A menedék 69.

Az ezüstös csomagolópapír zizegve hullott alá, ahogy Robert türelmetlenül letépte a dobozról. Az ágy végére térdelt, miközben kinyitotta, aztán lecsapta a tetejét és nevetve Cara mellé mászott. A lány kíváncsian támaszkodott fel és a doboz után nyúlt, de a férfi kuncogva elhúzta előle.

-Meglepetés!

-Ne már! Minden idegszálam vigyázzba áll, olyan kíváncsi vagyok, mi vidított fel ennyire. Tomot ismerve valami perverz kis játékszer, amit a nászéjszakánkra szánt. Rob, tudni akarom, mennyire mocskos a barátod fantáziája! – nyafogott a lány, miközben újra a doboz után kapott. Robert kacsintva húzta el előle.

-Mit szeretnél, mi legyen benne?

Cara pirulva forgatta a szemét. –Nem tudom. Én még sosem használtam semmi ilyesmit. Azt hiszem, be sem mernék menni egy szex-shopba. Szerintem nálam a perverzitás csúcsa az lenne, ha a reggeli tojásrántottádat a hasamról akarnád lenyaldosni.

Robert felcsillanó szemekkel nézett rá. –Micsoda nagyszerű gondolat! Ez eszedbe juthatott volna még a Menedékben, itt aligha teljesíthetem az óhajod anélkül, hogy a szobalány holnapra ne adná el egy újságnak a sztorit, hogy milyen állapotban találta utánunk az ágyat.

-Mutasd, mi van benne! – kapott Cara újra a doboz után. Robert hagyta, hogy megkaparintsa, aztán hanyatt fekve az ágy oszlopait kezdte vizsgálni.

-Tom alighanem nem egy ilyen régi stílusú ágyra gondolt, amikor bevásárolt.

Cara kiborította a doboz tartalmát a takaróra ,és nevetve turkálni kezdett a rózsaszín csipkék és szőrmék borította eszközök között. A spéci dobókockát a kezében forgatva hümmögni kezdett:

-Biztos bennem van a hiba, de szerintem, ha ezeket mind magamra aplikálnám, aztán kipörgetném a következő pozitúrát, a földrengető szex helyett röhögésbe fulladna a pillanat. Arra meg már gondolni sem merek, te hogyan mutatnál ezekben a rózsaszín bilincsekben. Már így is tartok tőle, hogy a gondolat is elég lesz, és elnevetem magam, amikor legközelebb föléd kerekedek.

-Pont erre gondoltam én is. Biztosan édesen mutatnál ebben a kis tangában, elöl ezzel a borzalmas rózsaszín pamaccsal, de ha csak a közelébe kerülnék, tuti tüsszögni kezdenék tőle. És őszinte leszek, féltékeny lennék erre a rücskös prücsökre - kotort ki a halomból fintorogva egy kis vibrátort.

Cara összepakolta a kupacot és visszaszórta a dobozba, aztán az egészet ledobta az ágy mellé.

-Kíváncsi vagyok, ezek a vackok tényleg képesek lennének feldobni a szexet, vagy az csak mind mese, amit az erotikus könyvekben olvas az ember. De leginkább az izgat, hogy mennyire kell unjalak, hogy szükségem legyen ilyen játékszerekre? – Lehúzta a takarót a férfiról és hozzábújva megcsókolta. Aztán meg sem várva a reakcióját, feltérdelve megindult a nyelvével a melle, aztán a csípője irányába. Robert belekapaszkodott az ágy oszlopába és átadta magát a kényeztetésnek.

*

Robert fizetett a kávézóban az olajos képű vigyorgó pincérnél, aztán kicsit mogorva tekintettel összehúzta Carán a bőrdzsekit.

-Valami vastagabbat kellett volna felvenned, ha ennyire fázol! – morogta halkan. Cara pirulva húzta fel a cipzárt. Ő is érezte, hogy a mellbimbói majd átdöfik a pulóverét, de ez nem a hidegtől volt. Ó, nem! Nem gondolta volna, hogy a játékos ötlet ennyire a visszájára sül el. Csak egyszerűen meg akarta lepni a férjét, hogy amikor visszaérve a szállodába, vetkőzni kezdenek, sokkolja a szolíd ruha alatt megbújó pihés-csipkés-cirógatós fehérneművel, amit kiválasztott a dobozból, mielőtt a bőröndbe visszadugta volna. Ez a félkosaras melltartó nagyon szexi volt, de tény, hogy nem sokat bízott a képzeletre. A tanga pedig… nem sok hiányzott, hogy séta közben elélvezzen a buja simogatástól.

-Igazad van, menjünk vissza, felveszek magamra még valamit! – pislogott a férjére reményei szerint szexre csábítóan, de a számítása nem vált be. Robert a legközelebbi üzlet felé tuszkolta.

-Kár annyit gyalogolni egy kardigánért, gyere!

A puha gyapjú melegen ölelte körbe és eltakarta meredező bimbóit, de ez az alteste egyre gyötrőbb sajgásán nem sokat segített. Robert pedig dühítő érdeklődéssel váltotta meg a legújabb belépőket, ezúttal a Frariba. A barátok hatalmas temploma rengeteg látnivalóval várta a látogatóit, a lány pedig érezte, hogy önuralma az utolsókat rúgja. Feljajdult, ahogy arra gondolt, hogy ennél észvesztőbb sétája ebben a városban még nem volt. Ha ez így megy tovább, még a végén Isten házában fog elélvezni. A férfi karja után nyúlt.

-Mielőtt bemegyünk, igyunk valamit! Szomjan halok. És pisilnem is kell! Kérlek!

A férfi megadóan indult vele a szomszédos kávézó felé, ahol Cara azonnal eltűnt a női mosdó ajtaja mögött. Néhány perc múlva őszinte megkönnyebbüléssel bukkant fel, miközben a táskájában kotorászott. Leült Robert mellé és egyhajtásra kiitta a poharát, aztán visszatértek a templomhoz és kétségbeesve állapította meg, hogy hiába szabadult meg az ördögi ruhadarabtól, a meztelen testét dörzsölő farmer továbbra sem könyörül az érzékein.

-Menjünk vissza a szállodába, elfáradtam! – rángatta meg a férfi kabátját, miközben az éppen Tiziano hatalmas oltárképét, az Assuntát csodálta.

-Jaj, ne haragudj, teljesen elfeledkeztem róla, hogy pihenned is kell! – mentegetőzött, mialatt  kifelé tartottak. Az első csatornán átívelő kis hídnál egy gondolás olvasgatott utasra várva. Robert hozzá lépett.

-Kérem, vigyen el minket a Hotel Danielihez!

-Ez nem taxi, uram! – húzta ki magát önérzetesen a férfi.

-Tudom, de a feleségem terhes és nagyon elfáradt, nem akarom, hogy…

-Ó, az teljesen más, nem is kell magyaráznia… jöjjön Donna, csak óvatosan. Tessék, itt egy puha párna, ez az… máris indulhatunk. Majd igyekszem a legrövidebb úton odajutni.

Cara ahogy elhelyezkedett az ülésen, szinte megkönnyebbült…

-Köszönöm, de nem olyan sürgős a dolog. Amíg ülök, igazán nagyon kellemesen pihenek, de tényleg – nézett Robertre, aki megértette a ki nem mondott kérést. Odafordult a kis olaszhoz és ő is megnyugtatta, hogy nem kell sietniük. Vigye csak őket akár a szokásos útvonalán, akár hosszabbon is, az áron nem fognak összeveszni, aztán ha szólnak, vigye őket a Danielihez. A gondolás vérszemet kapott.

-200 Euro lesz. – Robert a zsebébe nyúlva előhúzta a pénzt és a kezébe nyomta. Innentől kezdve pedig csakis Carával törődött, összebújva, időnként forró csókot váltva ringatóztak a kecses lélekvesztőn, miközben az evezős a fejük felett a hangját kieresztve énekelt.

A szálloda előtt kiszállva Cara újra érezni kezdte a sajgást, de már nem törődött vele. A korábbi romantikus hangulat és ez a perzselő hőség, amit ezek a kis játékszerek gyújtottak a vérében, hamarosan úgyis enyhülést találnak majd, csak érjenek minél előbb a szobába.

Az ajtón belépve Robert lerúgta a cipőit és ledobta a dzsekijét a legközelebbi fotelbe, aztán Cara felé fordult.

-Ha még mindig fáradt vagy, azt javaslom, dőljünk le egy kicsit, mielőtt vacsorázni mennénk, hm?

A kérdéssel egyidőben fürge ujjai már húzták is le Caráról a kardigánt és a pulóvert. Az előbukkanó fehérneműtől a hangja is elakadt.

-Hűha! Akkor ezért? – nézett rá vidáman. A bimbók most is ugyanolyan hetykén várták, hogy a száját rájuk zárja, mint amikor a kávézóban első alkalommal észrevette őket a puha pulóver alatt. Ujjaival már a farmer gombjával küzdött, aztán lassan a nadrág alá csúsztatta a kezét, és a lány mellétől el nem szakadva a finom fehérnemű után tapogatózott, hogy a nadrággal együtt azt is lehúzza. Amikor a durva anyag alatt csak a lány puha bőrét érezte, meglepve nézett Cara szemébe.

-Nocsak? Valamit elfelejtettél felvenni?

A lány vigyorogva csóválta meg a fejét, aztán a mellette levő asztalkáról felemelte a táskáját és az ujján lebegtetve kiemelte belőle az apró, kacér darabot.

-Rajtam volt, de le kellett vetnem, mert megőrjített. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nélküle sem sokkal jobb. Az életemet mentetted meg azzal a gondolázással.

-Hohó, kisasszony, nélkülem élvezkedik? – harapdálta végig ingerkedőn a lány nyakát.

-Meg akartalak lepni. – sóhajtott a gyönyörtől párás szemekkel Cara, aztán megfogta a férfi kezeit és együtt tolták lefelé a nadrágot, miközben óvatosan az ágy széle felé araszoltak. Ahogy a háta mögött érezte az ágyneműt, türelmetlenül tűrte fel a férfi pólóját, aki miután megszabadult tőle, a farzsebében kotorászva elővett valamit.

-Én is vittem magammal a kirándulásra egy csecsebecsét, hogy amikor hazaérünk, ne kelljen keresgélnem. Tökéletesen illik a ruhatárához asszonyom! – mormolta bele a mellei közti völgybe, miközben a lány feje fölött összefogta a csuklóit és egy váratlan kattintással rájuk csattintotta a puha rózsaszín szőrmével borított bilincseket. Aztán végignézett a lányon.

-Most valahogy egyáltalán nem tűnik nevetségesnek, hanem egyszerűen észbontó vagy így! – lehelte bele a szájába két csók között. Aztán a hátára gördült és gyorsan leolta a nadrágját, majd visszahengeredett a lányra, aki összebilincselt kezeivel azonnal átölelte a nyakát.

-Olyan nagyon szeretlek! – suttogta Cara.

-Nem jobban, mint ahogy én téged! – simogatta meg az arcát a férfi, aztán a csókja elmélyülésével azonos ritmusban egyre beljebb fúrta magát a lány testébe.