A levél elsősorban Nórának szól, de Ti se maradjatok le semmiről, így mindenkinek küldöm. A lényeg, kaptam két könyvet a leányzótól kölcsönbe. Egy angol állatorvos írta őket. Az első általánosságban ír arról, hogyan kezdődött a praxisa, hogy mint vidéki állatorvos úgy a 30-as évek környékén milyen lehetőségekkel bírt, illetve nem bírt állatgyógyászkodni. A házikedvencekkel foglalkozó mai orvosok életét is színesítheti egy-két eset, de azért egy tehénben megfordítani a borjút vagy egy lóban a csikót mindenképpen férfiasabb „mulatság”. A második kifejezetten kutyás könyv volt. Ezt sem kellett volna buszon olvasnom! Itt ugyan nem röhögtem fel hangosan, viszont sírtam. Mit sírtam, bőgtem; és az sem piskóta az utazóközönség szeme láttára. Két történet arany retrieverekről szólt (angol fajta, csoda ha kimaradt volna), naná, hogy a balesetes nagyon meghatott és volt egy fül-műtétes (pont, mint Morcnak), ahol korabeli módszerekkel megoldva gombokat varrtak szegény kutya fülére, hogy a rétegek összetapadását segítsék. Szóval, még egyszer köszönet az élményért! (az utazóközönség nevében is J )
Örömmel közlöm egyébként, hogy valóságshowkkal kapcsolatban teljesen el vagyok maradva, egyszerűen bojkottálom őket. Az akciómmal valószínűleg nem fogom romlásba dönteni a kereskedelmi tévéket, de hogy nem veszítek vele, az is biztos. Na, és a tévét most szépen le is kapcsolom, mert éppen a Salma Hayek kefél valakivel nagy élvezettel, és ezt kora délután nézni tiszta önsanyargatás.
***
Március 5.
Cili! Fúúúj! Zöldtea ecettel? Külön-külön se nagy élvezet, de együtt??? Hát, szülinapi őszinteségemben bevallom, én sem vagyok egy nádszál, foglalkoztat is a fogyókúra erősen. A baj csak az, hogy a megvalósításhoz nincs bennem egy icipici eltökéltség sem. 75 kiló fölé mászott a mutató, majdnem leestem a mérlegről. De azért ha bánatos vagyok, itt-ott bepuszilok egy kis csokit, legrosszabb-legjobb esetben is némi banánt. Teát iszom, hogy a napi folyadékbevitel meglegyen, de persze cukorral. Reggelenként egy kis kakaó. Hébe-hóba egy kis könnyen összedobható sütike, liszt-cukor javarészt, mi kell még? Vajon mitől akad ki lassan a mérleg?
***
Március 6.
Ma hirtelen felindulásból elmentem nőgyógyihoz, mert utoljára 2001. márciusában voltam. Nézi a doki a dátumokat, kérdezte is, hogy nem volt jobb programom ebből az alkalomból? Mondtam is neki, hogy nem a két szép szeméért mentem, hanem csakis nagyon erős lelkiismeret furdalásból kifolyólag. Az ő ajándéka pedig az volt, hogy lekapta a spirált, merthogy már 5 éves. Kösz. Soha jobbkor. Spirálleszedés egyébként érdekes volt. Már azzal kezdődött, hogy nem találta a biztonsági szálat és kezdtük elemezgetni egy közeli kórházi beutalás esélyét. De aztán annyira fel tudott nyúlni, hogy lényegében a méhen belül kapta el a kis aranyost és kiráncigálta. Mondtam is itthon, hogy legközelebb mehet helyettem valaki más, mert nem volt egy nagy élmény. Most két hónapig oldjuk meg az életünket ahogy akarjuk, mert majd csak akkor teszi fel az újat. Szóval, meg is van az ajándékotok, ha gondoljátok: Elmegyünk egy moziba, megnézzük ezt a romantikus filmet a Jennifer Lopezzel, meghívtok egy óriás popcornra és egy vödör kólára, plusz megveszitek nekem a „zoknit” az elkövetkező hetekre J Kéretik most előre nem felfújni! J Ez az óriási ötlet ott a vizsgálóasztalon, széttett lábakkal merült fel ködös agyamban. Lehet, hogy azért olyan jó?
***
Március 8.
Valami nagyon fontosat akartam írni nektek ma reggel, de a sok hapsi kiverte a fejemből. Nőnap alkalmából meglapogatták a vállamat, gondolom, egy héten kétszer már nem kapok virágot. Reggel egy órát sétáltam a kutyával, olyan gyönyörű napos idő volt. A nap azóta már elbújt, de az a kis reggeli tavasz már az enyém!
***
Március 10.
Voltunk a Lepkemúzeumban. A dolog a vártnál jobban alakult, a tárlatvezetés nem volt kínos, az ipse őszintén örült nekünk és tényleg a lepkékről esett szó, nem az érmékről. A kiállítás nem nagy, de gazdag és érdekes. Majdnem másfél órát nézelődtünk és nem sajnálom egyetlen percét sem.
Egyébként bozasztót álmodtam éjjel: magyar érettségit írtam és 1-es lett! Nem tudom, mi váltotta ki, de közrejátszhatott, hogy Kiskölök kiosztotta nekem a Mikszáth: Az a fekete folt és a Lapaj, a híres dudás novellák elemzését. Eddig a Beszterce ostromából kellett kiírnom az olyan trükkös kis részleteket, amikből kiderülhet, ha nem olvasta el az eredeti regényt. Nem szép dolog, de mit csináljak, ha erőltetem, vagy ellenállok, akkor sem fog többet olvasni, csak rosszabb jegyeket szerez. Egyébként meg most annyi mindennel kell foglalkoznia egyszerre, hogy nem is lenne ideje egy regényben elmélyedni (ha egyáltalán tudna elmélyedni, de szépirodalomban soha) L.
Amúgy is rajtam a tavaszi fáradtság. Az egész napos Mikszáth olvasás után este már félálomban össze-vissza beszéltem, majdnem megkevertem a gyereket is. Mondtam is, jobb ha elmegyünk aludni, majd reggel 6-kor frissebbek leszünk. Így aztán a Tóth atyafiakra lehet ébredni. Hányszor kell nekem kijárni a sulit?
***
Március 12.
Nikim! Nem sok olyan könyv jelenhetett meg, ami ne lenne meg már itthon rövidített kötelező és ajánlott olvasmányok tekintetében, nem is beszélve a különböző elemzésekről. Mit gondolsz, én a saját fejemből vagyok időnként olyan okos és főleg gyors? Kell ám a támogatás nekem is! Csak sajnos ezekkel önmagukban nem nagyon lehet operálni. Arra jó, hogy legalább valamennyit olvasott a regényből a gyerek, aztán jön az én jegyzetem a kocsis zoknijáról és a befogott lovak színéről stb., így lesz kerek a tudomány. Ugyanis a pali kifejezetten ezekre a részletekre utazik, mert ezen méri le, hogy az eredetit olvasták vagy csak a zanzásítottat. De ma is mi volt?
Tanár kérdi az osztályt, ki nem olvasta még a novellákat? Osztály kétharmada jelentkezett, kicsi fiam blazírtan üldögél. Szokásos lebarmolás, mégis mit képzelnek… de ha már így alakult, akkor az olvasottabbak közül ki vállalná, hogy röviden ecseteli a többieknek, miről is szólnak a novellák? Erre az én fiam önként jelentkezik. És mindenki örömére szépen elmesélte a két novellát apróra, pedig még ő sem olvasta J Virított, mint a töklámpa a sötétben, de a tanár úr annak tudta be a pirulást, hogy a gyerek ilyen kis szende. És agyon dicsérte, hogy lám, aki tanul, az tud is. Van képe a kölöknek, az biztos.
***
Március 14.
Kiskölök túl van az eü vizsgán. Simán lement, hypo-ivással kapcsolatos kérdése volt, meg persze a szokásos stabil oldalfektetés, szájon át lélegeztetés. Ez egy bejáratottabb baba volt, mint a tanfolyami, aztán ebbe is akkorát fújt, mint a másikba (amelyiknek a mellkasa alig akart emelkedni), a végén már úgy fogták vissza a babát, mert átment lufiba. Dicsérték, hogy de jó tüdeje van fiatalember! J
Szép hétvégét mindenkinek, a hóesés nem az én ötletem volt, most már én is szeretnék kitavaszodni, kezdem unni, hogy mindig nyolcvanhét réteg ruha van rajtam.
***
Március 18-19.
Amilyen kellemes volt a tegnap délután, olyan rémálom lett az éjszaka. Alighogy elmentetek, a Gyurma elkezdett nyögni, hogy neki a gyomra itt meg ott mennyire fáj. Aztán elszabadult a pokol. Először csak hányt, aztán beindult hátul is. Ült a klotyón, előtte lavór, azt se tudta, melyik görcsre figyeljen jobban. Gyógyszer, innivaló nem maradt meg benne. Ez ment kb. éjjel kettőig félóránként egy-egy rohammal. Akkor már annyira kivolt, hogy a nagy melák engedélyezett egy kúpot a fenekébe. Aztán nagy nehezen sikerült elaludnia.
Én is annyira kivoltam, kezdtem megérteni, miért kínzás az, ha valakit állandóan felébresztenek. Ahányszor éppen elbóbiskoltam, félálomban meghallottam, hogy kezd nyögni, öklendezni… futás. A negyedik alkalomnál már sírni tudtam volna, utána már azt se. A két másik pasi közben úgy aludt, azt sem tudták reggel, mi volt éjjel. Még a lökött kutya is… ahogy fent aludt az ágyon, én futottam, rádobtam a takarót, ki se mászott alóla, nyugodtan aludt tovább.
A kölyök most alszik, egy pohár innivaló az eddigi teljesítmény. Kihívtam a doki, hát, az is tiszta dili volt. Ugyanis még a gyerekorvoshoz vannak bejelentve. Felhívom reggel a rendelőt, hogy éjjel hányt, ment a hasa, lázas, jöjjön ki a doktornő. Kérik az adatait, születési ideje? Mondom, 1983. A nővér majdnem eldobta a kagylót. Amúgy szerintem valami vírus, mert mindannyian ugyanazt ettük, senki más nem beteg. Meg már arra is gondoltam, hogy az Andival való kínlódás miatti idegesség ment a gyomrára, de hát éppen kibékültek, már az is árt? Szegénykém, amilyen nagy darab, annyira elhagyja magát. Hiába, na, férfi.
***
El ne kiabáljam, de talán túl vagyunk a nehezén. A doktornő ugyan vázolta a legrosszabb lehetőségeket, de köszöntük, nem éltünk vele. Így aztán remélhetőleg a magas láz, ájulás már kimarad a repertoárból, marad a futkosás és lavórozás. Azért a láz elleni kúpot kiváltottam, volt is nagy derültség a patikában. Ugyanis mondja a patikus, hogy a fizetendő összeg 18 forint. Még a mögöttem állók is lefagytak, mit vettem, ami csak ennyibe kerül? Ott álltam a kétezer forintosommal és csak 18? Mintha 20 évet visszaugrottunk volna az időben. A mögöttem álló nő mondta is, ebből ő is vesz, ha csak ennyi, de persze csak vicc volt, mert recept kellett volna hozzá.
Morcost viszem Bálintra a dokihoz, mert oltani kell. A gyerek meg már aggódik, hogy addig őrá ki vigyáz? A pici gyermek. Persze, nem gondolja ő ezt komolyan, szerintem alig várja, hogy kitegyem a lábam. Bár, akkor neki kell kitöltenie a pohárba a teát, és ez már komoly megterhelés az ő állapotában. Szerinte. Az étvágya már egészen rendbe jött, bár minden kaja előtt háromszor megkérdezi, nem fog-e hányni utána… így aztán nagy élvezet bármit elé rakni az asztalra.
***
Március 26.
Tévénk megint halódik. Bár egészen hihetetlen egy darab, mert Gyurma – aki nem tudott róla, hogy rossz – bekapcsolta simán és azóta is megy, mintha mi sem történt volna. TV szerelő szerencsére ki se jött, mert influenzás lett. Így aztán beballagtam a páromhoz, de ez is csak arra volt jó, hogy láthattam az uramat könyékig bekötözve. Ugyanis kenyeret akart vágni az ebédjéhez. És nem zsemlét vett, mert spórol, hanem kenyeret (a maradék majd jó lesz itthon – ahol hegyekben áll a kenyér). Nos, közben csontig elvágta az ujját, a közeli patikus kente, kötözte be. A nagy spórolásban pedig ráköltött vagy másfél ezer forintot a kötszerekre. Annyi haszna volt a dologból, hogy egy csomó dolgot velem dózeroltatott haza, ő ugyanis most rokkant. A tündér.
***
Március 27.
Hazajött a kicsi, véres a szája széle; hogy megtámadták az utcán. Mi van??? Két srác leszólította félúton hazafelé, hogy ő pofozta meg és kurvázta le az egyiknek a nőjét? Aztán se szó, se beszéd, behúzott neki egy nagyott, felrepedt a szája széle. Mellesleg még megkérdezték, hogy milyen telefonja van, de azt mondta, hogy nincs nála. (Szerintem ez volt az alapkérdés) Szerencsére közben jöttek járókelők, így aztán megléphetett, viszont most fél. Még teniszre is el kellett kísérnem. Hát, ilyen JÓ környéken lakunk. A gyerek szerint a srácok teljesen hétköznapian néztek ki, nem azok az utcakölyök típusúak voltak. Viszont már a sulitól a sarkából voltak, káromkodtak végig. Én ugyan kocsiba pattantam és mentem pár kört, hátha megtalálom őket; sőt vittem magammal a „vérebemet” is erősítésnek, de sehol egy lélek. Szegény kölök, mind a 190 centije remegett, a szája véres, hát rámjött a szívbaj, meg persze a harci ideg is. Lám, hiába fiú, lehet érte reszketni, mint egy lányért. Lehet, hogy velem időnként egy terrorista, de lánynak még azt se mondta idáig, hogy „hülye”; szóval, valószínű, hogy mégiscsak az a telefon kellett volna a srácoknak. Szép kis környék, és micsoda világ!
Egyébként a dolognak úgy tűnik van előzménye. Ugyanis a Gyurma egyik barátja ment hazafelé az öccsével, amikor a Villányi úton két feltünően jól öltözött srác megelőzte őket, a kerítésnek nyomták őket és a telefonjaikat követelték. Amikor kicsit húzódoztak, kaptak is gyorsan egy-két pofont. Aztán úgy úszták meg, hogy az idősebbik kiugrott egy éppen közeledő kocsi elé (még jó, hogy nem csapták el), az lefékezett, a vezető kiszállt, hogy mi a jó francot művelnek itt… erre a két srác elszaladt. Ahogy a fiúk átbeszélték az „élményeiket”, elég sok ponton egyezett a dolog, valószínűleg ugyanazok voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése