Valamelyik este megcsináltam a Stahl-féle spagettit. Nagy sikerem volt vele, így aztán ajánlom a receptet: A lényege, hogy hámozott paradicsomkonzerv kell hozzá, kettő és egy nagy fej fokhagyma. A fokhagymát felaprítod, összenyomod (mindegy). Picit olívaolajon megfuttatod, rá a paradicsomkonzerv és olaszos fűszerek (bazsalikom, oregáno meg amit még ebben a műfajban találsz) meg egy kis durvára darált borskeverék. Jól összerottyantod (magad), esetleg turmixszal a nagyobb darabokat is eldolgozod, aztán mehet rá a kifőtt spagettire. Mehet rá egy kis reszelt sajt és istenien fogsz még másnap is büfögni a rengeteg fokhagymától, de az íze csodás.
Cilim! Ez őszi lustaság, akarom mondani, fáradtság. Én is ebben szenvedek. Mindenképpen jó gyógymód az illatos gyertya, meg a könyv, csak nem a lustizás ellen. Iszol hozzá egy illatos teát, hallgatsz valami jó kis háttérzenét, nos szerintem ez NEKÜNK mindenképpen jót tenne. A többiek is találják meg a nekik jót. Itt most a családra gondoltam. A baj csak az, hogy a nekik jóban valahogy nekünk is benne kell lenni, mert különben nekik máris nem jó. Világos?
Na, ma hazahoztam az Öltönyt! Kiskölök azonnal bele is bújt és csodák csodája, a bordó inggel egyáltalán nem gyászos az összhatás, sőt, kifejezetten elegáns. Holnap így vonul be a suliba, hadd lássanak csodát azok a pisisek. Mellesleg meg modelliskolába akar járni a picikém. Na, erre intettem be végleg, hogy előbb tán tudjuk le az érettségit, meg a felvételit, aztán oda megy, ahova akar. Most meg van hülyülve, hogy ha a Dombi Zétény, akkor ő is. Mondjuk, azért a Dombi Zétény felsőtestét bármikor elcserélném az övére, de az is igaz, hogy van köztük tíz év, még vele is történhetnek csodák.
Morc egyébként csak kamuzott, nincs is semmi baja, csak egy kis babázásra vágyott. Azt meg is kapta, de minek kellett ehhez hányni?
***
November 20.
Csináltam muffint barna cukorral. Meg kevertem bele egy kis fahéjat is, ettől is barna lett, meg olyan mézeskalács-illatú, de nem ez a lényeg… Kevertem a tésztába egy kis aszkorbinsavat (amit a kenyérsütés miatt tartok itthon és patikában szerezhető be), ettől meg olyan szellős, levegős lett, hogy csoda. Morc persze már az illattól odavolt, haspók. J
Másnap aztán mit olvasok az újságban: „…a szódabikarbóna meg a sütőpor azonnal működésbe lép, ha nedvességgel érintkezik, és ezerrel kezd el picike gázbuborékokat termelni a tésztában.” Ez már majdnem olyan, mint az aszkorbinsavas megoldás. Nagy szellemek, ha találkoznak. De majd kipróbálom így is.
***
December 2.
Tegnap a Király utcában bementem egy kis papírüzletbe. A nő éppen a járdát takarította és mondja nekem nem kicsit feldúlt hangon, hogy az összes rohadt kutyást ki kéne irtani. Hát, mondom, azért talán nem mindenkit. Miért? Láttam én már olyat, hogy valaki összeszedi a szart a büdös kutyája után? Hát, mondom, például én is, meg a környékünkön azért elég sokan. Igaz, hogy mi Budán lakunk, nem a VII. kerületben, ahol tényleg kriminálisak az állapotok. Viszont nálunk meg nincs az egész kerületben egy szemetes, amibe bele lehetne dobni, és így azért elég nehéz rászoktatni az embereket, hogy szedjék fel (aztán sétáljanak vele egy fél órát). Na mindegy, ettől se lettem jobb ember a szemében.
***
December 13.
Szalagavató. Pici fiúnk már a bevonulástól úgy pirult, mint egy rózsaszál. Aztán a szalagtűzéskor, amikor kint állt a rivaldafényben, na ott látszott csak igazán a lányos pír. Lányokon ruhák mindenféle árfekvésben, nagyestélyi a Monarchiából és házilag varrott kisfekete. Igazából az döntött, ki mennyire tudja viselni. Fiúk ugyebár a nagy közös megegyezés ellenére fele részben kékben, fele részben feketében. De legalább bordó ingben mindenki. Lányoknál abszolút nem derült ki, hogy a bordó a főszín, volt ott minden, mint a búcsúban. Osztályfőnökkel jóformán beszélő viszonyban sincsenek, ennek ellenére kapott egy gyönyörű orchidea-csokrot. Úgy fogta egész idő alatt, mint egy oltári szentséget. A másik osztály pedig nemes egyszerűséggel megfeledkezett az osztályfőnök csokráról. Cseppet kínos. Önkormányzati mufti beszédében kiemeli, hogy az ő fia is idejárt 20 évvel ezelőtt. Apróság, hogy a középiskola 9 éve létezik. Igazgatónő pedig simán elmondja a tavalyi beszédét, még az évszámot sem javítva ki benne. Mindenkinek feltűnik, hiszen tavaly ezek a gyerekek búcsúztatták a végzősöket. A 11. osztályosok viszont nagyon helyes műsort kerekítettek a Légy jó mindhalálig musical változatából. Kiosztottak a tanárok között is dalszövegeket és együtt énekelték a végzősöknek az egyik nagyon is idevágó dalt. Utána pedig minden végzős kapott egy szál rózsát. Ilyen eddig még sosem volt, most nagyot „ütött”, nemcsak a vendégek, de még a gyerekek is törölgették a szemüket, még a legelvetemültebbek is meghatódtak. A palotás után jött a lényeg, az osztálytáncok. Tibáék osztálya kezdte a bajor sörtánccal. Nagyon helyesek voltak. A lányokon a dirndli jobban állt, mint az estélyi, a fiúk pedig még sörhasat is tömtek maguknak a stüszivadász kalap mellé. A korsókban pedig természetesen igazi sör volt, amit lelkesen kortyolgattak is. A bések tangója kicsit lélektelenre sikerült. Olyan unottan adták elő, mintha hetek óta állandó programjuk lenne. Az előző vidámkodásnak tökéletes ellenpontja volt. Gyurma videózott, persze többnyire a lányok dekoltázsát, fenekét, de azért az öccsét is vette lelkiismeretesen. A szamba megint csak nagyszerűen sült el. A lányokon fűszoknya, a fiúk hawaii mintás ingekben, lennadrágokban. A mozgás talán nem volt tökéletes, de aki a nézőtéren ült, irigykedett, hogy nem vehet részt a fenti buliban. Végül jött a keringő. Az Anasztázia c. film egyik betétdalát választották, ami olyan zene, hogy nagyon jól érvényesült a lányok ruhája, mert valahogy állandóan selymes hullámzásban voltak, nem nagyon tört meg sehol az összkép. Tüneményesek voltak. A műsor után a szülők és gyerekek felmentek a kupolába, ahol a szülőket pezsgővel köszöntötték és természetesen a gyerekek megtáncoltatták először a szülőket, aztán később a vendégeket. Pici fiamtól még egy puszit is kaptam tánc közben a fejem búbjára. Teljesen odavoltam. Aztán persze le lettem cserélve jóval fiatalabbra. Minden barátnőjét táncba vitte, utána fotózkodtak is a szép szál legénnyel. Mi pedig hazamentünk, nassoltunk, nézegettük a friss fényképeket. Gyerekek hajnalig buliztak Óbudán.
***
December 16.
A héten nem tudom, mi bajom van, de olyan ingerült és kötözködő voltam még a párommal is, mint aki robbantani akar. Talán Józsi volt az oka, de szerencsére már kezdek visszatalálni önmagamhoz, még mielőtt valami nagyobb botrány lenne. Karácsonyi pénzeim még mindig az ablakban, talán pénteken már lesz valami, így aztán mehetek hétvégén a legnagyobb karácsonyi dzsumbujban. Uram szerint inkább hétfőn, de azt aztán már kikértem magamnak. Addigra lassan már az utcákat is szeretném elkerülni, nemhogy az utolsó pillanatban vásárolgatni. Szeretet ünnepe, na igen.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése