Hétvége = Balaton. A fű térdig ért, falevelek még őszről mindenütt. A kedves szomszéd a füle botját sem mozgatta egész tavasszal. Meg most se. Már a leutazásunk se volt kutya, mert a kocsit megint sikerült dugig pakolni. Frigó, matracok, tv, csomagok. Szegény kutyát is úgy kellett a cucc tetejére felpakolni, tiltakozott is eléggé, de aztán végül is neki volt a legkényelmesebb helye, amit egy idő után ő is belátott. Menetközben a hátsó ablakban nézelődött, én meg frászt kaptam, mikor szaladnak belénk, mert minden mögöttünk jövő autós vele szórakozott. Anyós nem akart jönni dolgozni, de nem is baj, mert legalább úgy lomtalaníthattam, hogy nem kellett minden régi lyukas láboson, koszlott tollpárnán, régi dögvész vastag paplanon órákat lamentálni, hogy miért dobom ki.
***
Május 3.
Most már csak azt mondja meg nekem valaki, miért kaptam meg ma minden leveleteket négyszer??? Gábor egész odavolt, hogy mit tudunk napi 18 levélben megbeszélni. Itt nyugtatgattam, hogy vonjon gyököt.
***
Május 10.
Teljesen hülye vagyok ma. Cili leveléről először azt hittem, Nóráé és a kégli készül ugrani. Na, már a gyomrom is ugrott, mire leesett, hogy mit is olvasok. Közben a bal szemem rángatózik, mi a franc bajom van? Reggel elvittem a bömcsit a szerelőhöz, hirtelen ránézésre is összeadott vagy 200ezer forintnyi dolgot. Mondtam is neki, egyszerűbb lenne, ha megvenné. Gábor meg álmodozik, hogy majd veszünk új kocsit, ha Gyurma végez a sulival. Ez mondjuk elég távoli, de legalábbis bizonytalan határidő. Kiskölök számítógépe nagyon durva volt. Valami leirthatatlan vírust kapott be, vagy a másik variáció, hogy valaki a vezeték nélküli internetjére csatlakozott rá és az kavart be ilyen nagyon. Na, az illető azóta már le is bukott, mert újra ránk mászott és ráadásul a cégnevét használja és azonnal tudtuk, hogy a mögöttünk levő házban lakó tv-szerelő. Ő még nem tudja, hogy minket kapott el, de majd jól pofán lesz csapkodva, ha nem hagyja abba. A gépet végül röpke 12 rongyért tették rendbe igazi profik, mert a pasik itthon csak egymás haját tépték, a géppel nem boldogultak.
***
Május 13.
Hát, nekünk nagyon bejött a péntek 13! Éjjel a Golfot a kertben szétkapták. Elvitték az alufelniket, kerekeket, belülről a légzsák-rendszert, kormányt, sebváltót, gyújtáskapcsolót, ráadásnak a rádiós magnót. Itt állt téglára állítva. Persze, senki nem látott, hallott semmit. A rendőrök szerint igazi profi szerelő volt az illető, mert amúgy kárt nem csinált, sehol egy karcolás. A trélerre addig fel se tudták rakni, amíg a téli kerekeket rá nem szereltük, de akkor meg a kormány híján nem lehetett irányítani, szóval, tököltek vele rendesen, mire elindulhattunk a szervízbe. Biztosító szemétkedett, gazdasági totálkárra akarták venni, amikor még a fele ki sincs fizetve, de aztán nagy kegyesen pont a határon állapították meg a kárösszeget. Ráadásul nekem kellett a szervíznek bebizonyítani, hogy ők mit adtak el nekem, mert szerintük ennek a kocsinak nem is voltak alufelnijei. Agyam eldurrant, mivel nem próbálkoznak, ha fizetniük kell. Mellesleg meg drukkoljak, hogy a rendőrök ne találják meg az elkövetőt, mert akkor a biztosító nem is fizet, mehetek bírói úton perelni a károm. Na, az lenne még a szép.
***
Május 25.
Hétfőn Nórával nagyszerű napot töltöttünk a Sufniban. Dolgozni aztán tényleg nem kellett, előző este viszont egy üveg borral és egy isteni tűzzel szépen eldumálgattuk az időt majdnem éjfélig. Fura egy hely az a Sufni, mert az ember már attól jól érzi magát, hogy ül a teraszon és bambul a tóra, közben meg zenélnek a fülébe a madarak meg a kabócák.
***
Május 31.
Ma vizsgázik mindkét fiú. A kicsi miatt nem aggódom, legalábbis ami a tanulást illeti. A Dórival itt tépték egymást egész hétvégén, már Gyurma és a Kriszti is kivan tőlük, annyi a cirkusz. És nem azért mondom, de kivételesen nem a pici fiam a hunyó. A Dórinak van valami baj a fejével. Nem viseli el a csoporttársakat, mert persze főleg csajok. Próbálja a fiam elzárni, ő meg nem hagyja magát. A gyerek egyelőre próbálja kezelni a helyzetet, de szerintem csak arra vár, hogy a kislány érettségije lemenjen, aztán jön itt egy nagy beszélgetés vagy akár a szakítás is. A vicc az, hogy a Dóri szüleit jobban sajnálná elveszteni, mint a kislányt.
Gyurma ma adott le egy dékánit. Szép szívhez szóló levél volt, nem azért mondom, de én írtam :) Hát, ha nem hatottuk meg őket, lehet, hogy hat év alatt járja ki a főiskolát.
***
Június 2.
Gábor inkább a boltban szokott morcos lenni, olyankor szó szerint grimaszokat vág, mondhatni vicsorog. Olyankor ott is hagyom, mert nekem ne szóljon be, arra nagyon érzékeny vagyok. Más helyett ne én kapjam az áldást. Itthon mindig jobb passzban van, az is igaz, hogy ehhez békén kell hagyni, meg néha átvállalni a kutyasétáltatást. Ja, és nem utolsósorban jól kell tartani a pociját, akkor béke van. De a fő mégis, hogy az ember be tudja alkalmasint fogni a száját. Mármint a sajátját.
***
Június 7.
Na, megoldódott a fogam ügye, amivel már napok óta kínlódok. Tegnap este már annyira fájt, hogy elmentünk Gáborral a Jánosba, de ott nincs fogászat, csak szájsebészet. Ott Gábor rábeszélt, hogy még este menjünk át a Szentkirályi utcai ügyeletre. Akkor volt fél nyolc, az ügyelet csak fél kilenckor fogad, mi meg ott ácsorogtunk kutyástól. A kapus rábeszélt, hogy maradjak, mert itt pillanatokon belül annyian lesznek, hogy be se férünk az ajtón. Na, Gűbor kutyával, kocsival el, én vártam türelmesen és sajgó foggal. Hát, tényleg, nemsokára jó sokan lettünk, bár mindenki párban érkezett, lelki erősítéssel, így az akcióhősök ugyebár csak feleannyian voltak. Doki fél kilenckor érkezett, zsinórban végigszúrta a delikvenseket, aztán kezdte a húzásokat, ráadásul pont velem, mert az előttem levő csajszinak nem hatott az érzéstelenítő. Mit mondjak, nekem se nagyon. Akkor kezdtem megijedni, amikor Ursula nővér (kb. 190 centi és 150 kiló) fölém hajolt és odafogta a fejemet a székhez. Mint a satu. De szükség is volt rá, mert kegyetlenül fájt, ahogy tekergette a fogam. A karfát majdnem leszedtem kínomban. Nem tudom, mivel érzéstelenítettek, de a szájpadlásom elzsibbadt, meg az az arcom is, de a fogamat baromira éreztem. Amikor kiszedte, közösen megcsodáltuk, hogy kb. akkora gennyzacskó (bocs) van a gyökéren, mint maga a fog, pedig az se volt kicsi. Én örültem, hogy épségben túl vagyok az ügyön, aztán sprinteltem is haza villamossal, betamponozott pofival. Itthon még bekaptam egy algopyrint, aztán bújtam is el aludni, de jól is tettem, mert jól aludtam és reggelre már a fogam helye sem volt vészes. Hülyeség volt ezt a fogat ősszel még megmenteni, már akkor ki kellett volna kapni, na mindegy. Most még nem nagyon preferálom az evést, max. csak a pépes dolgokat, így aztán alakformálásnak se lesz utolsó próbálkozás. Bár, amennyit még fogynom kellene, nem is biztos, hogy van annyi fogam. Pótlásra egyelőre nem is gondolok, elég volt túlélni ezt; a csiszolás meg egyebek most nem hiányoznak.
