A tegnapi film nagyon aranyos volt. (Bazi nagy görög lagzi) Tipikusan olyan film, amitől a fiúk elsírnák magukat, hogy el kellett kísérniük, de lányoknak nagyon tuti. A párom ugyan egész jól szórakozott, de ezt be nem ismerné, főleg nem férfitársaságban.
Kiskölök írt, hogy egész jól ment a snowboardozás, de megrepedt a síszemüvege és kiesett egy csavar is a boardból, amit még ott a pályán megcsináltatott. Ha ilyen, amikor jobban megy, mi lehetett tegnap? Még jó, hogy nem ír meg mindent, mert lehet, hogy szívszélhűdést kapnék.
Ahogy Cili is írta, tényleg furcsa az ilyen teljesítményközpontú szeretet. Anyósom rokonságában is ez megy: első a bizonyítvány, mert hogy is venné ki magát a szomszédok, rokonok, ismerősök, meg talán a sarki kisboltos előtt is, ha valami rossz jegy belerondítana a családi imázsba. Ő is itt sóhajtozott Gyurma fizika buktája miatt, sehogysem értette, hogy ettől az élet a főiskolán még nem áll meg. Akkor kapott egy telefont, hogy az egyik testvérének az unokája Pécsett egyetemista és jaj, két tárgyból is tököt kapott, pedig a középiskolában mindig kitűnő volt. Na, innentől már nem is akart a kardjába dőlni a saját unokája miatt, de addig … mint egy antik görög hősnő a maga búbánatával. Szóval, a rokongyerek… A nagyon okos gyereket otthon elől-hátul kiszolgálták, mert első a tanulás. De ne jöjjenek fel a haverok, mert zavarják aput-anyut, meg az ő hasznos idejét is. De el se menjen, mert mint mondtam, első a tanulás. Hát, így is lehet szeretni, de minek. Gyerek ott is hagyta őket és inkább elment az ország másik végébe egyetemre, hogy legyen már egy kis élete is.
Február 4.
Esik a hó! Hát nem gyönyörű? Tegnap este nagy kalandunk volt. Morccal sétáltunk és egy tüzelő szuka gazdája megkérdezte, nem lenne kedvünk egy nászra? Ott azonnal! Kinyitotta a kaput, de a szukának se kellett több, már ment is világgá. Morc meg persze loholt utána. Le se sz.ta, hogy ordítok utána. Jó kis nevelést kapott! J Ment a nő meg a kukaca után. Szerencsére a nagy vágtában éppen a mi utcánk felé vették az irányt, én meg persze utánuk. A belem is kilógott, aztán a kapunk előtt még láttam, hogy felfelé futnak az utcán, nem a park felé. Felcsöngettem slusszkulcsért, család bepánikolt. Ugrás a kocsiba. Gondoltam, hátha felmentek a Vércsébe és szerencsém volt, ott voltak. A másik szerencse, hogy eddigre már futottak annyit, hogy megálltak egy kicsit lazítani. Kiugrás, Morc a hátsó ülésre, szuka a lábam közé előre, párom a kormányhoz. A gazda meg nem is nagyon aggódott, mondván, ezt már máskor is megcsinálta, de mindig hazajött. Nekünk mindenesetre elment a kedvünk a további hancúrtól.
Na, futok havat lapátolni.
***
De nagyon be vagytok havazva a szó minden értelmében! Hazajövök és sehol egy sor. Ne utáljatok nagyon, de nekem nagyon bejött ez az új havazás. Isten bizony nem is számítottam rá, a hóesés gyönyörű, a kert gyönyörű és olyan jó hazajönni a latyakos, mocskos városból. Infantilis barátnőtöknek ennyi elég is. Szívbajhozó, szaros kutya is nagyon élvezi, én meg nem tudok rá haragudni a tegnapi miatt. Pedig nem sok kellett volna hozzá, hogy az úton valami el ne csapja. De akkor nem hallgatott senkire, csak ment a farka után. A kis hülye. És ha nem találom meg őket? Alhatott volna ebben a hóesésben a parkban, egy bokor alatt. Én meg hétszentség, hogy nem aludtam volna egy percet sem. Most meg itt pislog a gyönyörű barna szemével a kanapéról, miután jól kijátszotta magát a puha hóban.
