Takarítgatok, muszáj, ugyanis időnként kisüt a nap és rettenet, amit látok. Aztán jól el is keseredtem, mert itt porszívózok, aztán csináltam egy kis kereszthuzatot is, mire valahonnan előgörög egy akkora porcica, elment volna macskának is. Mi van itt? Mindenen áll a por, hiába törölgetek, már szerintem én is porladok, mert valahonnan állandó utánpótlása van.
Jaj, és a tengerparttal álmodtam, valamit a lakókocsival variáltam és bográcsolni akartam a kempingben… szóval, nem vagyok normális.
***
Március 8.
Napok óta csak a HÁZ körül jár az agyam. Ráadásul a következőkre jutottam (saját magam legnagyobb döbbenetére): Gábor talán jobban akarja, mint én! Mintha ódzkodnék a változtatástól, mert ha nem lesz olyan, amit igazán szeretnék, akkor inkább maradjon ami most van. A ház mint rokonnak tetszett, de mint tulajdonosnak? A kert nagyon csábít, de érdemes emiatt kidobni az eddigi életünket? Mert ami most körülvesz bennünket, az abban a házban nem lenne a helyén. Nem tudom, értitek-e amit érzek, vagy inkább amit kimondani próbálok? Niki, Te is ennyit agyaltál vagy Neked sima döntés volt a költözés? Ennyire a megszokások rabja lennék? Vagy tudat alatt én nem ilyen lovat akarnék? Mert Isten bizony, okokat keresek, miért nem kellene ebbe belevágni.
***
Március 30.
Morc teljesen ki van ütve. Három napja napi másfél órákat kergetőzik meg kefél. Ennyit nem mozog egész hónapban. Csak azt csodáljuk, honnan van rá energiája. Most ugyan éppen ájultan alszik itt mellettem. És a kiscsaj nemsokára jön. Párom nagy tudományosan ki is találta, hogy ha csengetnek, Morcost ne engedjem le, csak én menjek és jól fárasszuk ki labdázással azt a kis ribancot, aztán vegyük pórázra és akkor jöhet az öreg veterán. Ugyanis ott náluk szinte semmi hely nincs, ez a kis lüke meg úgy örül a nagy kertnek, csak rohangál, le se lehet állítani. Morc persze meg utána. Aztán ha utoléri, rámászik, aztán megint futás. Ez még egy fiatal kannak is sok lenne, ő meg azért már csak 8 éves. A lányka meg csak úgy mellesleg kefél, közben figyeli a szomszéd kutyát, a madarakat, az utcán menőket, meg egyáltalán, bolondozik össze-vissza. Bezzeg az elején rettentő ijedt volt, de Morc addig udvarolgatott neki szép finoman, amíg megnyugodott. Most meg már tombol, ha jönnek errefelé. A kertbe is úgy robban be, mint a dinamit. Csak azt nem tudom, a kert tetszik-e neki ennyire vagy a hancúr?
Amúgy túl vagyok az első lakásnézegetőn. Nelli érkezett egy fiatal, vörös, mini Morrisos nővel; közben kutyák dugnak ezerrel. Hja, itt ilyen a klíma! J Lelkesen végignézett mindent. tervezgetett, már a tetőteret is betervezte meg a kihaló idős szomszédokat. Halálos volt. Közben Gáborral beszélgettünk éppen tegnap este, hogy ő tulajdonképpen csak miattam ment bele ebbe az egészbe, mert úgy érezte, hogy én nagyon ki akarok innen szabadulni; és a Krisztáék háza jó lehetőségnek tűnt, de hogy az fuccsba ment, én meg tovább tervezgettem nagy lelkesen, ő egy kicsit kényszerítve érezte magát, hogy ebben támogasson. És nem akar mindenáron túladni ezen a lakáson. Szóval, mediterrán-ház ide vagy oda, azért mindketten elég bizonytalanok vagyunk.
***
Április 1.
