Az ezüstös
csomagolópapír zizegve hullott alá, ahogy Robert türelmetlenül letépte a
dobozról. Az ágy végére térdelt, miközben kinyitotta, aztán lecsapta a tetejét
és nevetve Cara mellé mászott. A lány kíváncsian támaszkodott fel és a doboz
után nyúlt, de a férfi kuncogva elhúzta előle.
-Meglepetés!
-Ne már! Minden
idegszálam vigyázzba áll, olyan kíváncsi vagyok, mi vidított fel ennyire. Tomot
ismerve valami perverz kis játékszer, amit a nászéjszakánkra szánt. Rob, tudni
akarom, mennyire mocskos a barátod fantáziája! – nyafogott a lány, miközben
újra a doboz után kapott. Robert kacsintva húzta el előle.
-Mit szeretnél,
mi legyen benne?
Cara pirulva
forgatta a szemét. –Nem tudom. Én még sosem használtam semmi ilyesmit. Azt
hiszem, be sem mernék menni egy szex-shopba. Szerintem nálam a perverzitás
csúcsa az lenne, ha a reggeli tojásrántottádat a hasamról akarnád lenyaldosni.
Robert felcsillanó
szemekkel nézett rá. –Micsoda nagyszerű gondolat! Ez eszedbe juthatott volna
még a Menedékben, itt aligha teljesíthetem az óhajod anélkül, hogy a szobalány
holnapra ne adná el egy újságnak a sztorit, hogy milyen állapotban találta
utánunk az ágyat.
-Mutasd, mi van
benne! – kapott Cara újra a doboz után. Robert hagyta, hogy megkaparintsa,
aztán hanyatt fekve az ágy oszlopait kezdte vizsgálni.
-Tom alighanem
nem egy ilyen régi stílusú ágyra gondolt, amikor bevásárolt.
Cara kiborította
a doboz tartalmát a takaróra ,és nevetve turkálni kezdett a rózsaszín csipkék
és szőrmék borította eszközök között. A spéci dobókockát a kezében forgatva
hümmögni kezdett:
-Biztos bennem
van a hiba, de szerintem, ha ezeket mind magamra aplikálnám, aztán kipörgetném
a következő pozitúrát, a földrengető szex helyett röhögésbe fulladna a
pillanat. Arra meg már gondolni sem merek, te hogyan mutatnál ezekben a
rózsaszín bilincsekben. Már így is tartok tőle, hogy a gondolat is elég lesz,
és elnevetem magam, amikor legközelebb föléd kerekedek.
-Pont erre
gondoltam én is. Biztosan édesen mutatnál ebben a kis tangában, elöl ezzel a
borzalmas rózsaszín pamaccsal, de ha csak a közelébe kerülnék, tuti tüsszögni
kezdenék tőle. És őszinte leszek, féltékeny lennék erre a rücskös prücsökre -
kotort ki a halomból fintorogva egy kis vibrátort.
Cara összepakolta
a kupacot és visszaszórta a dobozba, aztán az egészet ledobta az ágy mellé.
-Kíváncsi vagyok,
ezek a vackok tényleg képesek lennének feldobni a szexet, vagy az csak mind
mese, amit az erotikus könyvekben olvas az ember. De leginkább az izgat, hogy
mennyire kell unjalak, hogy szükségem legyen ilyen játékszerekre? – Lehúzta a
takarót a férfiról és hozzábújva megcsókolta. Aztán meg sem várva a reakcióját,
feltérdelve megindult a nyelvével a melle, aztán a csípője irányába. Robert
belekapaszkodott az ágy oszlopába és átadta magát a kényeztetésnek.
*
Robert fizetett a
kávézóban az olajos képű vigyorgó pincérnél, aztán kicsit mogorva tekintettel
összehúzta Carán a bőrdzsekit.
-Valami
vastagabbat kellett volna felvenned, ha ennyire fázol! – morogta halkan. Cara
pirulva húzta fel a cipzárt. Ő is érezte, hogy a mellbimbói majd átdöfik a
pulóverét, de ez nem a hidegtől volt. Ó, nem! Nem gondolta volna, hogy a
játékos ötlet ennyire a visszájára sül el. Csak egyszerűen meg akarta lepni a
férjét, hogy amikor visszaérve a szállodába, vetkőzni kezdenek, sokkolja a
szolíd ruha alatt megbújó pihés-csipkés-cirógatós fehérneművel, amit
kiválasztott a dobozból, mielőtt a bőröndbe visszadugta volna. Ez a félkosaras
melltartó nagyon szexi volt, de tény, hogy nem sokat bízott a képzeletre. A
tanga pedig… nem sok hiányzott, hogy séta közben elélvezzen a buja
simogatástól.
-Igazad van,
menjünk vissza, felveszek magamra még valamit! – pislogott a férjére reményei
szerint szexre csábítóan, de a számítása nem vált be. Robert a legközelebbi
üzlet felé tuszkolta.
-Kár annyit
gyalogolni egy kardigánért, gyere!
A puha gyapjú
melegen ölelte körbe és eltakarta meredező bimbóit, de ez az alteste egyre
gyötrőbb sajgásán nem sokat segített. Robert pedig dühítő érdeklődéssel
váltotta meg a legújabb belépőket, ezúttal a Frariba. A barátok hatalmas
temploma rengeteg látnivalóval várta a látogatóit, a lány pedig érezte, hogy
önuralma az utolsókat rúgja. Feljajdult, ahogy arra gondolt, hogy ennél
észvesztőbb sétája ebben a városban még nem volt. Ha ez így megy tovább, még a
végén Isten házában fog elélvezni. A férfi karja után nyúlt.
-Mielőtt
bemegyünk, igyunk valamit! Szomjan halok. És pisilnem is kell! Kérlek!
A férfi megadóan
indult vele a szomszédos kávézó felé, ahol Cara azonnal eltűnt a női mosdó
ajtaja mögött. Néhány perc múlva őszinte megkönnyebbüléssel bukkant fel,
miközben a táskájában kotorászott. Leült Robert mellé és egyhajtásra kiitta a
poharát, aztán visszatértek a templomhoz és kétségbeesve állapította meg, hogy
hiába szabadult meg az ördögi ruhadarabtól, a meztelen testét dörzsölő farmer
továbbra sem könyörül az érzékein.
-Menjünk vissza a
szállodába, elfáradtam! – rángatta meg a férfi kabátját, miközben az éppen
Tiziano hatalmas oltárképét, az Assuntát csodálta.
-Jaj, ne
haragudj, teljesen elfeledkeztem róla, hogy pihenned is kell! – mentegetőzött, mialatt
kifelé tartottak. Az első csatornán
átívelő kis hídnál egy gondolás olvasgatott utasra várva. Robert hozzá lépett.
-Kérem, vigyen el
minket a Hotel Danielihez!
-Ez nem taxi,
uram! – húzta ki magát önérzetesen a férfi.
-Tudom, de a
feleségem terhes és nagyon elfáradt, nem akarom, hogy…
-Ó, az teljesen
más, nem is kell magyaráznia… jöjjön Donna, csak óvatosan. Tessék, itt egy puha
párna, ez az… máris indulhatunk. Majd igyekszem a legrövidebb úton odajutni.
Cara ahogy
elhelyezkedett az ülésen, szinte megkönnyebbült…
-Köszönöm, de nem
olyan sürgős a dolog. Amíg ülök, igazán nagyon kellemesen pihenek, de tényleg –
nézett Robertre, aki megértette a ki nem mondott kérést. Odafordult a kis
olaszhoz és ő is megnyugtatta, hogy nem kell sietniük. Vigye csak őket akár a
szokásos útvonalán, akár hosszabbon is, az áron nem fognak összeveszni, aztán ha
szólnak, vigye őket a Danielihez. A gondolás vérszemet kapott.
-200 Euro lesz. –
Robert a zsebébe nyúlva előhúzta a pénzt és a kezébe nyomta. Innentől kezdve
pedig csakis Carával törődött, összebújva, időnként forró csókot váltva
ringatóztak a kecses lélekvesztőn, miközben az evezős a fejük felett a hangját
kieresztve énekelt.
A szálloda előtt
kiszállva Cara újra érezni kezdte a sajgást, de már nem törődött vele. A
korábbi romantikus hangulat és ez a perzselő hőség, amit ezek a kis játékszerek
gyújtottak a vérében, hamarosan úgyis enyhülést találnak majd, csak érjenek
minél előbb a szobába.
Az ajtón belépve
Robert lerúgta a cipőit és ledobta a dzsekijét a legközelebbi fotelbe, aztán
Cara felé fordult.
-Ha még mindig
fáradt vagy, azt javaslom, dőljünk le egy kicsit, mielőtt vacsorázni mennénk,
hm?
A kérdéssel
egyidőben fürge ujjai már húzták is le Caráról a kardigánt és a pulóvert. Az
előbukkanó fehérneműtől a hangja is elakadt.
-Hűha! Akkor
ezért? – nézett rá vidáman. A bimbók most is ugyanolyan hetykén várták, hogy a
száját rájuk zárja, mint amikor a kávézóban első alkalommal észrevette őket a
puha pulóver alatt. Ujjaival már a farmer gombjával küzdött, aztán lassan a
nadrág alá csúsztatta a kezét, és a lány mellétől el nem szakadva a finom
fehérnemű után tapogatózott, hogy a nadrággal együtt azt is lehúzza. Amikor a
durva anyag alatt csak a lány puha bőrét érezte, meglepve nézett Cara szemébe.
-Nocsak? Valamit
elfelejtettél felvenni?
A lány vigyorogva
csóválta meg a fejét, aztán a mellette levő asztalkáról felemelte a táskáját és
az ujján lebegtetve kiemelte belőle az apró, kacér darabot.
-Rajtam volt, de
le kellett vetnem, mert megőrjített. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nélküle sem
sokkal jobb. Az életemet mentetted meg azzal a gondolázással.
-Hohó, kisasszony,
nélkülem élvezkedik? – harapdálta végig ingerkedőn a lány nyakát.
-Meg akartalak
lepni. – sóhajtott a gyönyörtől párás szemekkel Cara, aztán megfogta a férfi
kezeit és együtt tolták lefelé a nadrágot, miközben óvatosan az ágy széle felé
araszoltak. Ahogy a háta mögött érezte az ágyneműt, türelmetlenül tűrte fel a
férfi pólóját, aki miután megszabadult tőle, a farzsebében kotorászva elővett
valamit.
-Én is vittem
magammal a kirándulásra egy csecsebecsét, hogy amikor hazaérünk, ne kelljen
keresgélnem. Tökéletesen illik a ruhatárához asszonyom! – mormolta bele a
mellei közti völgybe, miközben a lány feje fölött összefogta a csuklóit és egy
váratlan kattintással rájuk csattintotta a puha rózsaszín szőrmével borított
bilincseket. Aztán végignézett a lányon.
-Most valahogy
egyáltalán nem tűnik nevetségesnek, hanem egyszerűen észbontó vagy így! –
lehelte bele a szájába két csók között. Aztán a hátára gördült és gyorsan
leolta a nadrágját, majd visszahengeredett a lányra, aki összebilincselt
kezeivel azonnal átölelte a nyakát.
-Olyan nagyon
szeretlek! – suttogta Cara.
-Nem jobban, mint
ahogy én téged! – simogatta meg az arcát a férfi, aztán a csókja elmélyülésével
azonos ritmusban egyre beljebb fúrta magát a lány testébe.
3 megjegyzés:
Oké, ez (majdnem o.O ) vicces volt ;)
XDDDDDDDDD
Köszi, anya :P
Helyesbítés, mert nem hagy nyugodni ;)
( majdnem teljesen )
Márha ettől világosabb a .... lelki... állapotom
Tesókám! XDDDDD
Mi ez a majdnem...teljesen?? XDDDD
Hát..... szerintem ez nagyon buja rész volt. Minden sorát ÉLVEZTEM!
Márha érted mire gondolok! XDDDD
Bakker! Zoli éjszakás! Te ...Te ...galád vagy tudod?????!!!
Na várjál csak! Jön még íróra kamion! ;) Puccantás! Élmény volt megint! *sóh
Megjegyzés küldése