Gépelési hiba 34. fejezet - befejező rész

Selena percek óta állt a mosogató előtt, észre sem vette, hogy a vizet folyatja, míg Borgó meg nem bökdöste a lábát, a vacsoráját követelve. A gondolatai odafönt jártak a fürdőszobai kisszekrényben rejtőző kis bizonyítéknál. Elzárta a vizet és a kamrában megtöltötte a kutya tálját, aztán a vacsora maradékából a tetejére csempészett néhány falatot. Michael és Miranda nemrég mentek el, és szívének egy része megnyugodott, hogy a nő jó partner lenne egy közös vállalkozáshoz. Szimpatikus volt, barátságos és okos. Láthatóan azonnal megtalálta minden ötletének a gyenge pontját, de a kritizáláson túl tele volt építő jellegű ötletekkel. Remek partner lehetne. Ja, az lehetne. De mi lesz így, hogy a szíve alatt ott rugdos egy bébi? Jó, ez így talán még túlzás, hiszen éppen csak megfogant, de hát hónapok múlva már így lesz. Ezzel a tudattal viszont tisztességtelen dolog lenne a várossal szemben elvállalni az állást. Már ha egyáltalán az ő pályázatára bólintana rá a városgazdálkodás.

Nem mintha egy pillanatig is elgondolkodott volna rajta, hogy vállalja-e a picit vagy sem. Természetesen gyerekük lesz, akire annyira fog vigyázni, amennyire csak tőle függ… hiszen képtelen lett volna újra átélni azt a veszteséget, amit korábban érzett. Ahogy felegyenesedett Borgó etető táljától, önkéntelenül is végigsimított a hasán és elmosolyodott. Hiszen Jash megígérte neki, hogy lesz majd sötét hajú, kék szemű aprósága. Hát, akkor most itt van! Meg kellett volna mondani Mirandának is, hogy ne nagyon élje bele magát a dologba, de hát hogyan tehette volna? Először Jashnak akarta elmondani… 

Mintha csak a gondolatainak engedelmeskedett volna, a férfi jelent meg az ajtóban. Megborotválkozott, ez volt az első, ami eszébe jutott a láttán, aztán megborzongott a kutató tekintet alatt, amit rá vetett. Nem tudta volna eldönteni, hogy mi bujkál a férfi tekintetének mélyén, de hogy vele volt kapcsolatos, azt érezte.

-Mi van? – nevette el magát kicsit kényszeredetten. Jash nem válaszolt, csak ellökte magát az ajtófélfától és lassan felé indult. …-Na, tényleg… mi van? – kuncogott Selena, maga elé tartva a kezeit, amiket a férfi úgy ragadott meg, mint valami mentőövet és magához húzta.

-Hiányoztál! – suttogta Jash égő szemekkel és ennyi elég is volt, hogy a lány lábai kocsonyaként kezdjenek remegni. Ó istenem, ez a hang! Nem igazság, hogy ennyivel le tud venni a lábamról… - gondolta utolsó józan gondolataival, aztán már bele is feledkezett a csókba, ami mintha az éltető levegőt akarta volna elszívni előle. De ezt sem bánta.  Amikor végre levegő után kaptak mindketten, Jash megsimogatta az arcát és úgy nézte, ahogy talán egy festő képes az elkészült képére nézni, amikor tudja, hogy élete legjobb munkája került ki a kezei közül. 

-Miranda nagyon jó fej volt, de sajnos nem hiszem, hogy tudnánk együtt dolgozni. – kezdett bele Selena komoly, már-már komor képet vágva. Jash láthatóan nem ezt a témát várta felbukkanni, de a kíváncsisága erősebb volt a meglepettségénél, ezért visszakérdezett.

-Miért nem?

-Mert nem vállalhatom el az állást. – húzta el a száját a lány. Jash most már bosszúsan kérdezett vissza, attól tartva, hogy a lányban már megint a kishitűség kerekedett felül:

-Miért nem?

-Mert nem hiszem, hogy terhesen is felajánlanák. – vigyorodott el Selena, megvillantva valamennyi csillogó fehér fogát egy fülig érő mosolyban. –Babát várok! – jelentette be olyan büszkén csillogó szemekkel, mintha azt közölte volna, hogy őt jelölték az idei béke Nobel-díjra. Bár, valószínűleg az sem tette volna ennyire büszkévé és boldoggá.

Jash arcára felkúszott a percek óta elfojtott boldog vigyor. Amikor lejött, még nem tudta, vajon Selena be akarja-e avatni a kis titkába, és kicsit feszélyezte a gondolat, hogy fogalma sincs, vajon hogyan érezhet a lány az egésszel kapcsolatban. Örül? Vagy bosszús, hogy éppen most esett teherbe, amikor egy olyan lehetőség előtt áll, amiért sokan a fél karjukat áldoznák? De ez a ragyogó szemekkel megejtett bejelentés volt a bizonyság rá, hogy Selena boldog a hírtől, így aztán végre ő is szabadjára engedhette a maga boldogságát. Felkapta a lányt és kifelé indult vele a konyhából.

-Akkor örülünk? – kérdezte játékosan harapdálva a lány fülét, aki kuncogva ölelte a nyakát.

-Én nagyon.

-Hál Istennek! – sóhajtott Jash. –Amikor véletlenül megtaláltam az előbb a tesztet, nem tudtam, miért hallgattad el előlem, és kicsit idegessé tett a gondolat, hogy talán haragszol az időzítés miatt.

-Haragudni? – csodálkozott el Selena. –Mégis kire? Miért? …Hiszen már milyen régóta szeretném. Te pedig végképp nem tehetsz róla, hogy mikor jön össze, nem?

-De nem mondtad, és azért gondoltam, hogy … - motyogta a férfi, miközben rendíthetetlenül menetelt felfelé a lépcsőn.

-Ma délután óta tudom. Szerinted mégis mikor kellett volna kiböknöm? A vacsora alatt? – forgatta a szemét Selena, aztán megfeledkezett mindenről, ahogy a férfi talpra állította az ágy mellett és magához ölelte. Olyan szorosan, hogy szinte beleolvadt ebbe az ölelésbe. –De ha már szóba került, akkor megkérdezhetem, … te örülsz neki? – kérdezte halkan, mire Jash teste megrázkódott a nevetéstől.

-Szerinted? … Mindenesetre ezek után nem hagyom, hogy holmi egyszerű kis esketéssel letudjuk a dolgot. A gyerekem anyját virágok és konfetti között akarom az oltárhoz vezetni. -  jelentette ki olyan szenvedéllyel, aminek lehetetlen volt ellenállni. Sokat nyomott a latba az a tüzes tekintet és türelmetlen vágyakozás is, amivel közben a lány újra felfedezésre váró testét bontogatta a ruháiból.

-Konfetti? Kizárt! – grimaszolt Selena. –Utálnám, ha tele lenne vele a hajam. De nem bánom, virágok lehetnek, ...és vendégek is… - tette hozzá engedékenyen. –Már ha ilyen rövid idő alatt ez még egyáltalán elintézhető. – vonta meg a vállát tanácstalanul, mire Jash huncut vigyorral rákacsintott.

-Egy hónap alatt? Nem probléma. Szerintem anyád előtt nincs akadály, ha rá bízzuk a dolgot.

*

Lorna James elégedetten pipálta ki az újabb tételt a listáján. Virágok rendben. Amikor leendő veje felhívta és a segítségét kérte, hát, az az éjszaka kimaradt az életéből. Végre! Annyira bántotta, hogy Selena ellenállt a végsőkig egy rendes esküvő megszervezésének kérdésében, de úgy látszik a jóképű állatorvosnak megvannak a maga hatékony eszközei, hogy jobb belátásra bírja  az ő makacs lányát. Reggelre készen volt a lista és mire delet ütött a nagy álló óra Jonas étkezőjében, beszélt a pappal, egy rendezvényszervező céggel és Jonas-szal is megegyeztek, hogy a nagy pajtát rendezik be a vacsora helyszínéül. Talán kicsit rendhagyó lesz, de biztos volt benne, hogy a lányának tetszeni fog és Jash sem lesz elégedetlen. Végül is, szabadkezet adott neki. Kedvelte a srácot. Nemcsak azért, mert szerette a lányát, bár ez volt a legfontosabb ok, de leginkább azért, mert olyanná változtatta a lányát, amilyen gyerekként volt, és amiről azt hitte, örökre elveszett, amikor Los Angelesbe költözött. Lám, Jash visszahozta és visszaadta neki is a kislányát. Emiatt bármit kérhetett tőle, minden erejével azon volt, hogy teljesítse a kívánságát.

*

Jash egyenesen, büszkén állt a kenetteljesen beszélő pap előtt, és amíg az az Isteni gondviselés kifürkészhetetlen útjairól beszélt, hagyta, hogy kicsit elkalandozzanak a gondolatai. Bő egy év telt el azóta, hogy Selena James besétált a barátaik nappalijába és az életébe. Ez az időszak tele volt hullámhegyekkel, de bőven kijutott a hullámvölgyekből is. A teljes kétségbeeséstől a szárnyalásig mindenben volt részük, és együtt sikerült túljutniuk minden embert próbáló kihíváson. Ez a mostani volt mindazonáltal a csúcs, de tudta, lesz még feljebb. És a mellette álló szőke szépség éppen így gondolta. Sokat beszélgettek erről az utóbbi napokban, esténként összebújva, a várakozás izgalmától eltelve. Nagy fejlődés volt ez Selena hozzáállásában, aki hajlamos volt azt a bizonyos poharat félig üresnek látni, de a korábbi űr helyett mostanában inkább a tartalmat kezdte felfedezni benne. Ezt a változást Jash hozta el az életébe, mint ahogy a lány a felbukkanásával életre hívta a férfiban a hiányérzetet egy társ iránt. Röviden: mindketten megtalálták a másik felüket, akivel kiteljesedhettek, és ez mindennél nagyobb ajándék volt a sorstól.

Gondolatai ködén át is eljutott hozzá a tiszteletes hangja, ahogy felszólítja, hogy ismételje utána a házassági eskü szövegét, és Selena szemébe mélyedve hangosan, tisztán  beszélni kezdett.

*

-Tesó, sok boldogságot! Nagyon szép vagy! – ölelte meg Clayton a nővérét, aztán erőteljesen megrázta Jash kezét. –Vigyázz rá! Mert különben megtalállak… - tette hozzá vigyorogva, egy rossz gengszterfilm jelenetét utánozva ujjaival, mire mindannyian elnevették magukat. Még épp csak lezajlott az esküvői ceremónia, a vendégek még fázósan húzták össze magukon a kabátot a két napja tartó hóesésben a templom előtt. Mindenki arra várt, hogy végre valami száraz és meleg menedékbe menekülhessen és végre önfeledten ünnepelni tudja a fiatal párt, akik egész idő alatt összekapaszkodva ölelték egymást. Selenán a lágy esésű fehér ruhán egy fehér szőrmebunda biztosította, hogy meg ne fagyjon, Jash pedig férfiasan tűrte az elegáns öltöny alá bekúszó dermesztő hideget. Amikor végre beülhettek a férfi terepjárójába, a hátsó ülésen Borgó örömteli nyüszítéssel üdvözölte őket. Az ünnepség templomban zajló részéről lemaradt, de Jonas birtokán végre követhette imádott gazdáit. Lassan elindultak, mintegy felvezetve az őket követő násznépet, és a kocsi mögött hangos csörömpöléssel verődtek össze a szertartás alatt rákötözött üres fémdobozok. A hátsó ablakon fehér festék hirdette, hogy az ifjú pár halad a menet élén. 

A pajta aranyos ragyogásban, feldíszítve várta az ifjú párt és vendégeiket. A szalmabálákat  körben rendezték el, mint megannyi ülőalkalmatosságot, leterítve takarókkal. A helyiség közepén pedig egy hosszú asztalt terítettek meg, amelynek a közepén a nyarat idéző, dúsan fonott virágfüzérek kígyóztak. Melegítő állványok sorakoztak körben, kellemessé varázsolva a hatalmas tér hőmérsékletét. Selena megilletődötten üldögélt az asztal mellett. Bár, a terhesség eddig nem igazán viselte meg, de azért elfáradt. Talán leginkább az izgalomtól, hogy minden tökéletesen sikerüljön a hirtelenjében összerántott lagzin. Az édesanyja igazán kitett magáért, mosolygott rá hálásan, aztán a balján felállt a férje, megfogta a kezét és egy boldog mosolyt küldve a vendégek felé, beszélni kezdett.

-Szeretném megköszönni, hogy annak ellenére, hogy kicsit későn határoztuk el magunkat, hogy méltóképpen ünnepeljük meg az esküvőnket, mégis velünk vagytok ezen a szép, de meglehetősen hideg napon. Holnap este Szenteste és semmi sem tehetne boldogabbá, mint hogy itt most elmondjam, életem legszebb karácsonyi ajándékát kaptam az idén…. Igen, igen… persze, a feleségemet – vigyorgott a közbekiabálókra, aztán felhúzta magához Selenát és szorosan magához ölelve hozzátette: - és a babánkat.  

A hangos taps és éljenzés közepette megcsókolta Selenát, aki könnyektől ragyogó szemmel csókolta vissza. Ránevetett Ericára, aki tekintélyes pocakkal üldögélt vele szemben egy kényelmes karosszékben. A legutóbbi beavatkozásnak hála, ikrekkel volt várandós, és már előre örült, hogy a babázás idejét is megoszthatja legjobb barátnőjével. Látta Miranda mindent értő és őszinte örömet sugárzó arcát is. Bár, a valódi okot előtte is titokban tartották eddig a napig, de Selena megegyezett vele már korábban, hogy vállalja a nő a menhely vezetését, ő pedig szakmai tanácsokkal fogja segíteni, így aztán nem is volt csoda, hogy Miranda megkapta az állást a várostól, és mindenki elégedett is volt a megoldással. Martha távozásával pedig Selena számára nyílt olyan munkalehetőség, aminek minden pillanatát élvezte Jash oldalán. Tisztában volt vele, hogy néhány hónapig helyettest kell majd találniuk, mégis hosszú távon úgy érezte, hogy a lehető legjobb döntést hozták, amikor Jash kérésére igent mondott. 

A köszöntések sorát Lorna meglepett kiáltása szakította félbe, aki az előbbi hírtől könnybe lábadt szemeit a hivatalos papírok böngészésével próbálta leplezni, és most meglobogtatva a polgármesteri hivatal papírját, nevetve jelentette be, hogy lehet, hogy a házasság valószínűleg csak Isten előtt érvényes, a törvény előtt érvénytelen. A papíron ugyanis feketén-fehéren az állt, hogy Joshua Henning és Serena James kötött házasságot a hivatal helyiségében a mai napon. A nevükben szereplő gépelési hiba, amely ismeretségük első perceiben még érdekes egybeesés volt, mára szentesített egyességgé vált… de nem a hivatal előtt, amely most újra elkövette a maga hibáját, …már meg sem lepődtek rajta, hogy mindkettőjük esetében.

VÉGE!