Röviden annyit, az apu tegnap kórházba került infarktussal. Ma jön Nelli pár emberrel, ezt már nem tudtam leállítani, de beszélek vele, hogy álljanak le, mert a közeljövőben nem tudok, nem akarok ezzel foglalkozni.
***
Április 1.
Reggel csengett a telefon, Nelli hívott, mondtam is neki, hogy mi történt, erre azonnal megnyugtatott, hogy lemond mindenkit, majd beszélünk, ha kialakultak a dolgok. Nekem meg pont nála fogyott el a cérna, belebőgtem a telefonba, szegény meg is ijedt, hogy ekkora a baj. Gábor meg nem tudta kivel beszélek, csak azt hallotta, hogy cseng a telefon, aztán én meg bőgök. Kiment belőle is a vér, hogy csak nem… Állítom, olyan apja helyett apja neki az apósa, szóval őt is nagyon megviselték a történtek. Erre jöttek a ház körüli dolgok. Én tegnap még azon aggódtam, csak nehogy neki legyen valami baja a sok izgalomtól, erre tessék, helyette itt van ez a helyzet.
***
Április 8.
Csupa jó hírem van! Az apu annyira jót biciglizett, hogy lehet, hogy holnap már ki is engedik. Apró szépséghiba, hogy a hónap végén viszont megy le Füredre, a szívkórházba három hétre. De csak nem lesz neki ott annyira rossz, majd látogatjuk rendesen.
Kiskölök is megérkezett a Balatonról épen-egészségesen, lepirulva, jó hangulatban. Még ki se osztott, ami mostanában már meglepetésszámba megy.
Morc gallérjában ugyan Niki tegnap talált egy kullancsot és ettől rájöttem, hogy ideje lenne már ráadni a kullancsriasztó-nyakörvet. Na, ma reggel ráadtam, most olyan kámforillata van szegénynek, hogy ha megsimogatod, még az „orrodat is tisztíccsa”, ahogy a reklám mondja.
***
Április 13.
Na, hogy teltek az ünnepek? Itt volt nagy családi ebéd az apuval, örömködés; aztán amikor magunkra maradtunk, nagy őszinte beszélgetés. A házról persze. Valahogy onnan indult a dolog, hogy Gábornak volt egy fura mondata, amire én mondtam, hogy szerintem jó is, hogy ez a házdolog nem jött össze, mert ő boldogtalan lett volna ott; mert szerintem ő csak szeretne költözni, de nem AKAR. És remélem, érti, mi a különbség a két dolog között. Aztán persze szó szót követett, én is elmondtam, hogy miért nem érzem jól magam itt, bár, ezt ő még mindig nem egészen érti; és miért akarok innen elmenni. Nem feltétlenül Bálintra, de EL. Van bennem annyi realitás, hogy a környéken egy lakás áráért nem kapunk kertes családi házat, így marad a kiköltözés. És igen, egy kicsit becsapottnak érzem magam, mert én tényleg azt hittem, hogy benne van a változtatásban, de egyre inkább az az érzésem, ő innen soha nem akar elmenni. És ennek a lakásnak az ára… 64 millát ki adna egy ilyen lelakott házban levő, felújításra szoruló lakásért. Mert oké, nekünk fantasztikus helyen van, de hogy néznek ki a közös területek, a bejárati ajtó, a szomszéd előtti kupi, sőt, maga a szomszéd. Akinek ennyi pénze van, nem fog erre rágerjedni. Én se tenném. Ennyit egyszerűen nem ér. Olcsóbban meg nem éri meg odaadni. Kicsit letaglóztam a monológommal, most rendezgeti a saját gondolatait.
Mindenesetre a nagy álmodozást a saját kertes házról abbahagyom, mert csak még boldogtalanabbá teszem magam.
***
Április 21.
Na, látom, rátok is nagyon rátok fér egy hétvégi szeánsz. Mi ez a „fejem üres, kedvem szar” hangulat? Vagy ez benne van a levegőben, mert én is valami hasonlóban vagyok?
Kisebbik fiam az érettségiig tuti meghülyül. Tegnapelőtt fodrásznál volt és csináltatott magának ilyen Beckham-féle kakastaréjos frizurát. Megőrülök tőle. Az igazgató-helyettes, aki mellesleg a történelmet tanítja nekik, tegnap is sétálgat a padok között. Ránéz a gyerekre, továbbmegy, aztán megtorpan, visszanéz, ledöbben. Tibor, ugye nem így akar megjelenni az érettségin? – hangzik a kérdés, gyerek meg csak vigyorog, mint a vadalma. Persze, tele van már mindene a sulival, meg is tudom érteni, éppen ezért nehéz mindennap megküzdeni vele. Most például kitalálta, hogy nem akar azokon a napokon bemenni, amikor nem érettségi-tárgyakból vannak csak órái. Mert minek? A tanárok ugyanis most minden tárgyból mániákus dolgozatírásba kezdtek, mert az egész év nem volt elég hozzá, hogy a kölykök jegyeket szerezzenek. Többen is javasoltuk az osztályfőnöknek, hogy a magyar tanár javára mondassa már le a kollégákat, akkor talán érintőlegesen foglalkoznának a negyedikes tananyaggal, így április végén. Persze, reménytelen a dolog, de egy próbát megért.
***
Április 28.
Wáoh… a hétvégénk lányok, isteni volt, mint mindig. És szerencsém volt, hogy jól bekajáltam J Itthon ugyanis telt ház fogadott. Kiskölök a kádban, Gáborom a gép előtt talpig fülhallgatóban és morcosan, Gyurma meg a haverokkal a szobájában. Vagy éjjel egyig. A párom nem volt túl boldog a meglepetés-partytól. Rendelt egy óriás családi pizzát, hogy ő és a fiúk vacsorázzanak. Erre váratlanul beállított a sok kölök, az éppen érkező pizzát persze bekapták semmi perc alatt, ő meg csak fizetett, kóstoló sem jutott neki. Kiskölök talált valamit a hűtőben, amit a papától mentett át, azt bekapta, apja meg maradt hoppon. Leginkább sajtot rágcsált, meg a boros üveget. Gyurma barátai hoztak egy karton sört, azt legurították, meg amit még találtak üdítőben. Amikor elmentek, nem sok ehető és iható dolog maradt a lakásban, mint egy sáskajárás után. Minden dugi ropi, chips és nápolyi elfogyott. A fene számított rá, hogy éhező szájak „tucatjai” esnek be váratlanul. Persze, egy csaj feltalálta volna magát és benéz a mélyhűtőbe, de ilyen éppen nem volt itthon.
Gyurmám egyébként a héten nem volt túl boldog, amikor kibökte, hogy másnapra le kell adjon egy 5 oldalas esszét a Virtuális ártalmak – a számítógépes játékok által kiváltott agresszió címmel. Ehhez már összeszedett mindenféle anyagot, de se kedve, se ideje nem volt vele foglalkozni, mert pénzügy zh-ra készül és arra ugyebár nagyon kell készülni. Mit tesz ilyenkor egy hülye anya? Felajánlja a szolgálatait. Na, ezzel a lendülettel kaptam is a gépre töltve egy csomó forrásmunkát, amivel ilyen formában nem nagyon tudtam mit kezdeni, ezért előbb kinyomtattam. Aztán átolvastam, összevágtam, kevertem-kavartam, átfogalmaztam, amíg a saját szülőanyja se ismert volna rá a saját szövegére, aztán ki is alakult egy hat oldalas újabb változat, immár PGy álnéven. Ezzel el is ment a délutánom. Közben pici fiam a nagy tanulás címszó alatt elment edzésre, mert neki az anyagismeret-zh miatti stresszt és ideget le kell vezetnie. Aztán „tanult” egy kicsit csukott ajtó mögött, amikoris lebukott, hogy éppen valamilyen számítógépes játékon teszteli a saját agresszivitását. Gyorsan ki is pateroltam a konyhaasztalhoz a pénzügy cuccával, így aztán valamennyit kénytelen foglalkozni vele.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése