Ebben a hirtelen lehűlt időben egyrészt kezdek kopni, másrészt felvettem egy zárt cipőt; aztán majdnem négykézláb jöttem haza, úgy fájt benne a lábam. Hiába na, a tengerparton lényegében csak akkor volt a lábamon papucs, ha a forró homokon akartam átaraszolni, vagy a városba mentünk be. Így aztán jó kis tenyeres-talpas lettem. J
És teljesen nem meglepő módon, megint elfeledkeztünk a tegnapi házassági évfordulóról. Mint az elmúlt 21 évben nagyjából minden alkalommal.
***
Szeptember 12.
Amúgy nem is hiszitek, milyen hülye kölkök vannak. Gyurmának volt egy általános iskolai osztálytársa, aki a Műszaki Egyetemre jár; de az idén nyáron gondolt egyet és elment az Eötvös Szakmunkásképzőbe, hogy ő ottan bicigliszerelőnek tanulna. Fogta az általános iskolai bizonyítványát, odaállított szeptember elsején és kérte, hogy vegyék fel, mert ő „hat éve az apjának segít otthon, de most úgy döntött, hogy szakmát tanul”. Felvették, berakták egy osztályba. Aztán elég sokat hiányzott már az első héten , mert persze az egyetemen is ott kellett lenni. Így aztán felhívták a szülőket, hogy mi van a gyerekkel? Az apja meg nem értette az egészet, mondta, hogy ez valami félreértés, mert az ő fia egyetemista. Na, akkor pláne jöjjenek, mert itt valaki visszaélt az adataival és az ilyet a rendőrségnek jelenteniük kell. Na, akkor kivette a srác az apja kezéből a telefont, hogy arra nincsen szükség, mert tényleg őt keresik. Persze, azonnal berendelték kiiratkozásra és nem tudom, lesz-e még folytatása a dolognak, de az eszem megállt. Ettől a kölöktől egyébként simán kitelnek ilyen dolgok. Egy zseni, de mint azok legtöbbje, egy kicsit egzaltált is. Olyan dolgai vannak … Nyáron lement partyzni a Balatonra. Siófokon összefutott Gyurmáékkal, erre hajnalban eszébe jutott, hogy akár alhatna is nálunk. De nem szólt senkinek, csak hajnalban bejött a házba és lefeküdt a nappaliban. Én meg reggel majdnem szívbajt kaptam, ki van ott. Kialudta magát, evett, ivott, aztán továbbállt. Azt se mondta, kösz. Viszont emiatt (is) komolyan elgondolkodtam rajta, hogy bár az anyuék miatt mindig nyitva a hátsó ajtó, de nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet.
***
Szeptember 15.
Kicsit zizi vagyok. Lehet, ha a dolgaimat kicsit nyugisabban csinálnám, akkor nem a narancsbőr elleni krémet akarnám a hajamra kenni J Lassan futok is megint, most éppen a Jánosba, a kezelésre. Tegnap este megint fájni kezdett, mutattam is Gábornak (aki éppen benne volt valami bonyolult programban a gépen), hogy pontosan hol fáj. Erre az én uram, félig odafigyelve, felkapott egy filctollat és egy ikszet rajzolt a kérdéses pontra a bőrömön, hogy na, akkor most már a kezelést is tuti jó helyen fogják elvégezni. Aranyos.
Aztán itt volt a Gyurma egyik csoporttársa. Mondja a srác, hogy a nagyszoba a múltkor mintha nem így lett volna berendezve, mintha középen lettek volna a fotelok meg valami kis szekrényke, de lehet, hogy rosszul emlékszik. Én meg őrá nem is emlékszem. Szóval, járkálnak fel ide a népek, csak nem tudok róla. Biztos a nyaralás alatt volt egy kis bulizás, de pici fiam nem mesélt róla, a szomszédok meg nem panaszkodtak.
***
Szeptember 18.
Na, megrendeltük az autót. VW Golf és arany színe lesz. Hiába, ez egy golden-es család, vagy mi a szösz. Nekünk nőknek ennyi elég is a kocsiról, műszaki adatokat az érdeklődőknek majd később megszerzem J Kiskölök persze máris lázban ég, azt tervezgeti, hogy a szülinapját majd a Mátrában ünneplik és oda már ezzel a kocsival menne. Na, persze! Ugyanakkor meg, hiszen azért vesszük ezt a kasznit, hogy biztonságos autóval járhassanak, mert ugyebár minek a jogsi, ha nem használja. A francba, nem jó ez sehogyse. El kellene engedni, csak minket meg ne törne közben itthon a frász. Nem gondol az ember ilyesmire, amikor még aranyos, gügyög, totyog. Akkor azt hittem, majd egyre könnyebb lesz velük és hülyeségnek tartottam az okoskodásokat, hogy minél nagyobbak, annál rosszabb lesz. Pedig igen. Mert egy dolog aggódni, hogy leesik a kanapéról, más kérdés viszont a büdös nagy Életbe kiengedni, amikor a tojáshéj is ott virít még a fenekükön. Próbálom én lazán kezelni a dolgokat, de közben görcsben áll a szívem az aggodalomtól. És akkor ezt még ne is nagyon mutassam ki.
***
Szeptember 29.
Jaj, délelőtt mi történt velem! Dolgozom fent Gábor feje fölött az üzletben a galérián. Egyszercsak a korlát mellől egy nagy köteg kartonlap fejest ugrott (csak úgy magától) a földszintre. Pont a bejárat fölött. Szerencse, hogy nem állt ott éppen egy vevő, mert simán lecsapta volna. Így csak nagy kupi lett pár pillanatra, meg kiverte a faliórából az elemet, de az óra még csak el se mozdult. Ezt speciel nem tudom, hogy csinálta? Mindenesetre nekem még percek múlva is remegett a kezem, úgy megijedtem. Gábornak odalent az arcizma sem rezdült. Épp kiszolgált valakit és csak annyit kérdezett, hogy esetleg én is esek-e a csomag után vagy mi van? Végre bejött egy szerencsétlen vevő, azt meg én akarom eltenni láb alól?
Szombaton egyébként tényleg kimentünk Szentendrére. A kölkök persze találtak maguknak „jobb” programot. Lementünk a kutyával az ártérre, ott sétáltunk el a sétányig. Hát, a kutya teljesen meg volt veszve. Hirtelen azt se tudta merre szaladjon, erre is 5 m-t, arra is tizet, közben persze állandóan be a vízbe, ki a vízből. Nagyon aranyos volt. 10 perc alatt többet rohangált, mint egész héten. Utána végigsétáltunk a plázson, aztán keresztül-kasul a kis utcákon. Minden második helyre be akartunk ülni, de először még túl vizes volt a kutya, aztán túl sokan voltak, amott túl kevesen, itt sütött a nap, ott árnyék volt, a lényeg, hogy már kiértünk Szentendréről, de még mindig nem ültünk le sehol. Így aztán otthon nassoltunk és kávéztunk, ami viszont sokat rontott a délután hangulatán J
***
Október 6.
Bébiszitterkedés unokatesómnál. Csaba mamájának a temetése miatt gondoltak rám, mint harcedzett, két fiú gyermekes anyára, de nem ígérkezett egyszerű feladatnak. Végül is mikor voltak a fiúk ilyen kicsik? Boróka még nincs két éves, tündér, aranyos, de tud nagyon rossz is lenni a hírek szerint, ritkán nyűgös és dumál, dumál … Na, nekem ebből az aranyossága és a dumája jutott. Egy könyvtárra való mesekönyvet vettünk végig. Meg is lepődtem, mennyi mindenre emlékeztem még mondókára, énekre. Etetés meg szerintem nekem jobban ment, mint a tulajdon anyjának. A kertben van minden, ami egy gyereknek a kedvére lehet, az idő is remek volt, úgy elröpült odakint egy óra, szinte észre sem vettem. Alvás is simán ment, a kinti játék után szinte elájult és aludt két órát. Addig én kiteregettem és olvasgattam. Édesen ébredezett, nem is hiányzott neki az anyja. Ebéd már kicsit nehézkesebben ment, főleg amikor megérkeztek a szülők egy Mekis szatyorral, mert azonnal félretolta a tányérját, hogy kéri a „mekficset”. Naná, halat. Aztán megette még az én Cézár salátám felét is. Olyan aranyosan mazsoláztunk a tányéromból, hogy még a bánatos apja is felderült egy pillanatra. Tisztábatevés sem probléma, mert ma már olyan eldobható bugyik vannak, hogy futtában is könnyen le lehet rajta cserélni a cuccot. De egyáltalán, aznap egy tündért hagytak otthon, erősen el is gondolkodtam rajta, hogy követnem kéne a Tünde példáját. Estére szerencsére megjött … a józan eszem és úgy döntöttem, hogy most már kivárom inkább az első unokát. J
***
Október 8.
Húúú, nekem a frigóban valami nagyon oszlásnak indult! Ha jól sejtem, egy káposzta lehet a bűnös, de ne tudjátok meg, hirtelen milyen szaga lett ott mindennek. Most megyek és kipucolom a romokat, maradékokat, meg magát a gépet. Közben meg igyekszem egy jó nagyot szellőztetni, mert hanyattesik, aki beleszagol a gépbe. Reggel is kivettem a tejet, aztán nagyon szemrehányóan néztem Morcosra, de sajnos nem ő volt, inkább az alsó dobozban valami kis bűzbomba.
***
Október 14.
Ha nektek jó az időpont és nem szólok túl későn, és kedvetek is van, összejöhetnénk holnap nálunk, mert Gábor kártyázni megy egy töke-partyra (túl öreg kanok estje) a Gyuláékhoz. Szóval? Egy kis teázás, kávézás, süti és sok-sok duma???
Nórám! Neked se lesz könnyű, ez azért már látszik. Ez a Zotyó egy isteni pofa, de tankolj fel hajfestékből, mert szerez neked pár ősz szálat a jövőben. Átéreztem minden sorát ennek az „elveszett gyerek” sztorinak. Kiskölök csinált egyszer olyat (még nem volt gimnazista), hogy felhívott a Döbrentei térről (ezt még le tudta olvasni egy közeli tábláról), hogy ő nem tudja hol van, mert akkora a köd, hogy nem ismeri ki magát. Közben már félig itthon volt ugyebár, de ő úgy érezte, mintha Pest túlsón lett volna. Mindez este 9-10 között, télen. Pattanás kocsiba és ötmillió szabálytalankodás után megkeresni a kölyköt a ködben és sötétben. De egyébként 20 évesen is tudnak olyat lépni, hogy vacog a fogad, ha csak rá gondolsz. Lásd Gyurmát és az egri kiruccanást.
Ma is hogy jártam? Tegnap Gyurma elvitte a kocsit, nála is maradt a forgalmi. Ma reggel viszont mennem kellett a szerelőhöz, hogy vegye vissza az alapjáratot, mert bőg, mint egy bánatos bika. Na, mehettem ki papírok nélkül Budaörsre, ahol állandóan strázsálnak a yardok. De nem is ez volt a nagy szám, hanem ahogy keresem a forgalmit az asztalán, hátha kirakta a tárcájából, ehelyett mit találok, egy nagy csomag óvszert. Szóval, egy anya ne turkáljon a fia holmija közt, mert csak belepirul.
***
Október 20.
Kiskölök bekrepált, hányt, hőemelkedése volt, fájt a gyomra. A fene tudja, mi lehet ez, mert ugyan hőemelkedése még van, de a hányás elmúlt, sőt kifejezetten jó étvágya van. És tutira javul az állapota, mert már engem ugráltat.
Upsz, kicsit kikúráltuk elég hamar, aztán tegnap este már hánytam én is, ma reggelre meg a Gyurma is kész lett. Ez azért is ciki, mert délelőtt megy sorozásra. Az apu elviszi ugyan egy rakás zacskóval a kezében, de azért biztos kínos lesz neki ilyen legatyásodva odaállítani.
***
Október 21.
Köszönöm a sok együttérző (és viccelődő) levelet. Úgy néz ki, hogy ez egy ilyen roham-vírus, két nap alatt jön-tombol és távozik.
Gyurma egyébként a sorozáson is rosszul lett, a doki meg is vizsgálta, mondta neki, pár napig feküdjön és nem lesz semmi gond. Egyébként meg baromira elégedettek voltak vele, hogy végre egy „ép testben ép lélek” pasi, mert egyébként tényleg mindenki próbálkozik mindenfélével a felmentés érdekében. Mondjuk mi is a főiskolai papírokkal a halasztás ügyében. Örültek, hogy van jogosítványa. A süket kölöknek meg fogalma sem volt róla, mennyit vezetett már, de azt írta be, hogy 50 ezer !!! kilométert (a tényleges kb. 500-hoz képest J ). Majd jól el is viszik sofőrnek J
Morc egyébként abszolút szolidarított velem, két napig összebújva aludtunk. Más kérdés, hogy a családból senkinek nem jutott eszébe, hátha az eb esetleg sétálni szeretne. A kertbe levitték, annyi. Gáborom, a nagy betegápoló hozott négy Pizza-Hut-os pizzát, mint abszolút diétás vacsorát. Persze, teát, banánt nem, mert azokat direkt kértem. Amikor szóva tettem, még ő akadt ki. Igaz, utána elment a kicsivel és a kutyával vásárolni. Persze, a kutya végig a kocsiban ült, ez volt neki a séta. Igaz, az eső esett, bár ez a kutyát nem zavarta volna, ők viszont nem akartak megázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése