terül el. Igazi
kuriózum, amikor egy pohár borral a kezünkben sétálhatunk végig a szőlőtőkék
között, mindezt úgy, hogy közben rápillanthatunk Bécs nyüzsgő életére. Grinzing
egy kedves kis városrész, már amennyiben nincs tele turistákkal. Hangulata
Szentendrét idézi, míg a heurigerek sokszor a budai kisvendéglők hangulatával
csábítanak. Az épületek régiek, szépen felújítottak és hangulatosak. A város
hírnevét öregbítő heurigerek II. József uralkodó hathatós segítségével váltak a
bécsi borvidék meghatározó, emblematikus helyeivé, hiszen az uralkodó adott engedélyt
arra, hogy a bécsi szőlősgazdák portájukon kimérhessék saját borukat. Mivel
abban az időben a bortermelés és a borkereskedelem igen fontos részét képezte
Bécs gazdaságának, a rendelet nem titkolt célja az volt, hogy fellendítse a
termelést.
A kellemes kis lugasban üldögélve, a világ talán legnagyobb
bécsi szeletét majszolgatva igazi bécsi krumplisalátával, kedvtelve nézegették
az előttük elterülő városrészt. Közel lakni a Bécsi-erdőhöz, és az alatta
sorjázó szőlőhegyek falusias levegőjét szívni, jó évszázada a mindenkori
milliomosok vágyálmai közé tartozik. Az építési telkek fogytával az addig
kevésbé kedvelt grinzingi ófalu is az ingatlanfejlesztők célkeresztjébe
került. A 300–500 millió forintnak megfelelő euróért hirdetett régi
vincellérházakat jobbára ők veszik meg, hogy aztán a műemléki előírások
kényelmes betartásával luxusbérházakat alakítsanak ki. A nagyvonalú hozzáállás
érthető, hiszen az osztrák előírások meglepően engedékenyek: elég az utcai
homlokzatot és a belső falak ötven százalékát megtartani.
„Sehol a világon nincs
ennyi kabrió, mint itt, ez Bécs Monte-Carlója”– fakadt ki a közelükben egy régi
vágású öregúr, még abból a kihaló fajtából, aki rendesen a hivatali munkaidő
után szokott érkezni, és naplementekor hazaindulni. Meggyőződéssel vallotta,
hogy a kabriósok semmit sem értenek Grinzing lelkéből, csak felvágásból
költöznek ide; mindenféle jöttment multimilliomosokkal van tele az utca,
ráadásul még oroszok meg arabok is vannak köztük.
Robert kissé szégyenlősen hajtotta le a fejét, ahogy arra
gondolt, ő is bármikor megvehetné itt az egyik kis házikót, és akkor róla is
ilyen elítélően nyilatkozna a bácsi… és vélhetően közel is járna az igazsághoz,
mert a hely tetszett ugyan, de nyilván neki sem mondott többet elegáns és
felkapott helynél. Anna közben elbúcsúzott a Ferenc József bajuszt viselő
apókától és az ő figyelmét is felhívta az öregúr ápolt, hagyománytisztelő szőrzetére. Nemsokára
pedig egy romantikus történetet kezdett mesélni császárról és hercegnőről, meg
egy szerelemről, ami országok sorsát befolyásolta.
Ő maga is látta a filmet, legalábbis részleteket, mert a
mamája egyik kedvence volt a távoli ország főúri családjai fiataljainak megkapó
szerelmi története. Emlékezett Romy Schneider hamvas bájára, amivel tökéletesen élethűen alakította a fiatal, szerelmes hercegnőt, de ilyen alapossággal, mint a lány, persze nem ismerte a sztorit és főként nem a történelmi hátteret. Ezért aztán kért még egy kancsó hűs fehérbort és mosolyogva hallgatta Annát,
hogy nyakig merítse a romantikus sztoriba.
Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, (a szülei becézték
Sissinek) Münchenben született, Mária Ludovika bajor királyi
hercegnő és Miksa
József bajor főherceg leányaként. A nyolc csemete közül harmadik volt a sorban,
és állítólag egy foggal a szájában született, ami a hagyomány szerint hatalmas
szerencsét jelentett. Gyermekkorának nagy részét Münchenben és Possenhofenben
töltötte. Neveltetése alapos volt, de mivel nem szánták különösebben magas pozícióba,
az osztrák és a német etikettet nem nagyon ismerte.
Bécsbe véletlenül vetette a sors. Édesanyjával nővérét,
Ilona hercegnőt kísérték Zsófia főhercegnéhez, mert őt szánták Ferenc József
hitveséül. Végül Ferenc József Erzsébet mellett döntött és nem Ilonát
választotta. Találkozásuk szerelem volt első látásra. Bár valószínűleg
közrejátszhatott Ferenc József anyjával szembeni lázadása is, hiszen Zsófia a
kezdetektől fogva az udvari intrikák nagyszerű manipulátora volt, többek közt
az ő révén jutott Ferenc József 18 évesen hatalomra. A fiatal uralkodó jól
tudta, hogy ha ellentmond anyja akaratának és nem az általa kiválasztott lányt
veszi el, megmutathatja az udvarnak, hogy Zsófiának már nincs annyi befolyása
fölötte.
