Gitárhúrok 26.

Sziasztok!

Áááá, tudtam, hogy nem fog ez nekem menni! Új ötletem van, mostantól frissen reagálok a komikra ott a hozzászólásoknál. De azért persze, ezt az utolsó még becsülettel megpróbálom összehozni... az a bajom, hogy így valahogy nincs beszélgetés hangulata...

Gabó: az első kérdésre itt lesz a válasz XD Dekker meg a szememben is egy nagy nulla, de Naomi hátha szereti még annyira, hogy szóba álljon vele, ... vagy történnie kell körülöttük valaminek, ami felnyitja ennek a hülyének a szemét, remélem meg tudom oldani.

csez: ne fogd be! kalandozzál csak nyugodtan, mert ötletet adhat. Személy szerint elgondolkodtam már rajta, hogy egy ilyen hátországot vállalni... több kell ehhez, mint a rózsaszín felhő, legalábbis, ha hosszú távon működőképes dolgot akar kihozni belőle az ember. Ijesztő lehet és tényleg egy szentnek kell lenni, hogy ne dőljön be a dolog, vagyis hát baromi nagy hittel és bizalommal kell benne lenni a kapcsolatban. Gondolom. Éppen úgy, mint a hétköznapi életben. Nyilván.

rhea: hehe, de jól beleéreztél Tony ügyébe. Na igen, neki még elő kell kerülnie.... és mint egy krimiben a színpadon, ha fegyver kerül elő, akkor annak el is kell sülnie :P

Na, akkor mától a komiknál lövöm vissza a válaszokat (ha már fegyverről beszélünk XD)

Puszi mindenkinek!

PaSa

***

Alex a visszatérését is ünneplő újévi éjszakától kábultan, halkan nyitott be a házba. Még szerencse, hogy odakint elrejtve tartott egy kulcsot, különben felverhette volna Oliviát és a gyereket, de így csöndben dobálta le magáról a csizmát és a konfettit hullató ruhákat még az előtérben, aztán lábujjhegyen beosont a szobájába. Mivel Elmo nem ugrálta körbe, biztos volt benne, hogy Naomi és a kutya hazamentek. A hajnali derengésben egy dologban azonnal biztos lett, Olivia nem aludt az ágyában. Biztosan úgy döntött, hogy mivel csak kettesben vannak a gyerekkel a házban, inkább a mellette lévő szobában alszik, vont vállat picit csalódottan, aztán kicsit zajosabban bevonult a fürdőszobába és lezuhanyozott. Jól esett a forró víz, mert azért a szabadban töltött éjszaka áthűtötte. A csípőjére tekert törülközővel végül a vendégszoba felé vette az irányt. 

Ezer dolog járhatott volna a fejében, mert Dekker bús képétől egész éjjel nem tudott szabadulni. A barátja csak akkor volt elemében, amikor a színpadon álltak, egyébként morgós és visszahúzódó volt, de őt úgy elkapta az este hangulata, hogy egy idő után nem foglalkozott vele. Majd a következő napokban tisztázzák, mi a baja, hacsak meg nem oldódik addigra. Julie felbukkanása meglepetés volt, de azonnal megismerte a kis nővért, akivel a kórházi tartózkodása első estéjén ismerkedtek össze. Óriási szám volt, ahogy felkapaszkodott a színpadra és a hangulat hevében lesmárolta, de tudta, hogy ezzel nem kell különösebben foglalkoznia. A lány is ivott már, ez érezhető volt a leheletén, bár azt nem merné állítani, hogy részeg volt. Nem, csak feldobta a buli hangulata, és ilyesmiben ő mindig is partner tudott lenni. Szinte sajnálta, amikor a biztonságiak levitték a színpadról, szívesen emlékezetessé tette volna neki az estét egy közös énekléssel, de hát értette ő, a közönségnek is látnia kell, hogy a fellépők nem szabad préda a számukra. Ha nem tették volna, hamarosan a sok bugyi és melltartó mellé egymás után kerültek volna fel a lányok is a rivaldafénybe. 

Az már inkább meglepte, hogy a backstage-ben is ott volt, de aztán kiderült, hogy az öccse ott dolgozik, ő juttatta be… hát, szereztek neki egy feledhetetlen estét. Greg egészen biztosan, ahogy elnézte őket egy idő után. Bemutatta a fiúknak a lányt, poénkodva meséltek a kórházi napokról, aztán egy idő után visszamentek a színpadra és Julie ott várta őket, amikor újra pihenőjük volt. Greg nyilvánvalóan érdeklődött iránta, aztán egy idő után a lány is elfogadta a helyzetet. Ő meg végre jókat dumálhatott a többi fellépővel, akikkel régről ismerték egymást, és akik elég sok zagyvaságot hallottak róla az elmúlt hetekben, így aztán kicsit helyre tette a híreket. Már hajnalodott, amikor az utolsó havertól is búcsút vettek, taxit hívott és hazajött. Dekker egyedül ment el, nyilván sietett haza Naomihoz. Greg Julieval tűnt el valamikor, Cliff pedig még ott koccintgatott, amikor ő elindult. Őrült éjszaka volt, de jól érezte magát. Most kis lelkiismeret furdalással gondolt rá, hogy Olivia és a kicsi szinte eszébe sem jutottak egész idő alatt, csak amikor már kezdett leülni a hangulat és eldöntötte, hogy hazaindul. 

Szóval, ezer dolog járhatott volna a fejében, de ő csak az asszonyát akarta maga mellett tudni ezen az újévi hajnalon. Eszébe jutott valami, amit karácsony óta őrizgetett és a tökéletes alkalmat várta, amikor előrukkolhat vele, ezért visszament és a szekrénye mélyéről előkotorta a kis bársonydobozt. Úgy döntött, hogy ennél jobb pillanatot nem is találhatna. Új év kezdődik az egész világ számára, és egy új élet az ő számukra. Igen, ez a tökéletes alkalom, amire várt. 

Olivia az ágy szélén aludt, mint aki őt várja, és ez a gondolat mosolyt csalt az ajkára. Kicsit sajnálta, hogy a lány nem a csábos selyem hálóingében alszik, ami itt legutóbb a kezébe akadt, de a túlságosan nagy pamut pólóból elővillanó selymes bőr kárpótolta érte. Nem igazán értette az ágy mellett heverő rengeteg papírzsebkendőt. Megfázott talán? De a lány lélegzete egyenletes, tiszta volt, nyoma sem volt náthának. Megemelte a takarót és becsusszant a lány mellé, aztán a zuhanytól még meleg bőrével hozzásimult. A halk nyögdécseléstől, amivel a még félálomban lévő Olivia a karjaiba simult, azonnal vigyázzba vágta magát és a könyökére támaszkodva gyengéden harapdálni kezdte a lány vállát, nyakát. 

Teljes átéléssel kezdett a szerelmi hódításba, biztos volt benne, hogy a lány örömmel fogadja majd az ébresztőjét, éppen ezért tökéletes döbbenettel hallotta a sírástól karcos hangot, ahogy megfeszülő testtel megszólalt a félhomályban:

-Hagyj békén! És tűnj el az ágyamból!

-Hééé, mi van? – fordította maga felé a lányt, aki még a sötétben is jól láthatóan méregtől szikrázó szemekkel nézett rá.

-Kis szöszi ennyi energiát hagyott? Akkor alaposan sikerült összeszedned magad, gratulálok! Én viszont nem állok be a sorba, úgyhogy tűnés!

-Mi van? Megőrültél? – ült fel Alex elképedten.

-Én nem őrültem meg. Csak tudod, a tv egyenes adásban közvetítette, ahogy jól érzed magad a színpadon, aztán pechedre azt is, ahogy a színfalak mögött is. Úgyhogy nekem nem kell az újévi alamizsna-ébresztőd. Ha már megünnepelted az új évet azzal a bögyössel, akkor nekem hagyj békét!

-Livi! Nem tudom, miről beszélsz, de úgy hülyeség, ahogy a szádon kijön. Julie volt ott a bulin, tudod, az a kis nővér a kórházból… hülyéskedtünk, de nem ünnepeltem vele semmit. Az öccse ott dolgozott, így belóghatott a színfalak mögé. Aztán összejött Greggel és szerintem most is éppen együtt vannak. Én meg loholtam haza hozzád, de úgy látom, tök feleslegesen, mert te itt valami marhaságba lovaltad magad, és előre meghoztad az ítéletet is.

-Láttam a tv-ben Alex, ahogy lesmárolod. – motyogta a lány picit elbizonytalanodva.

-Bocs, csak a pontosság kedvéért, ő smárolt le engem. De rögtön megismertem, és hát ez is része a show-nak, te is tudod, de ettől még nem döntöttem meg a szünetben. Kösz, ha ennyire bízol csak bennem!

-A pihenőben te smároltad le, láttam. – kötötte az ebet a karóhoz a lány.

-Jesszus, adtam neki egy puszit, aztán bemutattam a srácoknak. És a következő szünetben már Greggel bújtak el egy sarokba csókolózni. Mi olyan elképzelhetetlen ebben? És egyáltalán, miért kell nekem magyarázkodnom? Miért nézed ki egyáltalán belőlem, hogy itthon benned kezdem a napot és valaki másban fejezem be? – a végére szándékosan volt goromba, de Oliviának is éreznie kell, hogy ezzel a gyanusítással túlment egy határon, amit már ő is sértőnek érez.

-Ne beszélj ilyen lealacsonyítóan erről az egészről! – csattant fel a lány, aztán ijedten a gyerekszoba felé nézett, de Rick szerencsére nem ébredt fel.

-Livi! Kénytelen vagyok így beszélni róla, ha te képes vagy lerángatni a szeretkezésünket a dugás szintjére ezzel a gyanusítással. Bassza meg! Azt hittem, bízunk egymásban.

-Én is azt hittem. – motyogta a lány, aztán szipogni kezdett.

-Ne kezdj bőgni! Nem hat meg. – morgott a férfi a sötétben.

Olivia tüntetően szipogott még néhányat, aztán kicsit hátrébb tolatott az ágyban, pontosan a férfi ágyékához. Alex kíváncsian várta, hogyan kapitulál ez a vadmacska, és úgy döntött, nem könnyíti meg neki. Hátrébb húzódott, bár szíve szerint magához ölelte volna.

-Livi! Csak, hogy tudd, elszúrtad a reggeli meglepetésemet, pedig tökéletes pillanat lehetett volna. De ezek után már nem is tudom… - sóhajtott kedvetlenül.

-Milyen meglepetést? – érkezett a lány halk hangja, és a férfi érezte, ahogy a másik megfordul a takaró alatt és kicsit közelebb navigál hozzá. Nevetséges lett volna, ha ő tovább tolat, így csak az önuralmában bízott, hogy nem ragadja meg azonnal két kézzel a lehetőséget, hanem még egy kicsit fárasztja a halacskát a horgon.

-Mindegy, már elszállt a tökéletes pillanat – próbált kellőképpen csalódott és mérges hangszínt előcsalni magából, ami nehezen sikerült, tekintve, hogy a lány a takaró alatt békülni kezdett.

-Ne haragudj! – suttogta megtörten Olivia és még a félhomályban is látszott, hogy a szeme megtelik könnyel. –Nem tudom, miért hagytam, hogy a közvetítés így hasson rám. Talán Naomi miatt… beszéltetek Dekkel? – cirógatta meg a férfi mellkasát, aki a hirtelen témaváltástól zavarodottan megfogta a kezét és összefonta az ujjaikat. 

-Nem beszéltünk. Miért? Mi van velük? Amikor megjöttek, én is éreztem, hogy valami feszültség van köztük, de aztán indulni kellett és már nem volt idő felhozni a témát.

-Lehet, hogy nem nekem kéne elmondanom. Talán reggelre már nem is lesz igaz az egész, mert megjön a barátod józanabbik esze.

-Mi van már, mondd?! – sürgette türelmetlenül a férfi.

-Naomi azt mondta, hogy Dek nem akarja a gyereket, és válaszút elé állította, hogy vagy elveteti, vagy elválnak. … És lehet, hogy a bandából is kilép, ha … szóval, nem tudom, annyira hihetetlen volt és olyan megrázó… talán azért láttam bele olyasmit is a közvetítésbe, ami ott sem volt. …Arra gondoltam, vajon te mikor döntesz úgy, hogy a banda imidzsébe nem fér bele az apaság meg a család, mikor kezd majd hiányozni az a pezsgés, ami szabad emberként a koncertjeitek velejárója, és … szóval… féltem, azt hiszem, hogy te mikor állsz elém valami hasonlóval. – szipogta el a végét a lány és Alex keze önkéntelenül is úgy megszorította Olivia ujjait, hogy feljajdult. Dekkerék családi válságával most képtelen volt foglalkozni, mert a lány eszmefuttatása majdnem padlóra vitte.

-Jézusom, te megőrültél! Livi! Mond neked az a szó valamit, hogy bizalom? …Amióta végre rendbe hoztuk a dolgainkat, mást sem teszek, mint elmondom és megmutatom mennyire szeretlek. Az a legkevesebb, hogy tőled szinte sosem hallom a választ, ami az én bizonytalanságomat ápolgathatná, de nem tettem szóvá, nem akarom, hogy csak azért mondd, mert kierőszakolom. De hogy te el sem hiszed, amit mondok, azt azért nem gondoltam volna.

-De olyan jól érezted magad éjjel nélkülünk, és láttam, hogy az a te igazi közeged… egészen más voltál, mint itthon az elmúlt hetekben. A színpad a te világod, nem a pelenkázás…

-Livi! Utoljára mondom, szeretlek! Ha hinni tudsz ebben, ha hinni tudsz bennem, akkor van jövőnk. De még nem érzem magam öregnek ahhoz, amit csinálok, és ha abbahagynám, az engem boldogtalanná tenne. De ez a világ ilyen, hangos, látványos, néha túlzó… ehhez hinned kell bennem. E nélkül nem működhet. …Én már tudom, hogy a két dolog, család és a banda… nem zárja ki egymást. Nem tudom, hogy Deknél mi a gond, majd beszélek vele, de ne akard az ő problémáját ránk húzni, én más vagyok. 

-Tudom. Csak…

-Nincs csak… Olyan biztosnak kell lenned bennem, mint saját magadban. Ha bennem nem bízol, akkor magadban sem. Az pedig nem jó hír.

-Én bízom kettőnkben… - motyogta Olivia, és ez nem hatott túl meggyőzően Alex számára.

-Bízol annyira, hogy hozzám gyere feleségül? – fogta meg az állát a férfi és úgy tartotta, hogy a holdfény sugaránál láthassa a lány arcát, amikor válaszol.

-Van ennek valami jelentősége? – vonta meg a vállát Olivia, mire Alex keze lehanyatlott.

-Látod? Erről beszélek. Te nem bízol benne, hogy ha megint lesz egy papírunk az összetartozásunkról, akkor ez most már örökre szól. Garanciákat pedig nem adhatok. … Pedig ez lett volna a meglepetésem… új év első reggele, amikor új életet kezdhetünk… és most fogalmam sincs, mikor lesz megint ilyen tökéletes alkalom… ünneprontó vagy.

-Nem volt ám olyan egyszerű az első alkalom, Alex. Egy kicsit belehaltam, amikor elváltunk; és rettentően félek, hogy megint történhet valami, ami miatt…

-Mégis mi a franc történhetne? – csattant fel a férfi. –A gyerek kérdésen rúgtuk össze a port. A dolog időközben megoldódott, más bajunk soha nem volt egymással. Én nem emlékszem, hogy valaha is sértődötten fogadtál volna, amikor egy buli után hazajöttem. Mert szerettél és bíztál bennem. Épp ezért csalódtál bennem, amikor olyan fafejű módon ellenálltam a gyerek dolgában. De megváltoztam. A mai eszemmel már össze sem vesztünk volna. 

-Tudom. – suttogta Olivia és a férfi nyakába kapaszkodva magához húzta. –Ne haragudj rám! Én túlságosan szeretlek ahhoz, hogy újra elveszítselek, csak ettől félek.

Alex hagyta, hogy a lány illata körbevegye és elzsongítsa. Már nem állt ellen. Ráhajolt és megcsókolta, aztán föléje kerekedett és a pólót felgyűrve, csókokkal borította a lány mellét és a hasát is. Aztán ahogy újra visszatalált a szájához, az ágy mellől egy kis dobozt vett magához és felpattintotta.

-Olivia! Gyere hozzám feleségül! – csillant meg a holdfény a pazar gyémánton.

-Erre semmi szükség! – nyelt nagyot a lány, mire Alex ráhajolt és büntetésül gyengéden beleharapott a mellbimbójába, amit a lány a gyönyör sóhajával fogadott.

-Nem akarom még egyszer mondani! El foglak fenekelni, már látom.– morgott a férfi, mire Olivia elmosolyodott és a fejét felemelte magához.

-Akkor Igen! Örömmel megyek hozzád feleségül.

Alex megkönnyebbülten sóhajtott. –Végre! Mutasd a kezed! – húzta fel a gyűrűt a helyére, aztán mielőtt még Olivia megcsodálhatta volna a tökéletes ékszert, a férfi a feje fölé nyújtatta a kezeit és újra kezdte érzéki kalandozását a melleitől, a hasán át a nőiessége felé. Amikor a lány lábai szétnyíltak és közéjük helyezkedhetett végre, belenézett a vágytól csillogó szemekbe, és miközben befúrta magát a bársonyos combok közé, azt suttogta:

-Boldog Új Életet, Mrs. Maitland!