Perlekedők 56.

-Steph, ne csináld ezt velem! Nem tudtad volna máskorra időzíteni? Anna ma megy haza és vele akartam tölteni az egész napot. Apámékat le tudtam pattintani, erre te keversz be? … Oké, de egy óránál többet akkor sem, ha a jövőm múlik rajta, megértetted?... Rendben, ne küldj értem kocsit, jövök magamtól!

Robert dühösen nyomta ki a telefont, aztán visszahanyatlott a párnák közé. A szülei már korán reggel útnak indultak a hirtelenjében megszervezett kirándulásukra, Annától már este, a koncert után búcsút véve. Ők pedig kihasználták a magányos ház nyújtotta előnyöket. A kutyák lustán hevertek kint a kertben, a díszbokrok tövében ásott gödreikben, ők pedig a lágyan lengedező fehér függönyök mögött ölelték egymást. 

Anna kis grimasszal felkönyökölt és végig cirógatta a férfi mellkasát.

-El kell menned?

-Egy aláírás az egész, de állítólag nem várhat még holnapig sem. Remélem Stephnek nem lesz még egy-két ilyen húzása mostanában, mert még Trevort se emésztettem meg, ez a mostani meg végképp feltette a koronát a kibaszásaira. Tegnap miért nem tudta azt a kurva papírt magával hozni... mondjuk, Trevor helyett?

-Hééé, nyugi! Elmész, aláírod, visszajössz… itt várlak… talán még az ágyból sem kelek ki – kacsintott rá Anna, mire Robert nagyot sóhajtva az órára nézett.

-Nem könnyíted meg az indulást, te bestia!

*

Anna összecsukta a bőröndöt, ami a méretéhez képest meglepően könnyű volt, hiszen a ruhái egy része ott maradt a férfi által felajánlott szekrényekben. A laptopját akarta volna éppen kinyitni, amikor megszólalt a kapucsengő. A monitorra pillantva a bordó pickupöt látta és megnyomta a gombot. Robert itthon felejtette volna a távirányítót?

A kutyák izgatott csaholására ő is mosolyogva kilépett a házból, de hirtelen bánni kezdte, hogy Robert elnyűtt pólóján és egy falatnyi bugyin kívül nincs rajta más, mert az érkező nem a férfi volt. Az övére megszólalásig hasonlító kocsiból egy fiatal, baseballsapkás lány szállt ki. Kristen. 

-Robert nem mondta még, hogy ne engedj be mindenkit? – szólalt meg gúnyosan a lány, mellőzve köszönést és bemutatkozást, mire Anna önkéntelenül is védekezni kezdett.

-Azt hittem, ő jött.

-Az ő csotrogánya sokkal romosabban néz ki, mint az enyém – mutatott rá a tényre a lány, de Anna csak a vállát rántotta meg.

-A monitoron nem látszott, hogy fényesebb vagy kopottabb, csak egy pickup. Meg a sapka is megzavart – intett a baseballsapka irányába és Kristen kivételesen visszanyelte a megjegyzést, hogy az amúgy Roberté. Anna közben kicsit irigyen nézte, ahogy a kutyák lelkesen körbeugrálják az érkezőt.

-Rob? – kérdezte Kristen, mintha nem lenne egyértelmű, hogy miért nem bukkant még fel a házigazda, hiszen ha itthon lenne, akkor a lány is tudná, hogy a pickup az udvaron parkol.

-Elment. Valami megbeszélése van. ...De szerintem ezt te is tudtad. – fűzte hozzá Anna egy hirtelen sugallat hatására. Zsigerből tartózkodó volt Kristennel szemben, nem annyira az ismertsége, sokkal inkább a Robhoz fűződő korábbi kapcsolata miatt. Bár, örülnie kéne, hogy Kisten kilépett a férfi életéből, és ezzel őelőtte szabaddá vált az út, de inkább valami meghatározhatatlan haragot érzett iránta, amiért képes volt bántani Robertet.

Kristen elmosolyodott, és ettől az ovális arc máris nőiesebb lett, nem egy lelenc kölyök nézett vissza rá a sapka alól.

-Máris paranoiás vagy? Akkor pont összeilletek. De most véletlenül igazad is van. Egy barátnőm súgott, úgyhogy tényleg tudtam, hogy nincs itthon. És rád voltam kíváncsi. Leila látott titeket tegnap este a parton a Hurst koncerten és olyanokat mesélt, hogy látni akartam a nagy Ő-t, aki képes volt elvenni ennek a fatökű britnek az eszét annyira, hogy képes volt nyílt színen smárolni. 

Anna egyre jobban utálta a helyzetet, főként azért, mert fogalma sem volt róla, hogyan rakja az ajtón kívülre a hívatlan vendéget, mert hogy behívni nem fogja, ebben az egyben teljesen biztos volt. Hiba volt egy felületes pillantást vetni a monitorra, és egy életre megjegyezte, hogy máskor körültekintőbb legyen. Csak az a gondolat foglalkoztatta, vajon milyen következményei lennének, ha egy civil elküldené a búsba a filmvászon üdvöskéjét, amikor az utóbbi van hazai terepen?

-Régebbi videókon úgy láttam, a fatökű brit hajlandó lett volna nyíltszínen smárolni, csak éppen te hajtottad el. A másik faszit viszont nem, így aztán szakítottatok is. – mondta Anna – reményei szerint fapofával. Nehogy azt higgye már ez a liba, hogy majd összecsinálja magát, csak mert valamikor eljátszhatott egy szerepet, ami nagyrészt Robertnek köszönhetően a csillagokig repítette. Őszintén kíváncsi lett volna, ha nem kapja meg a rámenős-szende szűzlány szerepét a vámpíros filmben, akkor vajon mostanra tudná-e valaki, ki az a Kristen Stewart.

Ohó, a cicusnak éles körmei vannak, lesett rá a lány, aztán mereven Anna szemébe nézett: -Huh, micsoda csípős riposzt – vágott grimaszt Kristen, aztán eldobta a teniszlabdát, amit Bernie dugdosott a kezéhez. –Tulajdonképpen azért jöttem, mert tudom, hogy hamarosan elutazik, nekem éppen nincs munkám, gondoltam vigyázok a kutyákra, hiszen tulajdonképpen közösek. Nem is tudom, mi a fenének ragaszkodott hozzájuk, amikor alig van itthon.

-Kösz, de jól elleszek velük – mosolygott rá Anna, de ezt a mosolyt a lyoni mészáros is megirigyelhette volna tőle. Hirtelen ötletből két ujját a szájába kapta és fülrepesztőt füttyentett. A két kutya meglepve az éles hangtól, hanyatt homlok rohant hozzá. Anna megborzolta a fejüket, aztán messzire hajította a labdát, a kutyák pedig lelkesen rohantak utána. A demonstráció meglehetősen jól sikerült. Kristen pedig megtette neki azt a szívességet, hogy nem csinált versenyt a dologból. 

-Négy évet töltött velem. – mondta helyette minden szót hangsúlyozva, mire Anna elmosolyodott.

-Ha rajtam múlik, velem a hátralevő életét fogja tölteni.

A következő pillanatban nyílt a kapu és az ütött-kopott pickuppel Robert hajtott be. Már nyomta a dudát, hogy Anna hírét vegye az érkezésének, amikor meglátta a parkolóban beszélgető nőket. Bassza meg! Kristen! Mi a fenét kereshet itt?

Kiszállt és sietve feléjük indult, bár még nem látta nyomát, hogy a lányok össze akarnának kapni. Lehet, csak rá várnak – húzta el a száját. Az mindenesetre elég árulkodó volt, hogy Anna nem hívta be a házba a hívatlan vendéget. Nyilván szerette volna minél előbb a kapun kívül tudni, és ezzel nem volt másként ő maga sem. Mi a franc jöhet még az utolsó napjukon? ...Annát egy lendületes csókkal magához ölelte: -Szia! – lehelte kicsit ideges, de még a néhány perccel ezelőtti vágyakozástól áthatott hangon; aztán Kristenhez fordult:

-A biliárd-asztalért jöttél? Még össze van csomagolva, ha el akarod vinni…

-Nem, csak … a barátnődet akartam megismerni, Leila látott titeket és gondoltam…. de nyilván őrült ötlet volt, …mindegy. Már megyek, be se csukd a kaput, sziasztok! – hadarta, aztán indított és kipörgő kerekekkel kihajtott a kapun. A kőfal takarásából fotósok serege eredt a nyomába, hogy a gyors távozást megörökítsék. A szemfülesebbek a lassan csukódó kapun befelé lőtték el a képeiket. Ahol egy szorosan összeölelkező pár forrón csókolózott.

-Mit akart? – kérdezte később Robert, de Anna csak a vállát rántotta meg:

-Téged, a kutyákat... látni, hogy mit szólok a felbukkanásához... igazából nem is akar téged, de elengedni sem tud... a fene tudja, mit akart, de nem is fontos. Én tudom, hogy mit akarok.. – akasztotta bele az ujját a férfi pólójának nyakába és befelé kezdte húzni a házba.

-Helyes... és ha jól következtetek a mozdulataidból, akkor ugyanazt akarjuk  - vigyogott a férfi, és mire a hálószobába értek, már megszabadultak a meztelen bőrüket elválasztó felesleges ruhadaraboktól.

*

Robert megállt a Crazy Cats előtt és a hosszú sorokban várakozó közönséget nézte a kocsiból. Csupa fiatal lány, akik egy szippantásért vagy egy ismert sráccal töltött estéért, esetleg egy apró szerepért akár egy reklámfilben is, bármire hajlandóak lennének. Szánalmasak voltak a miniruháikban és a kilónyi smink alatt. Hát, semmi tartás nincs bennetek? – nézett végig rajtuk szánakozóan. Az a néhány srác, aki a sorban állt, esélytelen volt ezekkel az éhes hiúzokkal szemben. A kocsiért érkező fickónak odacsúsztatott egy huszast: -Ne vigye túl messzire, hamarosan megyek! – morogta oda, aztán végigsimított a Tesla áramvonalas csillogó testén, mintha csak Anna valamelyik észbontó íve lenne, majd hosszú léptekkel a bejáratot őrző óriások felé vette az irányt, akik felismerve, azonnal leengedték előtte a vastag bordó kötelet, amely az édenbe nyíló kaput jelképezte. A sikítás azonnal felharsant, ahogy az elől állók felismerték. Trevor jön neki eggyel ezért az ingyen reklámért – gondolta ironikusan, aztán belépett a hatalmas helyiségbe, ahol a fények idegesítően vibráltak, viszont a színpadon meglepően jó zene szólt.  Josh Groban estjén már ő is volt egyszer régebben még New Yorkban… Annával jót lehetne romantikázni a zenéjére – gondolta és egy pillanatra már látta is maga előtt, ahogy összetapadva keringenek a lassú, andalító muzsikára, aztán bedőlnek a puha párnák közé.

Trevort kereste a tekintete, aki az emeleti iroda ablakából nézett le a birodalmára, aztán unottan elfordult. A bolt működött, a vendégek fogyasztottak, gyarapodott a kassza,  visszatérhetett kedvenc foglalatosságához, önmaga csodálatához. Robert intett a csaposnak, hogy kér egy Heinekent, aztán az üveg nyakát lazán két ujja közé fogva, néhány érdeklődő női tekintetet kerülve felfelé indult a lépcsőn, az irodához. Nem érezte a levegőben a fű jellegzetes illatát, de vagy a légkondicionálás volt remek, vagy még korai volt az időpont. A lépcsőről rálátott néhány boxra, ahol már adakozó kedvű lányok hagyták, hogy izzadt tenyerű, olajos hajú bájgúnárok tapogassák őket. Na igen, ezekben a klubbokban ez megy, és jó, ha csak ennyi.

-Szevasz! – fogadta széles mosollyal a tulajdonos, akinek alighanem felszóltak, hogy hozzá tart, ezért már a nyitott ajtóban fogadta. –Csak nem te tárgyalsz a kishölgy helyett? – nézett csúfondárosan a fiatal színészre. A srác tekintetén már a múltkori ebéd alkalmával is látta, hogy alaposan a tyúkszemére taposott, amiért nem ajnározta a kedvesét. De ő üzletet vezetett, nem jótékonysági intézményt. Még nem hallotta énekelni a lányt, amikor Steph magával cipelte arra az ebédre. Amikor a kis ribi dacosan felvetett fejjel közölte, hogy Jamie Cullumnak elég jó volt a hangja, utána persze rákeresett a youtube-on és nem is kellett csalódnia, kalózfelvételek egész sora örökítette meg azt a duettet. A lány jó volt, nagyon jó. De még nincs neve és ez kockázattal jár. Ha ezt valaki megérti, akkor a pasija lesz az, hiszen ő is névtelen senkiként robbantott a filmvilágban.

-Nem helyette… de felderítem a terepet… hogy még időben lebeszélhessem, ha úgy érzem, nem itt kellene megvillantania a tehetségét. – mondta kimérten Robert és meghúzta a sört, de Trevor csak legyintett.

-Na, igen… a tehetségét… - húzta el a száját a férfi, aztán barátilag Robert vállára csapott: -de jobb, ha te is lenyeled a békát, hogy a  95-ös mellbőségét is, barátom. A kislány egy bombázó, a hangja jó, a kettő együtt piacképes, de ha te féltékenyen őrzöd a bájait, akkor elvágod az útját az érvényesülés felé.

-Nem vetkőzik, ... csak énekel! – tette egyértelművé Robert a dolgot. Ha ez Trevornak nem felel meg, akkor ennyi volt.

-Vetkőziiik? ...Robert! Ez nem sztriptízbár – adta a sértődöttet Trevor. … - de azt te is tudod, hogy nyakig felöltözve nem tudom használni, neked is engedned kell! Egy szolídan szexi ruha… a rekedtes hangjával észvesztő hatást kelthet. Az embereim meg gondoskodnak a biztonságáról, úgyhogy emiatt felesleges aggódnod.

-Ez a stílus itt tényleg megy? – intett Robert a fejével a színpad felé, ahol Josh éppen hajlongva köszönte meg a tapsot és eltűnt a függöny mögött.

-Hát, láthattad… ha össze akarnak bújni, akkor kell ez a nyálas ömlengés is, de egyébként aki most következik, az teljesen más stílus lesz. Akik ide jönnek, sosem tudhatják mit, vagy kit kapnak… szerintem ezt is szeretik ebben a helyben… mire megunnák a műsort, már egy egészen más stílus szól.

-Ügyes a srác, hallgasd! Úgy kezdi, mintha Josh-t folytatná, aztán egyszer csak azon veszed észre magad, hogy leszarja, mit szeretnél hallani, játssza a maga zenéjét; és még soha senki nem reklamált érte.

-És szerinted Annának helye van köztük?

-Hülye vagy? Az a duett Jamievel kolosszális. Ha egyedül is ilyen jó, akkor idővel még önálló estben is gondolkodhatunk. Persze, ne szaladjunk ennyire előre… minden attól függ, hogy a közönség hogyan fogadja. Ide főleg nők járnak. Ők vagy imádni fogják a számaiért, vagy utálni, mert csinosabb legtöbbjüknél. Ha az utóbbi, akkor sajnos nem lesz hosszú életű az együttműködésünk. … Na, gyere! A ház vendége vagy… igyál még valamit, aztán az első legyek, aki tudni fog róla, ha a madárka visszatér a városba!

*

Robert kissé megnyugodva ült be a kocsijába. A fantasztikus jelző ugyan az ízléséhez képest túl sokszor került szóba ma este, de a lényeg, hogy Trevor az ellenszenves külseje mögött profi üzletember, nem egy  gyanútlan lányokra vadászó  hiéna lapult, és ez valamennyire megnyugtatta.

*

Anna első útja Londonban George-hoz vezetett. A klubban nagy élet volt, alig lehetett lépni a tömegtől. A srác a színpadon gondoskodott a jó hangulatról. George a bajusza alatt morogva üdvözölte, aztán amikor a lány nem látta, mosolyogva figyelte. Tudta ő abban a percben, amikor az öltözőben meglátta őket együtt, hogy a lányt nem sokáig látja majd a csehója, követni fogja a szívét és a párját a tengeren túlra. Hát, őszintén szólva a srác helyében még eddig se várt volna. Ez a lány van olyan kincs, akit nem szabad szem elől téveszteni, mert csalhatatlan ösztönnel vetik utána magukat az éhes hímek. Lám, most is alig érkezett meg, Sam a mikrofon mögül már ki is szúrta magának. Kíváncsian várta, Anna hogy hozza majd a tudomására, hogy reménytelen az érdeklődése… mert a lány csillogó szeméből, amivel a los angelesi élményeiről mesélt, és a bejelentésből, miszerint a jövőben a tengerentúlon próbál szerencsét, egyértelmű volt, hogy az a Pattinson gyerek nem vesztegette az idejét és rábeszélte a maradásra.

Sam Bradley szeme  valóban azonnal megakadt a csinos, sötét göndör hajú lányon, aki a tulajjal beszélgetett a pultnál. Ingerlően feszült rajta a farmer és a blúza alatt veszett formás test bujkált. Még sosem látta itt, de nyilván jól ismeri az öreg George-ot, az a puszi legalábbis erre engedett következtetni. Végignyomta a számot, amit éppen játszott, aztán megkönnyebbülve letette a gitárt. A szünet hamarosan következett volna, és ő igazán csak egy kicsit hozta előre, mert már aggódott, hogy valamelyik nyikhaj lecsap a lányra, amíg ő a színpadról csak epekedve nézheti.