A menedék 33.

Robert nevetve húzta magával Carát a szobája felé és az őket lelkesen követő Molly előtt erélyesen becsukta az ajtót.

-Gyere, szabaduljunk meg a maradék szalmától, mert holnapra vakarózni fogunk mind a ketten!

A fürdőszoba egy álom volt, holott igazából nem történt semmi más, csak a régi kádat építették körbe és a kovácsoltvas kerti bútorból valaki ide is behozott egy széket.

Cara szinte tehetetlenül hagyta, hogy a férfi kibontsa a ruháiból és hamarosan meztelenül reszketve állt előtte.

-Álmomban mindig így láttalak magam előtt – sóhajtott Robert, miközben ő is megszabadult a ruháitól. Cara kuncogva nézte, miközben letelepedett a kád szélére.

-Mi olyan vicces? – nézett rá a férfi.

-A szüleid. Soha nem gondoltam volna, hogy ők is ismerik a tanyasi romantikát.

-Ó, nagy szerelem volt az övék, szerintem sok érdekes dolgot mesélhetnének, de remélem, magamtól is leszek majd olyan találékony, hogy neked is legyenek majd szép emlékeid ebben a korban. Például egészen biztos, hogy a kádat ők sem hagyták ki, mert még kiskölyök koromban egyszer felébredtem és hiába próbálkoztam bejutni a fürdőszobába, az ajtó zárva volt. Másnap anyám olyan átszellemült arccal próbálta eltüntetni a gyertyák nyomait a kád széléről, amilyen mosollyal még életében nem takarított. De most ne az ő szerelmi életüket tárgyaljuk ki, hanem a mienkét gazdagítsuk. Gyere ide! – nyújtotta ki a kezét Cara felé, aki egy sellő kecsességével emelkedett fel és lépett oda hozzá. Robert az ölelésébe zárta, szerelemre kész testéhez szorítva a hajába suttogott.

-Szeretlek, Cara! Mindennél jobban, és ha nem akarod ezt az örökbefogadást, akkor még ma megírom Kristennek, hogy hogyan döntöttünk. És esküszöm neked, hogy nem lesz bennem neheztelés emiatt. Soha.

Cara felnézett és megsimogatta a komoly arcot. –Ne írj neki Robert! Komolyan gondoltam, hogy melletted állok, bárhogyan döntesz. Ugyan szerintem Kristennek nincs joga eltitkolni Sean elől a gyereket, de ez az ő döntése és én csak attól félek, mi lesz, ha egyszer meggondolja magát. De támogatlak, bárhogyan is alakul.

Robert lehajolt, megcsókolta és óvatosan az illatos habok közé állította, majd mind a ketten elmerültek. 

Később, sokkal később már az ágyon heverészve a férfi megszólalt.

-Isten bizony, érzem, hogy most is néz.

Felállt, a kispárnát maga előtt tartva az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. A küszöbön Molly ült és egyenesen a szemébe nézett, majd peckesen elsétált a férfi mellett és mire az visszaért az ágyhoz, már úgy kellett leparancsolja róla a kutyát. Molly kissé sértődötten helyezkedett el a kandalló előtt, aztán végre mindannyian békés álomba merültek.

Korán reggel Cara hirtelen azt sem tudta, hol van. Aztán a forró férfitest, ami a hátához simult, eszébe juttatta az estét, a már-már nevetséges próbálkozásukat a pajtában és az édes fürdőzést. Ahogy megmoccant, hirtelen két dolog is történt. Egyrészt Molly azonnal felpattant és az ágyhoz szaladva az arcába szuszogott, másrészt Robert keze megfeszült körülötte. –Ne menj el! – mormolta a nyakába és a lány alig bírt ellenállni a kísértésnek, hogy maradjon.

-Mollyt ki kell vinnem. – súgta vissza és már éppen emelte volna a takarót, amikor a kilincset odakint lenyomta valaki. Az ajtó résnyire kinyílt és Richard halk suttogása hallatszott:

-Molly, gyere, kimegyünk sétálni!  - a kutya már ki is surrant és az ajtó csendesen visszacsukódott.

-Na, látod! – mormolta a lány fülébe Robert. -Mondtam, hogy ők is voltak fiatalok, tudják, hogy ezek a reggeli pillanatok a legszebbek, amikor még az álom és ébrenlét határán merülhet el az ember a szerelemben. Ráadásul a világon a legfinomabb illat az ágymeleg Cara-illat, ne fossz meg tőle! - És máris a combjára emelte a lány lábát és az ölelésében kényeztetni kezdte.
-Érzem, hogy készen állsz rá, hogy repülj velem. – suttogta, aztán Cara vállát gyengéden harapdálva gyorsított a tempón, míg végül mindketten reszketve hullottak alá a repülésből, és ebben a pózban merültek el ismét az álomban.

A nap már magasan járt, amikor Robert felébredt. Karja közt szuszogott a nő, akiről még néhány napja azt hitte, örökre elvesztette, és most hálát rebegett valami felsőbb hatalomnak, amiért a segítségére volt, hogy a dolgokat rendbe tehessék. Testük még mindig összetapadva szinte egyszerre vett lélegzetet, és kéjesen simított végig a gömbölyű formákon, mint a szobrász, aki a mesterművét simogatja. Cara nyújtózkodva mormogott, aztán addig fészkelődött, amíg megfordult a férfi ölelésében.

-Jó reggelt! Álmodtam csak vagy tényleg szeretkeztünk ma reggel?

-Hát, ha álom volt, akkor a legszebb, amit álmodtam, de azt hiszem tényleg elmerültem ebben a szerelemre termett testben – simított végig Robert a lány hátán. Cara lustán elmosolyodott, aztán hirtelen eszébe jutott, hogy nincsenek egyedül a házban. És Molly? Ijedten nézett körül.

-Mollyt apa elvitte sétálni és szerintem azóta már megetették, simogatták, aztán jutalomfalatokat adtak neki, megint simogatták... és nem akarlak elszomorítani, de talán már le is csapták a kezünkről, mert a kényeztetéshez nagyon értenek. Azt hiszem, jövök apának egy üveg jófajta whiskeyvel, mert belehaltam volna, ha felkelsz és te viszed ki ma reggel. De gyere, most már keljünk fel mi is, mert  olyan hangosan korog a gyomrom, hogy szerintem anya is hallja kint a konyhában.

Nevetgélve, csókolózva rendbe szedték magukat a fürdőszobában, aztán Cara Robert egyik pólóját kapta magára, mivel a táskája még mindig a kisszoba közepén várta, hogy kipakoljon. A konyhában ott találtak Robert szüleit. Claire éppen a reggelit tette az asztalra, mint aki valóban meghallotta a fia gyomrának korgását, Richard pedig éppen két hajókoffer méretű bőröndöt állított a bejárati ajtó mellé. Amikor az asztalhoz ültek, Molly is megjelent. Szájában Robert tegnap este a szalmában elhajított pólójával.

A döbbent csendben Robert és Cara bíborszínben tündökölt, Richardot rázta a visszafojtott nevetés, Claire pedig kuncogva szedte ki a lelkes eb szájából a megviselt ruhadarabot. Molly persze azonnal remek játéknak fogta fel a dolgot és teljes erejéből húzni kezdte a jobb sorsra érdemes pólót. Végül Robert erélyes felszólítására adta csak vissza, de addigra az anyagon több apró lyuk jelezte a korábbi erőpróbát.

Claire vigyorogva nézte. –Fel sem fog tűnni, majdnem mindig pólód lyukas valamiért. Fel nem foghatom mitől, hiszen eddig nem volt, aki megrágja.

Az össznépi vidámságnak Richard vetett véget, aki kiterelte a feleségét az ajtón, bepakolta a bőröndöket, miközben búcsút intettek a fiataloknak. –Köszönet a meghívásért, sajnálom, hogy nem maradhatunk tovább, de hát Vic is vár. Anyád nem is tudom, hogy bírta ki, hogy nem azonnal oda utaztunk. Egy hét múlva indulunk vissza Londonba, ti érezzétek jól magatokat és ne csináljatok nagy őrültségeket! – intette a fiát. Ha visszamennétek LA-be, akkor a telefont már feltalálták, hívjatok! Victoriánál megtaláltok minket, mert Mike szülei ma utaznak el, őket váltjuk, és anyád végre kiélheti anyai és nagyanyai hajlamait, de azt hiszem Vicre ráfér most egy kis kényeztetés. Még Peter szülei is felkeresték, hogy a fejéhez vágják a történteket, állítólag Mike úgy tette ki őket az ajtó elé. Kezdem megkedvelni a srácot, mert sosem bírtam a nagyképű apóstársamat. Cara, remélem, mihamarabb találkozunk újra! - Ezzel gázt adott és kihajtott az udvarról.

Robert a fejét csóválva nézett utánuk. Ebben a családban még mindig a legjobb viccek az ő kárára születnek, de órák múlva már arra is alig fognak emlékezni, hogy itt jártak, annyira leköti őket majd Laurie és Brian babusgatása. Aztán megfordult és Carára nézett.

-Elmegyünk a vízesésünkhöz?

*

Sean úgy nézett a lányra, mint akit kiütöttek. Akkor hát minden szó igaz volt? Kristen kezéért nyúlt és megsimogatta.

-Beszélek Ingriddel. Ez már amúgy sem egy házasság, csak egy  szerződés, azokat meg fel lehet bontani, nem igaz? Tudod, amikor az a pasi azt mondta, hogy terhes vagy és örökbe akarod adni a gyereket, először arra gondoltam, hogy huh, ezt megúsztam. De aztán nem akart kimenni a fejemből a dolog, állandóan arról fantáziáltam, hogy mi együtt vagyunk és a kicsi velünk nő fel. Nagyon is el tudtam képzelni, ne vágj ilyen hitetlen képet! Kris! Csalódott voltam, amikor te később tagadtál a végtelenségig.

Képes lennél velem maradni és megtartani a picit? Hogy úgy éljünk, mint egy hétköznapi, normális család? Ha igent mondasz, én mindent elkövetek, hogy mire megszületik, szabad ember lehessek és a nevemet adhassam neki és ha elfogadod, akkor neked is.

Kristen nézte könnyben ázó szemekkel és arra gondolt, mennyire nem ismeri az embereket. Seannal kapcsolatban meg volt győződve róla, hogy egy beszari kis pöcs, aki a hír hallatán menekülni fog. Egyszerűen csak látni akarta, hogyan futamodik meg a felelősség elől, erre kiderül, hogy a végén egy mély érzésű, rendes pasi. Igazán nagyon kellemes volt a csalódás. Megszorította a férfi kezét és halkan csak annyit mondott:

-Ha tényleg komolyan gondolod, én hajlandó vagyok vállalni veled a kockázatot, hátha képesek vagyunk együtt valami jóra nevelni ezt a kissrácot. Beszélj az asszonnyal, és ha kirúgna, gyere el hozzám akár már most.

A férfi magához húzta és a kezét gyengéden a még lapos hasra simította.

-Teljesen mindegy, hogy fiú lesz vagy lány, ha csak egy kicsit is hasonlítani fog rád, én máris imádom.

Megcsókolta a lányt és életében talán először arra gondolt, hogy Ingrid egyszerűen nem állhat közéjük. Olyan csoda birtokába jutott, amit az asszony se tönkretenni, se megtagadni nem tud. Ha kell, egy szál gatyával lép ki a házasságból, de ez a gyerek kell neki, és igen, kell vele ez a hisztis, tüskés boszorkány is, mert mellette úgy érezte, mintha mégis lenne valami értelme az életének.

Kristen pedig vett egy nagy levegőt és Robert számát tárcsázta.

*

Cara Robert ölelésében üldögélt egy hatalmas kidőlt farönkön és a vízesést csodálta. Most megint úgy érezte, hogy ennél varázslatosabb helyen még talán sosem járt. Hát, ennyit jelent a férfi közelsége, ez már nem is vitás. Molly a bozótosban bóklászott, aztán Robert egy faágat dobott be neki a vízbe. A kutya lelkesen vetette magát utána és innentől fáradhatatlanul úszott be érte és hordta ki a lábukhoz. Egy idő után leheveredett melléjük és látszólag elaludt. Robert kézenfogta Carát és a furgonhoz vezette.

-Ez is egy olyan dolog, amit már a múltkor ki akartam próbálni, de nem volt rá lehetőségünk. Lehajtotta a csomagtér végét és Cara mosolyogva nézte a szinte kényelmes fekvőhellyé alakított rakteret. Puha párnák és néhány vastag takaró tették lakályossá a rögtönzött szerelmi fészket. Robert nevetve feltolta Carát, aztán utána mászott. Molly felemelte a fejét, aztán látva, hogy a kocsi nem indul sehova, békésen aludt tovább.

*

Kristen letette a telefont. Ötször próbálta felhívta Robertet, de a készülék csak kicsengett, nem vette fel. Akárhol is van, az biztos, hogy nem nagyon izgatja, hogy a külvilág kapcsolatba akar lépni vele. Már Tomot is felhívta, hogy hátha együtt lógnak valahol, de Tom kicsit zavartan rövidre zárta a beszélgetést. Biztos tudja, hogy hol a barátja, csak nem akarja elárulni. Érezte, hogy a srác neheztel rá, de most ez volt a legkisebb gondja. Ahhoz képest, hogy micsoda kéréssel fordult Roberthez, most elég hülyén érezte magát, amiért vissza akarja csinálni a dolgokat. Ebből az egész buliból csak Cara fog jól kijönni, bár időközben Seannal már tisztázta, hogy nem tőle tud a dologról. De biztos volt benne, hogy a lány szívéről nagy kő esik le, ha megtudja, hogy mégsem kell egy zabigyerekkel terhelni frissen bimbózó szerelmét.

*

Késő délután volt már, amikor visszaértek a ranchra. Olyan éhesek voltak, mint a sötétedő erdőt járó farkasok. A kocsiból kiszállva óriási zárpor kapta el őket és hiába futottak a házig, mindenük csurom víz lett. A lányra tapadó vizes ruha újra felébresztette Robertben a vágyat és hamarosan a konyhaasztalon ölelték egymást vad szenvedéllyel. Molly a kandalló előtt beletörődően várta, hogy a forró zuhany alatt felmelegedjenek, aztán végre birtokba vegyék a konyhát és megetessék őt is. Egy ilyen szerelmes párocska mellett igazán nehéz volt kutyának lenni.