Lakótársak 3. rész

Robert az ágyán heverészve a hazahozott munkáját nézegette, de hazudott volna, ha azt állítja, hogy egyetlen épkézláb ötlete született volna az elmúlt fél órában. A gondolatai állandóan elkalandoztak. Leginkább az odakint szorgoskodó lány felé. Jézus, ilyen régen volt már nő az életében, hogy nem tud leszállni pont Connor barátnőjéről? A gondolatot képzettársítás követte, amitől kényelmetlen lett a farmer. Félredobta a tervrajzokat, feladta a hiábavaló próbálkozást, hogy koncentráljon, és kiment a szobájából. Emma még a konyhában tett-vett, ezért inkább bekopogott Connorhoz.

-Mi van? Már kész a vacsora? – nézett fel a barátja egy ismerős szakkönyvből. Robert meglepve látta, hogy barátja tanul.

-Bocs, hogy megzavartalak, nem gondoltam, hogy tanulsz, csak ... szóval... azt hittem, dumálhatunk, mert…. - Közben nem tudta nem észrevenni a szanaszét heverő női holmikat. Connor megemelte a szemöldökét. Amióta ismeri, nem hallotta még Robertet így feszengeni. Mi a franc baja van? Becsapta a könyvet és letette az íróasztalra, aztán megpaskolta maga mellett az üres széket.

-Na, gyere! Connor papa fogadóórát tart. Gyónjál gyermekem, mi nyomja a lelkedet!

-Á, Connor, te mindig elhülyéskeded a dolgokat! – grimaszolt rá a barátja. –De ha már kérdezed, ez a csaj odakint, ez nyomja a bögyömet.

-Azért ismerjük el, hogy az övé – biccentett kifelé Connor – klasszisokkal jobb, mint a tiéd; mármint a bögye – hunyorgott Robertre, de az még csak el sem mosolyodott. Á, akkor itt valami nagy gáz van, ha Rob már a viccet sem érti. Csak nem összeveszett Emmával, amíg nem figyelt rájuk?

-Mi a baj Emmával? – kérdezte óvatosan.

-Arról volt szó, hogy egy csaj sem maradhat egy éjszakánál tovább, de ennek a lánynak kulcsot adtál, és ahogy elnézem, nem egy fogkefével érkezett. – mutatott a méretes nyitott bőröndre, amiből egy ingerlően szexi fekete csipkés melltartó kandikált ki. -Csak tudni szeretném, hogy akkor most mi van?  Ideköltözik?  ...és akkor én... keressek másik lakást?

-Ja, csak ez a baj? Nyugi, csak addig lesz itt, amíg talál magának munkát, és bérelni tud egy saját kis kéglit. Pár nap és költözik, emiatt nem érdemes izgatnod magad. Sajnálom, ha zavar, de csak azért nem szóltam előre, mert nem volt biztos, hogy egyáltalán idetolja azt a csinos kis fenekét. Eredetileg ugyanis azt tervezte, hogy visszamegy a suli után Los Angelesbe.

-Aha. – Robert csak ennyit tudott kinyögni, és fejében kezdtek összeállni az információmorzsák. Akkor Emma is Los Angelesbe való, akárcsak Connor; onnan ismerik egymást. Kitartó egy kapcsolat lehet, mert ha jól emlékszik, Connor az elmúlt fél évben haza sem utazott. Persze, ha a csaj közben itt járt suliba... de hogy a francba nem hozta fel eddig egyszer sem? Ááá, mindegy, szóval elmegy. Jobb is lesz ez így. Mindenkinek. Ezt a pár napot pedig ki fogja bírni, ha kell, féllábon állva is, nem lehet probléma. Csak akarni kell!  –Oké, örülök, hogy ezt tisztáztuk – motyogta, aztán felállt, és mint valami holdkóros, kiballagott a szobából. Connor értetlenül nézett utána. 

-Vacsoraaa! – kiabált éppen Emma, amikor Robert felbukkant a nappaliban. A hang benne akadt, ahogy a srác megjelent. Szót fogadott, felvett egy pólót, de még mindig mezítláb volt, és a pucér lába vonzotta a tekintetét. A fekete póló meg... főleg azzal az apró lyukkal a hasán... oké, jobb, ha belenyugszik, hogy a srác a szemétledobó ajtaját is magára húzhatná, akkor is muszáj lenne állandóan ránéznie, … és időnként letörölnie a szája szélén elcsurranó nyálat. Megköszörülte a torkát és a lehető legközömbösebb hangon megkérdezte:

-Van kedved megteríteni?

A fiú beleegyezően bólintott, és már nyitotta is mellette a felső szekrényt, hogy a tányérokat elővegye. A felfelé nyúló karon a lámpafényben megcsillant a szőkés szőr és Emma majdnem kiborította a serpenyőt, amit éppen az asztalra akart rakni. Anyám, hogy a francba lehet szexi egy vadidegen pasi szőrös csuklója?! És az a francos póló, ahogy felcsúszott, ingerlően villant meg a fiú bőre a farmer dereka fölött. Úgy döntött, egy kicsit visszateszi az edényt a tűzhelyre, mielőtt a vacsorát a padlóról kell felnyalniuk. Nyalni… na, ez volt az a szó, ami jobb lett volna, ha nem jut az eszébe, mert azonnal képzettársításba fogott amúgy teljesen ledermedt agya. A pultra támaszkodott és erősen reménykedett benne, hogy a remegés még azelőtt kiáll a kezéből, hogy éhen halnának.

Robert szétpakolta a tányérokat, aztán a fiókban az evőeszközök után kotorászott. Az egyik villa kiesett a kezéből, ahogy arra gondolt, hogy egy szebb világban Emma egy szál semmiben, jó, legfeljebb egy kis köténykében süröghetne a konyhában, neki készítve a vacsorát. A képet idegesítően élesen látta maga előtt. Eközben a háta mögött Emma a sütőből emelte ki éppen a sültkrumplis tepsit. Egyszerre hajoltak le és pontosan fenéken billentették egymást. Aztán megmerevedtek ebben a pozitúrában. Végül Robert aprót köhintve felegyenesedett, és mintha mi sem történt volna, a villát kezdte el mosogatni. Amikor már percek óta folyatta rá a vizet, Connor zárta el a csapot.

-Azt hiszem, már elég tiszta lesz. 

Robert észre sem vette, hogy a barátja is megérkezett, annyira el volt foglalva a gondolataival, amik közül Connornak egyet sem mert volna bevallani. Amilyen állapotban volt, valószínűleg azt sem vette volna észre, ha körülötte lángba borult volna a konyha. Emma már az asztalnál ülve bíborvörösen rendezgette a szalvétát az ölében. Ő is letottyant a szemközti székre, aztán Connort nézte, aki éppen  kinyitott egy kis üveg sört, majd kérdőn a többiekre nézett.

-Ti mit kértek?

-Ugyanazt – mondták egyszerre, aztán ettől megint zavarba jőve, Emma remegő kézzel tálalni kezdett, míg Robert a villát törölgette szorgalmasan. 

-Nem azért Rob, de az a villa lassan elkopik, mi a franc van már veled, haver?  Te meg hagyd inkább, majd szedünk magunknak, mert már több van az asztalon, mint a tányéron – vigyorgott Connor, miközben még két sört tett az asztalra. –Úgy viselkedtek, mint két kamasz. Rob már meggyónt, de most már érdekelne, hogy Emmának mi nyomja a ... bögyét, mert nem szokott ő ilyen ügyetlen lenni.

-Egyél, ne dumálj! – morrant rá a lány elpirulva Connorra. Aztán hangos zörgéssel ő maga nekikezdett az evésnek. Mielőtt az első falatot a szájába vette volna, a két fiú egyszerre szólalt meg:

-Jó étvágyat! – …ettől azonnal elment az étvágya.