Gitárhúrok 25.

Jóóó reggelt!

Gabó: örülök, ha két részben is, de végül megkaptad a teljes élményt :P A függővég meg… az apró praktikáim egyike, amikor nagyon elhanyagolva érzem magam XD

csez: na igen, lett is lelkifurcim Olivia reakciója miatt, de az az igazság, hogy nyilván ő is olyan, mint én, nem tudja kezelni a dicséretet… izé, jelen esetben a vallomást.

rhea: ez a dolog lényege, hogy működjön a mozi, kösz, hogy bíztatsz!

An: sorstépázásnak a lényege, hogy a sorsot lehet érte hibáztatni, én mosom kezeimet ;) kösz, a kérdést, a tegnapi gereblyézés nem kifejezetten használt, de úgy tűnik, napi két voltaren-doloval elvagyok, bár vannak mozdulatok, amik nem működnek tökéletesen, de majd meglesznek ezek is… előbb-utóbb… például ülni nem esik jól, de ehhez képest ma egész nap gép előtt voltam… ez van XD

köszönet és puszi minden olvasónak!

PaSa

***

Szilveszter reggel a banda Alexnél gyűlt össze, aki ettől az új varázslattól, amiben Oliviával éltek karácsony óta, teljesen kisimulva pakolászott a szekrényében, megfelelő fellépő ruha után kotorászva. Az élet nem is lehetett volna szebb! Olivia és a fia itt voltak végre vele és nagyon úgy nézett ki, hogy maguk mögött hagyták a keserűséggel telt éveket. Mindannyian előre néztek és a jövő kifejezetten biztatónak ígérkezett. 

Dekkerék érkeztek utolsóként és abban a pillanatban érezhető lett a feszültség, ahogy az ajtón beléptek. Olivia kíváncsian pislogott Naomira, de ő csak megrázta a fejét és szájával némán súgta feléje: Később.  Alex is kutatva nézte a barátját, aki még tegnap is gondtalanul, vidáman oltogatta őket a próba szünetében, most meg olyan komor tekintettel  méregetett maga körül mindenkit, hogy lassan arra gondolt, félrehívja egy kis őszinte beszélgetésre. Akkor jutott döntésre, amikor a barátja belerúgott a lába körül bohóckodó kölyökkutyába és az vinnyogva menekült Rick mögé. Már éppen nyitotta a száját, hogy a döbbent tekintetű társaik előtt félrehívja Dekkert, amikor megcsörrent a mobilja. A kérdést végül a Times Square-i buli szervezői oldották meg, akik telefonáltak, hogy jó lenne, ha már most, órákkal előbb a helyszínre mennének. A backstage-ben lesz lehetőségük melegedni, de a rajongókat egészen biztosan feldobná a tény, hogy kedvenceik is ott buliznak velük e kivételesen hideg évzáró ünnepségen. Így aztán ebéd után felkerekedtek és a kis buszba bezsúfolódva a hangszereikkel, hangos dudálással búcsút vettek a lányoktól és az óévtől. 

Olivia abban a pillanatban fordult Naomi felé, ahogy az autó elindult. -Na, most bemegyünk és elmondod, mi a baj!

Naomi grimaszolva botorkált be utána a hidegből, aztán fázósan összefonta maga előtt a kezét.

-Könnyebb lenne, ha innánk valamit!

-De hát te nem ihatsz! – vonta fel a szemöldökét Olivia, miközben gyanakodva figyelte Naomit, aki szinte az érkezésük óta a hasán tartotta a tenyerét.

-Veszekedtünk Dekkel. – sóhajtotta a nő, mire Olivia elhúzta a száját.

-Ha nem mondod, az életben nem jöttem volna rá. De hát miért?

