Szombaton a Dyslexiás Gyermekekért Egyesület összejövetelén voltam. 13 éve alapítottuk meg szerény személyem közreműködésével és most az egyik logopédusnál volt az összejövetel. Amin – mint később kiderült – voltak a nemzetközi szervezettől is, dánok, svédek, szlovének is, úgyhogy elég izgalmasra sikeredett. Az mondjuk elég elkeserítő, hogy az elmúlt 13 évben semmit nem javult ennek a problémának a kezelése, apró helyi kezdeményezések vannak, de központilag ugyanúgy tojnak az egészre, mint régen. Ezzel szemben a dánok olyanokat meséltek a hazai viszonyaikról… Andersen se tudott volna szebbet. Nekünk speciel óriási szerencsénk volt, hogy mind a két gyerek még az óvodában részesült prevencióban, ráadásul remek szakemberek által. Ennek ellenére mindkettőnél megmaradt, hogy csak a kikerülhetetlen olvasnivalókkal kezdenek. Nem véletlenül kellett nekem is a kezük alá dolgoznom az olvasmányok feldolgozásánál. Ezen a találkozón meggyőztek arról, hogy emiatt nem kell lelkiismeretfurdalást éreznem. Teljesen természetes, hogy megpróbálunk a gyerekeinknek segíteni, ha már az oktatásügy nem teszi.
***
Április 17.
Teljesen kiment a fejemből, hogy ma kell a gyerekkel sorozásra menni. Még jó, hogy a hajnali kuka-kihúzkodásnál beugrott, hogy ez a mai program. Csakhogy… a gyerek nem volt kellőképpen felkészítve rá. Első szüneti nap, mindenki azt hitte, hű, mekkorát fogunk lapítani reggel. Erre ugyanolyan korán kellett felkelni és menni katonáékhoz. Morgott, szentségelt, meg leginkább nem akart indulni, hiába mondogattuk, hogy ez nem szabadonválasztott program. Nagy nehezen elmentünk. Hát, sok érdekes arc jött össze. Volt olyan srác is, akinek tényleg már csak a mankó hiányzott a hóna alól. Tudjátok, olyan dongalábú fiú. Szegénynek tiszta ciki volt a helyzet. Nem is tudom, miért nincsenek ilyenre tekintettel.
A végeredmény fél 11-kor lett meg, addig intelligencia és pszichológiai tesztet töltöttek ki, meg beszélgettek az orvossal. Legalábbis a gyereket nem vizsgálta meg senki. Kérték az orvosi papírjait, az eredetieket is, aztán kiderült, hogy az orvos ismeri azt a kardiológust, akihez járunk, erről elbeszélgettek egy kicsit. Végül kapott egy papírt, hogy alkalmatlan és a jövőben nem is fogják többet zargatni.
Mindenesetre azt mondta, első este meghülyült volna pár pasitól, ha ez rendes bevonulás lett volna. Két szimpatikus arcot talált az egész mezőnyben. Ismerőst meg egyet sem. Ezt se értettük, mert az osztálytársai között majdnem az összes fiú évvesztes és egyedül ő kapott csak sorozópapírt. Azt már meg sem említem, hogy még a bátyja sem volt sorozáson.
Azt mondja, majdnem mindenki vitt magával ilyen-olyan papírt, hogy ő most ezért vagy azért nem akarna katona lenni. Neki mindenesetre nem okozott lelki törést az alkalmatlanság, inkább megnyugodott tőle. Érdekes, hogy az apja meg a nagyapja meg erősnek tartják ezt a megfogalmazást, mint akiknek ez egy apró kudarc. Mégis csak férfi! J
***
Április 23.
Gyorsan pötyögök csak pár sort, mert idebent ez elég drága mulatság, otthon viszont meghalt az internet. Valaki küldött egy jó kis vírust, ami a programokat békén hagyja, viszont az internetet kicsinálja. Ebből kifolyólag feketebetűs lett a húsvét, a fiúk 3 napig a gépet buzulták. Még ma sincs készen, pedig már formattálták a C-t is, de egy csomó visszatelepítésnél a kuplerájukból kifolyólag nincsenek meg a szükséges szoftverek. Sűrű anyázások és éjszakába nyúló gépezések zajlanak, én meg csendben sunyítok a kanapén és olvasgatok, mert ilyenkor úgysem lehet velük értelmesen beszélni, okoskodni meg főleg nem.
***
Április 29.
Kaptam két könyvet, egy temetőkről szóló sorozat elkészült köteteit. Eddig a Mező Imre úti és a Farkasréti jelent meg. Bármilyen morbid dolog, én szeretek temetőkben nézelődni. Sok érdekes sírkövet lát az ember, meg van abban valami torokszorító, amikor Arany János sírja előtt áll az ember lánya.
Tegnap voltam spirálozni… hát, lányok… vagy a dolog lesz egyre kellemetlenebb, vagy a dokinak nem volt jó napja sem most, sem a levételkor, de én nem emlékeztem, hogy ez ennyire szar érzés (pedig már egy párszor átestem rajta). Szó szerint kapartam magam alatt a széket. De valami nem mehetett simán, mert eddig például nem írt fel nekem antibiotikumot sem, most meg egy levél Doxicyclint is be kell kapkodjak. Ő nem mondta, hogy miért, én pedig annyira elgyötört voltam, hogy nem kérdeztem rá. Most már nem fáj és nem is görcsölök, de tegnap nagyon remegett a lábam még hazafelé is. A patikában kérdezték is, hogy nem vagyok rosszul, mert olyan sápadt vagyok? Aztán gyorsan meg is diagnosztizáltak, hogy biztosan ettől az őrült melegtől.
Görkoris téma ismerős, mi is nagyon akartuk, hogy a két gyerek korizzon, pedig mi is csak jégen tudunk, ott se vagyunk bajnokok. Gyurma elég béna maradt hozzá, a kicsi meg átment agresszív korisba, tudjátok, ugrás, csúszás, ilyenek. A frász tört ki, arról nem is beszélve, hogy ahhoz spéci görkori kell. Plusz mindig vártam, mikor szakad a nyakunkba egy feljelentés, hogy a kölykök tönkretettek egy lépcsőt vagy díszkutat, mert ugye a márványos, műköves dolgokon jobban lehet csúszni. Főleg ha egy kis gyertyával is átviaszolták. Az első spéci korit a haverjától vette, aki szerintem az évszázad üzletét csinálta azzal a leharcolt darabbal. Aztán amikor már jobban ment neki, persze újat kellett venni, amit 40 ezer pénzért meg is tettünk. Ezután kb. 2 hónappal a gyerek rájött, hogy ez mégsem az ő világa (a haverja is abbahagyta a deszkázást). A korit persze nem lehet árán eladni, a ruhatárát viszont megint le lehet cserélni, bár ez utóbbit kivételesen nem is bánom, mert nagyon utáltam a trottyos gatyákat meg palacsintasütő-szerű cipőket. Szóval, ne nagyon erőltesd a görkorit, hacsak biztos nem vagy benne, hogy ura tudsz maradni a helyzetnek. J A bicigli jó, persze ott is lesz ok, hogy a frász törjön, amikor felmennek a Normafához vagy bejelentkeznek egy bringa-túrára, de az valahogy mégis normálisabb. Ilyen alapon féltheti az ember már azért is, ha kilép az utcára, lásd a pofon a kertek alatt egy szaros telefonért.
***
Május 15.
Gyurma… hát, az Gyurma. Tegnap megint harcoltunk egy sort. Mire ma a következő üzenetet hagyta az asztalon:
„ 9-10 matek Péterrel, 10-11 fizikáztam, 11-12 edzésre mentem, 12-egész nap szeretlek Anyu”
Most itt ülök egészen meghatódva, pedig tegnap szívesen bemostam volna neki.
***
Május 22.
Tegnap voltam Bálinton kiskutya nézőben. Képzeljetek el egy skót juhászt, Lassiet 7 hetesnek, nagyon picinek és nagyon bolyhosnak, de teljesen rókaképűnek. Akkora volt az egész, mint a papucsom. A legnagyobb égzengésben is kint alszik a tornácon egy összecsukható dobozban, ami pillanatnyilag a kutyaházat helyettesíti. Egy kis vadóc, bár már rengeteg szabállyal tisztában van, hova lehet menni a kertben és hova nem, ilyenek. Posványpataki Bumeráng a neve, röviden Bumer. Az is hülye volt, aki ilyen nevet adott neki, de ettől még szép nagy kutya lehet belőle. J
Cili! Miért éppen egy Bon Jovi koncerten kell a fiadnak pakolni? Most aztán irigykedek, hogy itt a szomszédban énekel a fiú. Bezzeg hozzánk nem jön, amióta a legutóbbi koncertjére nem vitt ki a párom valami hülye focimeccs miatt.
***
Május 28.
Azért ez nem semmi! Nem tudom, hol vagytok éppen, „remélhetőleg” még dolgoztok, mert odakint elszabadultak az elemek. Jégeső szakad, dörög, villámlik, és én úgy írom ezt a pár sort, hogy a közel 40 kilós kutya az ölemben ül, közben a szíve majd kiesik; itt fog infarktust kapni az ölemben. Ahogy öregszik, egyre rosszabbul viseli az elemek és a pirotechnikusok tombolását. Most már kezd engem is bosszantani, hogy egyszerűen nem hagyja magát megnyugtatni, pedig eddig én voltam a biztos pont az életében, aki nem cseszte le minden hisztiért. Ez a kis hülye ettől őszül meg teljesen. Én meg tőle.
Egyébként van Isten! Gyurmának sikerült a matek. Az öccse is itt tépi a pici felzselézett haját, mert éppen a záródolgozat előtt olyan témába mentek bele, amihez baromira nem konyít. Este 8-kor jön hozzá a matek tanár, hogy a holnapi dolgozat előtt még megvilágosodjon. Azért érdekelne, ha az osztály két legjobb tanulója itt anyázik, mit csinálnak a többiek? A Botinak se megy az anyag. Ez is érdekes, hogy ezek mindig egyszerre tudnak vagy nem tudnak valamit. Olyan nincs, hogy az egyik magyarázna a másiknak. Nekem meg takarítani kéne, mert porcicák rohangálnak a könnyű szellőben, de persze tilos a hangoskodás, meg úgy nagyjából még a fizikai jelenlét is.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése