"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. november 13., kedd

A menedék 56.


Huncutok vagytok! Az ember egy kicsit belekavar a történetbe, egyből billentyű után nyúltok XD
***  

Kristen után becsukódott az ajtó, aztán Robert a konyha felé indult, ahol Cara a szokásosnál erélyesebben pakolászott. Az előtérben észrevette a csomagokat, összeszedegette őket és bevitte azokat is. Cara éppen olyan erővel csapta oda a serpenyőt, hogy csak úgy zengett. A kutyák odabent ijedten bujtak össze. Robert letette a csomagokat az asztalra, aztán odament a lányhoz, elzárta a gázt, aztán lefogta a kezeit.
-Cara, most fejezd be! Én megértem, hogy kikészültél, izgulsz, de ez már nevetséges. Vagy megmondod, hogy mi a bajod, vagy én pakolok össze és elmegyek néhány napra, hogy lecsillapodj, és átgondolhasd, hogy mi a problémád, és kivel. Mert már abban sem vagyok biztos, hogy velem van bajod. Aztán ha értelmesen lehet beszélni veled, akkor leülünk és megtárgyaljuk, de egyszerűen nem ismerek rád. Amióta ismerlek, nem voltál így kifordulva magadból.

Cara megborzongott a képtől, ahogy már szinte látta is becsukódni a férfi mögött az ajtót. Tényleg ki van fordulva magából. Voltak már nagyon fontos munkák az életében, Robert mellett is volt része izgalomban, de még soha nem reagált ilyen szélsőségesen. Lehet, hogy nem ártana egy lélekbúvárhoz fordulnia, mielőtt még tönkretesz mindent. Aztán a gyomrára szorította a kezét. Na, még ez is! Az idegességtől már a gyomra is rendetlenkedik. Legszívesebben elsírta volna magát. Élete nagy napja lesz holnap, ő meg mind érzelmileg, mind fizikailag egy nagy rakás szerencsétlenségre kezd hajazni. Mire eddig ért gondolatban, valami megmagyarázhatatlan feszültség valahol mélyen a testében hirtelen ellazult és szinte az ájulás szélére sodorta, ezért aztán belekapaszkodott a férfi vállába. Robert ijedten kapott a dereka után.

-Jesszusom, Cara, rosszul vagy? Hívjak orvost? Gyere, ülj le! – nyomta le a legközelebbi székre és egy pohár vizet tett eléje. Nézte, ahogy a lány remegő kezekkel felemeli a poharat és néhány kortyot iszik, aztán mélyeket lélegzik, és újra kortyolni kezdi a jéghideg vizet. A veríték kiült a homlokára és megborzongott.
-Nem érzem jól magam. – suttogta falfehéren, de akkorra Robert már az orvos számát tárcsázta.

Dr. Nichols elcsomagolta a vérnyomásmérőt, miközben a szájával csücsörítve gondolkodott, hogy hogy hozza a tudomására ennek az ijedt párosnak, hogy igazából fogalma sincs, mi lehetett a rosszullét oka. Mire ő ideért, már csak az elmesélt tünetek alapján nyilatkozhatott, mert a leányzó vérnyomása rendben volt, a pulzusa ugyan egy picit szaporább volt, de ez az izgalomtól lehetett. Szerinte az idegességen kívül nem lehetett semmi oka a rosszullétnek. Ennél biztosabbat csak egy alapos kivizsgálás után állíthatna.
Megfordult és az aggódó szemekbe nézve megszólalt.

-Nézzék, így elsőre azt mondanám, hogy idegkimerültség; legalábbis annak alapján, amit elmondtak. A kisasszony túlhajtotta magát. Egy pihentető alvás, valami könnyű, de laktató étel, sok folyadék, és talán a holnapi megnyitó előtt egy enyhe nyugtató. Akkor nem lesz semmi probléma. Az idegfeszültséget okozó program elmúltával pedig alighanem megszűnnek a panaszok is. Amennyiben mégsem, akkor feltétlenül keressen fel, mert laborvizsgálattal, illetve néhány műszeres vizsgálattal talán sikerül a mélyebb okokat is kideríteni. Mindenesetre itt a számom. Ha reggel még mindig rosszul érzi magát, akkor kérem, hívjanak fel.
Robert a homlokát ráncolva kísérte ki az orvost, aztán megnézte, hogy a kutyáknak van-e elég vizük éjszakára, majd egy nagy sóhajtással lenyomta a hálószoba kilincsét. Cara a fürdőszobában ácsorgott a mosdóra támaszkodva és a karikás szemeit vizsgálgatta.A férfi megállt mögötte és a vállait masszírozva szemeztek a tükörben.

-Jobban vagy egy kicsit?
-Jobban, de ettől függetlenül nem értem magam.  Értek már ennél nagyobb stresszhatások is, de még Afrikában sem borultam így ki. Utálom, hogy hisztizek, hogy folyamatosan rémeket látok, hogy agyalok ébredéstől lefekvésig mindenen. A legjobban azt utálom, hogy veszekszem veled, főleg, mert semmi okom rá. Hogy felhúzom magam azon, hogy Kristen idejárt egész héten és te egy szóval sem említetted. Pedig valószínűleg alkalmat sem adtam rá, hogy megtedd, mert semmi más nem érdekelt, csak az, hogy holnap nehogy leégjek azokkal a hülye képekkel. De ez sem én vagyok. Mindig tisztában voltam vele, ha valami jó került ki a kezeim közül, és Desmond szerint már-már beképzelten öntudatos voltam. Most meg egy idegroncs vaqgyok. Igazság szerint aludni sem tudok már néhány napja. Többet nézem a plafont, mint amennyit pihenek.

-Miért nem szóltál, hm? – nézett rá komolyan a férfi. –Bevallom, én nem vettem észre, mert már úgy ki voltam borulva, hogy örültem, hogy alhatok. De… én kialudtam magam, te pedig aludni szeretnél. Erre pedig van egy igazán hatásos gyógymód. Igazi, homeopátiás gyógymód, gyere csak! – azzal kézenfogva húzni kezdte a lányt az ágy felé. Egy finom csókot követően lenyomta az ágyra.

-Cégünk szolgáltatása egy teljes testmasszázs. Az extrák díjmentesen igénybe vehetőek. Úgymint….á, nem is, jobban fog esni, ha váratlan meglepetés lesz. Most mindenesetre dobjuk le ezeket a felesleges göncöket, mert csak útban lesznek – húzta át a lány fején a pólót. Cara megbűvölten, szinte tehetetlenül hagyta, hogy azt tegyen vele a férfi, amit csak akar. Amikor már semmi sem maradt rajta, Robert hanyatt fektette és a fürdőből magával hozott hatalmas törülközővel letakarta, Cara feljebb akart fészkelődni, de Robert a bokáinál fogva visszahúzta.
-Ne, maradj! Ahhoz, hogy mindenhol hozzád férjek, most vagy a legjobb helyen. Csak csukd be a szemed és élvezd!

A tenyerébe öntött illatos olajat kicsit dörzsölgette, melengette a két tenyere között, aztán felhajtotta a törülköző jobb sarkát és a lány kezét kezdte cirógatni. Egyre erősebb fogással, masszírozta a tenyerét, az ujjait, aztán a csukló érzékeny bőrét és így haladt egyre feljebb és feljebb a lány karján. Amikor végzett, a törülközőt visszahajtotta rá, majd ugyanezt megismételte a másik karjával is, majd a lábait vette kezelésbe. Cara sosem sejtette, hogy a tenyerén, a talpán, az ujjain, a bokája környékén, a térdhajlatában, a combjai belső feléről már nem is beszélve, ennyi kiéhezett idegvégződés lenne. Mire Robert a másik lábával is végzett, már azt hitte, lángra lobban. Pedig az édes kínzás még messze nem ért véget. A puha meleg takarásban minden izma feszesen sóvárogva várta, hogy akcióba léphessen, de Robert szinte közömbösen most a fejéhez térdelt. Két combja között ott volt Cara feje, ő pedig előrehajolva a vállait, a dekoltázsát simogatta a sikamlós olajjal. Az ügyes kezek lassú mozdulatokkal siklottak fel-alá, majd egyre határozottabban kalandoztak a törülköző alatt megbújó halmok felé. Cara homorítva kínálta oda a testét, amikor megérezte a mellére hulló apró cseppet. Összerezzent és kipattant a szeme. Most látta, hogy Robert messze nem olyan közömbös, mint gondolta. Nem bizony. A magára kényszerített önmegtartóztató koncentrálástól apró verejtékcsöppek csillogtak a homlokán

-Gyere! – nyújtotta felé a karjait, de a férfi mosolyogva visszadugta őket a törülköző alá.
-Még nem lehet, a hátad még sorra sem került. De most már megfordulhatsz, gyere, segítek! – azzal mellé térdelt és megemelte a leplet, hogy a lány átfordulhasson a hasára. Utána átvetette a lábát a csípője felett, és előről kezdte a simogatásokból, gyúrásokból, paskolásokból álló vérpezsdítő masszírozást. Cara már remegett, amikor megérezte, hogy a forró férfitest óvatosan végig fekszik rajta. Bár a súlyát leginkább a karjai tartották, mégis ránehezedett annyira, hogy a testével dörzsölje végig. Az olajtól síkos forró test, a finoman cirógató szőrszálak érintése szinte az eszét vette; itt vesztette el teljesen a kontrollt maga felett, és a férfihoz feszülve testének minden porcikája könyörgött érte, hogy minél közelebb érezhesse magához.

A lány zihálása és kezének vak markolászása, ahogy a lepedőt gyűrte maga mellett, végre túlbillentette Robertet is az önmegtartóztatáson. Melléfeküdt, aztán háttal magához húzta. Fél karjával átölelve a melleit dédelgette, miközben a nyakát, a füle mögötti érzékeny részt harapdálta finoman. Ahogy keze szorítása erősödött, úgy feszítette neki magát a lány, míg végül a finoman kényeztető ujjak megtalálták végső céljukat. Cara megemelte a lábát, hogy a kutató ujjak akadály nélkül fedezhessék fel nőiessége központját. Aztán már csak a halk sikolyra volt ereje, ahogy a végsőkig felizgatott férfi szinte minden finomkodó átmenet nélkül kitöltötte. Egy pillanatra megdermedtek, aztán lassan elragadta őket az egyre gyorsuló ritmus, míg végül a megváltó megsemmisülésben feküdtek ellazultan. Robert csukott szemmel tapogatózva megkereste a fürdőlepedőt és magukra húzta, aztán ebben az összeolvadásban mindkettőjüket elnyomta az álom.

Cara hunyorogva pislogott bele a függönyön átszűrődő napsütésbe. Jesszus, már nagyon késő lehet, ha ilyen erősen tűz a nap! Az ajtó halkan kinyílt és a várakozásteljes vigyorgás az arcára fagyott. Kristen óvatoskodott be.

-Szia! Reméltem, hogy már felébredtél, bár a fiúk azt mondták, hagyjalak még pihenni. Hallom, tegnap még orvos is volt nálad. Ennyire megvisel a kiállítás? - Odahúzott egy széket az ágy mellé és olyan kedélyesen ült le a lány mellé, mintha a legjobb barátnője lenne. Cara zavartan húzta feljebb magán a takarót, miközben lázasan igyekezett kitalálni, hogy most mégis mi a frászt akarhat itt Kristen.

-Tessék, ezt neked hoztam. Rob azt mondta, ne kávét hozzak, hanem inkább egy bögre forró csokoládét, ez biztosan nem kavarja fel a gyomrodat. – nyújtott felé egy gőzölgő bögrét. Cara szinte öntudatlanul nyúlt érte. Közben Kristen végighúzta az ujját a karján.
-Jé, csupa olaj vagy! Jellemző erre a szerencsétlenre... kérdezte, hogy tudok-e valami jó lazító masszázst, én meg mondtam neki, hogy még a youtube-on is talál mintát, de az úgy szárazon nem az igazi, szerezzen hozzá masszázsolajat, bár szerintem ez sima bébiolaj, és nem sajnálta, ahogy nézem.
Cara azt hitte, ennél jobban már nem tud elpirulni, de Kristen következő mondatától majdnem kiköpte a csokoládét.
-Persze, az olaj és a masszírozás csak az egyik része a dolognak, az igazi ellazulást az azt követő szex hozza meg. De ahogy elnézlek, ez ügyben is bőkezű lehetett, mert mindjárt tizenegy óra és csak most ébredezel.
-Kösz a csokit! – morogta az orra alatt, hogy témát próbáljon váltani.

Kristen a zavarát élvezve vigyorogva nézett rá.
-Fogadjunk, hogy azon töröd a fejed, mit keresek itt?
-Hát, megfordult a fejemben. – mormogott Cara, de Kristen jó kedvét, úgy tűnt, ma nem tudta elrontani.
-Éreztem tegnap, amikor hazajöttél, hogy kiakadtál azon, hogy itt voltunk kettesben. Úgyhogy ma elhoztam gardedámnak Seant is, aki egyébként a héten már egyszer-kétszer itt volt velem. Kiválasztottuk Berniet, bár a pasiknak volt egy nagyon őrült ötletük, hogy inkább adjam vissza nektek Beart. Csak tudod, mondjon bármit Sean, Bear tényleg a szívemhez nőtt. Attól fél, hogy a pici mellett nem lesz időm a kutyákra, de hát már jó néhány éve boldogultam Bearrel is, ha Bernie is velünk lesz, könnyebb lesz az élet, mert a kölyök majd leköti az energiáit. Legszívesebben már most magammal vinném, de igaza lehet Robnak, hogy még az anyja mellett a helye, majd nyolc hetes korában épp elég lesz neki az elválás.

Cara visszaadta neki az időközben kiürült bögrét és kínosan vigyorogva megszólalt.
-Figyelj, folytathatnánk a beszélgetést odakint? Fel kéne kelnem és hát... szóval...- szorította magához a takarót.
-Rendben, megyek; és ne siess, csak nyugodtan! Tudod, ebédvendégeitek is lesznek – kacsintott Carára, aztán az értetlen tekintetet látva még hozzátette:
-Robert volt a szervező, szerintem a feléről sem tudsz, de mivel ma van a nagy napod, hát a maga módján próbál kényeztetni. Aztán azzal dolgozik, amije van; jelen esetben minket vont be a dologba. Együtt ebédelünk, kényelmesen készülődhetsz, és a kutyák miatt sem kell aggódnod, mert mi vigyázunk rájuk, amíg hazaértek. És mivel hallom, hogy szívesebben fogadnád egyedül a kiállításon a vendégeket, hát gondoskodott magának kísérőről is.

Cara összevont szemöldökét látva elnevette magát. –Nyugi, nem én leszek az. Bár, lehet, hogy velem jobban járnál, mert aki jönni fog, az alighanem kényelmetlen kérdéseket fog feltenni neked is, mert mostanában már vele is ordibált a párod. Ezért is jött ide, mert a végére akart járni, hogy már megint mi a fene zajlik a fiacskája körül.
-Claire? – sápadt el Cara, mire Kristen vigyorogva indult az ajtó felé.
-Üdv a világában drágaságom, ha valaki Robertet akarja, az csőstül kapja az aggódó rokonokat és a kellemetlenkedő barátokat; de szerintem meg fogsz birkózni a dologgal.

8 megjegyzés:

Bulika írta...

"Üdv a világában drágaságom" ????? Most mi van????
Ezt a Kris dolgot nagyon hanyagolni kellene már.... :(

csez írta...

Hát(tal nem kezdunk mondatot...), ez a "szerencsétlen" durva volt... Biztos nagyszájú, érzékelen barátnőjüknek nem volt ilyen (ooo, khmmm, huuuu) élményben része Robbal, és talán kicsit irígykedik, de lassan elhihetjük; hogy végre ő is boldog, és nincs semmi hátsó szándéka.... Ugye, jutka?!?! ;) Ha meg Robnak ilyen barát kell, akkor Cara-nak lassan el kell fogadnia....
És tényleg csak az idegesség volt az eddigi viselkedése oka?!?! ;)

Henrieme írta...

Hóhóhóhó!

Csak nem útban van az ifjabb Pattinson? Gyanús nekem ez nagyon gyanús!

Kristen keserű a nyalóka édes???

Heni

Névtelen írta...

Istenem, csak én akarom megfojtani ezt a csajt?!?
Nagyon idegesít... igazán lezuhanhatna a repülő gépe egy lakatlan szigeten, ahol megleli számításait és boldogan élhet amíg meg nem hal.... Létszi, nem nagy kérés.
Várom a holnapot!!!!

Szilvi

Gabó írta...

Újra itt! XDDDD

Hát Jutka, hiába mondod, de a Kristen ügye itt nincs lezárva, ez tutti biztos. Lehet te már a fejedben elintézted a dolgot, de ez itt nekem, és párunknak nem teljesen egyértelmű. Lehet hogy boldognak és teljesen Robmentesnek gondolog a csajszi további életét, de én itt egy gonoszkodó, kötekedő, a javaslataival /masszázs, majd szex/ kérkedő, bajkeverőt láttam. Lehet bennem van a hiba.
A gyerek még korai lenne nem? /rakoncátlan gyomor/ Most műtötték Carát nem? Várni kéne még a poronttyal!
Robert sürge gyorsan akadjon le Kristenről. Szülessen meg a gyerek és húúúúzzon a nő babázni, meg a saját párját masszázzsal, szexel boldogítani. Foglalkozzon kettőjükkel.
Egyébként tetszett minden olyan fejezet, amihez nem írtam komit...egyszerűen időhiányban szenvedek, de ezt Te tudod! ;)
Köszönöm megint a felhőtlen olvasás perceit! Tsóóóók! ;)

zsorzsi írta...

Kész, feladom .Kevés vagyok én ehhez azt hiszem .
Az -"ez a szerencsétlen" ........hááát?
Naggggyon durva volt azt hiszem .
Nagy az Isten állatkertje! De még mindig amondó vagyok ,hogy van ilyen ,bár egyszerűen nem akarom elhinni Jutka ,hogy ez a miMarcink ennyire béna lenne és semmi saját ötlettel nem bírna szolgálni....és pont K-től kérdezné meg ?Na ezt viszont nem hinném .

vusi írta...

Én Cara helyében nagyon messzi-messzi meleg éghajlatra küldtem volna a csajt - hívják bárhogyan is :) -, ha ilyen szöveggel ébresztett volna. "Szerencsétlen" nálam is kivágta a biztosítékot, az meg kifejezetten undorító, hogy közölte, az esti program ötletét ő adta az exének. Mi fog ebből kisülni???
puszi

Bee írta...

Szia!

Szerintem te vagy a huncut, nem is kicsit!!! Látom a Kristen téma senkinek nem tetszik, kivéve neked. Rob tényleg szerencsétlen, miért nem veszi észre magát? Cara meg hülye, hogy eltűri ezt a sok szarságot. Várom a következőt!

Bee