***
Június 9.
Na, az is egy érdekes élmény, amikor az ember a saját kéglijét akarja piacra dobni! Ezt ugyan a Nelli is mondta előre, de nem lehet rá eléggé felkészülni lelkileg. Amikor valaki elkezdi a te „szuper” kéglidet cikizni, hogy ez miért van így, de kár, meg az miért úgy… Mert ugye én lennék az első, aki már ma délután összepakol itt és költözik, de azért nekem ne cikizze senki, mert ez tulajdonképpen egy szuper kégli, csak éppen én másmilyet szeretnék. De mivel nektek már ott lesz a kertes ház, talán nem lesz olyan bántó, ha valaki megjegyzéseket tesz.
Jaj, ma itthon vannak a fiúk, kiskölök ugraszt is rendesen, ablakosok meg sehol. A tegnapi szakadó esőben bezzeg szétkapták a kéglit, ma meg már nem sürgős. Kutyának ázott a szaga, nyűgös is vagyok és persze ugrom, mert szólít a királyfi.
***
Június 13.
Nórám! A kutyát már hozhatod is, csak arra figyelj, hogy mégiscsak lány legyen az a Jack, mert különben lehet, hogy a füle nélkül adjuk vissza. Mert ez a Morc édes is, aranyos is, meg tüneményes is, de ha fiú kerül eléje, hát előjön belőle az állat. Rögtön tíz centivel magasabb és szélesebb lesz, állítja a farkát és várja, hogy csak egy picit belekössenek, aztán már hegyibe is! Hát, elég ronda látvány, nekem olyankor azért rendesen megszaporodtak az ősz hajszálaim. Aztán milyen hülyén is jönne ki, ha éppen a barátnőm cicakutyáját tépnénk meg. Szóval, legyen az a Jack inkább mégiscsak lány. Nektek is könnyebb lenne egyébként az élet (eltekintve a tüzeléstől).
Egyébként meg tényleg elbabáznék vele akár már most is. Persze a páromnak ebben megint meglenne a különvéleménye, merthogy akkor most ki alszik az ágyon, mi vagy a kutyák? Meg egyebek…
***
Június 20.
Hát, Nóra, ősök ügyében teljesen igazad van, józan fejjel tudom én is, de amikor a saját anyámat is le tudnám csapni, mert nincs mindig igaza, ha meg igen, akkor is visszafoghatná magát néha. Nem durcás tini, akinek minden szaron ki kell akadnia, szóval ő még a saját ősöm. Anyóssal talán nem vagyok annyira toleráns, mint kéne, de az öregség szerintem nem mentség semmire. Tudnak ők nagyon is észnél lenni, ha akarnak. Gábor meg erőlteti a nagy családi hétvégéket, mert ha nem tenné, akkor meg az lenne a baj. Szóval nagyon nem könnyű. Most meg már én is abban a korban vagyok, amikor elég felnőttnek érzem magam ahhoz, hogy kisgyereknek ne nézzenek. Bár, már 25 éve is ez volt a probléma a szülőkkel, hogy nem értették meg.
***
Június 23.
Huh, Gyurma a napokban azt kérdezi: mit szólnék, ha a Kriszti lenne a menyem? Na, köpni-nyelni nem tudtam, csak annyit elhalóan, hogy mégis mikor? Megnyugtatott, hogy csak elvi a kérdés, nem mostanában gondolta. Egyébként nem lenne akadálya, de jelenleg ez nem Gyurma felnövését jelentené, hanem nekünk egy harmadik gyereket. Egyébként meg tényleg el van tökélve a kölyök, hogy ő ezzel a kislánnyal megtalálta az élete párját. Tibáéknél egész más a helyzet, a Dóri baromi labilis, állandóan megy a nagy drámázás, aztán meg bújik, mintha nem történt volna semmi, nem sokkal később meg sírva hívja a fiamat, de igazából ő sem tudja, mi a baja.
Na, megyek etetni a vendéglátóst, mert itt hal éhen a frigó előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése