"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. október 11., csütörtök

A menedék 26.


A vacsora igen feszélyezetten indult, aztán egyre inkább kedélyes lett a hangulat. Mike Stone állta Victoria öccsének kemény pillantását, és megállta, hogy ne kérdezzen vissza, ha ennyire kiakasztja a nővére életének alakulása, akkor vajon sejti-e, hogy az ő nagy ötlete micsoda vérre menő csatákat szült otthon a családban. Tudta persze eddig is, hogy ki a család híressége, de abszolút nem izgatta magát rajta. Dolgozott ő már nagyobb nevekkel is együtt. Azt viszont elképzelni sem tudta, hogy majd éppen Robert lesz a legvaskalaposabb a társaságban. Évszázadokat késett ez a pasi a lovagiasságával, bár ez a gyerekügy még Mike szerint is túl megy minden határon. Az egy dolog, hogy ő imádja Lauriet, de hát az Victoriával jár együtt, nem is tehetne mást, ha boldog akar lenni a választottjával, de hogy valaki egy idegen és az exe gyerekét fogadja örökbe… ez elég meredeknek tűnt még az ő mindent elfogadó fejének is. Ráadásul ismeri is Sean Pault. Nem nagy ász a fickó, és nyílt titok volt a forgatás alatt, hogy összemelegedett a partnernőjével. A felesége viszont szigorúan fogja, a cicázgatás fölött még csak-csak szemet huny, de ha kitudódna, hogy Kristen terhes lett, először a férje szűrét tenné ki, aztán valószínűleg elkövetne mindent, hogy Kristent is lehetetlenné tegye. Bár, lehet, hogy meggyűlne a baja a lány anyjával, mert az is képes anyatigrisként harcolni, ha van miért. És egy unoka talán még nála is belefér ebbe a kategóriába. 

Robert leginkább Lauriet szórakoztatta, de közben elismerően vette tudomásul, hogy Mike nemcsak a nővérének, de a kislánynak is elcsavarta a fejét. Ha nem feszült volna közöttük kimondatlanul egy felbomlott család képe, amiben alighanem Mikenak is megvolt a maga szerepe, akkor kifejezetten szimpatikus srácnak tartotta volna. Meglepve hallgatta, hogy ő is az álomgyárban dolgozik, mint az egyik csapatban a műszakiak főnöke, mert ennyi éven át nem találkozott vele és a nevével sem. Akaratlanul is összehasonlította Peterrel és minden lojalitása ellenére is Mike került ki győztesen, úgyhogy meg tudta érteni Victoriát, hogy beleszeretett. Az eltelt időszak megtanította arra, hogy aki meri vállalni a boldogsághoz vezető utat, még ha fájó döntéseket is kell meghozzon érte, az tiszteletet érdemel. 

Cara mosolyogva figyelte, ahogy Robert óvatosan tartja a kezét a kislány pohara alatt, ahogy a kicsi önállóan iszik, vagy megtörli a csöpp szájat egy szalvétával. Olyan volt, mint egy báty, vagy mint egy apa… Mélyet sóhajtott, ahogy arra gondolt, ez a kép nem is olyan sok idő elteltével állandósulni fog majd.
Victoria tűnődve nézte a nőt, akivel az öccse hamarosan családot alapít majd. Tisztában volt vele, hogy Robert elmúlt már harminc éves, de számára még mindig az a kis szöszke fiú volt, akit minden marhaságra rá tudtak venni a hugával. Hát, úgy tűnik, ezen a tulajdonságán az idő nem változtatott. De Carát nem értette. Hogyan képes ebbe az egészbe belemenni? Oké, az magyarázat lehet a dologra, hogy ennyire elvakultan szerelmes ebbe a díszpintybe, de mi lesz majd, ha felszáll a rózsaszín köd és ott lesznek a hétköznapok? Amikor Kristen majd látogatóba megy hozzájuk, hogy láthassa a gyereket, akit a nyakukba varrt. Ha akkor fogja Cara cserbenhagyni az öccsét, sokkal nagyobb sebet fog ejteni rajta, mintha most mondana nemet.
*
Sean Paul nézte a vele szemben üldögélő pasast, és nem hitt a fülének. Kristen terhes? Akkor azért vette olyan rossz néven, hogy ő Ingriddel takarózott és még a gondolattól is röhögő görcsöt kapott, hogy a lánnyal összeköltözzön. Ingrid egészen biztosan elvágná az érvényesülése útját hálából. Amikor megismerte, azt hitte micsoda karakán nőszemély, kifejezetten imponált neki a határozottsága, de az évek alatt alaposan a fejére nőtt, és tetszik-nem tetszik, a házasságukban Ingrid a főnök. Mostanra már inkább csak megalázónak érezte a helyzetet és éppen ezért volt egy kellemes, nagyon is kellemes kitérő a Kristennel folytatott viszony. A lány annyira bizonytalan, olyan szeretetéhes volt, hogy mellette végre férfinek érezhette magát. Hát, akkor a hírek szerint az is volt. Bassza meg, ha ez Ingrid fülébe jut, márpedig ebben a városban mindenki megtud mindent, amihez semmi köze nem lenne; akkor az a legkevesebb, hogy az asszony otthon kiheréli. De hát valószínűleg Kristen sem akarja nagydobra verni. Megszabadul a kölyöktől mielőbb, és talán még össze is jönnek majd újra, hiszen máris folynak a tárgyalások a film folytatásáról. Akkor pedig ő már észnél lesz, több ilyen bakit nem fog elkövetni.
-És mondd csak, honnan vagy te ilyen jól informált? – nézett a műszakiak vezetőjére.
-Hát, kicsi ez a szemétdomb, és éppen tegnap ebédeltem együtt a barátnőm öccsével, aki örökbe fogadja majd Kristen gyerekét – vont vállat Mike Stone, aztán magára hagyta Seant, akit láthatóan sokkolt a hírrel.
-Jézusom, Kris! Meg akarod szülni a gyereket? – hüledezett magában Sean, aztán egy röpke kép villant át a fején, ahogy egy stramm kis kölyköt hintáztat a térdén. De megrázta a fejét. Ingrid mellett ez soha nem fog megvalósulni, mástól meg... nem unta meg az életét.
*
Mike elégedetten kezdett neki a munkájának. A mai napi jótéteménye megvolt. Ha Sean csak egy kicsit is összekapja magát, ott hagyja azt a borzasztó germán tyúkot és összeáll inkább Kristennel. Akkor meg semmi akadálya, hogy megtartsák a gyereket, Victoria öccse meg nem kell, hogy feláldozza azzal a helyes kis csajjal a kapcsolatát más gyereke miatt. Elégedett volt a furfangosságával, és nem is sejtette, micsoda lavinát indított ezzel az útjára.
*
Kristen összehúzott szemekkel nézte a férfit, aki néhány hete még a boldogságot jelentette, aztán rájött, hogy egy beszari kis pöcs, aki fél kimozdulni a felesége árnyékából. És ez remajos hólyag most képes volt egy összeesküvő suttogásával arról érdeklődni, hogy igaz-e a hír, miszerint gyereket vár. A lánynak fogalma sem volt róla, honnan szerzett tudomást a dologról, bár volt egy sejtése, hogy Cara dumálhatta ki a dolgot, hátha ezzel meg tudja óvni a kapcsolatát ettől a tehertől. Először arra gondolt, hogy Sean orra alá dörgöli az igazságot, végül úgy döntött, ha csak ennyit tud vagy tudni vél, akkor inkább tagad a végsőkig.
-Nem tudom, kitől hallottad ez az őrültséget! Biztosíthatlak róla, hogy nagy gyakorlatom van benne, hogy a gyerekáldástól megvédjem magam, úgyhogy visszamehetsz az öltöződbe, és tisztába teheted magad, nem leszel apuka, nem kell Ingrid elé állnod a nagy vallomással.
Sean nem is tudta, hogy megkönnyebbült a lány határozott válasza hallatán vagy inkább valami homályos kis csalódás suhant át a lelkén. Eszébe jutott a minapi rövid látomás a térdén hintázó kiskölyökről, és egy pillanatra most sajnálta, hogy Kristen is elvette tőle ezt az álmot. Harmincöt éves korában minden férfi gondol már rá, hogy jó lenne egy srác, aki tovább viszi a nevét, de hát akkor ez nem az a pillanat – sóhajtott. Pár percig még nézte Kristen őszinte és kissé felháborodott arcát, aztán látszólag lazán csak annyit mondott.
-Akkor, aki adta a jól értesültet, úgy látszik alaposan melléfogott. Talán nem is gondolta, hogy szóba hozom előtted. Mindenesetre szerzett egy álmatlan éjszakát, de akkor minden rendben. Na, megyek – szerintem lassan kezdeni fogunk, és még nem vagyok készen. Bocs, ha megbántottalak, nem szántam otromba viccnek.
Kristen mélyről engedte ki a levegőt, ahogy a férfi megfordult. Huh, ez meleg helyzet volt! Drága kis Cara, ha te így, akkor ne félj egy percig sem, viszonozni fogom a szívességedet.- morogta magában. Aztán elmosolyodott, ahogy arra gondolt, mégsem olyan rossz színésznő, ha így fel tudta ültetni Seant. Érdekes volt az arcjátéka, mert egy pillanatra meg mert volna esküdni, hogy a fickó mintha csalódott lenne a válaszától. De hát az képtelenség, mert jobban fél a feleségétől, mint a gyerekek a mumustól. Ha bevallotta volna neki az igazságot, biztosan az lett volna az első reakciója, hogy állja a költségeket, de minél előbb szabaduljon meg a gyerektől.
*
Cara kuncogva tolta odébb Robert kezét, aki a hasára rajzolt mindenféle rejtélyes jeleket, és ezektől a pillekönnyű érintésektől azok a pillék mintha beköltöztek volna a bőre alá.
-Mi olyan vicces? – kérdezte a férfi, miközben a szájával kezdte követni az ujjai útját.
-Tudod, amikor ott álltam Victoriával és még nem tudtam kicsoda, az első gondolatom az volt, hogy Uram, add, hogy ez a gyerek ne tőled legyen!
Robert a könyökére támaszkodva lemerevedett.
-Cara! Ez nem vicces! Azért nem kell attól tartanod, hogy bármerre járjunk, tőlem terhes nők és szaladgáló Rob-bébik keresztezik az utunkat! Ráadásul, amióta itt vagyok ebben az országban, sokan azt mondanák, betegesen monogám voltam, szóval, ha Kristen nem gondoskodott volna legalább ilyen módon egy gyerekről, akkor kizárt dolog lenne, hogy összefuss a génjeimet öröklött kisklapeccal.
-Tudom! – simogatta meg a felháborodott arcot Cara – csak a szituáció olyan nevetséges volt, Laurie, a terhes csinos asszonyka és a te felháborodásod… így együtt, képtelenség lett volna nem gondolni egy ilyen eshetőségre. Ja, és hozzákombináltam, hogy milyen előszeretettel feledkezel meg a védekezésről – kacsintott rá.
-Sosem volt rá szükség, mert… de hagyjuk, ennek aztán végképp nincs jelentősége – sóhajtott a férfi. –Most viszont leszel szíves nem megakadályozni, hogy a hét érintésből álló kísérletemet befejezzem! – azzal újrakezdte Cara hasának és melleinek cirógatását, majd ujjai helyét átvette a szája.
Cara homorítva feszült az édesen kalandozó szájnak. –Nem vennem a lelkemre, hogy a tudományt gátoljam. – suttogta halkan.

2 megjegyzés:

zsorzsi írta...

Végre beértelek .

csez írta...

Hihi ;)
Gondolom Mike-hoz hasonlóan Te is elégedett vagy a furfangosságoddal... :P még hagysz némi balhéra esélyt, de a nagy gubanc megoldódni látszik ;)
Az új háttér pedig... *sóh* <3