Teljesen elvesztettem az időérzékemet, nincs itt Kiskölök, azt sem tudom, milyen nap van, mert nem kell a programjaihoz igazodnom. Írta, hogy ott 30 centi hó esett. Csak lavina ne legyen belőle!
Amúgy, teljesen egyetértek veletek! Bennem is felmerült már, hogy ezek a kölkök 20-24 éves korukra annyit éltek, mint mi 40 alatt se. Hiába na, modern világ, az italunk Pepsi, nyelveket kell tanulni és minden mást az életre kell bízni. Állítólag az a legjobb tanító. Hol voltam én 17 évesen már többször a szüleim nélkül külföldön, autóvezetés, éjjel kavarodnak haza…? Ezek meg elmennek a nagyvilágba, kipróbálják magukat egy csomó dologban, és alapvetően nem is értem hogy csinálják, mert nekik is csak 24 órából áll egy nap.
Gyurma már két napja járja a fősulit a beiratkozás miatt, de még mindig nem sikerült elintéznie. Tiszta diliház. Tegnap éppen abba kötöttek bele, hogy nem írta rá a papírra a bankszámlaszámát. Hiába mondta, hogy nem változott, a gépből nézzék meg és írják rá, azt nem lehet. Jöjjön holnap és otthon írja rá. Anyám! Bonyolultabb az egész rendszer, mint a tantárgyak. Vagy csak akik üzemeltetik. L
***
Február 5.
Cili! A kutyák utáni futás nem egyszerűen sport volt, ilyen szar érzésem már régen volt. Pillanatok alatt lepergett előttem minden rossz, ami történhet vele/velük. Többek között az is, hogy a Morc is a kerekek alatt fogja végezni, mint a Buksi. Annyira megkönnyebbültem, amikor meglett, sírni tudtam volna. Nem jó ennyire kötődni egy állathoz, hiszen előbb-utóbb „elveszti” az ember, de mit csináljak, ha tényleg családtaggá vált. Talán ha nem lenne olyan fenekedbebújós-fajta, másként éreznék, de így alakult.
Hát, szerintem a nagy magyar oktatásügy úgy van elcseszve, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. Állandóan arról dumálnak, hogy mennyi felesleges dolgot tanulnak és ezen változtatni kell, de a dumán kívül nincs érdemi változás. Kérdem én, mi értelme ennyi fizikának a gazdasági karon? Az általános műveltséghez szükséges dolgokat a középiskolában már vették, most csak az idejük és az energiájukat pocsékolják. Ahelyett, hogy ezt az időt is az olyan tárgyakra fordítanák, amikből diplomázni fognak. Ne adj isten, esetleg nyelvre!
***
Február 7.
Tegnap nagy botrány volt nálunk. Nincs itthon Kiskölök, így aztán neveltük a nagyot. Valahogy most kulmináltak az események és tegnap robbant a bomba. Mert ugyan tényleg nem életbevágó dolog ez a bukás, hiszen folytathatja a tanulást, „csak” éppen emiatt össze-vissza csúszkálnak a dolgai. De a fene egye meg! Ennél azért többre lenne képes, ha egy kicsit a tanulással is foglalkozna. Na, ez jött ki tegnap belőlünk az apjával. Teljesen meg volt lepődve, hogy neki itt nemcsak jogai, hanem kötelességei is lennének. Olyan apróságok, hogy neki is szabad levinni a kutyát, a szemetet, elugrani a boltba, megfogni a porszívót legalább a saját szobájában, és a programjairól előre tájékoztatni, nem utólag. Biztos volt már nálatok is, hogy semmiségen borult a bili. Végül is regisztrációs hét van, nincs tanítás, nem gond, ha későn fekszik. Csak valahogy a kommunikáció teljes hiánya miatt mégis az lett. Mára nagy nehezen megnyugodott mindenki, visszaállt az élet a normális kerékvágásba, de nekem még nyomja a lelkemet, az az igazság.
***
Február 13.