-Nem akarja ezt a gyereket. - robbant ki a lányból visszafojtott indulattal a keserűség. És ahogy belekezdett, érezhető volt, hogy most aztán mindent Oliviára fog borítani, ami a szívét nyomja. -Amikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok, meglepődött, talán még örült is, azt hittem, minden rendben. De aztán ahogy telt az idő, egyre többször vettem észre, ahogy kerül engem, vagy csak ül a félhomályban és néz furán, szinte égő tekintettel és szinte minden esténk azzal végződik, hogy a félelmeiről beszél. Azt mondja, hogy ő nem született apának és nem is akar olyan lenni, mint Alex, hogy harminc évesen úgy üljön az asztalfőn, mint egy Don. Rick aranyos gyerek, és amíg a másé, neki nincs is sok baja vele, de nem akar otthon egy örökké bőgő kölyköt kerülgetni, a szaros pelenkáit, a széthagyott játékait, nem akar miatta lemondani egy csomó dologról, ami még vár rá. Nem akar a fellépések alatt azzal foglalkozni, hogy én miért nem kísértem el. Már most utálja ezt a szerencsétlen kölyköt, amiért egyedül kell útra keljen a nagy tavaszi koncertkörútjukra. Azt mondja szeret, de ha én jobban szeretném ezt a gyereket, mint vele lenni, akkor valahol elcsúsztak az elképzeléseink a közös jövőről. …Hogy a rajongóik előtt egyik napról a másikra megöregednek majd, ha híre megy, hogy egy csapat gyerek várja itthon a hazatértüket. Alexre is haragszik, de amíg Rick élete volt a tét, még meg is tudta érteni, hogy nem volt döntése. De szerinte az utóbbi napokban ti úgy turbékoltok, mint egy szerelmespár, ami egészségetekre, de teljesen tönkreteszi a jövőre vonatkozó terveiket. Amíg te fel nem bukkantál a gyerekkel, addig Alex is tudta, hogy mit kell tennie, de napról napra úgy érzi, mintha a banda lelke már egészen mást akarna, mint amik a közös céljaik voltak. És neki elege van abból, hogy mi nők jelöljük ki nekik az utat. Azt akarja, hogy vetessem el a gyereket, mert még túlságosan korai. És ha nem, akkor kilép… az életemből is, meg a bandáéból is. – nyögte fájdalmasan a végét Naomi. 

Olivia döbbenten hallgatott.

-De hát… - kezdett bele hápogva… - de ezt nem teheti! Hiszen szeret! Tudom, hogy szeret. – bólogatott, ahogy Naomi grimaszolva elhúzta a száját. –Amikor Rick-kel felbukkantam, azt hittem, csak az a baj, hogy egy csomó fellépéstől elesett a banda, de most Alex újra köztük van. És olyan helyesen játszott Rick-kel… a sajátjával csak még kedvesebb lenne. Nem, ezt egészen biztosan nem mondhatta. Biztosan félreértetted. Dekker nem hagyna el, csak mert a gyerekét várod. Alex nem is hagyná.

-Jézusom, Oli! Alex se az atyaúristen! – fakadt ki a másik lány. –Ha Dek menni akar, én nem tartóztatom. Igen, ha választanom kell, akkor inkább ezt a gyereket választom és nem őt. Ha egyáltalán válaszút elé képes állítani, akkor nem is szeret, tehát nincs miről beszélnünk. Én nem fogok csak azért vele maradni, hogy a kedvét lessem és a turné magányos óráit megédesítsem. Azt sem bánom, ha újra csajozni kezd. Ez a Dekker nem az a férfi, akihez hozzámentem. Az a férfi a templomban őszinte arccal fogadkozott, hogy amíg csak élünk szeretni fog és elfogadja a gyermekeket, akikkel a házasságunk  teljes lehet. Nos, mégsem … meggondolta magát. Őszintén szólva, csodálkoztam is, hogy a fogadalmába is belevette ezeket a dolgokat, mert soha nem gondoltam úgy rá, mint aki valaha is apa lesz. De így alakult, teherbe estem, pedig én nem tettem érte semmi különöset. Védekeztünk, de amikor augusztusban  antibiotikumot szedtem a felfázásomra, az orvos szerint az gyengítette az antibébi tabletta hatását. Ez a gyerek jönni akar és én tárt karokkal várom. Ha nem lesz apja, hát istenem, megtörtént ez már mással is…. De én nem leszek olyan szent, mint te… én leperelem róla még a nadrágot is, mert becsapott ott a pap előtt. Ha akkor meghátrált volna, még meg is tudtam volna bocsátani neki, de ezt … soha. 

-És mikor beszéltetek erről? Hiszen eddig senki még csak nem is sejtette, hogy gond van közöttetek.

-Tegnap este el akartam csábítani, mert talán már karácsony óta nem is voltunk együtt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert ha valami, hát ez sose volt gond köztünk. Látnod kellett volna az arcát, ahogy a hasamra nézett, aztán sóhajtott és azt mondta, hogy nem tudja megtenni. Mintha szívességet kértem volna tőle. Azt hiszem, még életemben nem aláztak meg így, mint nőt. … Aztán rám borította ezt az egészet, hogy értsem meg… Hát, én mindenesetre kiköltöztem a hálószobából. És tudod az a legrosszabb az egészben, hogy azt hiszem, ezzel az egész cirkusszal a banda is szívni fog. Úgyhogy ha van még gerinc a férjemben, akkor ma a fellépés után szólni fog Alexnek, hogy keressen valakit a helyére. Szép újévi meglepetés lesz mindenesetre. Sajnálom!... Sajnálom, hogy nem tudok eldobni egy életet, mintha csak értéktelen kacat lenne.

Olivia még mindig zsibbadtan ült a széken, még azzal sem törődött, hogy Rick gurgulázó nevetése, ami a gyerekszobából hallatszott, Elmoval az oldalán, jelenthette azt is, hogy esetleg a guta fogja megütni, ha rájuk néz. Agya zakatolt, ahogy Naomi elgyötört arcát nézte, és egy pillanatra átfutott rajta az emlék, ahogy Dekker alig két hete magához ölelve csókolta a feleségét. Senki nem sejtette, hogy ekkorát fordul majd a hozzáállása a gyerek kérdésben. És önkéntelenül is Alexre gondolt, aki most – úgy tűnt – elégedett az életével. De lehet, hogy egy napon arra ébrednek majd, hogy a férfinak hiányoznak a lelkes rajongók, a szabadság, amikor nem kell hazarohannia a családja miatt, amikor irigyen gondol majd a barátjára, akinek volt ereje kimondani őszintén, hogy ő nem apának született, de legalábbis, hogy az életébe nem fér bele egy gyerek felnevelése. 

A két nő csendes zsibbadtsága kitartott egészen a buli közvetítésének kezdetéig. Ültek az ebéd maradéka mellett, még le sem szedték az asztalt, csak egy teát kortyoltak el némán és Olivia vágyakozva tette vissza a rumot a szekrénybe. Most szívesen megivott volna egy koktélt, vagy csak a teába löttyintett volna egy nagyobb adagot, hogy a forró ital a fejébe kergesse az alkoholt. Az agya teljesen ledermedt, nem tudott se vigasztaló, se együttérző szavakat találni erre a képtelen helyzetre, tovább pedig nem akarta tüzelni a barátnője harcias elszántságát. Bekapcsolta a hatalmas képernyőt, ami szinte a nappaliba varázsolta a Times Square forgatagát, az elképesztő tömeget, mely az ideiglenes színpadok körül örvénylett. A riporter a hidegtől pirosra mart arcával, konfettivel teleszórva, sípok és trombiták harsogásától körülvéve éppen a Drops-ot konferálta fel. 

A következő pillanatban szinte felrobbantak a fények a színpad körül és Alex hangját visszhangozták a hangszórók, ahogy boldog új évet kívánva belekezdett az egyik legnagyobb sikerükbe. A tombolástól szinte nem is lehetett hallani a zenét, így aztán Olivia is halkabbra vette a tv-t, mielőtt megsüketülnek mindannyian. Három számot játszottak már el és ő egy detektív szemével figyelte a férje és Dekker testbeszédét. Még nem tud róla… - döntötte el, ahogy Alex felszabadultan mozgott, énekelt és időnként a hátát összevetve Dekkerrel, verte a ritmust, amíg a barátja szólózott. Apró tárgyak repkedtek mindenfelől a színpadra, a kamera rájuk közelített,… plüssállatok, színes kis rongycsomók, amikről tudta, hogy fehérneműk és csak remélni merte, hogy a lelkes rajongók nem ott a tömegben rángatták le magukról, hanem otthonról hozták zsebre vágva. Látott már annak idején Alex zsebéből kilógó csipkés bugyit, amire filctollal írtak telefonszámot. Elnéző mosollyal nézte most is, ahogy a biztonságiak összekapkodják őket, nehogy a zenészek megcsússzanak rajtuk. 

Aztán az utolsó számnál a táncoló sokaságból kivált egy szőke bombázó és akrobatikus ügyességgel pattant a dobogóra Alex mellé, hogy az arcát két keze közé fogva lesmárolja. A férje feltett kezekkel, mosolyogva hagyta. Olivia a szemét forgatva önkéntelenül is számolta a másodperceket, mire végre két jól megtermett biztonsági ember levakarta a férjéről a lelkes leányzót. Alex pedig egy búcsúcsókot dobott utána a közönség füttyögésétől kísérve, ahogy lecipelték a színpadról. Na igen, ezzel nehéz lesz együtt élnie. Tudta… remélte, hogy a férfinak ez csak a hangulat egyik megnyilvánulása, színjáték, hozzá tartozik a show-hoz. Valaha talán a szerencsés leányzó ezzel az akcióval bebiztosíthatta volna az éjszakát is, de az az Alex már a múlté – döntötte el magában bizakodva. Hamarosan összepakolnak és hazajönnek, hogy együtt köszöntsék az új évet, ami remélhetőleg kettőjüknek valóban egy új kezdetet is jelent. Ő a maga részéről még Dekkerék házasságát sem akarta temetni. Kell, hogy Dek rájöjjön, hogy mennyi mindent veszíthet, hogy tudja, sokkal jobban szereti a feleségét annál, hogy a gyerekkérdés miatt szakításra kerüljön sor közöttük. És imádni fogja azt a kölyköt is, hiszen nem olyan sekélyes ő, mint amilyennek lefestette magát Naomi előtt. Most megijedt, őrültségeket beszélt, de azért vannak ők, a barátaik, hogy észhez térítsék, mielőtt valami végzetes döntést hozna.

Közben a kamera követte a zenészeket a színfalak mögé, hogy vidám pillanatképet mutasson a fellépők izgatott készülődéséről is. Alex volt éppen a képernyőn, ahogy közel hajolva bólogat egy fiatal férfinak, aki a nyakában lógó kártya alapján nyilván az egyik szervező lehetett. Aztán a férfi a srác vállára csapott és vigyorogva felmutatta a hüvelykujját, beleegyezése jeléül. Olivia még látta, ahogy a farzsebéből előkotorja a telefonját és szinte ezzel egy időben csörögni kezdett a sajátja. Oké, akkor élő közvetítésben telefonálhat a férjével – mosolyodott el. 

-Szia! – harsogott Alex hangja, hogy a lány kicsit távolabb vitte a fülétől a készüléket, amelyben ott zsongott a Times Square hangzavara. –Óriási a buli, hihetetlen a hangulat! Kár, hogy nem lehetsz itt! Kellett volna szereznünk valakit a kölyök mellé. – kiabált Alex, miközben összepacsizott egy zenésztársával, aki éppen a színpad felé igyekezett.  –Nem tudom, mikor szabadulunk el innen, mert még vissza kell majd mennünk a színpadra. De igazság szerint  ez most piszkosul jó buli, sajnálnám is, ha mennem kéne. Ugye nem baj? Bontsatok ki egy pezsgőt Nao-val, ha nem érnénk haza éjfélre! Nem tudom, hogy lesz-e alkalmam még telefonálni, biztos a felét nem is hallod, akkora itt a hangzavar, de Boldog új évet, kicsim! Szeretlek! Szia! – nyomta ki Alex a telefont, anélkül, hogy ő szóhoz juthatott volna. A szpíker közben lelkesen ecsetelte a láthatóan jó hangulatot és a válla takarásában Olivia döbbenten fedezte fel a szőke lányt, akit nemrégen levittek a színpadról. Alexhez lépett senkitől sem zavartatva és belekarolt, aki meglepetten fordult felé, aztán egy vigyorral az arcán hozzáhajolt és megcsókolta. A kép itt váltott és egy új banda produkcióját közvetítették a nézőknek. Olivia pedig észre sem vette, hogy döbbenten, tátott szájjal mered a képernyőre. 

Örült, hogy Naomi nem volt tanuja az előbbieknek, mert még a banda műsora alatt úgy döntött, hogy inkább a gyerekszobába megy utánanézni Rick és Elmo gaztetteinek, mert Olivia korábbi magabiztossága, amivel a kapcsolatuk új kezdetéről nyilatkozott volna neki, most úgy szállt el a szélbe, mint egy tollpihe. Ráadásul összezavart agyának egy rejtett kis zugában tényként kapaszkodott az érzés, hogy ő ismeri ezt a bögyös szőke nőt valahonnan, bár, egyelőre fogalma sem volt róla, honnan.