Holnap utazunk! Vár Ausztria! Gyerekekre az anyuékat ráuszítottam. Valaki figyeljen rájuk, hogy mennek-e rendesen suliba, meg ne éjszakázzanak, meg ne költözzenek lányos házakhoz, meg azok se ide… szóval,ilyenek. Meg valakinek etetnie is kell a lusta bandát. Kíváncsi vagyok, mikor tudok már úgy elmenni nélkülük valahová, hogy az agyam nem jár állandóan náluk. Talán ha majd megnősülnek, bár, akkor meg lesz más, amin agyalhat egy anyós. Gondolom.
***
Március 11.
Nemsokára írok bővebben, csak a mai nap annyira leamortizálta az agyam, hogy legszívesebben fordulnék is vissza a gyönyörű nyugodt, havas Ausztriába. Ennyi mísz, önző, hülye embert, mint itt Budapesten, teljesen depis lesz tőlük az ember lánya, főleg, ha ilyen kipihenten letámadják.
***
Március 16.
Tegnap elég csúnyán sikerült összekapnom Gáborral, bár, ha egészen őszinte akarok lenni, csak én ordítoztam magamból kikelve, ő nem nagyon volt ebben partner. Aztán elmentem a kutyával sétálni egy jó órát, de ez se volt tökéletes, mert szívem szerint bőgni szerettem volna, azt meg a nyílt utcán nem lehetett. Hazafelé kitaláltam, hogy kimegyek Bálintra a temetőbe, ott a nagyiék sírjánál biztosan nem zavar senki, de aztán ebből sem lett semmi. Tele a hócipőm az egész családdal. Vasárnap itt volt a családi ebéd, az anyu beszólt valamit anyósnak, amit akkor észre sem vettünk, aztán kedden hívta a Gábor az anyját, ebédeljen velünk, erre az volt az első kérdés, hogy az anyuék is itt lesznek-e, mert akkor inkább nem. De aztán akkor sem, amikor kiderült, csak magunkban leszünk.
Most meg itt ülök és nem tudom, hogy az én uram tényleg meggondolta magát a festéssel kapcsolatban, vagy csak nem akar rágondolni. Mindenesetre még egyszer nem hozom szóba, a veszekedés is innen indult. Nem is ragozom, most már talán nem is tudnám visszaadni a dolog mélységeit, valószínűleg én dramatizáltam túl a helyzetet. Mint mindig.
***
Március 18.
Szerdán moziba megyek! Ha kell, egyedül, de akkor is. Az Operaház fantomját akkor sem fogom kihagyni, ha a tegnapi Népszabadságban valami kritikuscsaj a földig lealázta. Merthogy szerinte ez a történet most egy „buta szerelmi történetté” lett lealacsonyítva, pedig eredetileg az író isten tudja, micsoda magasságokban gondolkodott. És akkor mi van? A múltkori Nők lapjában benne volt a főszereplő fiú (Gerard Butler), tényleg túl jóképű és fiatal, de hát kinek fáj ez? Muszáj mindig valami ősrémséget nézni és rettegni? Nekem a borzongás is éppen elég, és ha ez a főszereplő csodás kék szemétől jön, hát, az se baj J
A festő egyébként tegnap volt nálunk, felmérte a kéglit, remélem, nem kell majd bankot rabolnunk a fizetéshez. Viszont már előre kész vagyok, hogy a bútorokat (meg ami bennük van) hogyan pakolom össze a munka idejére.
***
Március 25.
