A menedék 52.

Robert idegesen túrta a haját, aztán Molly mellé fészkelődött a kanapéra, és az ő selymes bundájának a simogatása nyugtatóbbnak bizonyult. Cara még éppen csak túl volt a laparoszkópiás műtéten, a doki nyugodt volt és kissé talán nagyképű, ahogy pár mondatban elmondta neki a dolog lényegét. A méhtartó szalagok megnyúlását az orvostudomány többnyire műtéttel oldja meg. Általában a felső függesztőszalagokból metszenek ki egy-egy darabot, hogy a méhet feljebb húzzák a hasüregben. Ám nem biztos, hogy az eljárás tartós eredményt hoz, előfordulhat, hogy az alsó tartószalagok meg vannak feszülve, és azok húzzák le a méhet. Meglazításukkal a méh magától feljebb húzódik, és a felső szalagok ezáltal megrövidülnek. A gyakorlott szakember ezt tapintással meg tudja állapítani, de mivel a szokottnál mélyebbre kell nyúlnia, ez fájdalommal járhat. ... Kösz, ezt még hallgatni is sok volt, nemhogy átérezni. De túl vannak rajta és ez a lényeg. Holnap pedig már itthon lesz, és ez a legfontosabb.

-Gyere, te szajha, neked is mozognod kell! – sóhajtott, ahogy az ellustult kutyára nézett; aztán fogta a pórázt és felrántotta a pulcsi kapucniját. Estére áthívta Tomot, hogy ne egyedül üldögéljen a lakásban, úgyhogy jobb, ha Mollyt most lerendezi.

Jeff maga mellé hívta Melákot, ahogy Robertet közeledni látta. Bujkált, amíg tehette, de hát az örökké valóságig nem lapíthat. Nagyon sóhajtott és engedélyt adott a kutyának, hogy üdvözölje a barátnőjét, a most már láthatóan vemhes barátnőjét.

Robert a napszemüveg takarásából a feszengő pasit nézte. Tudja a nyomorult, hogy mi a szitu – ebben egészen biztos volt. De hát végülis nem olyan nagy ügy, ezért kár volt előlük bujdosnia. Lesz egy szakajtó kiskutyájuk, és mivel az övék, egész biztosan gazdát is találnak majd mindegyiknek, ennyi haszna a népszerűségének egészen biztos lesz.

Jeff dadogva kezdett bele.

-Bocs, hogy Melák... szóval, hogy ... izé... de szinte észre sem lehetett venni, hogy Molly tüzel, aztán amikor kiderült, már késő volt. Ha tudtam volna...

-Nincs semmi baj. Mi sem tudtuk. Én őszintén szólva azt hittem ivartalanítva van, úgyhogy nagyrészt a mi sarunk a dolog. Még 3 hét és megszületnek a kicsik. Ha esetleg ismer valakit, aki szeretne kiskutyát, akkor azért szóljon. Fogalmam sincs, mire számíthatunk, lehet, hogy egy csomó pepita kölyök pottyan majd ki Mollyból.

Jeff elnevette magát, ahogy a kutyákra nézett.

-Hát, az egyik barátnőjét sikerült elcsábítanunk... – aztán leesett neki, mit mondott és zavartan elhallgatott.

Robert szikrázó szemekkel nézett rá.

-Ennyivel jobb is, ha beéri. És csak hogy tudja, ezt sem ússza meg olyan egyszerűen. Az orvosi számlát egészen biztosan a maga nevére fogják kiállítani. Aztán magához füttyentette Mollyt és hazafelé vette az irányt.

*

Tom a harmadik sör után felhagyott azzal, hogy normálisan próbáljon viselkedni. Cara most úgysincs itthon, nem kell visszafogja magát. Egyik idétlen viccet sütötte el a másik után, és végre úgy röhögtek, mint a régi szép időkben. Régi szép idők? Basszus, ezer éve már! Lelkesen mesélt a legújabb hódításáról és a múlt éjszaka mámoráról, amikor Robert fintorogva félbeszakította.

-Mindig csak a szexről beszélünk. Annyira unalmas már, beszéljünk másról!

-Jó, de miről? – nézett rá a piától nem túl értelmesen Tom.

-Mondjuk zenéről... – markolta meg a gitárja nyakát Robert.

-Rendben. – bólintott Tom. –Csináltad már a zongorán?

Robert vigyorogva csóválta meg a fejét. Ez teljesen őrült. De a kérdés szöget ütött a fejében, miközben a csodálatos hangszert méricskélte a hatalmas nappali sarkában. Na, akkor ez is felkerül a szexuális élete bakancslistájára – gondolta vidoran, aztán elkomolyodott, ahogy a közelgő szex-elvonóra gondolt. Burke doki most két hét szigorú szünetet rendelt el, aztán kíméletes újrakezdést. Kíméletest? Két hét kihagymás után? A merengésben a telefon kitartó csengése zavarta meg.

-Igen?

-Jackson nyomozó vagyok, Mr. Pattinson. Jó hírem van. Elkaptuk a srácot. Volt már priusza, bár kisebb vétségek miatt, így könnyű volt azonosítani. És ott volt az ujján a gyűrű is, amire a barátnője felfigyelt, úgyhogy kétség sem férhet hozzá, ő járt ott. A labor is megerősítette. De ami a lényeg, minden hiánytalanul megvolt, úgyhogy néhány nap múlva ki is tudjuk adni a tárgyakat. Majd hívom.

Na végre, egy jó hír! – sóhajtott Robert, miközben helyére tette a telefont. Cara hogy fog örülni, hogy nem veszett kárba a munkája. Kinyitott még egy sört, Tomra nézett, aki valami idétlen vetélkedőt lesett a tv-ben, aztán felrakta a lábait az asztalra és hagyta, hogy Molly felmásszon mellé.

-Jut eszembe Tom, nem szeretnél egy kiskutyát?

*

Cara meghatódva nézte a hatalmas csokor virágot a nappaliban. Aztán kevésbé meghatva, sőt kicsit morgósan vette tudomásul, hogy Roberttel este egy vacsorára hivatalos. Saját magát még nem érezte elég jó formában ahhoz, hogy vele tartson, de minél többet járt ezen az agya, annál inkább hajlott rá, hogy mégis elmegy. Végülis Kristenhez csak nem engedheti egyedül a férfit. Legfeljebb az állapotára hivatkozva korábban leléphetnek.

Sean Paul sikeresen elvált és az exneje ugyan eléggé megvágta, de becsületére legyen mondva, nem sokat alkudozott, csak az volt a fontos számára, hogy szabaduljon. Ennek örömére pedig ma Kristenhez vannak meghívva. Nézegette a szekrény tartalmát, mi lehet elég kényelmes és mégis szexi egy kerti partyhoz, aztán egy mogyoró színű leggings és egy apró virágos bő tunika mellett döntött. Utóbbi szinte miniruhának is beillett. A könnyű, lapos beige szandállal úgy érezte, nem nagyon lőtt mellé. Az érzés csak erősödött, amikor Robert a fehér pólóra egy hasonló színű inget kapott fel.

Aztán Kristen első mondata romba döntötte az elégedettségét.

-Úgy nézel ki ebben a cuccban, hogy az embernek rögtön valami tanyasi romantika jut az eszébe.

-Kösz, én is örülök, hogy látlak.

Robert ráhunyorított Kristenre, mintha megrótta volna a fogadtatásért, de nem szólalt meg. Inkább átölelte Cara vállát és kikormányozta a kertbe, ahol néhányan már iszogattak, beszélgettek.

Cara félrevonulva szopogatta a narancslevet és Robertet figyelte, akinek még a hangja is megváltozott, ha Kristennel beszélt. Mosolyogva, aggódástól csöpögő hangon érdeklődött, hogy hogy viseli a terhességet? Mit szóltak végül a szülei? Amikor Kristen a sütögető Seanhoz indult, hogy egy adag húst hozzon a férfinak, Robert visszanyomta a székbe: Ne erőltesd meg magad! Majd megoldom.

Cara úgy érezte, hogy szinte már az arcára fagyott a mosoly, de ettől a jelenettől már epét érzett a torkában. Oké, hogy régi barátok, de basszus ez a nő gyereket vár ugyan, de nem tőle, mit játssza itt a figyelmes szeretőt. Sean is inkább hagyná másra a sütést, úgyis csak elégeti a húsokat, aztán ugrálja körül Kristent ő. 

Nagyon sóhajtva elfordult a látványtól és beleütközött egy túlságosan is közel álló férfitestbe.

-Ne izgassa magát, nem szereti Robertet. – biccentett a páros felé a férfi. –Régen se tette, azért van ma maga is itt.

-Talán időközben rájött, hogy mit veszített. – vágott egy grimaszt Cara.

-Higgye el, nem... Sean kell neki valamiért, de esküszöm, még nem jöttem rá, miért. ... Bocsánat, be sem mutatkoztam, Taylor Stewart, az egyik báty, az adoptált.

-Cara Hamilton.

-Cara Hamilton, maga féltékeny – hunyorított rá a férfi. –Pedig nincs oka rá, mert Robert imádja magát.

-Igaza van, talán ezért is beszélgetünk mi ketten, nem pedig ő és én. – rántotta meg gúnyosan a vállát a lány, de a férfi mosolyogva fordította maga felé.

-Nem szeretek a hátával beszélgetni. Na, jöjjön, én lekapcsolom a hugomat, maga meg menekítse ki a pasiját... lehet, hogy tényleg hatott rá Kris pocakja meg ez az egész helyzet. Elvégre majdnem egész idő alatt ezt akarta elérni, aztán jött  egy külsős és mindent vitt, amiért ő tűrt. Szar érzés lehetett. De abban a pillanatban ki fog tisztulni az agya, ahogy magára néz.

Ez szó szerint így történt, ugyanis abban a pillanatban Robert felnézett és meglátta, hogy Taylor karja Cara válla körül pihen. A látványtól hirtelen lilát látott. Odalépett hozzájuk és ugyan csak Cara kezéért nyúlt, de úgy húzta magához, hogy Taylor, hacsak nem akart ő is Robert mellén landolni, kénytelen volt elereszteni a lányt.

-Szia, Taylor! Meglep, hogy itt látlak, mert legutóbb azt mondtad, nem léped át többé a hugod házának a küszöbét. Ennyit jelent a szolidaritásod? – aztán fanyarul mosolyogva kezet nyújtott neki.

Taylor vigyorogva rázta meg Robert kezét. –Tudod, akkor elveszett voltál és megalázott, valakinek veled is kellett szolidaritania. De közben mind a ketten rendeztétek az életeteket, úgyhogy viselkedhetek újra úgy, ahogy egy szerető testvértől elvárják. Cameron úgyis képtelen tisztességesen betölteni ezt a szerepet.

-Ő el sem jött? – nézett körül kutatva Robert, de Taylor gondterhelten megrázta a fejét.

-Elvonón van. Már megint, Nem tudom, még hányszor fut majd neki. Gondolom, amíg anya elég erőszakos ahhoz, hogy bedugja egy ilyen helyre. De igazság szerint nem sok esély van rá, hogy megszabadul a szertől. De most ne beszéljünk ilyen szomorú dolgokról, végülis ünneplünk. Gyertek, együnk Sean híres steakjéből! Talán nem tesz el mindannyiunkat láb alól.

*

Cara az ágytámlának dőlve az ujjait nézte. Remegtek. Viszonylag hamar sikerült szabadulniuk a partiról, de Kristen fullánkos megjegyzéseit nem úszta meg. Amikor Robert szólt neki, hogy hazamennek, mindenki előtt feltette a negédes kérdést, hogy csak nem kaptak kedvet ők is a baby-projekthez, mert Robertnek ez valami miatt a mániája. Még nevetni sem tudott a feltételezésen, hiszen a lánynak igaza volt. Aztán a férfi még zavarba is hozta azzal, hogy részletesen beszámolt a műtétjéről. Basszus, ezzel az erővel a holnapi újságba is betetethette volna. Mi köze Kristennek ahhoz, hogy ő miért érzi jól vagy rosszul magát? És miért nem lehetett simán csak azt füllenteni, hogy egy percig sem bírják már egymás nélkül? Miért csak annak a libának a lelkét lehet ápolni és az övét miért nem?

Robert bukkant fel a fürdőszobaajtóban, egy illedelmes pizsamaalsóban. Csakhogy az az illedelmes naci úgy csúszott a csípőjére, közszemlére téve azt az izgalmas kis szőrcsíkot a hasán, hogy Carába beleszorult a levegő. Ez a pasi, ha felöltözik, csak szexibb lesz! Lekapcsolta a lámpát, hogy legalább valamennyire megóvja magát a látványtól, de tisztában volt vele, hogy már elkésett. Hacsak valaki fejbe nem csapja valamivel, amitől elájul, ez a látvány kísérteni fogja egész éjszaka.

Robert bemászott a takaró alá, és a párnát a nyaka alá gyűrve ránézett.

-Haragszol valamiért?