"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. november 6., kedd

A menedék 50.


Robert vidáman cirógatta a terítő takarásában a lány combját, Cara pedig remegő kézzel tette le a poharát. A rövid ruha és a harisnya nem kompatibilisek egymással ennek az őrültnek a társaságában, ennyit máris megállapított. Túl sok teret engedett a játszadozásnak, de a tükör előtt ez eszébe sem jutott.
-Ha az a célod, hogy magamra, vagy rád borítsam ezt a drága bort, akkor csak csináld! – sziszegte oda a férfinak, aki továbbra is vidoran kalandozott az asztal alatt.
-Édesem, ez a legkevesebb, amit megérdemelsz, amiért általános feltűnést keltve utolsónak estünk be a vacsorára. Szerintem mindenki meg volt győződve róla, hogy elszexeltük az időt és nagyjából egyenesen az ágyból érkeztünk. Legnagyobb sajnálatomra nincs igazuk. Meg is akartam kérdezni, hogy hol a fenében voltál olyan sokáig, csak aztán előkerültél ebben a kacér kis koktélruhában, és igazság szerint kiverted a fejemből a létező összes  értelmes gondolatot.
-Nem lehetett az olyan sok – grimaszolt a lány.
-Csak sértegess drágaságom, majd ezt is hozzáírom a listához, ami máris elég terjedelmes ahhoz, hogy élénk játszadozással töltsük az időt akár reggelig is.
-Játszadozás, hm? – rebegtette meg a pilláit Cara és Robert keze megfeszült  a combján.

Kicsit közelebb húzta magát az asztalhoz, aztán a szabad kezével kicsit lazított a nyakkendőjén. Még szerencse, hogy nem a fő asztalnál ülnek, a pódium előtt, mert ott aztán közszemlére lenne téve a gerjedelme, amit ez a boszorkány még élvezettel hergel is. Az asztaltársaság többi tagja szerencsére a szónok poénjaira figyelt és az élénk taps és nevetés elfedte kettőjük pajzán suttogását. Egyedül talán csak a szemben ülő házaspár hölgy tagja figyelt rájuk. De ő aztán egész este úgy nézte Robertet, mintha egy pornó csatorna élő közvetítését figyelné. Isten bizony, néha még a szája szélét is megnyalta. Robert megrázkódott a gondolatra, hogy amíg itt házivetítést rendez magának Carával kapcsolatban, addig vele ugyanezt teszi valaki más az asztal túloldalán. Megköszörülte a torkát, aztán végre elővarázsolta a másik kezét is, hogy egy pohár jeges vízzel enyhítse a bensejében égő tüzet. Haszontalan próbálkozás volt. Ez a pohár víz csak akkor segített volna, ha az ölébe borítja.
-Kimegyek a mosdóba. – szólalt meg mellette Cara.
-Kikísérjelek? – nézett rá egy kacsintást követően Robert, mire a lány elnevette magát.
-Isten ments! Soha többé nem engednének be ebbe az étterembe; de lehet, kitiltanának az összes többiből is. Sietek vissza.
*
Alonso dühösen túrta föl a nappalit, de a fényképezőgép üres volt, a kártyát sehol nem találta. A kutya idegesítően ugatott a hálószobából, ahová az első ijedtség után bezárta. Az árnyékát látta meg először és azt hitte valami komoly házőrző, aztán meglátta teljes valójában és elvigyorodott. Ez csak egy nagy szőrös lakberendezési tárgy. Ami a nagyobbik baj volt, hogy laptopot sem talált, pedig biztos volt benne, hogy azon megtalálná, amit keres. Tanácstalanul forgolódott, amikor észrevette, hogy a tv alatti bútorelem eleje kiáll a síkból. Mi a fene? Eddig azt hitte, ez csak egy puccos állvány, de ezek szerint szekrény. Kinyitotta és elvigyorodott, két laptop is hevert odabent. Kivette őket és körülnézett. Túl egyértelmű lenne, ha csak ezeket vinné el. Csinál egy kis felfordulást, aztán találják csak ki, ki járt itt és mit akart. Az előszobában látott egy sporttáskát, a tartalmát kiborította és belepakolta a gépeket, aztán ráadásnak a fényképezőgépet is hozzájuk csapta meg néhány apróbb tárgyat. Vegytiszta rablás. Meglepően könnyű volt bejutni. Ahogy kinyílt az ajtó, pár pillanatot várt, hátha felvisítanak a szirénák, de mivel minden csendes maradt, bátran belépett. Még arra is volt ideje, hogy a fantasztikus panorámát megcsodálja, miután felforgatta a berendezést. Dolga végeztével kilépett a bejárati ajtón és nem vette észre a kamerát, amely a bokrok között elrejtve felvételeket készített róla.

A biztonsági szolgálathoz bekötött vészjelző élénk villogása hívta fel a figyelmet, hogy egyik kiemelt ügyfelük házánál bekapcsolt a riasztó. Sosem mérlegelhettek, hogy illetéktelen behatolásról van szó vagy csak a tulajdonosok óvatlanságáról, éppen ezért már úton is voltak a ház felé. Az úton egy bukósisak nélküli motoros robogott el mellettük, hátán keresztbe vetett sporttáska. Michael Irish a rendőröket hívta: Betörés, vélelmezett elkövető  egy Hondán menekül, a rendszám N2Z-vel kezdődik. Cím: ... A helyszínelők érkezéséig biztosítjuk a helyszínt.
*
Robert igyekezett nem tudomást venni a zsebében kitartóan zümmögő mobilról és legalább úgy tenni, mintha érdekelné, amiről a mellette ülő fickó magyarázott. Aztán végre feltűnt Cara, és hirtelen úgy érezte, mintha megmenekült volna.
-Elnézést! – szakította férfi a mesélőt – feltétlenül beszélnem kell Ms. Hamiltonnal. Felpattant és a lány felé indult, miközben a zsebéből előkotorta a kitartó készüléket. Elkapta Cara kezét, miközben a meglepő és idegesítő hírt hallgatta.
-Köszönöm, máris indulunk. – morogta bele a telefonba, majd újra zsebre vágta. –Rossz hír! Betörtek a házba, a rendőrök és a biztonságiak ott várnak minket, hogy elmondjuk, mi tűnhetett el. Mennünk kell!

-Nem is baj. Azért voltam olyan sokáig a mosdóban, mert képtelen lettem volna előbújni, amikor odakint néhány nő azt taglalta, hogy milyen lehetsz az ágyban, és én vajon megfelelek-e az igényeidnek hosszú távon, vagy előbb-utóbb engem is ejtesz. Vagy esetleg magamhoz láncollak egy gyerekkel. Jaj, olyan megalázó volt hallgatni, ahogy vadidegen emberek a magánéletünkön csámcsognak.
-Ne foglalkozz vele! És ezek után már csak még jobban ragaszkodni fogok ahhoz a láncoláshoz – kacsintott rá a férfi. –Nézd, ezeknek a libáknak alighanem ennyit jelent egy kapcsolat, de köztünk ez más, igaz? És ha gyerekünk lesz, akkor az azért lesz, mert mind a ketten szeretnénk, mert úgy lesz teljes az életünk, ha hagyunk ebben a világban valami igazán maradandó nyomot, ami generációkkal később is arról fog mesélni, hogy egyszer két ember szerette egymást. De most menjünk, mert aggódom, mi lehet otthon. Bár Molly ugatását hallottam a háttérben, úgyhogy vele aligha van probléma.
*
A fiatal rendőrnő zavartan töltögette a jegyzőköny rubrikáit. Sokszor álmodozott már róla, hogy milyen jó lenne találkozni a pasival, de nem egészen ilyen körülmények között képzelte el. Néha, ha nagyon megvadult a fantáziája, akkor igazoltatást vizionált magának, ahol a férfi a motorháztetőre tenyerelve háttal várta, hogy végig tapogassa, aztán a dolgok innen rendre elfajultak... a francba, a gondolattól bokáig elpirult. Most pedig a csinos barátnőjét karolva üldögél itt előtte, egyik keze a kutya fejét simogatja, a másik a síró nőt vigasztalja.
Hát igen, elég gáz, ha az elmúlt hetek munkáját ezzel a rablással taccsra vágta valaki, de van rá esély, hogy megtalálják az elkövetőt, mert a műszakiak elemzésre érdemes felvételt találtak a kinti kamerákban. A nyomozást vezető Connor Darby éppen most adott utasítást a felvételeken szereplő fiatal mexikói srác azonosítására és a körözés kiadására.