Bécsben mondták ki a boldogító igent. Az eljegyzés és az
esküvő között közel egy év telt el, ennek az volt az oka, hogy Zsófia és
udvartartása megpróbálták bepótolni az Erzsébet tudásában lévő hiányosságokat.
Sissi rendkívül művelt fiatal hölgy volt, nem is ezzel volt a baj, de
hiányosságokat mutatott a rendkívül szoros udvari etikett ismerete terén. Bár
Zsófia még nem volt elégedett, egy évnél tovább nem húzhatták az esküvőt. A
rengeteg tanulás ellenére az osztrák udvari etikettet nem tudta és nem is
akarta elsajátítani, így bár remekül beszélt angolul és csehül, francia tudását
– mely akkoriban az udvar közkedvelt nyelve volt – minduntalan kritizálták.
Ezért soha nem is szerette meg ezt a nyelvet.
A házasságot követően Erzsébet nem volt boldog. Zsófia
folyton a sarkában járt, szeretett férjétől pedig elválasztották az államügyek.
Egyetlen lehetősége arra, hogy kiteljesedjék, akkor nyílt, mikor megszületett
első gyermekük, Zsófia, majd alig egy évre rá második leányuk, Gizella. A
főhercegné azonban nem engedte az akkor még csupán 18 éves császárnénak, hogy
gyermekeit maga nevelhesse. Felügyeletüket udvarhölgyeire bízta és még a
szállásukat is a palota túlsó végében, saját szobája mellett határozta meg.
Sissi összeomlott. Utolsó, kétségbeesett próbálkozása, hogy közel kerüljön
gyermekeihez az volt, mikor Magyarországra hozta lányait magával, de a gyenge
egészségű Zsófia sajnos tífuszban meghalt Budán. Ettől kezdve Erzsébet nem mert
beleszólni többé gyermekei neveltetésébe. Szinte belebetegedett a bánatba,
emiatt a később születő Rudolf koronaherceggel sem alakított ki szinte
semmilyen kapcsolatot.
Ahogy múlt az idő, már férjével is egyre nehezebben találta
meg a hangot. Erzsébet szerette a tudományokat, az új felfedezéseket.
Ragaszkodott hozzá például, hogy fürdőszobája legyen (angolvécével, mely akkoriban
az osztrák udvarban egyedülálló újításnak számított), ezenkívül egy saját
tornatermet is berendeztetett magának a kastélyban. Ezzel szemben Ferenc József
puritán uralkodó volt, szobája egyszerű, katonás, így nem igazán értette
felesége hóbortjait.
Sissi egyre betegebbé vált. A rá nehezedő nyomás, az udvari
intrikák kikészítették az idegeit. Az egyetlen oka, hogy valamennyire
elfogadták őt az udvarban, a kivételes szépsége volt, mellyel bárkit az ujja
köré csavarhatott. Emiatt viszont szorongás gyötörte, valószínűleg anorexiás
volt, és kényszeresen sokat tornázott. Amikor nem bírta tovább az udvarban, betegségére
hivatkozva Madeirára, majd Korfura utazott, hogy megerősödjön.
Levegőváltozásra, és főleg az udvartól való távolságra volt szüksége.
Két év múlva megerősödve tért vissza. Távollétében ráébredt,
hogy ő a birodalom első asszonya, az akarata jóval Zsófia akarata felett áll,
és kész volt a sarkára állni. Magyartanárt fogadott, hogy megtanulhassa az
általa úgy kedvelt nyelvet. Egy évre rá pedig már olyan jól beszélt, hogy magyar
társalkodónőt vett maga mellé, akivel
élete végéig igaz barátok maradtak. Tőle hallott a szenvedő magyar népről, a
történelmünkről, a magyar tájakról. Ő indította el Erzsébetben azt az érzést,
hogy a magyarok királynéjává akarjon válni. Igyekezett mindent megtenni, hogy
az uralkodó megbocsásson az országnak. Így jöhetett létre a kiegyezés és az
Osztrák-Magyar Monarchia. Sissi pedig még az év júniusában a magyarok
megkoronázott királynéja lehetett. Ekkor kapta ajándékba a magyaroktól az
általa oly nagyon kedvelt gödöllői kastélyt.
Aztán újra válságba került a házasságuk. Erzsébet
megfenyegette férjét, hogy elhagyja, amennyiben nem hajlandó Rudolf herceg túl
katonás nevelését mérsékelni. Erzsébet látta fián, hogy tönkreteszik gyenge
idegeit a spártai képzés során, így addig harcolt férje és anyósa ellen, amíg
keresztül nem vitte akaratát. Ez a lépés sokkal jobban meghatározta fia későbbi
jellemét, mint gondolta volna. Rudolf többek között emiatt kezdte el anyja
akkor teljesen szokatlannak számító, liberális nézeteit követni.
