"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. november 14., szerda

A menedék 57.


Cara reménykedve nyitotta ki a hálószobaajtót. Ami az előbb történt, azt tuti csak álmodta, ilyen a valóságban vele nem fordulhatott elő. Robert mindjárt felbukkan a konyha felől, és jót nevetnek majd rajta, hogy miket zagyvál össze álmában. De Robert nem bukkant elő, ráadásul a teraszon a kölykökkel egy valóságos Kristen játszott.

Robert Seannal, Bear-rel és Mollyval a parton dobálta azt az átkozott frizbit. A férfi néha aggódóan lesett a ház felé. Sejtette, hogy Kris abban a pillanatban tört rá Carára, amikor ők a kapun kívülre kerültek; és bármennyire jól sikerült a tegnap délután, Cara azért nem biztos, hogy simán túlteszi magát rajta, ha Krist látja meg ébredés után először.

Cara… egyértelmű, hogy teljesen kivan. A játszadozásuk után szinte elájult, és mostanáig a három napos vízihulla is több életjelet produkált volna, mint ő. Kicsit meg is ijedt, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet, még rátenni egy lapáttal, de hát tulajdonképpen erre az együttlétre mindkettőjüknek szükségük volt.; ebben is biztos volt. 
A teraszon ekkor megjelent a lány és Robert Mollynak füttyentve a ház felé vette az irányt.
-Szia! – ölelte magához, miközben megcsókolta. Cara belekapaszkodott, és két mély sóhaj között viszonozta a csókot. Egy kicsit, de tényleg csak egy nagyon kicsit feszélyezte, hogy Kristen tanúja az ölelkezésüknek. De egyszerűen szüksége volt a férfi karjai közt érzett biztonságra.

-Hallom, ebédvendégeink  lesznek, úgyhogy megyek, szétnézek, miből lehet valamit összehozni – indult a konyha felé, de a férfi visszahúzta.
-Nyugi, az ebéd nemsokára érkezik. Meg lassan a többieknek is ide kell érniük. Neked nem kell semmit csinálnod, még a teríték is a kajával érkezik. Cara, azt hiszem jobb, ha felkészülsz, de anyámék is itt lesznek, küldtem nekik is meghívót, sőt talán még Vic-ék is beesnek az este. Mondjuk, náluk minden a kicsiktől függ.

Csak azért szólok, hogy ne izgasd magad, te nyugodtan odamehetsz Seanhoz korábban, én majd velük érkezem valamikor a kezdés előtt. Igyekszünk majd minél kisebb feltűnést keltve besurranni.
Cara elpirulva, talpig zavarban fordult oda hozzá. Nem igazán akarta Kristenék előtt kitárgyalni ezt a dolgot, de húzni sem akarta az időt, mert mostanában amit nem beszéltek meg időben, abból mindig félreértés és sértődés lett.

-Rob, nem úgy gondoltam ám! Igazad volt, amikor azt mondtad, hogy egy kapcsolatban az a legkevesebb, hogy a partnerek minden helyzetben egymás mellett állnak, és a puszta jelenlétükkel is támogatják a másikat. És mivel azt mondtad, hogy most nálam a labda, nekem kell eldöntenem, hogy mit akarok, most szeretném, ha elhinnéd, hogy komolyan gondolom, hogy veled szeretnék menni a megnyitóra. Tisztában vagyok vele, hogy egyetlen cikkben sem fogok úgy megjelenni, hogy CH, fotós; hanem elsősorban CH, RP barátnője, aki mellesleg a képek kiállítója, de már ez sem érdekel. Ha a képeim odabent nem tudják eladni önmagukat, akkor lehetek én az angol királynő is. Biztos vagyok benne, hogy lesznek rosszindulatú spekulációk is, de bízom benne, hogy lesznek korrekt, tárgyilagos, szakmai ítéletek is, akiket nem befolyásol, hogy kinek a karján érkezem. De te vagy a párom, és én büszke vagyok rá, hogy szeretsz engem. Úgyhogy, bármennyire örülök a családod megtisztelő jelenlétének, szeretném, ha együtt mennénk este a galériába.

Robert szeretettel simogatta meg Cara arcát. Mégiscsak lehet valami ebben a masszázs-dologban – gondolta vidáman, ha egyetlen éjszakával ki tudta űzni Carából a szorongást és dacot. Lehet, hogy érdemes lenne rendszeresen sort keríteni hasonló homeopátiás kezelésekre. Már éppen jó szokása szerint válaszolni akart valami szerinte frappáns és vicces dolgot, de mindannyiuk szerencséjére, megszólalt a csengő. Robert indult, hogy ajtót nyisson. Néhány perc múlva Claire lépett ki a teraszra. Arca kész tanulmány volt, ahogy a terhes Kristenre esett a pillantása, aztán Carára siklott a kék tekintet és elmosolyodott, ahogy a lány lábánál játszó kölyköket meglátta. A nyomában Richard és Robert nevetve érkezett. Richard azonnal Carához lépett és egy fekete kölyköt felkapva megölelte.

-Édesek ezek a kis vakarcsok! Claire, nem gondolod, hogy mi is…
-Nem! – fojtotta bele a szót a felesége. –Úgy tudtam, úgy tudtam, hogy elveszted a fejed, ha meglátod őket. Fiam, igazán … amikor megtudtam, hogy szaporodik a család, az első gondolatom az volt, hogy a nagy akarásod bevonzotta a bajt, ha így nem, akkor úgy…
Kristen a szemét forgatva grimaszolt a háta mögött.

Cara vigyorogva vakargatta az egyik apróság hasát. Mielőtt bárki tovább ragozhatta volna a témát, a csengő újra megszólalt.
-Mint egy vasúti váróban, akkora itt a jövés-menés. – morgott Robert, ahogy a bejárathoz ment.
-Ez nem igaz! Titeket meg ki hívott? – nézett zavartan Tomra és a fiúkra.
-Kristen. Mert Ti elfeledkeztetek a legjobb barátaitokról. – hunyorított rá Tom, miközben kikiabált a teraszra. –Csókolom!
Robert a fejét vakarva hajolt oda Kristenhez.
-Mennyi kaját rendeltél?... mert lassan hozni fogják és szerintem kevés lesz.
-Nyugi, még a nővéredéket is beleszámoltam, inkább azon gondolkodj, hova tudsz leültetni ennyi embert tányérral a kezében, a kaja tuti elég lesz.

Eközben Claire végre odanavigálta magát Carához, aztán a kezébe kapaszkodva a part felé húzta.
-Gyere, mutasd meg nekem a környéket!
Cara nagyot sóhajtva gondolt Kristen szavaira: Aki Robertet akarja, az csőstül  kapja az aggódó rokonokat, és a kellemetlenkedő barátokat… most Claire valószínűleg kérdőre vonja majd, miért volt mostanában olyan ideges a fiacskája, rendben mennek-e köztük a dolgok. És nem mesélheti el neki, hogy köszönhetően a varázslatos masszázs kezelésének, per pillanat igen, úgy tűnik, rendben vannak a dolgok. És ha lezajlik a ma este minden baj nélkül, akkor igenis el fog menni az orvoshoz és a végére jár az elmúlt hetek állandó idegfeszültségének, mert tisztában van vele, hogy a legtoleránsabb pasinál is keverte volna a biztosítékot, ráadásul Robertnek is megvolt a maga baja. Rájuk férne egy kis pihenés, szökés a hétköznapokból, de amíg a kutyák itt vannak, erre esélyük sincs. Robert napokon belül indul egy bemutató körútra, ő pedig a galériában lesz remélhetőleg elfoglalva. És akkor azt az apróságot még meg sem említi, hogy milyen ambivalens érzésekkel viseltetik Robert terhes exével kapcsolatban, aki pillanatnyilag a barátnőjeként viselkedik. Kissé reszkető inakkal követte a férfi édesanyját, aki a kapun kívül már nyilvánvalóan nem az unalomig ismerős környékkel kíván ismerkedni.

Claire még odabent lerúgta a cipőit és Carát bevárva a víz felé indult. A vízhez közel nemes egyszerűséggel letottyant, és maga mellett megpaskolva a meleg homokot, várta, hogy a lány is leüljön. Eddig tartott a türelme, aztán egyenesen a dolgok közepébe csapott.