Eléjük tolta az eltűnt tárgyakról összeállított listát, hogy az aláírásukkal hitelesítsék. Kicsit megremegett, ahogy a tollat a férfi kezébe adva megérintette a bőrét. Mély lélegzetet vett, de ez is csak arra volt jó, hogy a drága férfiparfüm illatát letüdőzze. Most jól esne egy cigaretta! – sóhajtott magában izgatottan. Nézte a hosszú szempillákat, ahogy a férfi elolvasta és aláírta a jegyzőkönyvet.  Istenem, ez a pasi csak egyre jobb lesz, ahogy múlnak felette az évek! Aztán a pillák hirtelen és váratlanul felemelkedtek és a csodás szürke szempár ráfókuszált. Miranda Hooksnak ez már majdnem sok volt. Elnézést mormogva kikapta a tollat a férfi kezéből, és gyors léptekkel elhagyta a házat, mielőtt még az ölébe ül ennek az Adonisznak.

Robert Carához fordult, aki vigasztalhatatlanul zokogott. Hetek kemény munkájának a termése tűnt el, és bár néhány felvételt már elküldött Sean-nak és felpakolt egy szerveren lévő könyvtárba is, de ez csak töredéke volt a készített képeknek. Nem jó hír, ami történt, de nem is ekkora tragédia. Ő csak a személyes könyvtárai miatt aggódott, a jelszavakkal védett levelezési és fotós könyvtárai miatt; meg leginkább azért, hogy vajon az utolsó kilépéskor nem mulasztotta-e el bekapcsolni a védelmi programot. Mert ha igen, igen érdekes képekkel fognak előbb-utóbb szembesülni a bulvárlapokban. Mérgesen fújtatott egyet. Hát, ezen már kár törnie az agyát, ami történt, megtörtént, most már csak abban bízhatnak, hogy a srácot elkapják még mielőtt eladná a gépeket vagy feltörné a tartalmukat.

Felállt és kikísérte a rendőröket, végignézte, ahogy a biztonsági cég emberei új lemezt helyeznek a bejáratot figyelő kamerákba, aztán becsukta az ajtót és nekidőlt. A fejében a motoros járt, aki Carát követte és a házat figyelte délután. Biztos volt benne, hogy ő tört be, és némi elismeréssel adózott neki, amiért ki tudta játszani a riasztót és még lelépni is volt ideje. Ennyit a garantált védelemről. Cara hangját hallotta, ahogy Mollynak duruzsol, és hálát érzett a négylábú terapeuta iránt, aki többert ért el azzal, hogy ott állt és szeretettel nézett a lányra, mint ő, aki az elmúlt órákban szinte folyamatosan cirógatta.

Nagyot sóhajtott és odaballagott hozzájuk. -Van kedvetek a történtek után egy nagyot sétálni lent a parton? – nézett rájuk. Molly persze azonnal vad farokcsóválásba kezdett, ahogy a sétálni szó elhangzott. Cara tiltakozni akart, de a kutya lelkesedése meghátrálásra késztette. Szegény Mollyt amúgy is bezárta a betörő, neki egész biztosan jót fog tenni egy kis séta, így aztán megadóan bólintott. A hálószobában lerángatta magáról a koktélruhát és farmert húzott meg egy vékony pulóvert. Robert csak feltekerte az öltönynadrág szárát, ami már amúgy is csupa szőr volt, és kirángatta az inget a nadrág korcából, aztán kézenfogva a világot újra rendbenlévőnek látó kutya után indultak.

4 megjegyzés:

Bulika írta...

Hmm Hmmm...
"Ő csak a személyes könyvtárai miatt aggódott...
igen érdekes képekkel fognak előbb-utóbb szembesülni a bulvárlapokban....
Hmmm... már alig várom mi sül ki ebből... :)

zsorzsi írta...

Ez Amerika !!!!! Még egy rendőrnőnek is nagyobb esélye van ,hogy találkozzon Marcival ,mint nekünk ! XDDDD
Bár ,a reakciómat borítékolom ,ha gondolod !!
Jó sétálgatást !

vusi írta...

Az ötledtárad tényleg kifogyhatatlan Jutka! Ittam a soraidat és ... őőő ... mindent tudni akarok azokról a képekről! xD

csez írta...

Előbb azt hittem, csak a vacsora asztalnál ülő hölggyel fogok szimpatizálni, de a rendőrlányt egyenesen sajnáltam... o.O ;)
Szóval érdekes képek?! XDDDDDD