Gitárhúrok 31.

Rick  komoly arccal, nagy kerek szemekkel figyelte a nőt, aki érte nyúlt a kiságyba. Olyan mint a mama, de mégis furcsa, ráncolta össze kis homlokát, de aztán megérezte a senki mással össze nem téveszthető illatot és teleszájas mosollyá változott arcán a bizonytalanság. -Mam! – nyújtotta felé a kezét, aztán a nyakát átölelve nyálas puszit nyomott az arcára. Aztán kinyújtotta a kezét a szülei hálószobája felé és rendelkezett: -Ap!

Az eltelt napok csak arról szóltak, hogy kapaszkodtak egymásba. Szó szerint. Fogták egymás kezét, megérintették a másikat, ha az elment mellettük, az ölükbe húzták a kicsit és ölelték egymást, amikor csak tehették. Ezek az érintések adták az erőt, a megnyugvást, hogy ami történt, nem volt más, csak egy rossz álom, amelyből felébredhettek. A rémület lassan elszivárgott a mindennapjaikból.

Az első napon, amikor Olivia elment meglátogatni Naomit, Alex elhatározta, hogy valami őrült és játékos dologgal ünneplik meg a szerencséjüket. Zenész lévén az első ötlete a zenéhez kapcsolódott. Régen a fiúkkal elő-előfordultak karaoke-klubokban. Néhány sör után igazán jó móka volt egészen idegen pályákra merészkedni és mindenféle népszerű slágert improvizálni. Oliviával még sosem volt, úgyhogy most itt az alkalom – döntötte el. Felhívta Cliffet és leszerződtette bébiszitternek, aztán Oliviát hívta fel, hogy ne induljon haza, mert érte megy. A taxi megvárta, amíg elbúcsúztak Naomitól, aztán a meglepett, és rosszat sejtő lánnyal  a Broadway közelében szálltak ki, és az esti nyüzsgésben sétálva egyszercsak bekormányozta egy karaoke-bárba. 

-Alex! Nem tudsz velem annyit itatni, hogy én arra a színpadra kiálljak! – suttogta Olivia, és érezte, ahogy a nyaka és az arca bíborba borul már a gondolattól is.

-Miért? Ha csak én állnék ki oda, az olyan lenne, mintha nem lenne elég lehetőségem fellépni, de ha együtt, akkor bizonyítja, hogy társak vagyunk jóban, rosszban.

-Hát, ez leginkább a rossz… - morgott Olivia, aztán egy pillanatra átfutott a fején, hogy addig kéne elmenekülnie, amíg a férfi elment az italokat megrendelni.  De aztán egy nagy sóhajjal várta, hogy mint már annyiszor, a férfi a végzete legyen.

Alex megrendelte az italokat, aztán rögtön a következő kört is. Elszokott tőle, a gyógyszerek miatt most se ihatott volna, de egyszerűen szüksége volt rá, hogy ne legyen színjózan. Hamar a fejébe szállt, de nem is akart józan maradni. Ki kell tombolja magából a félelmet, a minden érzékét gúzsba kötő rettegést, ami azokban az órákban telepedett rá, amikor a füstölgő roncsokat nézte megkövülten. Ezt az érzést az ellenségének se kívánta volna soha, és ki kellett hánynia magából, akár szó szerint is. Úgy tűnt, Olivia megérti. Nem is csoda, mindig is megértette, ha padlón volt; és felkarolta, segített neki. Most éppen azzal, hogy a számukra választott számot fülsértően hamisan, de teljes átéléssel vele énekelte.

Valami ősrégi nyálas szám volt, talán még életében nem is dúdolt ilyet, de a szövege igazán tetszett, bár jobb lett volna, ha a hálószobája mélyén énekelheti a lánynak… rögtön azelőtt, hogy valóra is váltja a sorokat.

Hunyd le a szemed, kívánj valamit És fújd el a gyertyát

A mai csak a te éjszakád, Ünnepelni fogunk egész éjen át

Tölts bort, gyújts tüzet, Kívánságod számomra parancs

Alávetem magam az akaratodnak, Bármit megteszek, csak kérned kell

Ref.: Szerelmeskedem veled, Ahogy te szeretnéd

Szorosan ölellek Egész éjen át

Szerelmeskedem veled, Amikor te szeretnéd

Es nem engedlek el, Csak míg azt nem akarod

Lazíts, kezdjük lassan, Úgysincs hova mennem

Csak rád fogok figyelni, Készen állsz? Ez egy hosszú éjszaka lesz

Dobd a földre a ruhád, Én is leveszem az enyémet

Terveim vannak az együttlétünkre, Bármit amit kérsz, tudod, megteszem

Baby, ez a te éjszakád, Úgy, hogy neked jó legyen

Csak kérd, ez a te éjszakád, Én életed szerelmeskedését adom neked

(BoyzIIMen: I'll make love to you- CSEZ)

Olivia nem is értette, honnan jött a bátorság, hogy a mikrofont markolva úgy búgjon bele, mintha profi énekes lenne. Nyilván a két vodka segített, amit Alex letett eléje, és ő úgy hajtotta fel őket, mintha csak két pohárka víz lenne. A csípőjét tekergette, lehunyta a szemét és belső mozijában a szöveg nyomán megindult a vetítés. A moziban természetesen ők ketten játszották a főszerepet. Észre sem vette, hogy a férfi hangja sem olyan kristálytiszta, mint máskor. A kicsit mákos hangot nevetgélés kísérte, ahogy őt az ölébe húzva együtt próbáltak a szövegre fókuszálni.

*

-Jézusom, de fáj a fejem! – nyögött fel Olivia, ahogy kinyitotta a szemét, majd gyorsan be is csukta, ahogy a fény a függönyön túlról is túl élesnek bizonyult. Hirtelen azt sem tudta, hol van, de aztán rájött, hogy a világot sehol máshol nem látja ennyire alulról, mint Alex matracáról. Alex! Ez az őrült, aki dacolva az orvosi utasításokkal, úgy döntötte magába a rövideket, mintha kifejezetten vágyná a másnapi rosszullétet. Érezte a karja súlyát, ahogy a takaró alatt magához húzza, érezte a mellkasát borító szőrt, ahogy a meztelen hátát simogatja, és érezte az izgalmát, ahogy hátulról nekifeszült. Nem úgy tűnt, mintha rettenetesen másnapos lenne.

Dünnyögve fészkelte magát még közelebb, mire egy kéz a combjára vándorolt és megemelte, majd átpakolta a férfi szőrös lábszárán. Ezzel szabaddá vált az útja annak a kutakodó ujjnak, amely máris kéjes nyögést csalt elő belőle.  Halkan dúdolni kezdett:

Szerelmeskedem veled, Ahogy te szeretnéd

Szorosan ölellek Egész éjen át

Szerelmeskedem veled, Amikor te szeretnéd

Es nem engedlek el, Csak míg azt nem akarod

A férje a háta mögött kuncogni kezdett és még közelebb húzta magához, aztán lassan befúrta magát a meleg, máris várakozóan nedves ölbe.

-Remélem, nem értettem félre a felszólításodat… - mormolta a fülébe, miközben a nyelve gerincborzolóan siklott végig a nyakán. Olivia homorított az édes érzéstől és belefeszült az őt simogató tenyérbe. Ó, nem! Nem értett félre semmit. Pontosan azt teszi, amire szüksége van – mosolyodott el némán. A fejfájását mintha hirtelen elfújták volna, nem maradt más, csak a gyönyör.

*

-Neked nem fáj a fejed? – nézett még mindig kábultan a férfi szemébe, ahogy őt figyeli. Furcsa érzés volt ez a vizslató pillantás, mintha Alex örökre az agyába akarná vésni a vonásait.

-Nem. Pedig azt akartam, hogy pokolian rosszul legyek, és erre emlékezzek a jövőben, ne pedig arra, hogy majdnem elvesztettelek. Azt az érzést akartam ezzel eltörölni, de ahogy itt fekszel előttem, már megint csak arra tudok gondolni, milyen kevésen múlt.

-Ne gondolj rá többé! – simogatta meg a férfi arcát. –Itt vagyok és most már nem lesz semmi baj! – suttogta szenvedélyesen, aztán lehúzta magához a férfi fejét, hogy egy csókkal is elmondja ugyanezt. Alex, ha még elhinni nem is tudta, de örömmel hallgatta a csendes ígéretet.

*

-Alex! Arra gondoltam, hogy keresek egy jó ügyvédet és a nyakába varrom ezt az egészet. Tartsa ő a kapcsolatot Mr. Thomsonnal! – magyarázott Olivia, miközben Ricknek készített apró falatkákat, amik feltűnően gyorsan fogytak a gyerek elől. Amikor éppen odanézett, Alex kaparintott meg egy kis falatot és Rick gyöngyöző kacagásától kísérve bekapta. A lány a kezére csapott és a másik tányérra mutatott, amin ott volt a férfi szendvicse egyben. –Neked nagy a szád, harapdáld azt!

-Igen, mama, harapdálom … - vigyorgott a férfi és a lány mögé lépve a nyakát kezdte harapdálni. Olivia sikkantva lépett el mellőle.

-Ne idétlenkedj! Mire tanítod ezt a gyereket? – forgatta a szemét, de a szeme ragyogott. Csodás volt az éjszaka és a reggeli ébredés, az élet szebb nem is lehetett volna; az ő szíve pedig hálával telt, amiért ebben még része lehetett.

-Mire tanítom? – vont vállat a férje. –Amit minden fiúnak tudnia kell… a lányok szeretik, ha a nyakukat harapdálják, és még jobban szeretik, ha közben… - ölelte szorosan magához a lányt, aki nevetve bontakozott ki a karjaiból. 

-Rick! Csukd be a szemed, a papa megbolondult! – rogyott le a kicsi mellé és tartotta a poharat, amíg a kicsi lehunyt szemekkel a teát szürcsölte. –Nyisd ki a szemed kicsim! – simogatta meg a gyerek kezét, aki rávigyorgott.

-Következetes az anyád… az előbb mondta, hogy csukd be, megteszed, erre nyisd ki… én sokkal egyértelműbb voltam, igaz öcskös? – nyomott egy barackot a gyerek fejére a férfi. Aztán kiment és hamarosan egy levéllel tért vissza.

-Ez az Adams/Baker & Chapman ügyvédi iroda, akiknél a banda is van. Rendesen dolgoznak, szerintem próbálkozz náluk!

Olivia maga elé húzta a levélpapírt és a telefonszámot nézte. Oké, akkor már ma felhívja őket és kér egy időpontot.

*

-Csörögj rám, ha végeztetek, érted megyünk! – csapta rá a taxi ajtaját a lányra Alex, amikor az elindult az ügyvédi irodába. Meglepetten konstatálta, hogy már másnapra kapott időpontot. Még nem tudta, hogy ez a feladat nagyságának szóló lelkesedés jele, vagy a társaság ennyire megbízás híján van, mert ez nem lett volna túl jó ajánlólevél, bármennyire is dicsérte őket Alex. Reménykedett, hogy inkább az előbbiről van szó. …A recepción bejelentkezve, a csinos szőke titkárnő rámosolygott.

-Mr. Adams máris fogadja. Addig megkínálhatom valamivel?

Olivia megrázta a fejét és szétnézett a fényűző eleganciájú előtérben. Ennek alapján azért nem mehetett olyan rosszul a bolt. Aztán kinyílt az egyik ajtó és egy elegáns szőke férfi lépett ki rajta. Anthony Adams, akit ő talán mégsem ismert olyan jól, mert lám, még ezt sem tudta róla.

-Tony! – emelkedett fel meglepetten és  zavartan húzta lejjebb kosztümszoknyáját, amely a puha bőrkanapén felcsúszott. –Te lennél itt az Adams?