Végül megszületett kedvenc gyermeke, Mária Valéria
főhercegnő, akit az udvarban „magyar gyermeknek” csúfoltak. Addigra ugyanis
szárnyra kaptak a pletykák, hogy Sissi és jó barátja, Andrássy Gyula gróf
között romantikus kapcsolat van. A valóságban erre nincsenek bizonyítékok.
Erzsébet imádta a férjét, és még ha egymásba is szerettek Andrássyval,
valószínűtlen, hogy a viszony plátói szerelemnél több lett volna kettejük
között.
Mária a Budai várban született, mert Erzsébet ragaszkodott
hozzá, hogy itt szülje meg a gyermeket. Ez egy nem titkolt puccskísérlet volt,
hiszen ha fia születik, akkor a magyar törvények értelmében nem Rudolf, hanem ő
örökölte volna a magyar koronát, így Magyarország függetlenedhetett volna. Ez
nem tetszett Ferenc Józsefnek. A leánya születését követően viszont Erzsébet
többé nem foglalkozott a politikával. Igyekezett minél visszafogottabban
megnyilvánulni az udvarban, hogy ne kerüljön újra a pletykák kereszttüzébe.
Élete legnagyobb tragédiája akkor következett be , amikor egy futár
tájékoztatta, hogy egyetlen fia, Rudolf, és annak szeretője, Vetsera Mária
öngyilkosságot követtek el a Mayerling vadászkastélyban. (A kastélyt később az
uralkodói pár a földig romboltatta.) Erzsébet magát okolta a történtek miatt.
Úgy érezte, elhagyta, elhanyagolta gyermekét, és fia emiatt menekült
öngyilkosságba. Soha többé nem viselt színes ruhákat. Élete végéig feketében
járt, és megtiltotta a fotográfusoknak, hogy fényképezzék őt. Azt mondta, úgy
akar megmaradni az emberek emlékezetében, amilyen régen volt, mikor még fiatal
volt és boldog. Idejét főleg Korfun töltötte, ahol kastélyt építtetett magának,
és igyekezett elrejtőzni a világ elől.
Végül Svájcban, Genfben egy hajókirándulásra készült
társalkodónőjével, mikor egy olasz anarchista arra sétált, benézett a
napernyője alá, hogy megbizonyosodjon kilétéről, majd fellökte és szíven szúrta
egy kiélezett reszelővel. A királyné fűzője miatt csak későn, a szúrást
követően 15 perccel vették észre a sebet, előtte még a járókelők felsegítették,
ő maga pedig azt hitte, csak az óráját akarták ellopni. A hajón azonban
összeesett, de sajnos már hiába szállították vissza hotelszobájába, a királyné
meghalt. Férje éppen tanácskozott, mikor felesége halálhírét megtudta. Ferenc József leült és csak annyit mondott
tanácsnokainak: „Uraim, elképzelni sem tudják, mennyire szerettem ezt a nőt.”
Anna arca egészen átszellemült, ahogy a történet végére ért
és Robert érezte, ahogy a valaha volt szerelmespár szelleme őket is megérinti.
Csak az zavarta, ahogy a lány ennek a szerelemnek a keserű és időnként
tragikus oldalát emelte ki többször is a
mese során. Olyan érzése volt, mintha Anna már előre beletörődött volna, hogy
az ő kapcsolatukban is eljön a pont, amikor elmúlik a szerelem és egyikük vagy
mindketten boldogtalanul élnek majd a házasságnak nevezett csapdában. Egy
héttel azelőtt, hogy ők kötnék össze az életüket, ez nem tűnt túl jó előjelnek,
de szilárdan elhatározta, hogy olyan életet élnek majd, hogy annak idején,
amikor az unokáiktól körülvéve öregszenek meg, ő is úgy fog beszélni a
feleségéről, hogy „…elképzelni sem tudjátok, mennyire szeretem ezt a nőt…”.
Végül némán csak hozzáhajolt és megcsókolta, aztán csak annyit suttogott a
könnyes szemű lánynak:
-Te csodás Sissi lehettél volna, de én sosem hagytam volna,
hogy boldogtalan legyél.
5 megjegyzés:
Szia Pasa!
Régóta nem írtam a fejezeteidhez megjegyzést, talán azóta mióta főhőseid nyaralni indultak, és a történetre rátelepedett az ismeretterjesztés. :(
Remélem, ha a nyaralásuknak vége, akkor visszatér ismét a történetmesélős Éned.
:)
ma27
nincs tíz perce, hogy azt írtam egy barátnőmnek, hogy a mai résszel biztos kihúzom a gyufát, de vége az idegenvezetésnek, innentől megint történik majd ez-az XDDD
Nekem tetszik ;)
Babyface XDDDDD bár hisztisék miatt volt némi facepalm is... :P
K&P
Kösssssssssssssssssssz!
Szia!
:) Ez a rész is fantasztikus lett! :)
Anna féltékeny :)?? A bolhapiac pedig..., megértem Annát, nagyon jó dolgokat lehet ott találni :).
És lassan hazaérnek :)
An
Megjegyzés küldése