-Tudom, hogy ma nagy napod van és véletlenül sem szeretnélek felhúzni, de tudnom kell, hogy mi folyik itt. Őszintén szólva, amikor ez az egész gyerek dolog téma volt, azt hittem, a fiam még mindig nem tudja elereszteni azt a boszorkányt, de aztán nyilvánvaló lett, hogy nem ő kell neki, hanem Te. Benned pedig egészen az elmúlt hetekig biztos voltam, hogy szereted ezt a maflát. De mostanában már megint a jól ismert ingerültséggel beszélt a telefonban és tudtam, hogy nincsenek rendben körülötte a dolgok. Azt hittem, hogy kifújt a nagy szerelem, de elég volt rátok néznem az előbb, és egy kicsit máris megnyugodtam. Viszont nem értem, hogy akkor miért nem vagytok boldogok. 
Mást se hallok tőle, mint hogy Kristen így meg úgy. De őszintén szólva én nem vagyok  rá kíváncsi. Képtelen vagyok megérteni, hogy állandóan körülöttetek látom, róla hallok a mai napig. Próbáltam elfogadni, hogy a legjobb barátja volt valaha és Rob szerint ez a történtek ellenére sem változott. Olyan, mint az apja, a hülyeségig jóindulatú és fát vághatnak a hátán, ha csak saját magáról van szó. Másért bezzeg oroszlánként tud küzdeni, de ideje lenne önmagát is óvnia.Amikor rólad kérdezlek, akkor olyan bizonytalanná válik, mint akinek fogalma sincs, mi zajlik benned. 
Szereted Te ezt a srácot, Cara? Mert ha bizonytalan vagy magadban, akkor inkább engedd el! Kristen mellett nagyon megsérült és nem tudnám elviselni, ha újra abba az állapotba kerülne.  Annyira reménykedtem benne,hogy melletted végre ő is révbe ér! Megérdemelné már a boldogságot, de mostanában tudom, hogy nem boldog. Nem tudom kihúzni belőle, mi a baj, de érzem, hogy állandó készültségben van, mintha bármikor kiderülhetne, hogy elveszít téged. Úgyhogy nagy nap ide vagy oda, azzal az elhatározással jöttem ide, hogy tőled fogom megtudni a választ.

Cara zavartan rajzolgatott a homokba. Aztán felnézett és Claire vizsgálódó tekintetét állva beszélni kezdett.

-A legfontosabb, hogy szeretem; és tudom, hogy ő is szeret. De én még mindig  vetélytársként tudok csak Kristenre nézni. Megőrjít Robert, hogy türelmetlenül várja a pillanatot, amikor bejelentem neki, hogy gyereket várunk. Akarok tőle gyereket, ez nem kérdés, de nem így, hogy tudom, minden együttlétünknél az jár a fejében, hogy talán éppen most sikerül összehoznia. És Kristen nap mint nap felbukkan az életünkben, itt tolat a hasával és minden pillanatban arra emlékezteti Robertet, hogy akár az övé is lehetne. Igen, azt hiszem, ez a gondolat az, ami hetek óta nyomaszt, és amit egyszerűen képtelen vagyok vele megbeszélni, mert azonnal a barátja elleni támadásként fogja fel,vagy csak simán az elmeorvosi elnézésével simogatja meg a butuska buksimat. Képtelenség vele komolyan beszélni ezekről a dolgokról, és egyedül meg én nem tudom feldolgozni. Már arra gondoltam, hogy keresek egy lélekbúvárt és attól kérek tanácsot.

-Értem. Akkor ezt mára hagyjuk is, te csak menj, pihenj, készülj a megnyitóra! Aztán majd folytatjuk, ha legalább ezen az estén túl leszünk. Na, gyere, mert az én nagyra nőtt kicsi fiam szerintem már a kertajtót rágja izgalmában, miről beszélgetünk.

Az emlegetett valóban a kertajtóban ácsorgott és őket figyelte, aztán kinyitotta az ajtót, hogy Molly Cara elé rohanhasson. Az egyik kicsi ügyesen a mamája után slisszolt és csak Claire jó reflexének köszönhették, hogy nem lógott meg. Az asszony nevetve emelte fel, aztán Richard  vidám tekintetétől követve még hosszan játszott a lelkes kölyökkel. Richard az ujját mutatva elégedetten  jelezte a fiának, hogy a dolgok a legjobb úton haladnak, hogy egy apróságtól ők is megszabadítsák őket.  
*
Éjfél elmúlt, mire az utolsó vendégek is elmentek és egyedül maradtak a házban. Robert kitöltött még két pohár pezsgőt és kivitte a teraszra, ahol Cara egy takaróba burkolózva kuporgott az egyik nyugágyon. Leült mellé és a poharat a kezébe nyomva,a vizet nézve beszélni kezdett.


-Azt hiszem, ennél jobban már nem is sikerülhetett volna! Látod, a közös érkezésünk sem váltott ki hisztériát. Az az igazság, hogy ez az őrület már nagyon sokat finomodott az utóbbi időben, főleg, amióta egy új, sokkal fiatalabb gárda bukkant fel a filmvilágban. Ez a ma este Cara Hamiltoné volt, akit mellesleg a párja is elkísért. És az említett fotóművész ritka érzékenységgel és hátborzongató realizmussal készített képei megnyerték maguknak a kiállítás vendégeit – idézte Seant. –Az afrikai képeidtől még nekem is végigfutott a hideg a hátamon, pedig hál istennek, soha nem szembeültem a szenvedésnek és nyomornak ezzel a fokával ilyen közvetlenül. … 
Anyával is beszélgettünk. – váltott át váratlanul egészen más témára. –Elmondta, hogy milyen félelmek dolgoznak benned, és próbálta velem megértetni, hogy mennyire irracionálisan viselkedek én is. Ebben mondjuk nem voltunk mindig azonos véleményen, de azt el tudom fogadni, ha te is így látod. Sajnálom, hogy akaratlanul is bántottalak a Kristennel való barátságommal, de egyszerűen nem tudom, hogy csináljam másként. Hosszú évekig csak ő volt nekem, és most még szokatlan, hogy ő sem akar feltétlenül rám támaszkodni, nekem pedig, hogy már nem kell őt támogatnom. De  szerintem szép lassan a helyére kerülnek a dolgok. 
Neki már ott van Sean és nemsokára ott lesz a kicsi. Sean majd segít neki feldolgozni, hogy eleinte milyen elutasítóan állt hozzá ehhez az egészhez. Nekem pedig itt vagy te. Ezzel kapcsolatban nem tudok mást mondani, hogy számomra te mindent jelentesz, amit nőtől akarok, barátot, szeretőt, társat; és csak abban bízom, hogy te is így érzel velem kapcsolatban.  Egy percig sem állítom, hogy nem lennék a legboldogabb ember, ha hamarosan azzal állnál elém, hogy babát várunk, de tudom, hogy erre elsősorban neked kell érzelmileg felkészülni; úgyhogy majd ha lesz, akkor lesz. Hidd el nekem, hogy amikor együtt vagyunk, nem ezen jár az agyam, de tényleg!

-Gyere, bujj ide! – húzta a mellére a lányt. –Szeretlek Cara, mert jó veled együtt üldögélni, még veszekedni is jó veled, mert hiányzol, ha nem vagy itthon, mert megnyugtat az illatod, mert el tudod velem hitetni, hogy fontos dolgokat mondok és mert figyelmeztetsz, ha hülyeségeket; és persze, mert roppant módon tetszik a csomaglás is.  Pillanatnyilag utálom még a gondolatát is, hogy egy hétre el kell utaznom, de már örülök, hogy hozzád jöhetek haza; mert azóta mondhatom ki ebben a városban, hogy jövök haza, amióta velem vagy.
És ne haragudj, hogy a családom lerohant, ők már csak ilyenek. Mindig azt hiszik, hogy ők tudják a megoldást minden bajra. Azt hittem, a szívem megáll, amikor Vic-ék is beállítottak. Az egész Pattinson-klán egy emberként akart téged meggyőzni, hogy szeress, mert képtelenek megérteni, hogy ez csak kettőnkön múlik.

Cara előbujtatta a kezét a takaró alól és az ujját a férfi szájára tette, hogy végre belefojtsa a szót.
-Szeretem a családodat, amiért így szeretnek téged. Tudod, a bátyámékra gondoltam, akik még a meghívóra sem válaszoltak, pedig egész este abban bíztam, hogy legalább ők felbukkannak, ha a szüleim nem is. De senki nem tudna meggyőzni, hogy maradjak veled, ha nem szeretnélek. Szeretlek. Szeretlek olyankor is, amikor legszívesebben a fejedhez vágnám a serpenyőt, amikor meggondolatlan és figyelmetlen vagy. És leginkább azért szeretlek, mert sokszor, nagyon sokszor hagyod, hogy hibáztassalak olyan dolgokért, amiket lehet, hogy csak én látok… bocs, hogy ordibáltam veled a vendégségben történtek miatt. Tudom, hogy sarkítottam a dolgokat. Nem is igaz, hogy egész este őt ugráltad körül (Kristen nevét inkább nem mondta ki, hogy meg ne idézze a balzsamos éjszakában, amikor az őszinteség hatotta át a beszélgetésüket). A testvére is mondta, hogy féltékeny vagyok, pedig semmi okom rá, mert te soha nem néztél úgy a hugára, mint rám. Csak olyan rossz volt nézni, ahogy látszólag olyasmivel dicsekedett előtted, amit te is megkaphattál volna tőle. Tudom! – emelte fel a kezét, hogy a férfi közbeszólását megakassza. –Tudom, hogy azért mentetek szét, mert nem kaptad meg. De tudom, hogy neked mennyit jelenthetne, ha itt kerekednék én is melletted, mintegy bizonyítékként, hogy a te életed is rendben van, és ...

-Jézus Cara, te hülye vagy! – pattant fel a lány mellől. -Azt hiszed azért akarok tőled gyereket, hogy megmutassam Kristennek, hogy nekem is összejöhetnek a dolgaim? Agyam eldobom tőled te nő! Én nem bizonygatok soha senkinek semmit. Mindenki azt hihet rólam, ami neki jól esik. Az egyetlen – a családomon kívül, persze – te vagy, akinek a véleménye nekem számít. Ez a gyerek dolog meg... nem is tudom, azt hiszem, már nem is akarom én ezt ennyire, csak te rágódsz a kérdésen egy ideje.

Leült újra a lány mellé, magához húzta és a hajába mormolt:
-Adjam írásba, hogy ha nem szülsz nekem gyereket, akkor is téged akarlak? Persze, szeretnék majd egyszer, mert amióta a világ világ, az emberek körbeveszik magukat az utódaikkal, hogy biztosak legyenek benne, hogy vannak akik igazán és érdek nélkül szeretik őket. Úgyhogy gyere, bújjunk az ágyba, aztán mindenféle fajfenntartási ösztön nélkül, csak a magunk élvezetére játszadozzunk egy kicsit, hogy legyen mire emlékezni a következő hét magányos éjszakáin!

3 megjegyzés:

zsorzsi írta...

Jól van Jutka, na ezt a Carát szeretem látod ? Most megint érzem a burkot körülöttük és ez tetszik .
Köszönöm . Pusza .

csez írta...

Hehehe: erre most nem is fogsz annyi kommentet kapni ;)
Claire jó dolgokat mondott, de én azért nem szeretem az ilyen mindent elrendező, még ha merő jóindulat is, anyósokat... O.o
Szép kis vallomásokat hoztál össze: már aggódtam, hogy ott lesz a "vége", mire elolvasom ;)
Gratulálok a bemutatóhoz, de főleg, hogy Cara a kapcsolatuk mellett voksolt!

vusi írta...

Bújjunk az ágyba mindenféle fajfenntartási ösztön nélkül - érdekes invitálás, dőltem rajta :)
Én Cara helyében megrettentem volna Pattinson mamitól, szerencse hogy ő nem ilyen ijedős. Bár most talán segített, de ilyen szinten azért nem telepedhetünk a gyerekeink életére, azt hiszem.
Bemutatót nagyon gyorsan lerendezted, pedig annyit készültünk rá, már a ruhám is megvolt :D
szia