A menedék 34.

Robert fáradtan nyújtózkodott az ágyon, amíg Cara a fürdőszobában időzött. Minden tagja sajgott, de már az idejét sem tudta, mikor érezte magát ennyire minden szempontból kielégültnek. Boldog volt, amiért a békülés – úgy tűnt – a legnagyobb rendben ment a maga útján, de kicsit szorongva gondolt rá, hogy hamarosan visszatérnek majd LA-be és akkor szembesülniük kell újra a problémákkal. Az ágy mellett észrevette a telefonját, ami folyamatosan villogott. Teljesen elfelejtkezett róla reggel, de legalább nem is csörgött bele ebbe a csodálatos napba. Felemelte, hogy megnézze, ki mindenki kereste. A szülei hagytak üzenetet, hogy szerencsésen megérkeztek és Vic-kel meg a kicsivel minden a legnagyobb rendben. Tom is írt, hogy Kristen nála kereste. Az összes többi hívás és üzenet a lánytól érkezett. Robert úgy érezte, a mai napba Kristen hisztije és/vagy kavarása már nem fér bele. Képtelen lett volna bármivel tönkretenni ezeket a csodálatos órákat. Cara kilépett a fürdőszobából és Robert visszadobta a telefont a padlóra és feléje nyújtotta a kezét.

-Már nem merlek megérinteni, mert abból megint egy orbitális nagy dugás lesz, de ugyanakkor képtelen vagyok nem megérinteni téged. Mi legyen erre a dilemmára a megoldás, hm? – vigyorgott a lányra, aki a férfi egyik pólójában igencsak fáradtan nézett ki. Felmászott a férfi mellé az ágyra és szinte abban a pillanatban aludt el, ahogy teste belesüppedt a puha matracba. Robert mosolyogva húzta magukra a takarót és kezét Cara fenekén nyugtatva lassan ő is átadta magát az alvásnak.

Korán reggel álmosan hunyorogva nyitotta ki a szemét és egy barna szempárral nézett farkasszemet. Molly türelmesen és kitartóan nézte, amiről aztán eszébe jutott, hogy a kutya biztosan szeretne kimenni. Óvatosan kimászott az ágyból, magára húzta a boxerét és halkan kiengedte Mollyt a szabadba. A hűvös levegő megborzongatta, ezért aztán inkább a konyhába ment. Kitöltött két narancslevet, a tálcára tett néhány kutyakekszet, aztán a visszaérkező kutya mögött bezárta az ajtót. Halkan visszaosont a szobába és a tálcát lerakta az  ágy mellé. Molly megkapta a kekszeit, aztán leheveredett az ágy végéhez, Robert pedig visszabújt a takaró alá, és a lány szinte forró testéhez tapadt. 

Cara félálomban egy csókot nyomott a mellkasára és Robertnek ennél több biztatás nem is kellett. Felébe kerekedett, a térdeit széttolva elhelyezkedett és karjain támaszkodva lassan, finoman birtokba vette a testét. Cara csukott szemekkel, szorosan kapaszkodva mozgott együtt vele. A finom, lassú mozgás úgy gyújtotta fel az érzékeit, hogy közben szinte súlytalanul lebegett az érzések tengerén. A férfi szerelmes szavakat suttogott a fülébe és a gyönyör egyszerre árasztotta el mindkettőjüket. Amikor újra normális ütemben vert a szívük, Robert halkan megszólalt: 

-Nem akarok hazamenni! LA-ben mindig minden elromlik. Amióta csak ismerlek, ez a hely jelenti nekem a boldogságot. Mondd meg, mit tegyek és úgy lesz! Csak legyél velem, akkor  minden sikerülni fog.

Cara cirógatva, a férfi kulcscsontját csókolgatva csak annyit mondott: -Együtt bevesszük Los Angelest is.

*

A reggelit talán képes leszek megcsinálni – állt Robert a nyitott fridzsiderajtó előtt. Cara még aludt, de őt már felébresztette a saját gyomrának korgása. Bundáskenyér! – igen, ez kell nekem! – csillant fel a szeme, aztán számba vette, mi minden kellhet az elkészítéséhez. Tojás és kenyér van. Olajat is talált, már csak arra próbált rájönni, vajon hány tojást kell feltörjön a művelethez.  Elővett néhány szelet kenyeret, aztán úgy döntött, hogy fejenként egy tojás elegendő lesz. Beleütötte őket egy mélytányérba, aztán egy villával kevergetni kezdte. A serpenyő már felforrósodott, olajat öntött bele és az egyik szeletet a tojásba tunkolta. A fene, ez nagyobb, mint a tányér – nézte a széttördelődött kenyeret, aztán óvatosan az olajba pottyantotta. Egy kötény nem ártana! – ugrott el a kifröccsenő forró olaj elől – mert még kárt teszek a legjobb haveromban. A második szeletnek még csak az egyik oldala volt tojásos, amikor rájött, hogy a felvert tojás biztosan kevés lesz. Újabbakat tört fel, közben fintorogva szaglászott. Jesszus, ez ilyen gyorsan sül? – nézett az elszenesedett első szeletre. Lekapcsolta a gázt és fejét vakarva nézett szét a pillanatok alatt romba borított konyhán. Ez mégsem volt olyan jó ötlet. Büdös is lett, éhes is maradt, a mosogatás réme is fenyegette. Lelombozva nézte a pusztítás nyomait és biztos volt benne, Cara nem lesz elragadtatva. Nagyot sóhajtva felkapott egy banánt az asztalról és meghámozta. Ezzel talán kibírja, amíg Cara felébred.

XDDD

A kuncogásra megperdült. Cara egy kockás ingben támasztotta az ajtófélfát és láthatóan jól szórakozott. Robert a fejét vakarva szabadkozott.

-Ha megígérem, hogy segítek rendet rakni, akkor megkönyörülsz egy éhezőn és csinálsz nekem reggelit?

Cara elnevette magát.

-Hát, még vehetsz órákat Mollytól az elveszett kutyaszemek témában, de egy reggelit megért a produkció. De jössz és kuktáskodsz nekem, mert még egyszer nem szeretném, ha a jövőben egy bundáskenyértől háború sújtotta övezetté kellene nyilvánítani a konyhát.

Néhány perccel később Robert a lány nyakába csókolt.

-Reménytelen téged utánozni. Ezt a fenékriszálást, amivel a tojásokat verted fel, mindenképpen. Esküszöm, ott is habos lett, ahol nem is sejtenéd. – azzal a pulthoz szorítva hozzátapadt. Cara első adag kenyere csak azért nem égett oda, mert az utolsó pillanatban elzárta a gázt.

*

Tom nem hitt a szemének! Az újságos állványról lekapott egy lapot, aztán a kávéval a kezében türelmetlenül  várta, hogy fizethessen és az utcán legyen. Bevágódott a kocsiba és végigolvasta a cikket. Kristen! Hát, csak bevállaltad! Akkor ezért akart Robbal olyan nagyon beszélni. De a srác azóta sem hívta vissza őt sem, pedig ez a hír talán ott a világvégén is felgyorsítaná az eseményeket. A cikk világgá kürtölte a hírt, miszerint a színésznő terhes és új kedvese, a még házas Sean Paul beadta a válópert, hogy még közös gyermekük világra jövetele előtt feleségül vehesse. A levegőbe csapott és hirtelen ötlettel Victoriáék lakásához hajtott. Rob szülei is ott vannak, akkor legalább velük megosztja a jó hírt.

Claire ugyanazzal az újsággal a kezében nyitott neki ajtót.

-Legszívesebben felhívnám Krist, hogy megköszönjem neki, amiért nem teszi tönkre ezt a süket kölköt. – ölelte magához a fia legjobb barátját.

-Próbáltam elérni Robot, de nem veszi fel a telefont.

-Akkor minden rendben. – kacsintott rá az asszony. –Ha még nem is tudnak a dologról és mégis kibékülnek, akkor biztosak lehetnek benne, hogy őszinte békülésről van szó. De ne is emlegessük őket, mert megérzik és a végén még telefonálnak, ahelyett, hogy az új családtaggal kirándulnának nagyokat azon a csodás környéken.

-Új családtaggal? – nézett rá Tom elég bamba képpel.

-Bizony, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy új nő van a barátod életében.

-Új nő? – hördült fel Tom, aki végképp nem értett már semmit.

-Bizony, Mollynak hívják és egy tünemény. Szőke és édes, mindenkit azonnal az ujja köré teker.

-És Cara... Cara nincs kiakadva miatta?

-Kiakadva, édes fiam, az ő barátnője!

Tom leroskadt a kanapéra és a két keze közé fogta a fejét. Uramisten, már megint mibe keveredett ez a hülye? És ami a fő, hogyhogy én már megint lemaradtam valami oltári nagy buliról?

*

Az utolsó napot töltötték a ranchon, amikor a furgonnal még utoljára elmentek a vízeséshez. Egész nap Mollyt szoktatták az utazó ládához, úgyhogy neki is kijárt egy kis szabad csatangolás a mesés környezetben. Robert reggel töltőre tette a telefonját, amire napokig rá sem nézett, és még mindig képes volt megállni, hogy ne nézze meg az üzeneteit. Majd ha leszálltak LA-ben, akkor úgyis ráér visszazökkenni a mindennapokba. De most csak arra tudott gondolni, hogy ott, ahol minden elkezdődött, még egyszer ölelkezhessen Carával, mielőtt belevágnak a hétköznapokba. Takarókat, párnákat dobott a furgon rakterébe, Cara egy kosarat pakolt meg minden földi jóval, aztán útnak indultak.

Molly boldogan vetette magát a tó jéghideg vizébe, ők pedig a parton ülve napoztak. Néha csókolóztak kicsit, aztán megették, ami a kosárban volt. Robert felhúzta a lányt, és a tó felé nézett.

-Már nincs olyan meleg, így nem fog annyira hidegnek tűnni a víz, gyere, ússzunk egyet!

-Istenem, Rob, én nem, ez annyira hideg... de menj csak, majd kintről drukkolok ...

A férfi lassan letolta a nadrágját és a tetejére dobta a pólót.

-Na, még most sem? Szerintem pár perc múlva forrni fog körülöttünk a víz.

Cara nevetve nyúlt a nadrágja gombja után. Alig hullott le róla az utolsó ruhadarab, Robert felkapta és hiába tiltakozott, a vízbe lépkedett vele. Cara kapaszkodott, de a víz hamar mélyült és pár másodperc múltán mindketten levegő után kaptak, ahogy a kristálytiszta és hideg víz körbeölelte őket.

-Basszus, ez tényleg nagyon hideg! – cidrizett a férfi, de azért igyekezett egy forró csókot nyomni Cara szájára. –Oké, beismerem, ez hülye ötlet volt. Már a fogam is vacog, így nem lehet szerelmet vallani. Ráadásul a legfőbb érvem szerintem visszabújt a testembe, úgyhogy gyerünk asszony kifelé, mielőtt jégcsap lesz belőlünk és jól megfázunk. A kocsihoz futottak és két nagy törülközővel próbálták a tagjaikba visszamasszírozni az életet. Aztán Robert úgy érezte, hogy Cara fürge kezei között ő már kellőképpen életrekelt ahhoz, amivel a hátralevő időt szándékozik tölteni és kivette a lány kezéből a puha anyagot. Gyere! Had mutassam meg neked, milyen csodákat tartogat nekünk az élet!

Már esteledett, a csillagok szikrázóan ragyogtak a fejük fölött, amikor Robert még egyszer magához húzta a lányt.

-Kamaszkorom egyik legtitkosabb álma volt egyszer a hátsó ülésen enyelegni egy lánnyal, de soha nem volt önként jelentkező. Biztos az is hátráltatta a dolgot, hogy vezetni sem tudtam, úgyhogy legfeljebb a lány kocsijában kerülhetett volna sor a világrengető eseményre. Annyit mindenesetre megjegyeztem a többi srác élménybeszámolóiból, hogy az első ülésen soha, mert esetleg kilazul a kézifék és kellemetlen meglepetések érhetik az embert. Meg a sebességváltó is rossz helyen lehet. Úgyhogy türelmesen vártam a percet, hogy megvehessem ezt az ócska tragacsot, amit nem cserélnék el a Hilton luxus lakosztályára sem ebben a pillanatban.

Cara végignézett a férfi testén, aminek nem volt olyan porcikája, amivel az elmúlt napokban közelebbi ismeretséget ne kötött volna és a száját megnyalva egy hirtelen mozdulattal az ölébe helyezkedett.

-Hát, akkor fiú, ma megütötted a főnyereményt, mert Cara néni olyat mutat neked, amire egész életedben emlékezni fogsz.

És tényleg, jóval később, már hazafelé hajtva Robert vigyorgó fejjel meg mert volna esküdni rá, hogy ez a figura még a legvadabb kamaszkori képzelgéseiben sem szerepelt.