Perlekedők 67.

A repülő a sűrű hóesésben elérte a kifutópályát, aztán néhány hosszú perc után a motorok dübörgése felerősödött, ahogy a fékek visszafogták a hatalmas géptestet. Robert hátranézett a két ülés között és elvigyorodott, ahogy Sienna és Tom összegabalyodott kócos fejét nézte. Úgy aludtak, mint akik ma már fel sem akarnak ébredni. Mit nekik landolás, mit nekik üvöltő hangzavar... és a legszebb az volt, hogy  észre sem vették, hogy már jó régen kilopta a kezeik közül Marlowe-ot.  A kislány most Anna ölében ült és a lány egyik élénk színű nyakláncával játszott elbűvölve. 

Még Londonban összefutottak Tomékkal, aztán egy közösen átbulizott éjszaka után Anna rávette őt és a barátjáékat is, hogy a szilvesztert töltsék Budapesten. Néhány telefont lebonyolított és végül széles mosollyal biztosította őket róla, hogy remek helyet talált az új év köszöntésére. Amikor Tomék szervezkedni kezdtek, hogy Marlowe-ot a nagyszülőkkel hagyják, Anna megnyugtatta őket, hogy ha elég meleg holmit hoznak neki, a kislány remekül fogja érezni magát a társaságukban.

És most itt toporogtak a budapesti repülőtér érkezési csarnokában, és a bérelt kocsira vártak. A meglepően tágas egyterűt látva a két férfi már egyezkedni kezdett, hogy melyikük vállalja a sofőr szerepét, amikor Anna a slusszkulcsot az ujjai közé csippentve a csapat élére állt. 

-Ti csak hozzátok a csomagokat! Úgysem tudjátok, hová megyünk, majd én vezetek.

Robert beletörődően követte, Tom pedig a fejét csóválva, együttérzően veregette vállon.

-Mindig ilyen határozott? Akkor nálatok alighanem ő hordja a nadrágot, nem?

Robert elgondolkodva futott végig az emlékein… nem, Anna cseppet sem volt irányító típus, amióta hol Londonban, hol Los Angelesben voltak együtt, de itt a saját hazájában valóban ő jelölte ki a csapásirányt. Eleinte a munkából adódóan, aztán valahogy úgy alakult, hogy a férfi ráhagyta. Most pedig a lány kifejezetten ragaszkodott hozzá, hiszen a meglepetése csak úgy lehetett teljes, ha nekik sem árul el róla semmit. 

Meglepve nézte a hó borította tájat, ahogy elhagyják a fővárost. Akkor nem Budapesten fognak szilveszterezni, bár ő Tomot ennek az ígéretével vette rá, hogy tartsanak velük. Kíváncsian várta, hogy hol fognak célba érni. … Anna magabiztosan kanyarodott le az autópályáról és nemsokára egy hegyi úton kaptattak felfelé. Nem volt ez olyan magas hegy, mint amilyenhez Kanadában volt már szerencséje, de a hó borította fenyvesek között tökéletes volt az illúzió. A hosszú helyiségnévtáblát még kibetűzni sem volt lehetősége, amikor Anna a GPS utasítását követve egy mellékútra kanyarodott és a tengelyig érő hóban óvatosan haladt előre a kanyargós úton. A fák között mintha üvegtáblákon csillant volna meg a nap fénye és hamarosan egy masszív rönkház előtt állította le a motort. 

A ház kifejezetten hangulatos volt, amihez persze nagyban hozzájárult a környéket borító szűz hó szikrázó takarója is.

-Itt vagyunk! – nyitotta ki a lány a kocsi ajtaját, aztán egy könnyed mozdulattal kiugrott a bokáig érő hóba. Felszaladt a gondosan letakarított lépcsőn és kis túlzással a lábtörlő alatt meg is lelte a kulcsot. Vigyorogva sarkig tárta az ajtót, aztán a küszöbön állva bevárta a többieket, hogy a mellbeverően fényűző, mégis a helyhez illően hangulatos belső teret együtt csodálják meg. Odabent kellemes meleg fogadta őket.

-Mi ez a hely? – simított végig Sienna csodálkozva a ragyogó tisztaságú pulton.

-Egy régi ismerősöm építette a családjának, de mire elkészült, elkövette élete legnagyobb baklövését, aminek köszönhetően a felesége elhagyta. Soha többet nem jött el ide, hanem a Filmgyárnak ajánlotta fel, persze borsos bérleti díj fejében… forgattak itt már a messzi északon játszódó filmet és néhány fejes pedig itt rendezett puccos partykat. Most is úgy volt, hogy Andy Vajna jön ide szilveszterezni a legújabb menyasszonyával, de a kis hölgy időközben fiatalabb támogatót talált, így

aztán megüresedett a ház az utolsó pillanatban. Én meg lecsaptam rá.

-Vajna? – kerekedett el Tom szeme. –Akkor igaz, hogy ott hagyta az álomvárost, hogy a hazájában futtassa fel a filmipart?

-Hát, mindenesetre hazajött… maradjunk ennyiben… mert felfuttatásról egyelőre szó sincs – grimaszolt Anna, miközben Robertet figyelte, aki már az emeletre tartott, hogy a szobákat is megnézze. Sienna szinte futva követte.

-Tom, gyere már, mert Rob le fogja nyúlni előlünk a legszebb szobát! – kiabált a lépcsőről, de a férje Marlowe-ot vetkőztette éppen, és csak nevetve csóválta a fejét. Anna pedig a ház körül futó tornácra kilépve a napsugarak melengető erejét élvezte. Még sosem volt itt, de pontosan olyan szép a környék és maga a ház is, ahogy hírlett, és most boldog volt, hogy ezt megoszthatja Roberttel is. A következő pillanatban, mintha megérezte volna, hogy éppen rá gondol, a férfi karjai ölelték körül.

-Gyönyörű hely! És még a hűtő is tele van, pedig azt hittem, már ülhetünk is vissza a kocsiba, hogy valahol bevásároljunk.

-Mondom, hogy Vajnára készültek. Az ellátás pedig együtt jár a házzal.

-Voltál már itt? – kérdezte a férfi és a kérdésben kimondatlanul ugyan, de ott volt a folytatás is: és kivel?

Anna megrázta a fejét, a sötét fürtök csak úgy röpködtek az arca körül.

-Nem voltam, csak hallottam a hírét… és hallottam a botrányról is, hogy Vajnáék szakítottak, úgyhogy reménykedtem. … Milyenek a szobák? – váltott témát hirtelen.

-Hát, meggyőztem Siennát, hogy egy kisgyerekkel a kandalló nem a legbiztonságosabb, úgyhogy a nagy háló a mienk, de az övék is igazán szép és hatalmas erkély is van hozzá, bár most elég hideg van idekint, hogy ott üldögéljenek. Most próbálják kitalálni, hogy Marlowe hol aludjon, mert kiságy nincs. 

-Lemehetünk a faluba … hátha, tudunk szerezni valahol – mormolta Anna a nyakát félrehajtva, hogy szabad utat adjon a férfinak, ahogy a fülcimpáját harapdálta finoman.

-Szerintem megoldják… én arra gondoltam, fel kéne vinni a csomagokat, aztán kicsit lepihenni, … hosszú volt a repülőút, aztán az utazás, …ránk fér egy kis lazítás, hm? – fogta gyengéden  a fogai közé a lány nyakának vékony bőrét. Anna a zsongító hangtól szinte transzba esve hagyta, hogy a remegés az egész testét átjárja. Képzelete már a lazítás lázas szenvedélyét vetítette elé, amikor a  következő pillanatban Marlowe velőtrázó visítása verte fel a ház csendjét. Mind a ketten összerezzentek a kislány hangerejétől. Lehet, hogy mégis inkább a nagyszülőkre kellett volna hagyni?

-Üdv a gyerekkel szilveszterezők világában! – fogadta őket Tom a nappaliban. –Sienna próbálja lefektetni, de persze fel van húzva a sok új élménytől és eszében sincs aludni.

-Menjünk el egy kicsit sétálni, szerintem a hóban elfáradna! – jegyezte meg halkan Anna, mire Robert összevont szemöldökkel nézett rá.

-Az előbb egyeztünk meg, hogy lepihenünk egy kicsit.

-Amíg Marlowe nem pihen, mi se tudnánk – kacsintott rá a lány és a férfi belátta, hogy ebben alighanem igaza lehet a lánynak. Tomra nézett tehát:

-Győzd meg Siennát, aztán induljunk, hogy minél hamarabb visszajöhessünk!

*

Sienna hamar belátta, hogy úgysem tudja ágyba parancsolni a gyereket, így aztán belebújtatta a meleg kezeslábasba, felhúzta rá az apró kis csizmákat, aztán a fejébe nyomta a Roberttől kapott macifüles sapkát, majd rekord gyorsasággal ő maga is felöltözött. A többiek már a ház előtt várták.

-Fogalmam sincs, mi lehet a hó alatt – nézett körbe odakint Anna – ezért azt hiszem, az a legbiztonságosabb, ha az erdőszélen megyünk körbe, nem keresztül a mezőn – gondolkodott hangosan és a többiek egyetértően követték a kijelölt irányt. Marlowe az apjával törte elől a havat, Sienna fotózta őket, ők pedig kissé lemaradva, egymásba karolva ballagtak utánuk. 

-Hol vagyunk tulajdonképpen? – kérdezte Robert.

-Mátraszentistván-nak nevezik a települést, amin átjöttünk. Itt ér véget az országút is. Ahhoz képest, hogy neked úgy tűnhet,  a világvégére hoztalak, van ám itt látnivaló is. Először is ott a templom - mutatott a település fölé magasodó toronyra. –Úgy hívják, Három falu temploma. Aztán bent a faluban ott a Vidróczki csárda, ami már a múlt században is csárdaként üzemelt. Szerintem pár filmben is benne volt, mert az egész berendezés olyan, mint egy történelmi díszlet; és van benne egy kiállítás Vidróczki Mártonról, a híres mátrai betyárról. Azt, hogy miért választotta a szegénylegények hányatott életét, a néphagyomány sokféleképpen magyarázza. Egyes történetek szerint katonaszökevény volt, mások szerint bojtár korában kegyetlenül megverte a számadója, s ezért állt betyárnak, de romantikus szerelmi történetről, árva sorsról, törvénytelen származásról is szólnak mondák. Legvalószínűbbnek az első két verziót tartják a kutatók. A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között. Egy ízben, Mikófalván tartott menyegzőre megjelent, amikor a pandúrok már országosan körözték, s egy nemes úr!,(melléthei Barna István) akinek korábban megmentette az életét, juhásznak öltözve a subája alatt menekítette ki. A betyár haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeretője árulta el, többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolja. Ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele Mátraverebély határában.(Wikipédia alapján)

-Azt a mindenit! Mindjárt féltékeny leszek az öreg betyárra. Többet tudsz róla, mint rólam. – képedt el Robert.

-Nem is volt olyan öreg… - kacsintott rá a lány. -Harminchat évesen halt meg, és egyes krónikák szerint igazán jó pasi lehetett.

-Majd adok én neked jó pasit! – csípett a fenekébe a férfi, mire Anna pár lépés távolságra ugrott tőle és a fájó hátsóját dörzsölve, kicsit hangosabban, hogy Tomék is jól hallják, folytatta az idegenvezetést.

-És a múlt emlékei mellett itt van a modern kor vívmánya is, a sípark. Ha akartok csúszkálni, akkor elmehetünk oda is, biztosan lehet bérelni felszerelést is. De szerintem jobb, ha hagyjuk, mert ilyen jó hó még itt is ritkaság, biztosan nagy a tömeg. 

-Szép ez a vidék! – nézett körbe a férfi és mélyet szippantott a kristálytiszta levegőből. -Nem olyan félelmetes, mint a kanadai vadon, hanem békés, megnyugtató.

Szavait meghazudtolva a következő pillanatban egy hógolyó csattant a mellén. Amíg ő Anna ismertetőjét hallgatta, Tom átpasszolta a lányát Siennának és alattomos támadást indított ellenük. A válaszcsapás nem is késlekedett sokáig, hamarosan mindannyian ott hemperegtek a hóban, és a tisztás máris úgy nézett ki, mintha egy egész csapat gyerek dúlta volna fel az érintetlen szépségét. A harc lassan átalakult. Tom Siennával és a lányával birkózott tovább, ők pedig kifulladva csókolóztak a puha hóban, nem törődve vele, hogy a korábban a nyakukba kapott jeges lövedékek lassú olvadásnak indultak és borzongató cseppjeik utat találtak még a vastag garbó alatt is.  Amikor már úgy érezték, hogy minden ruhadarabjuk átázott és sürgősen meleg, száraz helyre kell kerüljenek, elindultak visszafelé, a saját nyomaikat követve. Természetesen az út nagy részén Marlowe-ot már cipelni kellett, és mire a házhoz értek, Siennának már nem volt gondja az altatással, csak az átázott ruhákat kellett lehúzza róla, a kislány a vastag, meleg takaró alatt meg sem rezdült. 

Anna és Robert a forró zuhany alatt melegedtek fel, aztán lassan, ráérősen szeretkeztek a takaró melegében, végül egymást átölelve mély álomba zuhantak. Még arra sem riadtak fel, hogy Tom óvatosan benyitott, mikor a sokadik kopogásra sem érkezett válasz. Elvigyorodott, ahogy az összegabalyodott párost meglátta, ahogy Anna a férfi mellére bújva szuszogott, miközben Rob karjai szorosan ölelték, és arcát a lány hajába temetve hangosan fújtatott ő is. Elkapták a töködet, haver! – mormolta halkan, aztán behúzta az ajtót, hogy Siennát is rábeszélje egy kis lazításra.