Kedd este iskolaszéki ülésre megyek. Na, ez egy dili. Direkt nem vállaltam semmi ilyesmit, max. arra tudtak rávenni, hogy legyek az osztálypénz őrzője, aztán valahol mégis behúztak a csőbe, mehetek megint „székelni” J Ezt csináltam az általánosban majd tíz évig. Meglehetősen elegem volt belőle. Osztálypénz ügyben azt már nem is mondom, hogy valahol lógok kétezer forinttal, nem tudok rájönni, hogy mi a gubanc, így aztán az is az én saram. Még jó, hogy vállaltam. L
Ma reggel leszedtem az utolsó karácsonyi dekorációkat is. Szinte „észrevétlenül” megbújt még két girland a konyhában a karnison meg azon a kéményszerű építményen. Jöhet a tavasz. Szerintem a hó is azért esett, mert ezek még fennmaradtak.
***
Február 16.
Vagy olvastátok a Terézanyut, vagy hallottatok róla. Eddig szinte biztos. Volt rá egy válasz: Nőt akarok, azaz válasz Terézanyunak címmel. Ezt is überelték a témában a Terézapu beájulna, avagy állítsátok meg a szőke nőket címmel. Mostanáig nem sikerült rávetődnöm, de ma érte nyúltam és ezt nem kellett volna. Azóta ugyanis egyfolytában hangosan röhögök, ami nem vet túl jó fényt rám a családban, illetve a tömegközlekedési eszközökön. A legképtelenebb helyeken nem tudok uralkodni magamon és hangosan felrötyögök.
Egyébként a vasárnap reggeli hóesésről nem tehetek, megállt a kiskanál a számban, amikor reggeli közben kinéztem az ablakon és láttam, hogy szakad a hó. Szerencsére nem volt komoly, de azért vártam, hogy kapok egy-két seggberúgást e-mailben. J
A nagymamás etetés miatt megértem a mérgeteket, de az az igazság, hogy szerintem ez egy genetikai gubanc a nőknél, hogyha jön valaki, akit szívesen látunk, azonnal elkezdjük etetni.
Valentin nap - Gyurma gondolt rám is, egészen meghatott. Apjukat figyelmeztettem, hogy ne édességben, likőrben gondolkodjon, hanem valami cserepesben, de valamit félreérthetett, mert arckrémet vett. J
Niki! Megkaptam a Nők lapja ráktálas képeslapját. Szégyeld magad! A nyálam ráfolyt a klaviatúrára.
***
Február 18.
Márti… – Felmentem. Vittem cappuccinot, sütit és hozzá tejet is, mert nem emlékeztem, hogy mennyire tejesek. Ez valahogy megalapozta a jó hangulatot, mert már az előszobában jót röhögtünk a bevásárlásomon. Meglepően oldott volt a hangulat. Náthás volt és köhögött. Mondta is, hogy a főnöke hazaküldte korábban, hogy kúrálja magát. A náthát egyébként nem csodálom, mert egyfolytában bagózik, viszont nem akarja, hogy a lakás büdös legyen, így az erkélyajtó állandóan nyitva. Én is kaptam egy kis takarót, aztán egy nagyobbat, végül a gyerekek rám borítottak egy harmadikat is, mert már kékült a szám széle. J A téma nagyrészt a tanulásról szólt, teljesen be van lelkesedve. Most már a család is teljesen idomult az elvárásaihoz, este nyolc után kuss mindenkinek, akkor ül le tanulni. Hogy ez hosszú távon hova vezet, abba most ne menjünk bele, de pillanatnyilag működik a rendszer. Mindannyiunkat tanulásra bíztat, mert a jövő mindenki számára elég bizonytalan és tanulás, állandó továbbképzés nélkül egyre kevésbé boldogulhatunk. Úgy ültem ott, mint a hülye gyerek, akit éppen kioszt az anyja.
Egyébként bármilyen jó is volt a hangulat, most már tényleg nem tudom, hogy a hidegtől voltam összedermedve nála vagy egy belső idegesség volt bennem és attól voltam olyan „fázós”. Tudjátok, hogy szinte féltem felmenni, ehhez képest jól sikerült, de minden igyekezetem ellenére az járt közben a fejemben, hogy de szar szitu ez, amikor én vigyázok a számra, hogy miket mondok el, meg gondolom ő is kontroll alatt tartotta magát. Szóval, barátnők nem így dumcsiznak.
