Gitárhúrok 22.

Hi,
nézzétek el nekem, ha nem vagyok topon, de kiakadt a derekam és most van ez a se ülni, se állni, se feküdni fázis... azért remélem, a rész nem olyan nyögvenyelős, mint én magam.

csez: na igen, a havas Dior-jelenet... az nálam mindent visz, bár a többi is erős volt, de ez akadt be valamiért, úgyhogy tény, nem hagyhattam ki
An: csak egy kicsit sajnálod? XD
Gabó: ne pironkodj, mert nálam tényleg soha nem lehet tudni... és ez igaz lehet a matracgyűrésre is :P
rhea: akkor gondolj bele, Alex mit vizualizálhatott, aztán koppp ... a mai résszel egy kicsit kifújhatsz, aztán remélem, megint visszatartod ... akaratlanul is ...
Laura: és egy elégedett olvasó ... cupp XD
köszönöm lányok a pipákat, kattintásokat és akkor következzen a mai rész....

pusza
PaSa
***

Alex a homlokát a falnak támasztva próbált lehiggadni. Oké, tudomásul kell vegye, hogy ez is az apaság „örömei” közé tartozik, hogy a trónörökös a lehető legrosszabb időzítéssel követeli az anyját. Aztán gondolt egy nagyot és Olivia után indult. A lány a kicsit a karjában ringatva dúdolt a szipogó gyereknek, amikor Alex hozzájuk lépett és minden különösebb kommentár nélkül átvette a fiát. Rick a meglepettségtől még reklamálni is elfelejtett. Mint ahogy Olivia is. Aztán a férfi hosszú léptekkel a saját szobája felé indult. Ha már fergeteges szex nem lesz ebből az estéből, akkor legalább egy meghitt családi összebújásra igényt tart. És ha a krampusz itt fekszik az ágyában, az anyja is követni fogja. Ez meg máris klasszisokkal jobb éjszaka lesz így, mintha magányosan feküdne a sötétben. A kicsit a matrac közepére fektette, aztán a mellette toporgó lányhoz fordult. 

-Kapd fel valamelyik pólómat és bújj ide te is! Ha már így alakult, hozzuk ki belőle a legjobbat!

-Van hálóingem – mormolta Olivia.

-Azt inkább ne… nem Rick miatt, … miattam – sóhajtottan elkínzottan a férfi.

-El fogjuk rontani… - motyogta Olivia, miközben már a ruhát küzdötte le magáról és pipacspirosan állta a férje ragyogó tekintetét, aki a látványba belefeledkezve mozdulatlanul figyelte. Aztán Alexhez lépett és feltornázta rajta a sötét garbót, végül átbujtatta a fejét. A férfi olyan mély levegőt vett, mintha el akarná fújni őt, de aztán elmosolyodott.

-Érdekes éjszaka lesz!

Hamarosan két oldalról közrefogták a kis lurkót, aki csöndben, ébren figyelte, hogy mit hoz számára ez az új fejlemény. Amikor a szülei karjai közrefogták, elégedetten lehunyta a szemét és néhány pillanat múlva mélyen aludt.

*

-Visszaviszem a helyére – szólalt meg egy idő után Alex, és óvatosan a kicsi alá nyúlt, hogy felemelje. De Rick abban a pillanatban ijedten rezzent össze és kis kezével az apja mellszőrzetébe kapaszkodott.

-Az anyád! – hördült fel a jeles apa, mire Olivia elkuncogta magát.

-Az én vagyok…. Hadd maradjon! Ha most elviszed és visszajössz, akkor már olyan eltervezettnek tűnik majd úgyis ez az egész. Rick tett róla, hogy odalegyen a spontaneitás varázsa.

-Ó, hidd el nekem, roppant spontán tudnék lenni, mihelyst ezt a kis kakukkfiókát a saját ágyába teleportálnám. – nyögte a férfi, ahogy az apró ujjak fogságából próbált szabadulni. De a gyerek, mint valami kis polip, újra és újra fogást talált rajta. –Megérdemlem, az én hülye ötletem volt. – sóhajtott lemondóan, aztán a gyerek fölött Oliviára vigyorgott. –Szerintem gyere át erre az oldalra!

-Le fog esni, dehogy jövök… - tiltakozott a lány, mire Alex elhúzta a száját.

-Mekkorát esik? 20 centit, inkább csak 18-at. De oda is rakhatunk egy párnát, akkor még annyit sem és ráadásul puhára. Naaa, gyere át ide hozzám!

-Alex! Nem fogok a fiad mellett szerelmeskedni veled!

-Mondtam én egy szóval is, hogy miért gyere erre az oldalra? – kacsintott rá a férfi. –Oké, nem szerelmeskedünk ma éjjel, de egy kis kárpótlásra igényt tartok. És mivel ettől a lókötőtől láthatóan nem szabadulunk, kérem a fájdalomdíjamat. Gyere át ide mellém! …Kérlek! – suttogta bele a sötétbe, mire Olivia karján minden kis apró pihe az égnek meredt a vágyakozástól. Az egy dolog, ha a férje nem kezdeményez, de mi lesz a helyzet önmagával? Még mindig érezte az édes, minden érzékét elzsongító illatot, és pontosan tudta, hogy a férfi bőrének érintése ébren tartaná reggelig. Kicsusszant a takaró alól és lassan körbesétálta a matracot. Alex égő tekintettel figyelte, ahogy közeledik, és a gyerek alá nyúlva, kicsit odébb rakta. Aztán felemelte maga mellett a takarót.

-Bujj be! Ez az! – ölelte magához a didergő karcsú testet. –Fázol?

-Azt hiszem, inkább csak ideges vagyok. – suttogta Olivia, miközben már szinte a lábujjai is begörbültek ettől a régről ismerős, izgalmas közelségtől.

-Ne legyél! Nem történhet semmi, amit ne akarnál, nyugi. Most csak fekszünk itt egymás mellett és élvezzük, hogy végre nem kell magányosan feküdnünk az ágyban. Annyira régen volt, hogy így voltál itt mellettem… el sem hiszem. – sóhajtott a férfi és kicsit szorosabban húzta magához a lányt. Olivia az oldalára fordulva a fejét félig a férfi mellkasára fektette és egy pillanatra elveszett ebben a bizalmas közelségben. Alex szíve zaklatottan zakatolt a füle alatt, tehát a szituáció őt sem hagyja hidegen – állapította meg kis elégtétellel. Nem is emlékezett rá, hogy valaha is feküdtek volna ilyen békésen összebújva. Legalábbis anélkül, hogy előtte minden energiájukat egymásba ölték volna egy agyzsibbasztó szeretkezés során. Hallgatta a mind nyugodtabban doboló szívverést, aztán mélyet sóhajtott, ahogy a férfi keze becsusszant a póló alá és a hátát cirógatta. Elmosolyodott és egy puszit nyomott a férfi mellére, aztán átölelte a derekát és ujjai alatt érezve a súlyos műtét nyomát, hagyta, hogy lassan magával ragadja az álom.

*

Még életében nem aludt ilyen jól! – ez volt az első megállapítása még mielőtt a szemét kinyitotta volna. Valamikor az éjszaka folyamán a férfi az oldalára fordult, ő pedig úgy tapadt a meleget árasztó háthoz, mint aki attól tart, hogy lepottyan a matracról. Pedig bőven volt a háta mögött is hely. Elmosolyodott, aztán riadtan emelte meg a fejét, ahogy eszébe jutott, hogy még valaki alszik mellettük. A látvány széles vigyort csalt az arcára. Rick is az oldalán feküdt az apja ölelésében, aki a karjával védte, nehogy leguruljon. A gyereken hálózsák volt, így a takaró tetején aludta az igazak legmélyebb álmát.  Alex párnája a matrac mellett hevert a földön, ha a karja védelme nem lenne elég. A két profil mulatságosan hasonló volt, főleg így, hogy a kicsi a műtét óta meglehetősen összeszedte magát. Vékony, szinte áttetsző bőre is egészségesen pirospozsgás volt és sokkal teltebb, mint amilyenre Olivia bármikor is emlékezett. Alex gyönyörű arcélét már sötétre színezte a borosta. 

Gyönyörködve nézte őket és észre sem vette, hogy a meghatottságtól egy árulkodó könnycsepp kigördül a szeméből. Amikor azonban a férfi karjára csöppent, Alex összerezzent. Kinyitotta a szemét és ő is elmosolyodott, ahogy a fia feje búbját az orra előtt meglátta, aztán óvatosan elfordította a fejét és belenézett az őket figyelő szürke szempárba.

-Mi a baj? – súgta halkan, mire Olivia megrázta a fejét.

-Semmi baj, csak olyan… szóval… érted… - habogott szipogva.

-Helyesek vagyunk így együtt? – segítette ki mosolyogva a férfi. Olivia csak a bólogatásig jutott, aztán az öklével kidörgölte az utolsó könnyeket. Közben a férfi óvatosan feléje fordult a testével is.

-Inkább téged molesztálnálak, mégse a fiamat. – mormogta fintorogva. –Vicces, hogy felnőtt férfiként is így ébredjek, mint egy kamasz. Ráadásul úgy, hogy a fiam alszik az ölelésemben. Nem is vicces, kínos.

Olivia értetlenül nézett rá, aztán ahogy visszadőlt a férfi mellé, megérezte, hogy miről beszél. Elmosolyodott és hozzásimult. -Engem nem zavar.

-Még jó! – horkant fel a férfi, aztán magához húzta a lányt, szinte magára… és Olivia combjai közé nyomta az egyik lábát. –Mindjárt lehiggadok, de addig maradj nyugodtan! – mormolta a lány nyakába, miközben a kezei a póló alatt kalandoztak.

-Szerintem át akarsz vágni… - motyogott Olivia, ahogy érezte a férfi egyre keményedő merevedését..

-Szerintem is… - sóhajtott Alex, aztán hirtelen átfordult és szinte maga alá temette a lányt. Amire nem gondolt, hogy a takarón kis hálózsákjában alvó gyerek ettől a mozdulattól legurul a matracról. 

-Ooops! Bocs öcsi! – nevetett fel, ahogy a kicsi méltatlankodó gagyarászását meghallotta. –Na, azt hiszem, nincs más választásom, mint a hideg zuhany. Erényed apró őre felébredt. Lustálkodjatok még egy kicsit, aztán tiétek a fürdőszoba! – nyomott egy csókot Olivia ajkára és felemelkedett róla, hogy felkeljen. Ahogy eltűnt a fürdőszoba ajtó mögött, a lány a gyerekre nevetett.

-Még hogy erénycsősz… ő volt béna, ha egy kicsit ügyesebb, nem ébresztett volna fel, nem igaz?-  Rick apró fogaival ezer wattos mosolyt küldött felé, aztán jól érthetően annyit mondott: Elmo

*

-Mondd még egyszer apának! – duruzsolt Olivia a kicsinek, amikor Alex felbukkant vizes hajjal és puha melegítőben, de Rick csak nézett rá kerek szemekkel, némán.

-Mit mondott? – guggolt le melléjük a férfi, mire a nő megrázta a fejét.

-Nem akarom ellőni a poént, de olyan aranyos volt. Az biztos, hogy Naomiék mély hatást gyakoroltak rá a kutyájukkal. Na, várj csak gazember,  majd mindjárt kifogok rajtad! – fenyegette meg az ujjával a kicsit játékosan, aztán felugrott és kiszaladt a szobából.

-Hé, öcsi! Mit mondtál anyádnak, amitől ennyire virgonc lett? – borzolta össze a gyerek haját, de az csak nézett rá erősen koncentrálva, még a kis homloka is ráncba szaladt. Közben Olivia visszatért egy mesekönyvvel a kezében. Leült melléjük és fellapozta Konrád, a hatalmas házőrző történetét, aki megszólalásig olyan volt, mint Dekkerék kutyája. A kicsi elé fektette a könyvet, aki ránevetett a rajzra, aztán kis kezével rácsapva a nyitott oldalra, az apjára nézett: -Elmo, ami inkább csak úgy hangzott: Emo.

-Wow, öreg! Te tudsz beszélni! – csapta össze a kezét bohóckodva a férfi, aztán a gyerek feje fölött Oliviára mosolygott. –Most egy kicsit csalódott vagyok. Azt hittem, azt mondja, Apa, de hát akkor az a szőrös nyerte az első szó versenyét. Nyilván nem vagyok rá akkora hatással, mint az a kölyökkutya. De legalább megtört a jég, mostantól legalább ezt az egy dolgot érteni fogom, amikor hablatyol.

A kicsi fellelkesülve a sikerén, gyengéden az anyja arcához nyúlt: -Mam… és amikor Olivia a szája elé kapott kézzel majdnem elsírta magát, akkor négykézlábra állt a hálózsákban és az apjához mászott, aztán a karja szőrébe kapaszkodva felállt. –Ap! 

Alex hangja hirtelen olyan karcos lett, mint amikor az altatásból először felébredt. Zavartan köhécselve próbálta leplezni a meghatottságát, aztán csak annyit mondott:

-Öcsém! Ez beszarás… egyetlen éjszakát töltesz az ősökkel és azonnal nekiállsz kifecsegni az összes titkunkat.

Aztán némi szaglászás után a lányra fintorgott. –Nem akartam szó szerint érteni a dolgot, de azt hiszem, Rick a nagy koncentrálásban, hogy minket elkápráztasson, megfeledkezett róla, hogy a pelus csak végszükség esetére van rajta.

-Úgy hallottam, hogy roppant magabiztosan tudsz nyilatkozni róla, hogy egy újdonsült apának milyen egyszerű dolga van. „Ha tele a gatyája, a csap alá tartod, lemosod és bepelenkázod. Aztán ha nem sikerült, akkor legfeljebb eggyel több mosnivaló lesz” – idézte a férfi minapi megjegyzését, amit ugyan Dekkernek mondott, de úgy látszik a barátja továbbadta Naominak, akitől vissza is került Oliviához, aki most könyörtelen mosollyal intett a fürdőszoba felé. –A tietek a pálya, én addig csinálok egy ünnepi reggelit az első három szó örömére.