Tegnap voltunk a borvacsorán. Családilag. Mind a két fiú eljött, a lányok kivételesen nem, amit most annyira nem is sajnáltam, jó volt a kölykökkel végre magunkban. Bort csak mi ketten ittunk, illetve a kicsi belenyalt az enyémbe, pusztán szakmailag, persze J Gyurma a nagyon hagyományos gyomrával mindent megevett, bár a polipdarabkákat kiszedegette a tenger gyümölcseiből. Azzal az eggyel úgy volt, hogy az már aztán tényleg sok. A hideg pisztáciakrémlevest viszont megette, pedig azt még én is ott hagytam. Édes volt a gyerek képe, amikor letették elé a világoszöld színű levest egy kis tejszínhabbal a tetején. Ez zöld! Meg hideg is. És tejszínhab van a tetején? – mondta megdöbbent képpel, de aztán hősiesen nekikezdett, mondván, ha ki van fizetve, megeszi, ha addig él is. A báránypörköltnél megint előhozta a nagyapját, hogy bezzeg az ő pörköltje, az igen … de ez… De azért aztán a tányért is kitörölgette. Itthon évek óta nem lehet csirkecombot sütni, mert ő nyeles húst nem eszik, csak szelet húsokat, főleg csirkét. Na, a kacsacomb azért lecsúszott. A legjobban a diófelfújt tetszett neki, ami szerintem simán egy bögrés-recept, amibe egy kicsit sok diót öntöttek. Ezt még le is csurgatták csokoládéval, megszórták porcukorral, és a tányérra fektettek egy villát, azt leszórták kakaóval, aztán elvették a villát, ott maradt a dekoráció. Ez nagyon tetszett, megint tanultam valamit J De a legklasszabb az volt az estében, hogy egész idő alatt egymás mellett ült a két lakli, nem izélgették egymást, sőt… A bejáratnál a Gyurma szerzett valami újságot, amiben keresztrejtvény is volt, és amikor nagyon unatkoztak, vagy éppen nem beszélgettünk valamiről, akkor azt fejtegették összedugott fejjel. Annyira idilli volt a kép, Gáborral alig tudtunk betelni vele. Itthon bezzeg állandóan megy a szurkapiszka, meg a beszólogatás. Sajnos az este végén nem mi nyertük a kisorsolt borokat, pedig már fogalmaztam fejben, hogy ott mindenki előtt elmondom, amikor átveszem, hogy Gábornak vasárnap lesz a születésnapja és feltétlenül ezzel fogunk rá koccintani. Hát, nem ezzel fogunk L
***
Március 31.
Mi aztán tudunk szervezni! Hétfőn kezdik a festést. Erre hirtelen megérkezett az ablakcserés ember ajánlata is. Meglepően reálisnak tűnik, szóval a festés után alighanem szét is kapják a lakást. Így kell ezt! A festés előtt meg még nagy családi vendégeskedés is lesz, kb. 20 emberrel, mert ugye erre sem találtunk jobb időpontot. De majd a lakást is kapjam szét időben. Klassz hétvégénk lesz, már látom.
***
Április 7.
Előkevertem a gépet a leplek alól, mert ne féltsétek a fiúkat, ők nem voltak gép nélkül, csak én lejsztoltam egész nap. Hihetetlen, mekkora meló ez a festés és a pakolás. Valahogy legutóbb nem tűnt ekkorának, igaz, az kb. 8 éve volt, mert a festők szerint a kutya még kiskutya volt. Viszont az ember nagyon ért a dolgához, első nap a hálószoba és a konyha is fullra elkészült, második nap a nagyszoba, ami ugyebár tényleg nagy. A pakolásban is segítettek, nem egyedül kellett például a franciaágyat kivonszolnom a nappaliba, amit szerintem meg se tudtam volna tenni, bár próbálkoztam. Szerencsére megsajnáltak. Az átrendezés is alakulgat már, kiskölök zuga a mi szobánkban egész normálisan fog kinézni, mi sem leszünk nagyon szem előtt a nappaliban. Ezt én már évekkel ezelőtt megcsináltam volna, Gábor nem tudta elképzelni a látványt, de egyelőre úgy érzi, meg tud barátkozni vele. Baleset is történt már. Az egyetlen kép, ami tetszik, (és aminek feltehetőleg értéke is van, illetve most már csak volt J )leesett a falról, rá a tv sarkára, persze kiszakította, Gábor restaurálgatta a vásznat is és a keretet is, bár, ettől egy igazi restaurátor alighanem szívrohamot kapna. Kiskölök szórakozik velem, hogy addig nem megy a hálóba, amíg ott nincs internet-hozzáférés, mert neki a sulihoz elengedhetetlen. Na ja, akinek meg egyáltalán nincs, az nem is jár suliba? Egyébként jókor mondja, mert a gépén kívül semmi nincs már a régi helyén. J Az Ikeában vettünk pár dolgot, bambuszredőnyöket, puha függönyöket, fiókos szekrénykét, ezektől egész otthonos már a kuckó. A kinyitott kanapé franciaágyként funkcionál, leopárdpöttyös takaróval letakarva, tök jól illeszkedik az Afrika-stíljéhez. Gyurma titkon bekolbászolt hozzá, hümmögött egy sort, aztán nagy kegyesen beleegyezett, hogy akkor most már az ő szobáját is rendbe kaphatjuk.
***
Április 19.
Hétvégén elbontottuk Gyurma szobájában a gipszkartonfalat. Hát, azt az apu olyan bombabiztosra megcsinálta annak idején, hogy a ház ledőlt volna mellőle, de az aztán nem. Gyurma a végén eléggé ráizgult a dologra, segített a bontásban is, de főleg az anyagok padlásra való felhurcolásában. Mert persze, jó lesz az még valamire. Hogy mire, azt senki nem tudja. Még. A festést Gábor lerendezte, én rendezgettem, aztán az összkép egészen pofás lett. Ő is kapott pár dolgot az Ikeából, a hétvégére pedig már meg is szervezett egy szobaavató bulit a haverokkal. Aranyos. Kiskölök meg most irigykedik egy kicsit, hogy Gyurma azért mégis teljesen szeparált, az övé nem annyira, de remélem, hamar megnyugszik, mert ennél többet nem tudunk tenni a dolog érdekében. És ha azt nézzük, mi vagyunk a leginkább szem előtt, de ez őt nem vigasztalja.
Vasárnap névnapi ebéd volt Dórival, anyóssal, sőt Gábor egyik unokatestvérével is súlyosbítva, aki most anyósnál lakik pár napig. Anyós meg sopánkodott egy kört, hogy itt még ilyen kupi van, ő azt hitte, eldicsekedhet a Gabónak, milyen elegáns lett a lakás megint. Az fel sem merült a pici fejében, ha nem főznék éppen 9 emberre, akkor a szobát gányolhatnám és hamarabb rend lenne. Mindegy, már fel sem veszem, ahogy azt sem, hogy a karton vizünket elvitte, mert a Gabó kocsival van, nem kell cipelnie. Máskor is mi visszük, mellesleg. Gyurma mondta is neki, hogy mama, azért az anyunak rosszul esett, hogy egész héten, amíg a festők itt voltak, fel se hívtál minket, hogy hogy halad a munka. Erre a válasz: nem akart zavarni. Mire a gyerek: nem is zavarni kellett volna, hanem inkább segíteni, esetleg. Ez meg nem kritikaként fogta fel, hanem jópofa viccnek; a nagy hahotázás közben majd leesett a székről. De csak majdnem. Na mindegy, mint mondtam, alanyi jogon szeretjük őt.
***
Április 25.
Na, ugye, hogy megmondtam, vagy megmondtam? Lassan, de biztosan Ti is beleléptek abba a korba, amikor vagy csak a gyerek adja úgy elő a dolgokat, vagy tényleg azt hiszi az iskola, hogy manapság a számítógép, internetkapcsolat minden háztartásban ott van, mint a klotyó. Persze, a suliban megy a ködösítés, hogy ők arra gondoltak, hogy akinek nincs, az menjen be a suli könyvtárába, géptermébe, akárhová, ott is meg lehet csinálni, de azért az egy cseppet macerásabb, mint otthon anyuci szárnyai alatt, mögött vagy csak lazán anyuci szárnyaival. Szerintem nyugodtan lehet neki intenzíven segíteni, ami persze azt is jelenti, lássa honnan, mit kell előszedni az ilyen feladatoknál. Ez is nagy segítség. Aztán idővel majd rászokik, hogy egyedül is boldoguljon. Ti is tudjátok, mit szöszölök a fiúknak, de azért most már nagyon önállóak is tudnak lenni. Sokszor azt sem tudom, mi volt a feladat, amire az aktuális jegyet hozzák. Meg hát zh-zni se mehetek helyettük. Kiskölök meg totál mélyvíz, mert angolul még csodálkozni is alig tudok, nemhogy megírni helyette. Persze, az anyaggyűjtésben segítek, de hát egy miniszternek is a keze alá dolgoznak. J
***
Április 29.
Nórám! csak bátran, bármikor kérdezz kutya-témában. Szakértek én neked goldent, állatorvos nem mondana neked erről a témáról ennyit. De komolyan, bármikor már az udvariatlanság határáig (és azon túl) tudok a témáról dumálni, akkor is, ha nem konkrétan Morcról kell. És én is elrohantam a Kutya újságot megvenni, ha már goldenes az aktuális szám, erről mégsem maradhatok le. Már csak a szakmai továbbképzés miatt sem J Kutya ügyben továbbra is nyitva a fülünk, Csabi is rajta van a témán, kiabál, ha lát valami igéretest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése