"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. november 29., csütörtök

A menedék 69.


Az ezüstös csomagolópapír zizegve hullott alá, ahogy Robert türelmetlenül letépte a dobozról. Az ágy végére térdelt, miközben kinyitotta, aztán lecsapta a tetejét és nevetve Cara mellé mászott. A lány kíváncsian támaszkodott fel és a doboz után nyúlt, de a férfi kuncogva elhúzta előle.
-Meglepetés!

-Ne már! Minden idegszálam vigyázzba áll, olyan kíváncsi vagyok, mi vidított fel ennyire. Tomot ismerve valami perverz kis játékszer, amit a nászéjszakánkra szánt. Rob, tudni akarom, mennyire mocskos a barátod fantáziája! – nyafogott a lány, miközben újra a doboz után kapott. Robert kacsintva húzta el előle.
-Mit szeretnél, mi legyen benne?
Cara pirulva forgatta a szemét. –Nem tudom. Én még sosem használtam semmi ilyesmit. Azt hiszem, be sem mernék menni egy szex-shopba. Szerintem nálam a perverzitás csúcsa az lenne, ha a reggeli tojásrántottádat a hasamról akarnád lenyaldosni.

Robert felcsillanó szemekkel nézett rá. –Micsoda nagyszerű gondolat! Ez eszedbe juthatott volna még a Menedékben, itt aligha teljesíthetem az óhajod anélkül, hogy a szobalány holnapra ne adná el egy újságnak a sztorit, hogy milyen állapotban találta utánunk az ágyat.
-Mutasd, mi van benne! – kapott Cara újra a doboz után. Robert hagyta, hogy megkaparintsa, aztán hanyatt fekve az ágy oszlopait kezdte vizsgálni.
-Tom alighanem nem egy ilyen régi stílusú ágyra gondolt, amikor bevásárolt.

Cara kiborította a doboz tartalmát a takaróra ,és nevetve turkálni kezdett a rózsaszín csipkék és szőrmék borította eszközök között. A spéci dobókockát a kezében forgatva hümmögni kezdett:
-Biztos bennem van a hiba, de szerintem, ha ezeket mind magamra aplikálnám, aztán kipörgetném a következő pozitúrát, a földrengető szex helyett röhögésbe fulladna a pillanat. Arra meg már gondolni sem merek, te hogyan mutatnál ezekben a rózsaszín bilincsekben. Már így is tartok tőle, hogy a gondolat is elég lesz, és elnevetem magam, amikor legközelebb föléd kerekedek.
-Pont erre gondoltam én is. Biztosan édesen mutatnál ebben a kis tangában, elöl ezzel a borzalmas rózsaszín pamaccsal, de ha csak a közelébe kerülnék, tuti tüsszögni kezdenék tőle. És őszinte leszek, féltékeny lennék erre a rücskös prücsökre - kotort ki a halomból fintorogva egy kis vibrátort.
Cara összepakolta a kupacot és visszaszórta a dobozba, aztán az egészet ledobta az ágy mellé.
-Kíváncsi vagyok, ezek a vackok tényleg képesek lennének feldobni a szexet, vagy az csak mind mese, amit az erotikus könyvekben olvas az ember. De leginkább az izgat, hogy mennyire kell unjalak, hogy szükségem legyen ilyen játékszerekre? – Lehúzta a takarót a férfiról és hozzábújva megcsókolta. Aztán meg sem várva a reakcióját, feltérdelve megindult a nyelvével a melle, aztán a csípője irányába. Robert belekapaszkodott az ágy oszlopába és átadta magát a kényeztetésnek.
*
Robert fizetett a kávézóban az olajos képű vigyorgó pincérnél, aztán kicsit mogorva tekintettel összehúzta Carán a bőrdzsekit.
-Valami vastagabbat kellett volna felvenned, ha ennyire fázol! – morogta halkan. Cara pirulva húzta fel a cipzárt. Ő is érezte, hogy a mellbimbói majd átdöfik a pulóverét, de ez nem a hidegtől volt. Ó, nem! Nem gondolta volna, hogy a játékos ötlet ennyire a visszájára sül el. Csak egyszerűen meg akarta lepni a férjét, hogy amikor visszaérve a szállodába, vetkőzni kezdenek, sokkolja a szolíd ruha alatt megbújó pihés-csipkés-cirógatós fehérneművel, amit kiválasztott a dobozból, mielőtt a bőröndbe visszadugta volna. Ez a félkosaras melltartó nagyon szexi volt, de tény, hogy nem sokat bízott a képzeletre. A tanga pedig… nem sok hiányzott, hogy séta közben elélvezzen a buja simogatástól.

-Igazad van, menjünk vissza, felveszek magamra még valamit! – pislogott a férjére reményei szerint szexre csábítóan, de a számítása nem vált be. Robert a legközelebbi üzlet felé tuszkolta.
-Kár annyit gyalogolni egy kardigánért, gyere!
A puha gyapjú melegen ölelte körbe és eltakarta meredező bimbóit, de ez az alteste egyre gyötrőbb sajgásán nem sokat segített. Robert pedig dühítő érdeklődéssel váltotta meg a legújabb belépőket, ezúttal a Frariba. A barátok hatalmas temploma rengeteg látnivalóval várta a látogatóit, a lány pedig érezte, hogy önuralma az utolsókat rúgja. Feljajdult, ahogy arra gondolt, hogy ennél észvesztőbb sétája ebben a városban még nem volt. Ha ez így megy tovább, még a végén Isten házában fog elélvezni. A férfi karja után nyúlt.

-Mielőtt bemegyünk, igyunk valamit! Szomjan halok. És pisilnem is kell! Kérlek!
A férfi megadóan indult vele a szomszédos kávézó felé, ahol Cara azonnal eltűnt a női mosdó ajtaja mögött. Néhány perc múlva őszinte megkönnyebbüléssel bukkant fel, miközben a táskájában kotorászott. Leült Robert mellé és egyhajtásra kiitta a poharát, aztán visszatértek a templomhoz és kétségbeesve állapította meg, hogy hiába szabadult meg az ördögi ruhadarabtól, a meztelen testét dörzsölő farmer továbbra sem könyörül az érzékein.
-Menjünk vissza a szállodába, elfáradtam! – rángatta meg a férfi kabátját, miközben az éppen Tiziano hatalmas oltárképét, az Assuntát csodálta.

-Jaj, ne haragudj, teljesen elfeledkeztem róla, hogy pihenned is kell! – mentegetőzött, mialatt  kifelé tartottak. Az első csatornán átívelő kis hídnál egy gondolás olvasgatott utasra várva. Robert hozzá lépett.
-Kérem, vigyen el minket a Hotel Danielihez!
-Ez nem taxi, uram! – húzta ki magát önérzetesen a férfi.
-Tudom, de a feleségem terhes és nagyon elfáradt, nem akarom, hogy…
-Ó, az teljesen más, nem is kell magyaráznia… jöjjön Donna, csak óvatosan. Tessék, itt egy puha párna, ez az… máris indulhatunk. Majd igyekszem a legrövidebb úton odajutni.
Cara ahogy elhelyezkedett az ülésen, szinte megkönnyebbült…
-Köszönöm, de nem olyan sürgős a dolog. Amíg ülök, igazán nagyon kellemesen pihenek, de tényleg – nézett Robertre, aki megértette a ki nem mondott kérést. Odafordult a kis olaszhoz és ő is megnyugtatta, hogy nem kell sietniük. Vigye csak őket akár a szokásos útvonalán, akár hosszabbon is, az áron nem fognak összeveszni, aztán ha szólnak, vigye őket a Danielihez. A gondolás vérszemet kapott.
-200 Euro lesz. – Robert a zsebébe nyúlva előhúzta a pénzt és a kezébe nyomta. Innentől kezdve pedig csakis Carával törődött, összebújva, időnként forró csókot váltva ringatóztak a kecses lélekvesztőn, miközben az evezős a fejük felett a hangját kieresztve énekelt.

A szálloda előtt kiszállva Cara újra érezni kezdte a sajgást, de már nem törődött vele. A korábbi romantikus hangulat és ez a perzselő hőség, amit ezek a kis játékszerek gyújtottak a vérében, hamarosan úgyis enyhülést találnak majd, csak érjenek minél előbb a szobába.
Az ajtón belépve Robert lerúgta a cipőit és ledobta a dzsekijét a legközelebbi fotelbe, aztán Cara felé fordult.
-Ha még mindig fáradt vagy, azt javaslom, dőljünk le egy kicsit, mielőtt vacsorázni mennénk, hm?
A kérdéssel egyidőben fürge ujjai már húzták is le Caráról a kardigánt és a pulóvert. Az előbukkanó fehérneműtől a hangja is elakadt.

-Hűha! Akkor ezért? – nézett rá vidáman. A bimbók most is ugyanolyan hetykén várták, hogy a száját rájuk zárja, mint amikor a kávézóban első alkalommal észrevette őket a puha pulóver alatt. Ujjaival már a farmer gombjával küzdött, aztán lassan a nadrág alá csúsztatta a kezét, és a lány mellétől el nem szakadva a finom fehérnemű után tapogatózott, hogy a nadrággal együtt azt is lehúzza. Amikor a durva anyag alatt csak a lány puha bőrét érezte, meglepve nézett Cara szemébe.
-Nocsak? Valamit elfelejtettél felvenni?
A lány vigyorogva csóválta meg a fejét, aztán a mellette levő asztalkáról felemelte a táskáját és az ujján lebegtetve kiemelte belőle az apró, kacér darabot.
-Rajtam volt, de le kellett vetnem, mert megőrjített. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nélküle sem sokkal jobb. Az életemet mentetted meg azzal a gondolázással.
-Hohó, kisasszony, nélkülem élvezkedik? – harapdálta végig ingerkedőn a lány nyakát.

-Meg akartalak lepni. – sóhajtott a gyönyörtől párás szemekkel Cara, aztán megfogta a férfi kezeit és együtt tolták lefelé a nadrágot, miközben óvatosan az ágy széle felé araszoltak. Ahogy a háta mögött érezte az ágyneműt, türelmetlenül tűrte fel a férfi pólóját, aki miután megszabadult tőle, a farzsebében kotorászva elővett valamit.
-Én is vittem magammal a kirándulásra egy csecsebecsét, hogy amikor hazaérünk, ne kelljen keresgélnem. Tökéletesen illik a ruhatárához asszonyom! – mormolta bele a mellei közti völgybe, miközben a lány feje fölött összefogta a csuklóit és egy váratlan kattintással rájuk csattintotta a puha rózsaszín szőrmével borított bilincseket. Aztán végignézett a lányon.
-Most valahogy egyáltalán nem tűnik nevetségesnek, hanem egyszerűen észbontó vagy így! – lehelte bele a szájába két csók között. Aztán a hátára gördült és gyorsan leolta a nadrágját, majd visszahengeredett a lányra, aki összebilincselt kezeivel azonnal átölelte a nyakát.
-Olyan nagyon szeretlek! – suttogta Cara.
-Nem jobban, mint ahogy én téged! – simogatta meg az arcát a férfi, aztán a csókja elmélyülésével azonos ritmusban egyre beljebb fúrta magát a lány testébe.

3 megjegyzés:

mórickáné írta...

Oké, ez (majdnem o.O ) vicces volt ;)
XDDDDDDDDD
Köszi, anya :P

nagyon m-né írta...

Helyesbítés, mert nem hagy nyugodni ;)
( majdnem teljesen )
Márha ettől világosabb a .... lelki... állapotom

Gabó írta...

Tesókám! XDDDDD
Mi ez a majdnem...teljesen?? XDDDD
Hát..... szerintem ez nagyon buja rész volt. Minden sorát ÉLVEZTEM!
Márha érted mire gondolok! XDDDD
Bakker! Zoli éjszakás! Te ...Te ...galád vagy tudod?????!!!
Na várjál csak! Jön még íróra kamion! ;) Puccantás! Élmény volt megint! *sóh