Uramisten, elröpültek a napok, hetek, ünnepek; és nem is leveleztünk! Na jó, itt gépmizéria forgott fenn, meg találkoztunk is, de azért az írás (és olvasás) azért már nagyon hiányzott. Szilveszterkor Mátyásföldre mentünk kutyástól, amitől már előre fáztam, mert Morc mindig nagy hisztit rendez durrogtatáskor. Aztán várakozáson felül jól sikerült. Már útközben durrogtattak, de az nem is érdekelte. Mondtam is, hogy na, akkor most egész Debrecenig megyünk meg vissza, és akkor szép, nyugodt szilveszterünk lesz. J
Gyurma teljesen váratlanul az anyuék melletti utcában töltötte a szilvesztert, összeismerkedett egy Krisztivel, akiről még nem sokat tudok, de Andinak alighanem annyi. Ennek ellenére még odaadta neki a Hans Habe könyvet, amit eredetileg a Nórának vettem (de neki megvolt), aztán az anyunak adtam (mert érdekelte a történet, de mégsem kötötte le). Andi teljesen odavolt, mert pont ez hiányzott a gyűjteményéből, így aztán a gyerek szerzett egy jó pontot, pedig már nem is akart.
Anyóst is lehozták a fiúk újévi ebédre, amit végig cikizett. Pezsgőt bontatott, amit aztán mégsem kért. Mi lesz az ebéd? – kérdezte. Mondom – lencse. Hát, reméli nem olyan, mint az övé, mert neki mindig különválik a héja meg a belseje. Mondom, ennek nem vált külön. Akkor megfőtt ez egyáltalán? Mondom, meg. És hogy csinálom? Elmesélem. Ötven jó tanácsa volt közben, hogy hogy kellett volna csinálni a régi receptek szerint. Persze, neki sose sikerül, de a tutit tudja. Egyébként nagyon finom lett, csak kicsit sok, mert két napig ettük. J Természetesen felhozta Anettkát, hogy néztük-e? Mondom, máskor se, miért éppen szilveszterkor tennénk. Hát, mert most szűztelenítették a barátnőjét a kamerák előtt! Mondom, MI VAN? Hát, hogy ő véletlenül (?!) odakapcsolt, amikor az aktus ment, de aztán nem is nézte végig, mert fúj… és különben is, ő csak a behatolásra, az első lökésre lett volna kíváncsi. ??? Eszem megáll, persze attól is, hogy lehet ilyesmit élő adásban adni?! Aztán kiderült, hogy ahol voltunk, ott is az asszony felhívta a papáját, hogy buékot mondjon neki, de a nagypapa csak hápogott a vonal túlsó végén, éppen ezt látta ő is a tv-n. Még jó, hogy nem kapott infarktust.
Gyurma ma vizsgázott fizikából. 5 körül lesz eredmény, de folyik a hátunkon a víz már most is. Gyereket se kell félteni, reggel már úgy stresszelt, hogy beállt a nyaka, nem tudta forgatni, csak nézett vele kicsit felfelé, ami írás közben egy csöppet kényelmetlen lehetett. Mondtam is neki, hogy a végén ezzel fogja felhívni magára a figyelmet, mert azt hiszik, puskázni akar. Ami mellesleg igaz, de tegnap ez még nem látszott rajta J
***
Január 9.
Állam koppant, ahogy olvasom, Nóra nekiugrott a kéglinek és tapétázik. Mi Gáborral egyszer próbáltuk (persze üvegszálas tapétával, ami kicsit bonyolultabb), naná, hogy majd beleőszültünk. Egyrészt a nagy belmagasság miatt, másrészt négy partvissal próbáltuk a plafonon fönntartani a tapétát, ami viszont nagyon nem akart ott maradni. Később már a vakolat sem. Ettől egy csöppet rusztikusra sikerült a mű. Még jó, hogy csak a sötét előszobára ugrottunk rá. Pedig a szakik hipp-hopp feldobták a nagyszobákra a tapétát, tehát nem lehet az olyan nagy ördöngősség. Szóval, ájultan olvasom, hogy a barátnőm meg egyedül is boldogul a dologgal.
Na, véget ért a matek korrepetálás, mehetek főzni. Jó kis frankfurti levest csinálok; már az első lépésnél eltoltam, remélem, az eredményt nem befolyásolja végzetesen a kezdés. Ugyanis a hagyma a rántásba kellett volna, én meg megpirítottam, aztán azon kezdtem főzni a trutyit. De a palacsintával majd jól elvonom a figyelmüket J
***
Január 16.
Gyerekek, ez a Napsütötte Toszkána tipikusan az a könyv, amit újra és újra előveszel, beleolvasgatsz, csak hogy aznap pár percig jobb legyen a lelkednek. Olvasom a könyvet, látom magam előtt a tájat, érzem a számban az ízeket, orromban az illatokat. Ott akarok lenni a zegzugos utcácskákon, fűszernövényeket szedni a kertben, aranyló barackok között válogatni a piacon. Szóval, Toszkána felkerült azoknak a helyeknek a listájára, amiket még közelről meg kell nézzek, mielőtt meghalok. Minél előbb! Mármint megnézni. J Annyira távol van minden rohanástól ez a vidék, beleszerettem. Már a neve is a háznak, ahol lakik: Bramasole, magyarul Napra vágyó. Mint én. Mint mi.
***
Január 21.
Megvan!!! Mármint a fizika. Részleteket nem tudok, de nem is számít, lényeg a lényeg. Gyerek ujjongva kiabálta a telefonba, hogy: Folytathatom a főiskolát! Na, ilyen állapotban van szegény kölyök J Én eltörtem mosogatás közben egy tányért, aztán negyedórát ültem a romok felett és reménykedtem, hogy a cserép szerencsét hoz. Ha ez így bejön, a főiskola végéig veszhet az egész étkészlet.
***
Február 13.
Jaj, a tegnapi borvacsora! Kivételesen nemcsak hármasban voltunk régi barátunkkal, hanem jött a felesége és egy másik régi haver is. Gyuri. Speciel őt nagyon régen nem láttam, őszintén nem is nagyon hiányzott, mert elég zűrösen él. Lényegében két családja van párhuzamosan, bár a másodikról diszkréten hallgat és senki nem is mer rákérdezni a részletekre. Na, a végén mégis ez a gugyerák mondta az este legkedvesebb mondatát, főleg egy naív, hiszékeny és hiú női fülnek: Hogy tényleg már történelem, amikor utoljára találkoztunk, de döbbenetes, és hogy csinálom, hogy nem változtam közben semmit. Olyan érzés mellettem ülni, mintha csak tegnap ismerkedtünk volna meg , közben meg már vagy 15 éve nem láttuk egymást. Illetve egyszer a metrón ráköszöntem, de mire felfogta, hogy kit lát, én már le is szálltam. Párom csak fülelt, miket mondanak az asszonynak.
***
Február 25.
Óvatosan írogassatok, mert az uram beleolvasgat a levelezésembe! Kérdezi tőlem, min vidult a Nóra az ő lágyéksérvével kapcsolatban, meg egyáltalán hogy került ez szóba? Na, mire azt én kimagyaráztam. Ennek kapcsán azért még elmesélem, hogy annak idején csak azért egyezett bele a műtétbe, mert olvasta az újságban, hogy a János kórház valakivel szerződött és olyan ellátás van, mint egy hotelben, még bélszínt is adnak. Én ugyan mondtam, hogy ez tuti kamu, mert majd hülye lesz a szakács nem hazavinni a jobb nyersanyagot, de ő szentül hitt benne, hogy ő ott bent bélszínt fog kapni. Imádom benne, hogy ilyen kis optimista. Na, ehhez képest első nap nem kapott enni a vizsgálatok meg a másnapi műtét miatt. Másnap ugyebár műtét. Harmadnap még lábadozunk, csak üres levest kapott. Viszont beöntést a műtét előtt és után is. Negyedik nap meg odaraktak egy tányér háztartási kekszet a szekrényére, hogy áztassa teába és ez a pépes diéta. Akkor döntött úgy, hogy akár saját felelősségére, de hazajön, mert ott fog éhenhalni. Azóta is ezen röhögünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése