Gitárhúrok 28.

Olivia megnyugodva tette le a telefont. Alex biztatta, hogy bármikor is foglalja el a szobáját, hívja fel, hogy tudják épségben megérkezett-e. Nos, megérkezett. Az ügyvéd által foglalt szoba az Intercontinentalban beszédesen utalt az örökölt vagyon nagyságára. Az előkelő vendégeknek kijáró tisztelettel fogadták, a szobában édesség és gyümölcsök vonzották a tekintetét, de mindenekelőtt egy csobbanás az álomszerű fürdőszobában. Amióta elhagyta Alexet, ilyen helyzetben még nem volt. Egyedül és luxus körülmények között. Ez egy egészen új világ volt a számára, de hozzá tudott volna szokni. Mármint a luxus körülményekhez, mert Alex és a Rick máris hiányoztak neki. Rick, aki állítólag fel se vette a hiányát, olyan jól megérti magát az apjával is kettesben. Mosolyogva gondolt rá, milyen kalandjaik lesznek a fiúknak.

*

Alex kinyomta a telefont és a karjait a feje alatt összefonva a sötétségbe burkolózó plafont nézte maga fölött. Még nem telt el az első nap Olivia nélkül, mégis valami furcsa elhagyatottságot érzett. Persze, ő maga ajánlotta fel, hogy menjen csak, intézze az öröksége ügyeit, ők jól ellesznek Rick-kel, de azért furcsa volt úgy nyugovóra térni, hogy mellette alszik a fia, aki néhány napig teljesen tőle függ majd. Egy egészen újfajta felelősség volt ez, amihez még nem volt alkalma hozzászokni, hiszen eddig itt volt a lány, akivel osztozva nem is érezte a súlyát. Rick mocorgott mellette, mire megsimogatta a gyerek hátát, aki megnyugodva szuszogott tovább. Tudta, hogy nem biztos, hogy jó ötlet idevenni maga mellé, de nem merte még tíz lépésnyi távolságra sem magára hagyni. Nem tudta volna megmagyarázni, hogy miért nem, hiszen ha Olivia itthon van, akkor sosem jutott volna eszébe beköltöztetni a kicsit a hálószobába, de ez most egy egészen új helyzet volt, és még önmagának is meg kellett küzdeni vele. Lehunyta a szemét és még utolsó viszonylag éber gondolatával arra gondolt, pár napról van csak szó,  és egészen biztos, hogy csak az első ilyen idegtépő.

*

Alex csalódottan kapcsolta ki a laptopot, amin épp csak elbúcsúztak Oliviától a skypon. Rick értetlenül vizsgálgatta a monitort, ami mögött anya elbújt és legörbülő szája volt az első jel, hogy nem tetszik neki ez az újfajta bujócska. Olivia pont arról mesélt nekik, hogy sajnos a dolgok nem olyan egyszerűek, mint elsőre tűntek, az biztos, hogy a papírok aláírása után nem ülhet azonnal gépre, hanem még a hét végéig itt kell maradjon. Ami tekintve, hogy még csak kedd volt, elég rosszul hangzott. Nem mintha a fiúk ne találták volna fel magukat, csak éppenséggel hiányzott a kicsinek és nagynak egyaránt. A reggelin már túl voltak, nagyjából fel is öltöztek mindketten, de a férfinak fogalma sem volt, mivel töltsék el a hosszúnak ígérkező napot.

Alex felnyalábolta a fiát, aztán az ablakhoz sétált vele, hogy megnézze milyen időre ébredtek. Odakint a februári tavaszelő próbálgatta a szárnyait. A nap sütött, szélcsend volt, de amikor a reggeli kávé előtt kiment az újságért, akkor érezte, hogy még elég csípős a levegő. Na mindegy, ha jól felöltözteti ezt a kis krampuszt, azért tehetnek egy próbát. Arra gondolt, hogy kimennek a tengerpartra, ahol hétközben biztosan nem fognak összefutni egy csapat nagyhangú rajongóval. A főzéssel úgysem szándékozott bajlódni, majd vesznek valamit egy útmenti kifőzdében, aztán délután alszik majd a kicsi, és akkor neki is lesz ideje a saját dolgaival foglalkozni. 

Bevitte Ricket a hálószobába és letette a matracra.

-Itt maradsz! – figyelmeztette erélyesen, nem is sejtve, hogy ez az a mondat, ami garantáltan cselekvésre buzdítja a kicsit. Amíg ő összeszedte magának a gardróbból a meleg ruhákat, Rick persze már rég eltűnt a matrac sarkáról. Sejtette, hogy a gyerekszobában találja meg. Ott már meg se próbálta helyhez kötni, amíg a gyerek meleg ruháit összeválogatta. Homlokát ráncolva gondolt vissza, mi mindent adott rá Olivia, amikor legutóbb együtt mentek ki levegőzni, aztán a zsákmánnyal felszerelkezve visszament a szobájába. A matracon már akkora halom ruha gyűlt össze, mintha az Északi-sark meghódítására indulnának. Nem kapkodott. Azt megfigyelte, hogy a felesége mindig előbb felöltözik, aztán kezd neki a gyerek öltöztetésének, így ő is így csinálta. Amire nem számított, hogy ami Oliviának láthatóan egyszerűen ment, az neki kínkeserves kínlódás lesz. Rick karjai mintha egyáltalán nem akartak volna hajlani, és már a víz folyt a hátán, mire a gyereket beledugta a meleg, bélelt kezeslábasba. A macifülés sapka és egy puha sál, meg az apró kis csizma tették teljessé az öltözékét. Akkor aztán kapkodva szedte össze, amire napközben szüksége lehet, nehogy a gyerek beleizzadjon a meleg ruhákba. 

Már becsapta maga mögött az ajtót, amikor rádöbbent, hogy a kocsi kulcsait nem vette magához, így aztán letette Ricket a bejárat előtt és visszament a kulcsért. Mire megtalálta, a gyerek már persze eltűnt az ajtó elől és a ház sarkánál fedezte fel, ahogy éppen egy tócsába toppant bele. Mire utolérte, a kicsi egy kissé már sáros volt. Megrántotta a vállát, hiszen végül is a tengerparton is összekeni majd magát, aztán fintorogva kapkodta a tekintetét a kocsijának tökéletes tisztaságú belseje és a kezeslábason virító sárfoltok között. Egy mély sóhajjal beültette Ricket, aztán az utolsó pillanatban csattintotta be a biztonsági övet, mielőtt a gyerek menekülőre foghatta volna. Megkönnyebbült szusszanással beült, menni fog ez! - és lassan kihajtott a kapun. 

Útközben belökött egy cd-t a lejátszóba, de Rick nyilvánvalóan nem lelkesedett Bon Joviért, mert hangosan méltatlankodva igyekezett szabadulni a gyerekülésből. Menetközben a férfi majd megőrült, amiért egyszerre kellett a forgalomra és a gyerekre figyelnie, aki már rájött, hogy a szabadulása kulcsa a biztonsági öv csatjában rejlik. Idegesen figyelte, hogy a kicsinek lesz-e annyi ereje, hogy a gombot megnyomja, miközben egy erőteljes fékezéssel épp csak elkerülte, hogy lekoccolja az előtte haladó lökhárítóját; és végül jobb ötlete nem lévén, énekelni kezdett. A dolog ideiglenesen bevált, mert Rick a gyerekülés könyöklőjén verte a „ritmust”, amíg a céljukhoz közelítettek. Nem is hitte volna, mekkora megkönnyebbülés lesz megállni és kiszállni végre. Az elhagyatott partszakaszon kiemelte a kicsit a kocsiból és letette maga mellé a homokra. Rick úgy indult el a víz felé, mintha parancsra tette volna, csak a férfi gyorsaságán múlt, hogy időben utolérje. Leguggolt mellé és elmagyarázta neki, hogy a víz nagyon hideg és brrr, rázta meg magát, meg egyébként is fúúj, mutatott a partra sodródott zöld gusztustalan vizinövényekre, aztán a homokból felemelt egy kagylót és ezzel végképp elvonta Rick figyelmét a vízről. 

Botladoztak előre a homokon, bár a kicsi többet ment négykézláb, mint két lábon járva, de ez így neki tökéletesen megfelelt. A lényeg, hogy nem a víz felé indult. Találtak egy ki tudja mikor itt felejtett műanyag kis lapátot, amit onnantól senki el nem kobozhatott volna Ricktől, aki elpilledve az eddigi gyaloglástól, kényelmesen elhelyezkedett és lapátolni kezdett. Alex vigyorogva nézte. Nem emlékezett rá, hogy a fiát látta volna már valaha homokozó játékkal játszani, de ez úgy látszik, genetikailag kódolt üzenet a kicsikben, hogy azonnal tudják mit kell kezdeni a kis színes szerszámmal. A gyerek a lapátolásra koncentrálva egyszer csak felnézett és megszólalt.

-Kaka.

-Ó, atyám! Ezt rosszabbul nem is időzíthetted volna! – sóhajtott a férfi elgyötörten, és körülnézett valami szélvédett hely után kutatva, ahol kibonthatja a gyereket a ruháiból. Ilyen helyzetre nem igazán készült fel, gondolt a fürdőszobai illatos popsitörlő kendőkre. A dűnék között mintha védettebb lenne – döntötte el, és felkapta a gyereket. Már lehúzta a cipzárt a kis kezeslábason, amikor észrevette, hogy valami okos, nyilván nem férfi, a ruha nadrág részére is tervezett cipzárt és ha ott bontja ki, nem kell a felső testéről lerángatni a meleg kabátkát. a felfedezésnek megörülve inkább ott próbálkozott. A nadrág még száraz volt és tiszta, és elismerően dicsérgette a gyereket, aztán a kezében tartva kis nyögdécseléssel igyekezett rábírni, hogy tegye a dolgát. Rick érdeklődve nézte az apját, nyilván nem tudta eldönteni, hogy mi a baja, amiért olyan szívet tépően nyögdécsel. Mindenesetre arról teljesen megfeledkezett, hogy ő maga akart valami maradandót alkotni itt a tengerparton. Egy idő után Alex rádöbbent, hogy így csak két dolgot érhetnek el, az ő dereka menthetetlenül kiakad, Rick pedig megfázik, ezért a talpára állította a gyereket és felhúzta rá a nadrágot. 

-Kakálni akartál. – közölte a kicsivel kicsit szemrehányóan, amiért egy ilyen egyszerű dolognak se tudnak közös erővel a végére járni. Rick bólogatott a fejével, aztán összehúzta a szemöldökét a koncentrálástól és Alex ijedten rántotta le újra a cipzárt. Még időben. Aztán odébb léptek a szagos kis csomagtól és a zsebében kotorászva papírzsebkendő után kutatott.

-Büdi – szólalt meg Rick, mire Alex elnevette magát.

-Hát, ez tagadhatatlan. Na gyere, mutasd a popódat, meg kell törölni, hogy a gatyád ne legyen büdi. Rick a férfi térdére dőlve hagyta, hogy az apja megtörölgesse a fenekét, felhúzza rá fél kézzel a nadrágot, a másikkal pedig eltemesse a homokba a nyomokat. Aztán a kicsi első mozdulata az lett volna, hogy kiássa a bűnjelet. Alex az utolsó pillanatban kapta el. 

-Na nem, ezt nem ássuk ki!  - csóválta meg a fejét és odébb vonszolta a kicsit, aki vágyakozva nézett vissza az új, izgalmas kutatási terület felé. Egy újabb fél óra elteltével Alex is érezni kezdte a késztetést, hogy a reggelihez bőven ivott teától megszabaduljon. Figyelve a szélirányra és a parton bóklászókra, lehúzta a sliccét és már éppen könnyített magán, amikor Rick az útjába poroszkált.

-Jesszus, gyerek, majdnem lepisiltelek!  - pakolta vissza magát a gatyába és a szemét az égnek emelte, ahogy a kicsi újfent közölte vele: -Pisi. 

A férfi beletörődően újrakezdte a nadrággal a bajlódást, a csomagolásban megkereste az apró kukacot és tartotta, miközben szájával süvöltő kis hangot hallatott, ahogy Oliviától hallotta, amikor Rick a bilin üldögélt. Minden tökéletes volt, a dolog működött is, csak éppen arról feledkezett el, hogy a gyereket is szélirányba állítsa. Így a kis sárga ív  megtörve és némileg szétporladva a smaragdzöld overál lába szárán szívódott fel. Alex lehunyta a szemét. Na igen, semmi sem lehet tökéletes. De egyébként is éppen eleget levegőztek már, itt az ideje, hogy hazamenjenek. A kocsihoz érve kivette a csomagtartóból az ablakmosó folyadékot és megmosta a kezét, aztán bekötötte a kicsit az ülésbe és hazaindult vele. Mire hazaért, már gyöngyöző homlokkal emlékezett, hogy miben is zavarta meg a fia, amikor ő is főcsővezetőnek jelentkezett. A hólyagja már majd szét durrant, mire kinyitotta az ajtót és lerángatta a gyerekről az overált, amit aztán magával is vitt a fürdőszobába, hogy majd kiöblítse. Úgy döntött, ilyen apróságért és némi rózsaillatú bébipisiért nem érdemes a mosásra gyűlő holmik halmát szaporítani. Amikor végre könnyített magán és lehúzta a wc-t, a ruháját rendezgetve megfordult és ott találta magát Rick figyelő szürke szemeinek kereszttüzében. 

-Na, mi van kishaver, mi kéne? – szólt oda neki, mire a gyerek a wc-hez ment és kezdte letolni a saját kis nadrágját.  –Nem igaz, hogy megint pisilni kell. – csóválta meg a fejét, de ha a gyereknek ez egy új játék, amivel hajlandó a wc-re szokni, ő a maga részéről nem akarta elrontani a játékát.

-Várj csak! - intett neki, aztán behozott a hálószobából egy vastag régi lexikont, amiről igazából fogalma sem volt, miért van ott, és a wc mellé fektette, aztán fogta a gyerek kezét, amíg fellépett rá. Így már volt esélye a kicsinek a fajanszba célozni. Rick fogta a pisilőjét és felnézett az apjára.

-Ap!

-Apa már túl van rajta. – forgatta meg a szemét Alex. Na, persze, majd letolt gatyával állnak itt egymás mellett… még a végén visszamarad a gyerek a fejlődésben, ha meglátja apa szerszámát a maga kis játékszere mellett.

-Ap! – dobbantott a kicsi.

-Nem! – dobbantott az apja, mire a kicsinek legörbült a szája széle. Alex már ismerte a jeleit az üvegrepesztő bömbölés előszelének, így aztán feltette a kezét.

-Oké, apa is. De nem nézel ide! – intette a kicsit, aztán a keze takarásában ő is elővette a cerkáját. Még arra is képes volt, hogy egy újabb sugarat eresszen meg, mire Rick kacagva csatlakozott hozzá a magáéval. A férfinép dolga végeztével felhúzta a nadrágját, aztán Alex a lexikont átrakta a mosdóhoz, hogy kezet mossanak, de még így is alacsony volt a kicsinek. –Na, várj csak! – lépett ki a fürdőből, és szinte azonnal egy székkel tért vissza. A mosdó mellé állította és feltérdeltette rá a fiát, aztán együtt mostak kezet. Amikor végre előkeveredtek a fürdőszobából, akkor jött rá, hogy ezzel a játszadozással újabb fél óra telt el a napból, viszont útközben elfelejtett ebédet venni. A telefonhoz lépett és a közeli pizzázóból rendelt egy levest és egy sima sajtos pizzát, aztán a gyerekre nézett.

-Anyád el fog ájulni, ha megtudja, milyen remekül töltöttük a napot.