Perlekedők 71.

Anna kicsit nyugodtabban nyomta ki a telefont most, hogy sikerült beszélnie a férfival. Dean hívta fel, amíg Robert a műtőben volt, hogy történt egy kisebb baleset, és csak azért szól, mert ha az újságból tudja meg, esetleg többet képzel a valóban történteknél, és nyugodjon meg, semmi ok az aggodalomra. Fáj a srácnak, de holnapra már mehet is vissza a forgatásra. Hiába voltak a határozott, megnyugtató szavak, igazából csak akkor oldódott a görcs a szívén, amikor Robert bársonyos hangját meghallotta. Persze, a férfi – nem is ő lett volna, ha nem teszi - eljátszotta neki a nagyhalált, amit ő egy pontig jogosnak is tartott, hiszen egy balta csúnya dolgokat is művelhetett volna vele, aztán mindenféle gyógykezeléseket ígért be neki a közelgő viszontlátás reményében, majd meghallotta az erélyes női hangot, ahogy figyelmezteti Robertet, hogy első a gyógyulás, udvarolni ráér majd otthon és akkor kuncogva elbúcsúztak. Ahogy bontották a vonalat, eszébe jutott, hogy a nagy hírt meg sem osztotta a férfival. Na, nem baj, majd holnap! – gondolta vidáman.

*

Robert nyűgösen ébredt, mert a sebe lüktetett és a szemhéja is nehéz volt a korai órán. Oldalra nézett, hogy az órát láthassa és akkor észrevette a laptopot, amit az este elfelejtett kikapcsolni. Szerencsére be volt dugva a konnektorba, így nem merült le. Feljebb húzódszkodott és a gépet az ölébe emelte, aztán frissítette a pletykaoldalt. A vezető hírtől a homlokán kidudorodott az ér… bassza meg! A kis ártatlanság tegnap este merő aggodalom volt, de azt elfelejtette megemlíteni, hogy ő közben odahaza bepasizott! A cikket végigolvasva elkerekedett a szeme… ne már! … Anna… főszerep? Oké, hogy Amerika a lehetőségek országa, de ennyire? Hiszen nem is színésznő! … Állj! – intette önmagát. Te most komolyan meg vagy lepve? Netán némi irigységet érzel, amiért a filmes múltaddal most mellékszereplő vagy, ő meg hirtelen egy főszerepet kapott a nyakába? – rótta meg nekilóduló gondolatait. Aztán visszatalált a szerető kedves szerepéhez és összehúzott szemöldökkel próbálta elképzelni, mennyire lehet megrémülve Anna ettől a hirtelen jött kihívástól. 

Közben tekintete újra a fotókra tévedt és elkomorodott. Azért Zac-kal is lesz miről beszélniük, ha hazaér, mert arra mindenképpen figyelmeztetni fogja, hogy Anna nem szingli, úgyhogy ne fogdossa a kis kacsóit, csak ha a szerep tényleg megkívánja. Egyébként meg dugja zsebre a mancsát, ne a más barátnőjét tapperolja! Aztán mielőtt ebbe a témába nagyon belelovallhatta volna magát, nyílt az ajtó és Molly nővér jelent meg egy valószínűtlenül nagy injekcióval a kezében. A mosoly az arcán a spanyol inkvizíciót idézte.

*

Kösz Zac, ez nagyon kedves volt tőled! – motyogta Anna a hatalmas virágcsokrot nézve, amit a srác nem sokkal korábban a kezébe nyomott.

-Régimódi marhaság tudom, de az anyám azt mondta, a lányoknál ez még mindig működik, csak be nem vallanák soha. Gondoltam, ha már bedobnak a mélyvízbe, akkor örülnél valami kis kedvességnek. Bár, egyáltalán nem látszol rémültnek.

-Pedig halálosan félek. – motyogta Anna.

-Felesleges! – legyintett nagystílűen a férfi. –Valljuk be, azért ez nem a Rómeó és Júlia, olyan kis egyszerű párbeszédek vannak benne, hogy helyenként szinte kínos. Még a legjobbak benne a dalok, azokkal meg nem lehet gondod. A prózai részeknél meg simán csak add önmagadat és már meg is van a karakter.

-Ennyire naív libának látszom? – húzta el a száját a lány, mire Zac felnevetett.

-Már az, hogy megkérdezted, mutatja, hogy nem vagy az, nyugi. …Na, én megyek, mert Caroline ma azokat a részeket kezdi veled újravenni, amiket már Leával megcsináltak. De ha végzel, szívesen elvinnélek vacsorázni. Beszélgethetnénk, ismerkedhetnénk, ha már én leszek életed nagy szerelme.

-Nem akarlak elkeseríteni, de azt már megtaláltam. – kacsintott Anna.

-Ja, tényleg… dumálták a lányok a stábból… szóval, Robert már megint kihúzta a főnyereményt? Lassan be kéne rágnom rá, mert sorra halássza el előlem a szerepeket és most már téged is… hiába na, igazságtalan az élet. – viccelődött a fiú, aztán búcsút intve kiment az öltözőből.  Anna merengve nézte a becsukódó ajtót:

-Én meg a főnyeremény… én csak egy zűrös, betoji naíva vagyok, de lehet, hogy mégiscsak jó színésznő leszek, ha erre még senki nem jött rá. – mormolta az orra alatt, aztán a zölddel megjelölt oldalakat kiszedte a paksamétából és a lapokat görcsösen szorongatva kiballagott ő is. Emily a maradékot felnyalábolva követte.

*

-Most nézd meg Dean! Nem elég, hogy megjelenik  a semmiből, rögtön meg is kínálják egy jó kis szereppel. És nem Quasimodo lesz a partnere, nem, hanem a szépszemű Zac Efron, hogy nekem meg alaposan alám vágjanak és ne bírjak odafigyelni az utolsó két nap jeleneteire. Nem elég, hogy a balta majdnem levágta a lábam, még ez is. – fortyogott Robert a hátsó ülésen egy színes magazint lapozgatva, miközben a forgatási helyszínre siettek.

Dean a szemeit forgatva figyelte a forgalmat. Forgalmat? Otthon még éjjel is többen járnak a mellékutcákban, mint itt a késő reggeli csúcsforgalomban a főutcán. Na igen, a baltás bénázás időközben már szinte halálos csapássá nőtte ki magát, a napokban megjelent újságcikkeknek köszönhetően meg újra előbújt a hisztis Rob is, aki ideges, mert nem lehet otthon, hogy körbepisilje a territóriumát. Pedig Anna tényleg nem úgy festett a cikkbeli fotókon, mint aki olvadozik annak a Zac gyereknek a láttán, de Robert soha nem az eszéről volt híres, amikor a vér éppen a nadrágjában hordott szervében keringett. Bárcsak akkor lett volna ennyi öntudata, amikor a kórházból elhozta, mert ha az akkor készült fotókkal Anna szembesül, hát, nem lesz boldog.

Még élénken előtte volt az a pillanat, amikor a védence megtudta az otthoni híreket. Még a kórházban volt, amikor Anna felhívta a hírrel, és Rob  akkorát ordított, hogy ő is ijedten nyitott be, attól tartva, hogy az idős főnővér vetette magát esetleg a védtelen kölyökre. Nem akart hallgatózni, de a kölyök nem tett lakatot a szájára, így aztán nemcsak ő, hanem a folyosó összes lakója jól hallhatta, ahogy örömmel gratulál… az első percben, aztán vehemensen igyekszik lebeszélni … a másodikban, végül mentegetőzik és megint kiabál a harmadikban. Egészen addig, amíg a lány a túloldalon alighanem le nem tette, mert akkor meg csúnyán káromkodott. 

Miután lehiggadt, őt kérte meg, hogy hívja fel Annát, aztán amikor a lány már vonalban volt, átvette a telefonját és elővette azt a hangját, amivel nyilván még néhány ezer mérföldről is képes levarázsolni a bugyiját. Akkor azért kiment a szobából és becsukta az ajtót, mert érezte, hogy a beszélgetés olyan irányba fog elmenni, ami végképp nem rá tartozik. A srác próbálkozása alighanem sikeres volt, mert amikor visszament hozzá, olyan földöntúli vigyorral az arcán üldögélt az ágyban, mint akit a legcsinosabb ápolónő kényeztetett korábban.

*

Viktória Vámos már azt is hallatlan szerencsének érezte, hogy annyi tehetséges színésznő mellett őt, a volt modellt választották Anthony Hopkins filmbeli feleségének szerepére. Nem volt igazán nagy szerep, néhány jelenet csupán, amikből a nézők megsejthették, hogy mi csábította az idős férfihez, és mi volt az, amiért aztán fiatalabb szeretőt keresett magának; de mégis fontos pillanatok voltak a történet megértéséhez. Aztán egy sejtelmes szexjelenet, finom képekkel, majd a hisztérikus összeomlás, amikor kiderült, hogy a szeretője talán örökre eltűnt a vadonban. A szeretője, akit ez a jóképű fickó alakít, aki a forgatáson majdnem levágta a saját lábát. 

Elmosolyodott, valahányszor az eszébe jutott, hogy pasi bénázása ennyire még nem volt szexi. Péter, a barátja ott keringett a forgatáson, de még ez sem tudta visszatartani, hogy egy hirtelen ötlettel meglátogassa sérült partnerét a kórházban. Ha vonzó volt a férfi felöltözve és vonzó volt meztelen felsőtesttel a közös jelenetük során, hát, ezerszeresen vonzó volt, ahogy kócosan ott ült az ágyban, jobb csuklóján a kórházi szalaggal, abban a babakék, aprómintás kórházi hálóingben, amit nyilván nem arra szántak, hogy valaki hódítson benne. De Robertnek még ez is sikerült, és csak örülhetett, hogy a férfi nem mászott ki az ágyból, hogy a pucér fenekét is megvillantsa. 

Arra nem számított, hogy már ma reggel ki is engedik a kórházból, de izgalmas volt várni rá, amíg felöltözött, aztán a testőrének, Deannek a takarásában a kocsihoz kísérni a bicegő férfit. Péternek azt mondta, hogy azért megy be a kórházba, mert a torka fáj, mintha valami felkarcolta volna… talán az a pattogatott kukorica, amit az egyik este filmnézés közben majszoltak el. Aztán amikor Robert csodálkozva fogadta, neki is ezt adta elő indokul a meglepő látogatásra. Végül aztán nyilvánvalóvá vált a számára, amikor a férfi rajongva beszélt a kedveséről, aki szintén magyar lány, hogy esélytelen a figyelmét felkeltenie, így aztán meg sem próbálkozott vele, hogy magára vonja az érdeklődését. Sem Péter, sem a másik magyar lány haragját nem akarta kivívni, mert nem hiányzott a botrány, amikor végre úgy tűnt, hogy felfigyelnek rá a filmvilágban. A kocsiban Magyarországról beszélgetve, magában már a magyarázatot fogalmazta, hogy miért is ül abban a kocsiban, mert annyira már ismerte ezt a világot, hogy a kérdést fel fogják tenni. Főleg, ha a kórház előtt várakozó fotósok feltöltik a képeiket a megfelelő fórumokra.

*

Anna pirulva fordult el, ahogy Carole kiejtette a „cut” szócskát. Na igen, erre nem készült fel. Egy dolog énekelgetni, gitározni, még a párbeszédek se jelentettek különösebb problémát, bár az nehezen ment, hogy ha megszakították a felvételt, akkor vissza tudjon helyezkedni az aktuális jelenetbe; de megérinteni egy idegen férfit, megengedni, hogy szenvedélyesen magához ölelje, netán még meg is csókolja… és ő ehhez jó képet vágjon… jézusom, Robert nagyon ki fog akadni! – ez volt az első gondolata. 

Carole behívta magához, megkérdezte, mi a probléma, kell-e közvetítenie valami óhaj-sóhajt Zac felé, mert volt már rá példa, hogy a partnernő nem akarta megsérteni a kollégáját és a rendezőnő bírta rá az illetőt, hogy a csókjelenet előtt mosson fogat vagy frissítse fel magát. Anna kínban égve bevallotta, hogy Zac-kal semmi problémája, azon túl, hogy meg akarja csókolni, ő pedig a filmes csóktól éppen annyira zavarban van, mintha a való életben próbálkozna. Képtelen elvonatkoztatni a gondolattól, hogy a párja mennyire fog kiakadni tőle. 

-Drágám! Mindannyian ismerjük a párodat. Ha valaki tudja, hogy itt nem magadat adod, hanem Corát, akkor az pontosan ő. Mit gondolsz, ő is ennyit görcsöl rajta, amikor a tieteknél is meredekebb jelenetekben kell helyt állnia? A dolog lényege, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy ez csak munka, és akkor semmi probléma nincs. Persze, nem árt, ha megvan bennetek a kölcsönös bizalom, de hát miért ne lenne, nem igaz? … És csak figyelmeztetni akarlak, ha ettől a puszitól is bepánikolsz, akkor igazán nem tudom, hogy forgatjuk le a tóparti jeleneteket.

-Tó parti jelenetek? – kérdezte elhaló hangon Anna. Még nem tartott ott a forgatókönyvben, hogy tudja, mit jelentenek ezek a szavak.

-Tudod, amikor a szerelmesek véletlenül összefutnak a kis tó partján. Te a vízben úszkálsz, és akkor érkezik Gabe és meglep…

-Ó, ez menni fog, jó úszó vagyok… - motyogta Anna, mire Carolin elnéző mosollyal ingatta meg a fejét.

-Te ezt még el sem olvastad, igaz? Ha a puszi megijesztett, akkor kezdj gyakorolni drágám, hogy pucéron be merj mászni a vízbe az operatőr, a világosítók, a rendező és Zac jelenlétében.

-Puccccéron … - nyelt nagyot a lány.

-Hát, aranyom, tőlem úszhatsz melegítőben is, csak akkor valaki adja be a producereknek, hogy ez az új évezred erotikus kihívása. – vont vállat az asszony, aztán a lány vállára tette a kezét. –Na, ne parázz, eddig egész jól boldogultál, ilyen apróság nem állhat az utunkba, nem igaz?

*

-Rob! Amikor a szexjeleneteket forgatjátok, tulajdonképpen tényleg meztelenek vagytok? – motyogta Anna a telefonba és Robert vigyorogva forgatta a szemét.

-Van amikor igen, de ugye most nem kezdünk ezen fennakadni? Vannak erre technikák, hogy az inkriminált testrészek végül ne érintkezzenek, ha csak ez izgat, de komolyan … Anna, ez nem szex… még akkor sem, ha egyes rendezők élesben kérik, az egy más tészta, de akkor is csak munka.

-És milyen érzés, amikor ledobod a köpenyedet és a stáb a fenekedet stíröli?

-Hülye érzés… bár, meg lehet szokni. Anna! Hagyd már ezt a fenébe, egyébként is túl vagyunk már rajta, és abban a pillanatban, ahogy leintették a jelenetet, már öltöztem is. Ez a mostani egyébként se volt túl izgalmas, egy kis hentergés, egy kis smaci és már váltott is a kamera. Volt már ennél cikibb helyzetem és akkor sem másztam rá a partneremre, ez ugyanis nem erről szól. 

-Hát, akkor jó… bár, nyilván jobb lett volna, ha inkább a partneredet kérdezem a dologról, nem téged, ő mégiscsak nő, biztosan másként állt a dologhoz, már csak azért is, mert ő sem igazi színésznő.

Robertnek ebben a pillanatban koppant és leesett… Anna nem azért aggódott, hogy ő felizgult-e a partnerét ölelve, hanem, hogy ő mit fog érezni, amikor a filmbeli szerelmével összejön… ó, basszus… miért is nem gondolt erre eddig. Bár, nyilván jobb, hogy nem gondolt, mert akkor nem a holnap reggeli géppel menne haza, hanem már megszökött volna a saját befejező jelenete elől is. Mindenesetre ma este a búcsúbulin lesz min agyalnia. Zac-nak meg letöri, ha elfeledkezik róla, hogy szerepet alakít és nem a valóságos barátnőjével csókolózik. Hirtelen nem is tudta, hogy van-e nő a srác életében, vagy éppen a vadászati szezon közepén van. Na, majd megkéri Deant, nézzen utána a dolognak.