Most be kell fejezzem, mert megyek a kórházba, a kicsinek a kardiológiai papírjait kell intézni, a nagynak meg igazolást kell kérni az allergológián, hogy még mindig nem bírja, ha nő a fű.
***
Február 20.
Ember tervez, gyermekei végeznek … Éjjel órákon át azzal küzdöttem, hogy a nagyi lázát lenyomjam. Este már panaszkodott, hogy nem jó a közérzete, fogtam a homlokát, nyakát, nem lázas. . Gyanúsan korán elment aludni. Hajnalban arra ébredtem, hogy a fürdőszobában bóklászik. Nézem a homlokát, nem meleg. Pólója alá nyúlok, tüzel a teste, 39,2. Borogatások kézen, lábon, nyakon, vizes törölköző a testén, benne meg az Algopyrin. A priznic végül is segített, de szegény nagyon kivolt. Persze a suliban most lenne a legsűrűbb napja. Majd hozom-viszem, hogy legalább az aláírása meglegyen, meg orvoshoz úgyis vinni kell. Kiskölök már javul. Éppen időszerű volt, hogy helyette valakit ápolni kelljen.
***
Február 21.
Tegnap megérkezett a TV Shopból megrendelt palacsintasütő. Biztos láttátok már a reklámját. Nagyon guszta darabokat lehet vele elkövetni, bár, nekünk még egy sem sikerült. Meglepő módon párom lelkesült be rá, azóta is fogja a fejét, hogy lehetett így elvinni az erdőbe. Már ott beteg a dolog, hogy az alaptésztát kb. féléves mennyiségben kell a recept szerint legyártani és a hűtőben tárolni. Ha esetleg reggel-délben-este ezt szándékozna enni a család. Már a fogalmazástól a falnak megyek, mert magyarázza már meg nekem valaki, milyen a „vattacukorszerű” tészta?
Ki is juttatta eszembe a „Hurrá, nyaralunk 2001.” című írásomat? Mindegy, de ma megkapjátok, olvasgathatjátok. Ahogy átnéztem, rettentően sajnáltam, hogy tavaly nem születtek meg a Hurrá, telelünk; illetve a Hurrá, együtt voltunk Olaszban c. remekek. J
Fiúkkal ismét mérgesedik a helyzet, csak ideig-óráig hat a lebaltázás. Már megint érik a házi balhé. Kistesó valószínűleg a szerdai rutinvizsgája miatt ilyen lökött. Nagyon tart tőle, ami érthető, mert az oktató már megdicsérte, hogy ilyen gyenge kezdője mostanában nem volt.
***
Február 26.
Van valami ötletetek vacsorára, mert már nagyon unom a csirkét mindenféle feldolgozásban? Egyébként tele vagyok tettvággyal, igaz, nem nagyon mozdulok rá a saját ötleteimre. J De érezhetően jön a tavasz, mert állandóan ablakpucoláson és függönymosáson jár az agyam. Tegnap elpakoltam egy nagy rakás apró bizbaszt (ami egy hét múlva biztos, hogy visszakerül a helyére), próbálok lomtalanítani, virágföldet akarok venni, szóval jön a TAVASZ, akkor is, ha pillanatnyilag még befagy a fenekem. Az ablakot még nem kapkodom el, hiszen odakint zergekergető hideg van, de a függönyt végül kimostam, mert annyi por volt benne, csoda hogy nem kaptunk szilikózist. Innentől fogva végre volt értelme a portörlésnek is. Még a szekrények tetejére is eljutottam, amit pedig nem nagyon szoktam erőltetni. Most olyan friss szaga van a lakásnak, de lelki szemeimmel már látom, hogy holnapra nyoma sem lesz ennek a frissességnek.
Gyurma közben elment a jegyzetboltba meg betűsablont hajkurászni. Aztán az első helyről fel is hívott, hogy a bolt megszűnt, neki tele a hócipője az egésszel, szerintem holnap vehetem én a nyakamba a várost.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése