Gitárhúrok 16.

Sziasztok!

Kicsit kárörvendően állapítom meg, hogy néha nem árt a szívbajt hozni rátok, mert egyből megered a nyelvetek és írtok pár sort szegény, elárvult énemnek, aki mindennap kezét tördelve vár pár sort, aztán ha a törzsgárda nem írogatna, akkor rendre hoppon is maradnék. Na, de borítsunk fátylat a múltra, egészen más miatt ragadtam klaviatúrát.

Olvasom Klau legújabb fejezetét és nézem, hogy ő bizony a lelkes komizóknak név szerint válaszolgat. Így csinálta Heni is, ha jól emlékszem. Én meg itt rinyálok, hogy nem írtok, amikor meg igen, akkor csak hébe-hóba válaszolgatok. Oké, szoktam én köszönőlevélkéket írni, de ritkán, ez az én saram.  Aztán arra gondoltam, hogy talán ezért nem írtok. Úgyhogy egy próbát megér :P

Csezzel, gabóval, zsóval napi kapcsolatban vagyunk, velük más fórumon rendre megbeszéljük a dolgokat, ha kell, szólnak, hogy valami hiba van, mint a legutóbbi fejezet első sorában. Mert ugye Alex nemcsak olyan, mint egy híresség, hanem A híresség… ki is javítottam izibe, ha valaki nem vette volna észre XD Ezért nem is gondoltam rá, hogy nekik itt válaszolgassak, hiszen megtettem máshol. De a többiek, akik hajlandóak pár sort küldeni, ígérem, hogy megkapják a maguk névreszóló válaszát. 

Mint most...

Vusi - azt hiszem, ez volt a célom, mm. hogy rohanva faljátok a sorokat, hogy mi a frász vaaan? Gonoszka énem vigyorogva olvasta a bejegyzéseket.

Rhea - szegénykém, új belépő vagy, így nem tudhatod, hogy néha muszáj felrázni itt a kedves olvasókat, mert ők meg rám hozzák a frászt... sose írnak, aztán nem tudom, hogy azért, mert uncsi tucattörténetként olvassák, vagy mert nem jutnak szóhoz XDDD

Laura - a "tömeges elhalálozáson" azóta is vigyorgok, köszi XD

Na igen, reméltem is, hogy trükkös pasi azért hoz egy kis vidámságot a komoran induló fejezetbe, és némi magyarázattal szolgál hősünk ijesztően lassú felépülésére is

Na, csak ezt akartam mondani…

Pusza és nézzük, ma merre gurul tovább a történet fonalának motringja (és juszt se jut jobb szó momentán az eszembe XD)

PaSa

***  

Végül mégsem maradhatott egész nap a gyerekkel, mert Rick mostanában, ahogy az ereje visszatért, egyre kevésbé volt az a szófogadó kis angyal a nővérekkel szemben, ha őt is ott tudta erősítésként. Olivia is belátta, hogy könnyebben boldogulnak a gyereksereggel, ha az ő renitenskedő gyermeke sincs kivételezett helyzetben. Holnap úgyis hazajönnek, úgyhogy adott egy puszit a rosszcsontnak, és úgy döntött, meglepi Alexet valami finom vacsorával. Bevásárolt, aztán egy csokor virágot vett a sarki virágosnál, és dudorászva ért haza. A ház előtt egy, a Drops emblémájával ékeskedő furgon állt. Olivia benyitott a házba és tekintete azonnal az ismerős, kopott gitártokra esett. Aha, akkor Cliff is itt van. Legalább valaki szórakoztatja Alexet, aki láthatóan elesett és ettől ingerlékeny volt mostanában. Nyilván idegesíti a dolog, hogy hat héttel a műtét után is olyan erőtlen, mint egy csecsemő. Nem is igazán értette a dolgot, bár Harper doki megnyugtatta, hogy teljesen rendben van a férfi, de azért őt aggasztotta ez az erőtlenség. A férfi hálószobája felől hallatszó zaj, a vad röhögések és nyögések önkéntelenül is kíváncsi mosolyt csaltak az arcára. Akkor nemcsak Cliff, de a többiek is itt vannak. Kicsit aggódóvá  tette a motozás, aminek alapján odabent a szobát rendezték át éppen. Lenyomta a kilincset, hogy aztán sóbálvánnyá merevedve torpanjon meg a küszöbön. 

Az elesett, erőtlen ember éppen most dobott egy hátast a hatalmas matracon, amit a többiek épp csak ledobtak a helyére. Láthatóan nem esett  nehezére a mozdulat, arcán nyoma sem volt a máskor szokásos fintornak, amiről ő minden alkalommal azt hitte, valami belső fájdalom jele. A kórházi ágy, amin még tegnap este is sziszegve helyezkedett, amikor az injekcióhoz végignyúlt rajta, a fal mellé tolva várt a sorára, hogy hamarosan valaki olyanhoz kerüljön, akinek valóban szüksége van rá.

Cliff éppen a párnát vágta Alexhez, aki mély hangon röhögve ölelte magához és egy szál melegítő alsóban a feje alá gyűrte, aztán onnan nézte vidáman szolgálatkész barátait. 

-Meg fog ölni, ha rájön, hogy átverted. – jegyezte meg éppen Cliff vigyorogva, és Olivia önkéntelenül is rábólintott. Mi az hogy… az a legkevesebb… ő itt agyon aggódja magát, erre Alex már majdnem olyan jó formában van, mint a műtét előtt. Az izmain mindenesetre a hosszas fekvés nem sokat puhított, nézte a megfeszülő bicepszet, ahogy feltornázta magát ülő helyzetbe. Talán a hasizmának kell még némi edzés, de még a hatalmas vágás sebe sem rontott sokat az ingerlő látványon.

-Öregem, még tőled is tanulhat az ember – dünnyögött Dekker, aki éppen felmászott a szobabiciklire, amit tegnap hozatott a gyógytornász. –Nem mintha Naomi elhanyagolna mostanában, de azért kényeztethetne jobban. Amióta bejelentette, hogy terhes, elvárja, hogy én ugráljam körül. Azt hiszem, ha hazamegyek, én is előadom a haldokló hattyú dalát. Kíváncsi vagyok, hogy beveszi-e, mert nagyon rá tud érezni, ha sumákolok előtte.

-Csak nem csajozol? – húzta össze a szemöldökét Alex, mire Dekker megrázkódott.

-Isten ments, ki is herélne! – motyogta őszinte borzadással, mire a többiek elnevették magukat.

-Akkor miben sumákolsz? – csapott a vállára Greg, mire azonnal kapott egy könyöklőst a gyomrába.

-Apró dolgokban… például, amikor nem akarom elvinni a kutyát sétálni, ilyenek.

-Kutyát? Milyen kutyát? – nézett rá Alex. Erről a hírről lemaradt, hogy Dekker kutyát tartana. 

-Néhány napja valaki lerakott a kapunk elé egy barnáthegyi kölyköt. Alig lehet több három hónaposnál, szóval meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, de fogalmam sincs, hogy hogy fogom kirakni a házból. Ha igaz, most éppen egy kennelt építenek neki a kertben, legalábbis a mester mára ígérte, hogy jön. Na, látod, ez is az apró sumákolásaim egyike, hogy inkább hozzád jöttem, nem a maestrót felügyelem. Végül is, mit értek én a kennel-építéshez, nem igaz?

-De miért kell kirakni a házból? Abban a hatalmas hodályban simán elkóborolhatna. – kérdezte Greg, aki maga is kutyás volt és imádott minden szőrös négylábút. A bernáthegyiek különösen a kedvencei voltak, talán azért, mert apró kis lakásában esélye sem lehetett volna, hogy egy ilyet tartson.

-Láttad a Beethoven című filmet? – nézett rá Dekker. –Na, én nem fogom megvárni, amíg a gitáromból is Elmo nyála folyik. – rázkódott meg borzongva már az elképzeléstől is. 

-Jó neve van. – vigyorgott Greg. –Ha itt végeztünk, felugorhatok megnézni?

-Gyere! Szerintem még sétálni is elviheted, Naomi se nagyon lelkesedik érte… gondolom, attól tart, hogy a végén a nyakán marad, pedig hát egy idő után úgysem merném elengedni egy akkora állattal.

-Miért, ha egy ekkora állattal együtt tud élni, Elmo sem foghat ki rajta? – röhögött Cliff, mire Dekker látványosan felmutatta neki a középső ujját.  Alex vigyorogva hallgatta őket, már régen érezte ilyen jól magát. Szinte jól esett, hogy Olivia nem volt itthon és végre kiengedhette a gőzt, ami a fiúkkal mindig is könnyen ment.

-Jaj, srácok! El nem mondhatom, milyen jó végre ezen a matracon henteregni! – sóhajtott Alex, miközben szétdobta karjait, lábait és úgy feküdt ott, mint Leonardo megtestesült Vitruviusi tanulmánya. –Azon a dögön néha úgy éreztem magam mostanában, mint aki leesik, ha csak az oldalára akar fordulni. Arról nem is beszélve, hogy csak ránézel és máris betegnek érzed magad.

-Naomi mesélte, hogy az intenzíven ki voltál kötözve – röhögött Dekker. –Apám, mit meg nem teszel egy kis szado-mazoért. Vald be, a nővérke pattogós ostorral jött reggelenként vizitelni?!

-Hülye! – nézett rá Alex vigyorogva. –Csak, hogy ne irigykedj annyira, pattogós ostor helyett kacsát hozott és én még a saját farkamat se rendezgethettem. Nem volt az olyan vidám dolog, nehogy azt hidd. …Na, de elég volt a lustálkodásból, menjünk, mert gyakorolni kell! – állt fel ruganyosan és az ajtó felé fordult, ahol karját összefonva Olivia állt és őket nézte villámló szemekkel. 

-Hoppá! – nyögött egyet a férfi, és szinte automatikusan előreesett a válla is, hogy a szokásos görnyedt tartását felvegye, bár sejtette, hogy ezzel a trükkel már jócskán elkésett. Nem tudta, hogy a lány mi mindent hallott és látott, de biztos volt benne, hogy éppen eleget ahhoz, hogy a jövőben ne adhassa elő neki az istápolásra szoruló gyenge férfi nagyjelenetét.

-Szia Oli! – csuklott egyet Cliff is, aki az unokahuga tekintetéből sejtette, hogy jobb lenne most ezt a próbát elhalasztani és magukra hagyni őket, hogy tisztázhassák, miért volt szükség erre a színjátékra hetek óta. De a lány egy árva szó nélkül kifelé fordult és a konyháig meg sem állt. Ott aztán látványos és hangos csörömpöléssel nekikezdett a vacsora előkészületeinek. Ahogy csendben elvonultak előtte a garázs felé, fel sem nézve megkérdezte:

-Itt esztek ti is?

-Szándékodban áll megmérgezni? – kérdezett vissza Greg, mire villámló tekintettel felnézett.

-Egyikőtöket talán… de ha már olyan jó haverok vagytok, igazán vállalhatjátok az orosz-rulettet, melyikőtök lesz az.

*

Két óra múlva csak Alex és Cliff keveredett elő. Dekker hazament megnézni, hogy áll a kiskutya nagy kenneljének építése, Greg pedig vele tartott, mert látatlanba is szerelmes volt a kis zabiebbe. Cliff élvezettel törölte ki a tányérját.

-Huh, hugi, te egész jókat tudsz főzni! Régen mi a fenéért ettünk állandóan pizzát? – nézett fel a lányra, aki csak Alexet nézte kitartóan. –Oké, azt hiszem, én megyek is… - állt fel végül, véve az adást, hogy ő most itt a felesleges harmadik. –Kösz a vacsorát! Sziasztok! – motyogta halkan, és a dzsekijét felkapva kilépett a házból.

-Ne haragudj! – szólalt meg Alex halkan és kezével kinyúlt, hogy a lány arcából elsöpörjön egy kósza tincset.

-Miért is? – emelte meg a szemöldökét Olivia. –Mert átvágtál és betegre aggódtam magam, hogy nem gyógyulsz olyan iramban, ahogy kellene? Hogy hülyét csináltam magamból az orvos előtt is, mert tőle érdeklődtem, hogy minden rendben van-e? 

-Livi! Csak nem akartam, hogy elmenj, ha úgy látod, túl jól vagyok ahhoz, hogy kettesben legyél velem a házban. – vallotta be halkan a férfi.

Olivia nézte a lehunyt hosszú szempillákat, amik most elfedték az őszinte, kéken ragyogó szemeket és nagyot sóhajtott. Lehengerlő volt a férfi őszintesége.

-Tudhattam volna abban a pillanatban, amikor a múltkor rajtakaptalak a fürdőszobában, hogy szeded a szemöldököd... Egy férfi, aki a szemöldökével babrál, tuti, hogy nem mond igazat.

Alex vigyorogva nézett fel rá. –Ezt még sosem hallottam, de lehet benne valami. Csak tudod, amióta egy fotózáson kiszedték, azóta mindig utána igazítom, mert jobb formája van így. Én meg tetszeni akartam… neked.

Hirtelen mozdulattal előrenyúlt és kiszedte a lány hajából a csipeszt, ami felfogta a hosszú hajat.

-Miért nem engeded le soha? Régen csak ritkán fogtad össze.

-Egy kisgyerek mellett jobb, ha feltűzöm.

-De most nincs itt az a kisgyerek, ez a nagyfiú pedig szeretné látni újra… kérlek! – hajtotta félre a fejét Alex, ahogy őt bűvölte, és Olivia megrázta a fejét, hogy a bűbájt lerázza magáról. …Ha ebben a tempóban haladnak, még a végén a matracon fognak kikötni. 

-Alex, nem manipulálhatod az embereket, csak mert neked az érdekeid ezt diktálják! Olyan jól megvoltunk az eltelt hetekben, akkor is maradtam volna, ha nem játszod meg magad. De most nem tudom, hogy mi volt igaz abból, amikről beszélgettünk, mert lehet, hogy nemcsak a viselkedésedben, de a szavaidban is befolyásolni akartál, és ez elbizonytalanít.

-Jesszus, Livi! Ne kombináld túl! Minden szó igaz volt, hazudni soha nem hazudnék. Csak egy kicsit rájátszottam, mert veszett jó érzés volt, hogy gondoskodsz rólam. Már olyan régen nem… - harapta el a mondat végét a férfi és felállt, hogy a hűtő felé fordulva mély levegőt vegyen.

-Mi volt már régen? – kérdezte halkan a lány a háta mögött, aki nem tette meg neki azt a szívességet, hogy úgy csináljon, mintha nem hallotta volna a sután félbehagyott mondatot.

-Mindegy, nem érdekes, mára már éppen eléggé hülyét csináltam magamból. – motyogta a férfi, aztán kihúzta magát és mosolyt erőltetve az arcára visszafordult.

-Nincs kedved valami filmet megnézni? Aztán korán lefekszünk, mert holnap minél előbb Rickért akarok menni.

Olivia megremegett, ahogy a korán lefekszünk-ön próbálta túl tenni magát. Ez valaha természetes és buja gondolatokat előcsaló mondat volt, most csak annyit jelentett, amennyit a puszta szavak kifejeztek. De a többesszám még mindig öklömnyire rántotta a gyomrát, még ha tudta is, hogy a valóságban ez két szobát és két ágyat jelent. Aztán nyelt egy nagyot és csak annyit mondott:

-Oké, de valami romantikus film legyen… ez a büntetésed, amiért hagytál abban a hitben szenvedni, hogy nem gyógyulsz. - … Két órával később, magányosan fekve a hideg ágynemű között, csak arra tudott gondolni, mekkora öngólt lőtt ezzel a romantikus filmmel. Bármi más jobb lett volna… valami történelmi dráma, egy háborús film, bármi, amiről nem az jutna az eszébe, hogy Alex még meg sem próbálta megcsókolni, amióta itt élnek egy  fedél alatt. 

Nem vigasztalhatta a tudat, mert nem tudott róla, hogy Alex is hasonló gondolatokkal bámulta maga fölött a plafont. Olyan hatalmas volt ez a matrac, olyan kényelmes, és valaha olyan meghitten tudtak összebújni rajta. Most miért kell egyedül hevernie, vágyakozva, szerelemre éhesen? A filmben a félreértések nem tartottak egy óránál sem tovább, aztán újra helyreállt a szerelem, nekik miért tart olyan sokáig, amíg beismerik maguknak, hogy ott kéne folytatniuk, ahol három évvel ezelőtt végetért? A lényeg nem változott. Ő a maga részéről bármikor kész lett volna beismerni, hogy még szereti a feleségét. És Olivia sem tagadhatja, hogy a szikra még ott ég benne, hiszen elég volt a hajából kivennie azt az átkozott csatot és érezte, hogy a lány úgy hajtja a tenyerébe az arcát, mint valaha. Csak valami átkozottul értelmetlen dac, tartásnak gondolt butaság miatt nem engedi az érzelmeit a felszínre törni. Éreznie kell, hogy mindketten változtak, és ezek a változások nem eltávolították egymástól, hanem éppenséggel még közelebb hozták őket. És az összetartozásukat most már erősíti az a kislegény is, aki holnap végre ott hajtja majd álomra a fejét, ahová már megszületnie is kellett volna. Dühösen beleöklözött a párnájába, és megpróbált arra koncentrálni, hogy keresnie kéne egy asztalost, aki helyrehozhatná talán azt az ágyat, amiből annak idején jószerivel aprófát csinált, mert ez a matrac azért mégis csak úgy lenne az igazi, ha visszakerülne a masszív keretbe, amit ő vandál módon tönkretett. Talán, ha azt helyrehozatná, az közelebb vinné ahhoz is, hogy a felesége is visszakerüljön ide mellé, a helyére.