A szerelem 4 keréken érkezik 34.

Robert előtt felrémlett a meghallgatás napja, ahogy Catherine bemutatja Kristennek és elmondja, mi a feladat. Ők meg csak nézték egymást abban a hálószobában és szinte magától jött a jelenet. Olyan beszédes zöld szemeket még az életben nem látott és tagadhatatlanul megfogta a szemekből sütő rokonszenv. Eléggé el volt már kettyenve akkoriban, mert Camilla is lapátra tette, a munkák sem akartak jönni. Az önbizalma nagyjából a béka segge alatt gubbasztott és akkor ez a kislány olyan csodálattal nézett rá, hogy szinte beleremegett. Aztán amikor eljött, rá kellett ébredjen, hogy a kislány már foglalt, béna színészbarátja odakint várta egy mesés sportkocsiban. Mire a nap lement, már kiment a fejéből a dolog, de amikor Stephanie eléállt és közölte, hogy az övé Edward szerepe, az első ami eszébe jutott az volt, hogy akkor innentől állandóan együtt lesznek és előbb utóbb csak eléri, hogy Michael Angarano eltűnjön a színről.

Kitartó volt, ezt el kell ismerni. Már bemutatták az első filmet, amikor még mindig ott volt a hátuk mögött minden bemutatón. A legszebb mégis az volt, amikor Catherine behívta magához és nagy komolyan figyelmeztette, hogy Kristen még kiskorú és bármibe bonyolódik vele, ha lefekteti, börtönben végezheti. Igyekezett is ezt szem előtt tartani, de nehéz volt, amikor Kris úgy kapaszkodott bele a forgatások alatt, mint egy kis majom. Körbefonta a lábaival, karjaival, ő meg hát 21 éves volt, most mit mondjon... Különben is, Angarano sem úgy nézett ki, mint aki csupán testvéri érzelmektől fűtötten kísérgeti a lányt a különféle rendezvényeken. Egyszer viccesen rá is kérdezett Kristennél, aki szemrebbenés nélkül vágta a szemébe, hogy nem olyan kislány ő, mint akinek sokan hiszik. Utólag jött csak rá, mennyire félreértette  a szavait. De valahányszor messzebb merészkedett, Catherine valahogy mindig felbukkant a színen, mint egy két lábon járó tilalomfa. Jobban vigyázott a lányra, mint a saját szülei.

Hogy a környezetüket megnyugtassák, Kristen Angaranoval mutatkozott továbbra is,  ő meg egyre többször hívta el Nikkit a szabadidejében. És igen, volt is egy rövid kis kalandjuk is, de mindketten tisztában voltak vele, hogy ez nem lesz egy hosszútávú kapcsolat. Kristen mégis majdnem megszakított minden kapcsolatot régi barátnőjével, pedig sosem ismerték be a többiek előtt a történteket. Ő meg már lassan annyit lógott Tommal és a fiúkkal, hogy a szájára vette a sajtó, biztos melegek, azért jelennek meg mindenhol együtt.

Aztán elérkezett a római bemutató, ahol a mediterrán éghajlat, a felfokozott hangulat és persze némi ital együttesen megtették a magukét. A vetítés és a party után mégiscsak az ő szobájában kötöttek ki mind a ketten, és hogy Catherine szavaival éljen, megdöntötte Kristent. És a legnagyobb meglepetés is ott érte, mert a lány valóban szűz volt. Később rájött, hogy alighanem csak azért, mert pontosan az a típus volt, aki csak felhúzni szereti a férfiakat, aztán egy elegáns mozdulattal becsapja előttük az ígéret földjének kapuját. Aznap este kivételt tett, de később valahányszor összekaptak, mindig azt vágta a fejéhez, hogy ha nem ivott volna annyit, akkor biztosan ellent tudott volna állni az ő „erőszakos” közeledésének.

Mindenesetre történt ami történt, a világ előtt továbbra is adták a cirkuszt, hogy hadd találgassanak, együtt vannak-e vagy sem. Amolyan se vele, se nélküle kapcsolat volt ez. Igazából Kristenen kívül ezt aligha élvezte bárki is. Ő a maga részéről biztosan nem. Amikor megorrolt a lányra és hanyagolni kezdte, akkor hirtelen mindig engedékenyebb lett, látványosan a kezébe kapaszkodott, vagy a fotósok előtt úgy meregette rá a szemét, mintha valóban több lenne köztük kollegiális kapcsolatnál. Aztán ezekből a képekből a rajongók egész regényeket fűztek köréjük. De igazából már csapdában voltak. A Saga öt filmjét a szerelmes párnak végig kellett csinálnia. Senkit nem érdekelt, hogy a boldog végkifejlethez közeledve ezt egyre nehezebb eljátszania.

Mivel a Saga alatt folyamatosan dolgozott más filmekben is, minden találkozásuk úgy kezdődött, hogy Kris epés megjegyzéseit hallgathatta Emilieről, Hollyról, Reese-ről. És hogy bosszút álljon az ő állítólagos hűtlenségén, szegény Taylort hülyítette. De a srácot nem véletlenül nevelte Kalifornia, hamarabb felismerte Kristen játékait, mint ő.  A lány állandóan pletykákkal „szórakoztatta”, de Robert egy idő után meg volt róla győződve, hogy ezek nagy részét csak kitalálta. A Bel Amivel aztán végképp kicsapta a biztosítékot. Amikor Kristen gonoszkodva, nevetgélve heccelte, hogy minden korábbi partnernője a filmjük után szülni ment, most még Uma is terhes lett, ott már Robert úgy érezte, ez messze nem vicces. Akkor végre ő is a talpára állt és kerek perec megmondta, hogy úgy érzi, mindkettőjüknek jobb lenne, ha ritkábban találkoznának. A BD már dobozban volt, az a néhány jelenet, amit utólag fel kellett vegyenek, szerencsére már nem a boldog mézeshetek alatt játszódott. A Cosmopolis forgatása idején pedig Kristen már nyakig volt a Hófehérkés filmjében és az Útonban, ahol nyalakodhatott kedvére másokkal, így aztán végre nem ez volt a téma, ha nagy ritkán összefutottak. Már-már normalizálódott közöttük a helyzet, és ő nagy naívan azt hitte, még jó barátok lehetnek, de a cannesi kis tréfájával  a lány megint erősen elvetette a sulykot. Robert, tekintettel a régi barátságra és a köztük valaha volt gyengéd érzelmekre, úgy döntött, fátylat borít az ügyre, de most egy kicsit ijedten gondolt rá, hogy vajon Kristen ennyi év után most akarja-e benyújtani a számlát azért a római éjszakáért?

Frank Walters nézte a beszédes arcot, ahogy láthatóan a múlt képeit pörgeti az agyában. Aha, akkor megvoltak egymásnak, ez biztos. De azért jobb szerette volna a férfi szájából hallani a történteket. És Robert a felszólításra belekezdett. Frank pedig kíméletlenül belekérdezett, ha valami nem volt egyértelmű a számára. Ahogy a férfi filmbeli partnernőinek nevei elhangoztak, Frank sorra felírta a neveket. A történet végére érve pedig megkérdezte, hogy használhatja-e az internetet és a telefont. Rengeteg időt spórolnának meg, ha nem kéne ezekkel az információkkal visszakullognia az irodába, hanem most rögtön utána járhatna némely dolognak. Robert még a visszaemlékezés súlya alatt, egykedvű beletörődéssel intett a dolgozó szoba felé.

Frank egy jó óra múlva bukkant elő.

Fejét csóválta, mert nem egészen erre az eredményre számított. Az FBI-nál lévő kapcsolata szerint az említett színésznők nem kaptak fenyegető leveleket, legalábbis ők nem tudnak róla. Akkor néhány korábbi szívesség fejében telefonszámokhoz jutott. Reese Witherspoon-nak, Christina Ricci-nek és Holly Graingernek sikerült feltennie a kérdést, kaptak-e valaha olyan levelet, amelyet a férfi egyik rajongója írhatott és Bellaként írta alá? A válasz megint nem volt.

Egyértelmű, hogy az illetőnek csak a férfi tényleges kapcsolata okoz ilyen komoly érzelmi válságot. Pedig meg mert volna esküdni rá, hogy a partnernők leszólása, a gyermekáldással kapcsolatos viccelődés mind Kristenre irányítják a figyelmet. Tisztában volt vele, mekkora botrány lenne, ha meggyanúsítaná a nőt, aztán nem tudná bizonyítékokkal alátámasztani az állításait. És akkor hirtelen egy új gondolat villant be neki.

Hátha emögött az egész mögött nem is a férfi egy rajongója vagy régi ismerőse áll, hanem éppen hogy a lányé. Hiszen az ő múltjáról szinte semmit nem tud. Talán volt valaki az életében, aki egy valós vagy vélt sérelemért ilyen őrült módon akar bosszút állni. És az illető ráadásul volt olyan cseles, hogy elterelte magáról a figyelmet egy teljesen nyilvánvaló lehetőség irányába. Akkor hát Julieval kell beszéljen, de ez a beszélgetés nem várhat heteket. A többiektől elköszönve, a reptér felé vette az irányt. Tiszta fehérneműt akárhol vásárolhat, emiatt nem érdemes húznia az időt. Ha minden igaz, az esti párizsi gépet még éppen elcsípheti.

Időben ért ki, jegyet is kapott, így aztán örülve a szerencséjének, felhívta Deant, hátha tud bármilyen információval szolgálni ő is. A nagy futásban ugyanis a nyilvánvalóról elfelejtkezett. Hátha Dean és Robert is tudnak neki felvilágosítást nyújtani. Dean két hümmögés között utalt rá, hogy igen, lenne itt valami, és érdekes dolgokat mesélt, zsarolásról, erőszak-kísérletről, de a részletekbe nem akart telefonon belemenni. Megígérte, hogy mire Párizsban leszáll, a kért adatok ott fogják várni a lány címével, és egy bérelt kocsival együtt.  Frank tehát megnyugodva sétált oda a beszálláshoz és a gépen kényelmesen elhelyezkedve az alvás mellett döntött. Amíg nem tudja, mire számítson, felesleges különféle teóriákat gyártania.

Julie a napi ügyekkel már végzett, még egy megbeszélése volt hátra Michel Houellebecq-kel, de ezt szokásosan a fehér asztal mellett akarták megejteni. Foglalt hát egy asztalt a Vendome téri szálloda éttermében, ahol legutóbb is találkoztak, aztán a táskája után nyúlt, hogy induljon, amikor a telefonja csörögni kezdett. Robert hívta és Juliet már a hangjától is boldogság töltötte el. Vigyorogva gondolt rá, hogy esetükben a telefonszex úgyis működik, ha Robert a kutyáról vagy a forgatásról mesél neki. Mindegy mit mond, a hangja zenéje elég ahhoz, hogy a teste emlékezni kezdjen az érintéseire. Robert persze észrevette a lány hangjában a változást és rátett egy lapáttal. Amikor az utolsó együttlétük pillanataira emlékeztette, Julie zavartan nézett körül az irodában. Ez már nem normális, képes lesz itt magában begerjedni. Vigyorogva egy csicsergős csókot küldött az éteren át, és aludni küldte a férfit. Aztán hazaindult.

Frank az irodaház parkolójában addig keringett, amíg a lány kis kocsiját észre nem vette. A közelben leparkolt és a reptéren kapott boríték tartalmát kezdte vizsgálni. Még végig sem gondolta, hogy Julienak mennyit mondjon el. A lány nem tűnt ijedős virágszálnak, de feleslegesen sem akarta stresszelni, végü lis gyereket vár, ahogy erre Robert és Dean is többször emlékeztették. Már éppen a Kai-al történtek végére ért, amikor a lány megjelent. Könnyű, franciásan nőies  divat szerint öltözködött, teljesen beleolvadt az irodából kitóduló népes csapatba. Vidám búcsúzkodás után a kocsijához sietett és már indított is. Franket meglepte a sportos stílus, amivel a lány a kocsit kezelte. Elismeréssel adózott a láthatóan gyakorlott vezetési tudományának és egy kicsit átkozta is, mert az otthoni automata kocsi után neki bizony küzdelmet jelentett a sebességváltó használata.  A lány a közeli bevásárlóközpont elé kanyarodott. Frank pedig úgy döntött, ha bevásárol, akkor utána nyilván egyenesen hazamegy, így aztán megállás nélkül továbbhajtott és rövidesen már a csendes kis utcában keresgélt magának parkolóhelyet. A kocsiban ülve várta, hogy a lány felbukkanjon.

Kis idő múltán egy kis fehér Peugot kanyarodott az utcába és a Frank mögül kiálló autót elengedve, leparkolt. Frank kicsit lecsúszott az ülésen és egy újságot teregetett ki maga előtt, hogy aki arra jár, olvasgató, várakozó sofőrnek higgye. A másik autó vezetője nem szállt ki, nyilvánvalóan várt valakire. Frank óvatosan a visszapillantó tükörbe lesett és az ott látottaktól a lélegzete is elállt. –Ez nem lehet igaz, hogy kerülsz ide szépségem?

Julie telefonja megállás nélkül csörgött, de az üzletnél a táskát a hátsó ülésre dobta, így vezetés közben nem tudta előhalászni. Amikor végre talált egy parkolóhelyet a háztól elég távol, hátrafordult, hogy megnézze, kinek volt ennyire sürgős a hívás. Stephanie volt a hívó. Kiszállt, a szatyrot kiemelte a csomagtartóból és közben a visszahívó gombot nyomta. Ahogy a bejárathoz közeledett, a csengőhang mintha nem is a fülébe, hanem a szabadban szólt volna. A következő pillanatban Stephanie nevetése harsant fel közvetlenül előtte.

-Téged nehezebb elérni, mint Robot! Szia! Meglepetés!

Julia mosolyogva dobta a táskájába a telefont.

-Szia! Ez valóban meglepetés. Mi szél hozott erre Steph? Robbal nem is olyan régen beszéltünk, de nem említette, hogy jössz.

Stephanie elkomorult.

-Nem mondtam neki. Van egy tárgyalásom itt, de veled is mindenképpen akartam beszélni valamiről. Nem mehetnénk be?

Julie már nyitotta is az ajtót és hamarosan már a konyhában pakolászott.

A kapu előtt Frank magába roskadtan üldögélt a kocsiban. Napszemüvegét a műszerfalra dobta és az orrnyergét dörzsölte fáradtan. Most mi a fenét csináljon? Miért jött ide Stephanie? Ezek a nők, csak megkavarnak mindent!

Stephanie nehezen keresgélte a szavakat, hiszen fogalma sem volt róla, hogy amit mondani akar, abban mennyi az igazság, mennyi a képzelgés, a véletlenek szerencsétlen összejátszása, de látta, hogy a férfiak Julie háta mögött intézik a dolgokat és neki meggyőződése volt, hogy jobb, ha a lány is tud ezekről.

-Julie, előrebocsátom, hogy nem szeretném, ha megijednél. Tulajdonképpen lehet, hogy most egy oltári nagy bakot lövök és majdan hozhatod nekem a börtönbe a kozmetikumokat, de... el kell mondanom valamit, amit Deantől hallottam. De meg kell ígérned, hogy nem mondod el neki, hogy tőlem tudsz a dologról, mert én letagadom még azt is, hogy láttalak.

Julie most már ijedtséggel vegyes kíváncsisággal nézett a nőre:

-Robról van szó?

-Nem, nem Robról van szó. Istenem, tudsz te egy pillanatra is magadra gondolni, nem Robra? – csattant fel Stephanie.  –Szóval, - folytatta nyugodtabban - hallottam, ahogy Dean és az a testőr, akit melléd szerződtettünk, ha majd hazatérsz, szóval van egy teóriájuk a levélíróval kapcsolatban. Túlságosan kötődik a twilightos világhoz, Robhoz. Túl jól ismer téged. És a pasas szerint akár Rob egyik kollégája is lehet.

Julie elkerekedő szemekkel nézett rá. Kolléga? Mégis kicsoda?

Amikor azonban hangosan is fel akarta tenni a kérdést, a bejárati csengő hangja szólalt meg. A döbbent csendben szinte fülsértően hangosan. Szinte félálomban lépett az ajtóhoz és amikor kinyitotta egy ismeretlen férfi állt előtte.

-Miss Damien, engedje meg, hogy bemutatkozzam, Frank Waltersnek hívnak, enyém a megtiszteltetés, hogy a testőre lehetek. Kicsit bonyolódtak a dolgok és nekem Párizsba kellett jönnöm Önnel beszélni, ha most alkalmas.

Miközben beszélt, szeme a lakást pásztázta, de Stephanienak nem látta nyomát. De mire a mondat végére ért, a nő csodálkozó tekintetével találta szembe magát.

-Frank, maga hogy kerül ide? – suttogta Stephanie.